A versenyek a ló ugrókészségét, képességét, ügyességét és engedelmességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett. A versenyzők a hibákért hibapontokat kapnak. Az a versenyző nyer, aki a legkevesebb hibapontot kapja, és a legrövidebb idő alatt teljesíti a feladatokat. A legrangosabb díjugrató verseny az Olimpiai játékok díjugratása. A díjugrató versenyek pályái 1 m-től 1,6 m-ig kerülnek kiírásra. A cél az, hogy a legrugalmasabb, a legjobban tanított, a legügyesebb és a legfegyelmezettebb lovas és ló nyerje a versenyt.

A díjlovas bemutató a ló és lovas közötti tökéletes harmóniát és összhangot mutatja be, tulajdonképpen az idomítás alfája és omegája. A díjlovaglás célja a ló alkatának, mozgásának és képességeinek harmonikus kifejlesztése. A díjlovagló versenyek a nemzetközileg előírt díjlovagló négyszögben zajlanak, ahová a ló kiképzési fokának megfelelően, meghatározott feladatokat írnak ki. A díjlovaglás leglátványosabb formája az úgynevezett Zenés Kűr, ahol a zenével összhangban mutatják be csodálatos gyakorlataikat lovaikkal a lovasok.

A terepversenyen való lovaglás probára teszi a ló és lovas állóképességét, bátorságát, és tudását. A tereplovaglás előfeltétele az, hogy a lovas vágtában tökéletesen megülje a lovat, és hogy képes legyen nagy sebességgel akadályokat átugratni. A terepverseny célja, hogy olyan pályán tesztelje a ló és a lovas állóképességét, tudását, és a bátorságát, amely nyílt terepet, mezőt, és erdős részeket foglal magába. Az akadályok a nyílt terepen található természetes akadályokat utánozzák, a pályán ezért gátakat, kőfalakat, kidőlt farönköket és vizesárkokat találunk.

A western lovaglás hazája Amerika. A lovaglásnak ebben a típusában a szokásosnál hosszabb lábtartást alkalmaznak, a kantárszárat egy kézbe fogják. Itt kisebb szerepe van a kéznek és a lábnak a ló irányításában. Mint az angol stílusban is valamilyen szinten, itt is inkább a testtartással irányítják lovukat. A ló itt jobban "mehet a saját feje után" mivel itt a kantár nem feltétlenül kapcsolatot jelent a ló szájával. A western stílusban a ló és lovas felszerelése is más. A nyereg egészen más alakú, mint az angol stílusban, a kengyel nem biztonsági. A lovasok nem viselnek kobakot, helyette cowboy kalapot. Ebben a stílusban is rendeznek versenyeket. Ilyen például a marhaterelés, hordókerülés és az Extreme Cowboy Race is. Ebben a versenyszámban a lovasoknak azokkal a kihívásokkal kell szembenézniük, amelyekkel egy cowboy találkozik nap mint nap munkája során.

A galopp versenyeknek három típusát különböztetjük meg. Legnagyobb számban ún. síkversenyeket rendeznek, melyek különböző távú pályán (900-3200 m) rendezett versenyek angol telivér lovak – egyes versenyeken arab fajtacsoportba tartozó lovak – részére 2 éves kortól. A versenyeket általában startbokszból indítják, de egyes országokban ún. repülőstartos versenyeket is rendeznek. A síkversenytől eltérően a gátversenyen már kisebb akadályokat, döntött sövénytokokat (max. 110 cm) is át kell ugraniuk a lovaknak. Ezek a versenyeknek a távja már hosszabb, elérheti a 4800 métert is. Az akadályversenyeken szintén akadályokat kell átugratni, melyek azonban magasabbak, illetve szélesebbek, mint az előbbi versenyformában. Ezek az akadályok lehetnek sövénnyel kombinált száraz, illetve vizesárkok is és már komoly ugróteljesítményt követelnek a lótól.

Az edzők munkája az egyik leghálátlanabb, de mégis leggyümölcsözőbb vállalkozás a világon. Hálátlan, mert egy másik emberből kell kihozni a legtöbbet, mert az edzőnek kell tanítványait ösztönözni, tartani benne a lelket és kibillenteni a mélypontról. Hálátlan, mert más emberekkel kell elhitetni, hogy képes elérni a céljait és hálátlan, mert ha ez bármilyen okból kifolyólag nem sikerül, az edző a hibás. Gyümölcsöző, mert a tanítványt látva az edző szeme előtt formálódik a nagy mű, később jönnek a dicsőségek, a dicséretek, melyek minden trénert a mennybe repítenek, még akkor is, ha nem közvetlenül ő kapja a magasztos jelzőket. Menny és pokol. Ezt minden olyan edző megjárja, aki lelkiismeretesen végzi a rábízott feladatokat, aki azon munkálkodik, hogy mások révbe érhessenek