FrissítésSúgó

Nicyy	2020.03.17. 19:14 -

[8-1]

Emma	Előzmény | 2020.03.20. 21:03 - #8

- Nah abban biztos lehetsz-kacagtam fel. Igen imádtam enni, épp csak annyi, hogy ma valahogy ez teljesen kimaradt.-Most hogy mondod, talán nem lenne rossz, ha felfedeznénk  azt konhyát- vontam össze szemöldököm továbbra is mosollyal az arcomon miközben bólintottam. Most, hogy volt aki emlékeztetett, rájöttem, hogy szörnyen éhes vagyok már. Annyi mindenről kellett gondoskodnom ma, hogy teljesen kiment a fejemből. Igen, erre hajlamos voltam ha túl sok minden volt a tányéromon. Pedig ez nem jó. Csak akkor kerülhetünk nyerő szériába, ha én is és Compa is testileg-lelkileg a helyén van, ez pedig így nem követjezhet be. -Azt hiszem szükség lesz arra szám cserére- vigyorogtam Naomire, leginkább azért, hogy tudathassam vele, hogy ismeretségünknek nem feltétlenül kell itt megrekednie. Figyeltem ahogy megáll  egy kisebb társalgó részben és lepattan a karfára. Én eközben melegítőfölsőm zsebeibe dugtam a mancsaim, annak reményében, hogy ott majd gyorsabban felmelegednek. -Nos gazdasági szakon voltam, nemzetközi gazdaságot tanultam... ez egyfajta egyeszség volt, ha folytatni akartam az edzéseket akkor komolyan kellett vennem a jövőmet is- adtam az utolsó előtti szónak egyfajta nyomatékot mellyel mindenképp ki akartam hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem láttam magamat ezen a vonalon a jövőmet illetően, s közben lehuppantam a kanapéra. -Az edzőm..Fogalmazzunk úgy hogy családi okok miatt elfordult a sporttól, valószínűleg örökre-sóhajtottam majd a magam elé meredésből Naomira pillantottam.- De azt hallottam itt is szuper edzőkkel lehet ám dolgozni- mosolyogtam bizakodóan- Ugrok, és örömmel bemutatom majd a ménem-bólogattam lelkesen majd őt hallgattam. -Nahát, ez mindig is érdekelt-utaltam a szabadidomításra.-Talán nem is ártana egy nagyobb versenyszezon előtt kipróbálni-gondolkodtam hangosan. -Majd mindenképp megnéznélek titeket-döntöttem oldalra a fejem. -Na, megmutatod azt a konyhát?-vigyorogtam el magam miután hasam tagadhatatlanul nagy bálnaüvöltést hallatott, ételt követelve. Folyt.köv.: konyha

ubika

Előzmény | 2020.03.19. 19:50 - #7

Mivel én alapból a hideg levegő miatt indultam meg az udvarra, remélve hogy helyre rázza a fejfájásomat igazából fel sem tűnt, hogy közben ahogyan besötétedett a hideg is leereszkedett a helyre. Így felocsúdva valóban hűvös volt, még azért nem kibírhatatlan. - De, persze menjünk, segítek visszatalálni és eligazodni az épületben. - igazából annyira nem volt bonyolult, pont úgy néz ki, mint az összes régi épület, amelynek ilyen sok szobája van. - Menni fog az. Ha már nagyon éhes leszel biztos elvezet a gyomrod a konyháig. De ha nem boldogulsz nagyon szívesen segítek rajtad bármikor. Csak csörögj rám és megmentelek. - nevettem fel miközben a rózsabokrok között végig sétáltunk a hátsó fő ajtóig. Onnan egy tágas nappali nyílt, ami a bejárati ajtóhoz vezető folyosónál volt. - Mindent megmutatok esküszöm neked. Lesz sok időnk még rá, főleg ha hosszú távra tervezed a maradásod. - mosolyogtam rá oldalról. - Na és most merre szeretnél menni? Üldögéljünk itt a társalgóban, vagy esetleg éhes vagy? Összedobhatunk valami kaját a konyhában, vagy szeretnél már visszamenni a szobádba? - érdeklődtem lehuppanva a kanapé karfájára. Az épületben valóban jobb idő volt, mint odakint. - Denver szép hely, egyszer már jártam ott. Igaz csak átutazóban, de amit láttam belőle az szép volt. És minek tanultál az egyetemen? - kíváncsiskodtam miközben igyekeztem kicsit átmelegedni. - És az edződ már nem akart tovább veletek foglalkozni? Milyen szakágban lovagolsz? Saját lovon? - érdeklődtem tovább. - Hát igazából nem lovagolok verseny szinten. Hobby lovas vagyok, főként természetes lókiképzés. De mivel egy lipicaim van ezért a legközelebb hozzánk a díjlovaglás áll. - vontam vállat mosolyogva.

Emma	Előzmény | 2020.03.18. 22:26 - #6

Hallgatva a válaszati elfogott az izgalom. Hosszú volt az elmúlt néhány nap. Összepakolni, felkészülni a több napos útra. Szállás, utazás, pihenők, a sok papírmunkáról és az adminisztrációról nem is beszélve. Nem volt egy sétagalopp a költözés. -Ezt alá tudom támasztani- bólogattam nagyban mikor a segítő szándékot említette amivel engem megtalált. -Van kedved elindulni vissza? Kicsit kezdek fázni-biccentettem továbbra is mosolyogva az épület felé. -Azt kétlem-csóváltam nagy sóhajjal a fejem.-Óriási ez a hely. Nem is gondoltam volna. Mikor eléd dobnak egy számot egyszerűe képtelen vagyok hozzárendelni egy életszerű képet... Szóval erre hiába is figyelmeztettek- fakadtam ki, s aztán tovább hallgattam ahogy Naomi a kérdésemre válaszol s aztán ő is továbbb kérdez. -Négy év, de hát az rengeteg!- csattantam fel.- Mindent meg kell mutatnod!-jelentettem ki lelkesen. Ha úgy éreztem biztonságban vagyok, nem tartottam vissza semmit. Naomi pedig olyan lány volt kibe már most könnyedén fektettem a bizalmam. Zsigereim azt súgták nem egy kétszínű hárpiával elegyedtem szóba, így könnyedén adtam küzvetlen önmagam. Mikor az idekerülésemről kérdezett nagy levegővétellel nyertem időt, hogy összegezzem a gondolataimat. -Houstonban nevelkedtem, de Denverbe mentem az edzőm után, ott kezdtem az egyetemet is. Ő viszont visszavonult nemrégiben... Így aztán már nem sok minden kötött oda. Most pedig a szüleimhez is közelebb vagyok... Knight... ide meg ki ne akarna jönni?-vetettem fel a kérdést- Csak lendíthet a karrierünkön.-összegeztem.- Egyelőre megvagyok, de ha segítesz visszajutni a szobámhoz azt megköszönöm.-vigyorogtam ismét ahogy az épületbe értünk. -És te? Milyen szakágban versenyzel?-kérdeztem.

ubika

Előzmény | 2020.03.18. 22:03 - #5

Szóval az új jövevénynek neve is van. Leah. – ÉN is örülök, hogy találkoztunk.  – azt hiszem sikerült meglepnem, de érik még ezen a helyen meglepetések. Az emberek többsége egyáltalán nem olyan mufurc itt, mint amilyennek mutatja magát.  Vagyis szeretem azt gondolni, hogy itt mindenki jó fej. Pedig tudom, hogy azért ez nem ennyire fekete és fehér. Itt is vannak kiállhatatlan sznob picsák és vannak idióta fiúk/férfiak is.  - Csak ismerős az érzés. Ahogyan az is, hogy az érzelmek az arcunkra vannak írva. Még emlékszem amikor én bolyongtam itt ebben a hatalmas épületben mint egy szellem. Jól esett volna, ha akkor valaki kisegít. – mosolyogtam rá bátorítóan, miközben hallgattam. Az a bűvös érkezés, amikor egy új dologba vágod a fejszéd. Izgalmas titkokat tartogat.  - A legjobb helyen vagy itt, ha ez megnyugtat. Hamarabb kiismered majd magad, mint otthon. De akkor valóban igazi friss hús vagy. – bólogattam. – Hűűűű hát már nem meg sem tudom mondani mióta koptatom ennek a kertnek a kavicsát. Azt hiszem négy éve kerültem ide, de ebben most nem vagyok teljesen biztos. – vontam vállat. Sajnos az agyam kicsit szita. – És egyébként honnan fújt erre a szél? Miért a Knight? – kíváncsiskodtam tovább. - Segítsek esetleg valamiben? - érdeklődtem.

Emma	Előzmény | 2020.03.18. 21:40 - #4

Szememet a célra szegeztem, ami történetesen az oldalsó ajtó volt, nem szívesen vesztem volna el már most, s kicsit ki is esett a tény hogy valaki szembejön velem.  S mikor ez a valaki meg is szólított mégjobban meglepődtem. Másodpercekig próbáltam értelmeyni mi is történik  majd végül hatalmas mosolyra húzódott a szám. Kellemes csalódás volt számomra ez a gesztus, főleg miután kiderült, hogy nem is akar más egybet csak barátkozni. -Oh, üdv, én Leah, örülök.-ráztam meg kezét lelkesen és közben végigpásztáztam Naomit. Bár túlnyomóan barátságos jellem voltam én is, erre azért mégsem számítottam senkitől, talán még magamtól sem fordított esetben. -Nem tudtam, hogy ennyire látszik-nevettem el magam, immár jókedvűen, hamar átfordult a hangulatom.-De tény, hogy sosem rejztem el túl jólk az érzelmeimet- folytattam.  -Mondhatni... Tegnap délután érkeztem.- avattam be. - de a kaotikus állapot teljesen stimmel. Bár nem biztos hogy ez változik az idő elteltével-döntöttem szórakozottan oldalra fejem.  -És te, talán már régebb óta itt vagy? -kezdtem érdeklődni.

ubika

Előzmény | 2020.03.18. 21:13 - #3

Washingtonból az út mindig kimerített, de most a szokásosnál jobban megviselt. Fáradtan, a szememet törölgetve bóklásztam a hűvos kora esti levegőn, hátha a fejfájásom enyhül kicsit és nem kell fájdalomcsillapítóhoz nyúlnom.  Mivel azért nem akkora kert ez, hogy ne halljam, hogy valaki beszél igyekeztem tisztes távolságban maradni, hogy ne hallgatózzak.  – Szia. Szerintem mi még nem találkoztunk. – sétáltam szembe az illetővel aki itt telefonált. – Naomi vagyok. – nyújtottam kezet mosolyogva. ÉN sem szerettem nyomorultul érezni magam, de mást sem szerettem így látni. – Ne haragudj, nem tudom nem észrevenni, hogy kicsit mintha el lennél veszve. Új diák vagy? – kérdeztem mosolyogva.  Kaotikus napom volt, de másnak biztos nehezebb volt. - Első nap? A beköltözés kaotikus állapota? - érdeklődtem vigyorogva nekidőlve az egyik mellettünk lévő bukszusnak. -

Emma	Előzmény | 2020.03.18. 20:32 - #2

-Nem papa, tényleg minden rendben.-halvány mosollyal nyugtáztam, hogy apám megintcsak túlaggódja a helyzetet, s reméltem, hogy nyomatékosítva a mondatot most mát elenged. Idáig épphogy a felét kipakoltam a dolgaimnak, a legtöbb cuccom még dobozokban állt. Persze Compa volt az első akinek a kényelméről gondoskodnom kellett. Denverből ide nem volt rövid az út és kivételesen nem viselte jól. -Tessék?- ocsudtam fel a gondolataimból hirtelen, észrevéve, hogy az apám már hosszú percek óta beszél. -Igen, akkor jöttök amikor csak akartok, már nem vagyunk olyan messze.-igyekeztem gyorsan válaszolni, nem leleplezve, hogy nem is figyeltem idág. Csak abban reménykedhettem, hogy jól rekonstruáltam amiket idáig mondhatott. -De most már tényleg megyek... Ki kell még pakolnom- fogtam rövidre, már így is vagy fél órája beszéltünk és már bejártam az egész kertet, elrudostam minden követ és megpiszkáltam a lábammal minden kis padkát..-Én is titeket-bólogattam- Persze, küldök majd képet!- húztam széles mosolyra szám majd 30 másodpercen belül tényleg sikerült elköszönnöm és le is raknom. Még másodpercekig bámultam a telefonom kijelzőjét ahogy leraktuk, majd felpillantottam. Az impozáns kertben már felkapcsolták a sárga fényű lápákat. Sötétedni kezdett. Kicsit rám tört az érzés, hogy újr aegyedeül vagyok és ez most nem esett jól. -Idáig is így volt- mormogtam magamnak és szememmel kerestem a visszavezető utat. Talán az ijeszt meg kicsit, hogy itt tényleg nem ismerek egyelőre senkit, az igazgatónőn kívül. Ő pedig -bár semmi bajom vele- nem hiszem hogy az a személy, akivel szívesen lógnék együtt az óráim után. Elindultam az épület oldalsó bejárata felé.

Nicyy

Előzmény | 2020.03.17. 19:14 - #1

[8-1]