Témaindító hozzászólás
|
2014.12.29. 01:12 - |
![](http://i.imgur.com/AR3F8hb.png) |
[12-1]
![](http://i.imgur.com/ZXDdBhX.png)
Fáradtan ügettünk vissza az istállóba. Nem szóltam egy szót sem, inkább azt elemezgettem mit rontottam el az edzésen, ami miatt hagytuk nyerni Catet és Zoét. Mindent átrágtem, de nem találtam meg a hibát. Elmélyülten dörgöltem a mén nyakát miközben hagytam hogy kövesse a többieket. Odabent lecsúsztam a hátáról, majd elkezdtem leszerszámozni. Megkértem egy éppen arrajáró lovászt, hogy ápolja le, mert jelenésem van. jobb szeretem magam csinálni, de mikor az ember kicsit is el van havazva minden segítség jól jön. Miután megígérte hogy a legjobban fogja ellátni átnéztem Awohoz. Kevin ma nem tud jönni, dolga van, ami pedig azt jelenti, hogy ma én viszem ki Awot. Danhez fordultam mikor megkérdezte, hogy megyek-e. - Awot kellene lemozgatnom, de persze hogy megyek, majd akkor később viszem ki kicsit. - mosolygok rá miközben a másik ló szakállát simogatom. Kockacukrot vettem elő a zsebemből és odanyújtottam egyet-egyet a két ménnek |
Visszamentünk az istállóba, ahol leszálltam Zoéról. Teljesen elégedett voltam a mai teljesítményével. Erre az edzésre nem őt szoktam vinni, mert a sok hosszútávú ló közé nem illik be a sprinter. Gyorsan lenyergeltem és leszerszámoztam őt, majd Ellával kezdtem foglalkozni. Ő már idősebb kanca volt, de még így is kitűnően galoppozott, főleg hosszútávon, mint már említettem. Amikor a nyergesbe indultam, Dan felém fordult és kérdezett. - Igen, - feleltem, - ő a soros - mosolyodtam el. Teljesen úgy tűnt, hogy a férfira mosolygok ábrándozó tekintettel, de nem, Ellának szólt a nagy mosoly. A nyergesből visszatérve gyorsan felszerszámoztam Ellát és kivezettem a bokszából. Elég sokan nyüzsögtek a folyosón, amit nem értettem. Ella maga volt a megtestesült nyugalom, amit csodáltam benne, mert nem sok ennyire "rémnyugodt" lovat láttam. Egy tapottat sem tudtam mozdulni vele, mert egy nagy csapat diák éppen elvágott mellettem. Kétségbeesett pillantással kerestem Alisont, majd végül is megtaláltam a kiutat és az istálló elé vezettem a kancámat. Reméltem, hogy Alison meglátta, hogy őt keresem és kijön utánam. De nem csodáltam volna, ha megvárja Dant, láthatólag nagyon egy hullámhosszon voltak. Megveregettem a sárga kancám nyakát, amíg vártam egy kicsit. |
![](http://i.imgur.com/wOl91uO.gif)
Összességében nem volt rossz futam. Megtartottam magamnak az önkritikámat, hiszen az én hibám volt, hogy nem fogtam vissza az elején. Talán ha csak a végén engedem ki akkor több ereje marad és megnyerhette volna, de kár ezen törni a fejem. Azzal, hogy bevárja a többieket nincs sok esélye versenyen, pedig nagyon tehetséges csikó. Még van elég időnk leszoktatni, az első versenye csak áprilisban lesz. Nagyon könnyed fejlődik, így nem lesz probléma a további munka sem. Megpaskoltam a mén csatakos nyakát. Visszafelé sétáltunk az istálló felé. Hamarosan kezdődött az edzés a fiataloknak, és nem lenne szerencsés késni. Ahogy visszaértünk az istállóba átlendítettem a lábamat Inspirador háta fölött, majd lecsúsztam a nyeregből. Sietősen bevezettem a bokszába, ahol leemeltem róla a nyerget és az alátétet. Az órámra pillantottam. Alig 10 perc kezdésig, addig pedig le is kéne érni a pályához. Mit ne mondjak, jól elszaladt ez az idő. Lehúztam a kantárat a mén hosszúkás fejéről, majd megkértem egy lovászt hogy tisztítsa le róla a verejtéket. Ezt alapesetben én szoktam csinálni, de eléggé késésben voltam, ezért bevágtattam a nyergesben, ahonnan előkaptam Cargosolla egyik takaróját. Visszatérve a ménre terítettem, mivel még le volt izzadva, és nem akartam, hogy megfázzon. Nagy volt a sürgés-forgás az istállóban, mindenki szeretett volna még kijutni a lovával edzeni még sötétedés előtt. Alisonhoz fordultam.
- Szeretnéd lejönni nézni az edzést? - rángattam le magamról a csizmámat, amit tornacipőre cseréltem. Hideg nap volt a mai, de persze nem maradhatott el a szokásos délutáni edzés. Sejtettem, hogy nem akarják már mozgatni a lovaikat, amit meg is értek - Cat, lehozod Ellát? - néztem a másik lány irányába. Hiába volt ez a plusz edzés, nem hagyhatta ki a kötelezőt sem, hiszen benne volt az órarendjében. Szívem szerint elengedtem volna, bár szerintem nem bánja ha még egy edzésen részt kell vennie. |
Némán bólintottam az utasításra, majd előre figyeltem. A ló füleit néztem és halk, megnyugtató szavakat dörmögtem neki, miközben megigazítottam a szárat a kezemben. Ezek után feszülten vártam a kapu nyitódását. - Gyerünk kicsikém, menni fog, még nem vagy annyira berozsdásodva. - dörmögöm a fülébe, éppen ekkor vágódott ki a kapu. Dragon kilőtt, hiába próbáltam lassítani a tempóján már most elől járt, olyan heves galoppal, mint egy gepárd. Nem sokára azonban megjelent mellettünk Dan és a fiatal telivérje. Minden erejét összeszedve tovább próbált galoppozni, azonban éreztem, hogy kezdünk Lassulni. Nemsokára azonban Dan lova is, így Dragon még minden erejét összeszedve egy utolsó erőteljes galoppot nyomott le. Végül mégis csak a második helyen értünk be, Zoé és Cat lett az első, Dan a harmadik. Finoman megpaskoltam Dragon nyakát, majd ragyogo mosolyt vetettem Catre. - Gratulálok, a kancád rendkívül lendületes. Biztosan irányítottad, jó zsoké lesz belőled. - mosolygok, majd Dan-re nézek. - Tehetséges mén, bár vannak rigolyái, amiket te hamar le fogsz csiszolni. Ügyes lesz, sokra viheti. - mosolygok rá és végignézek a csatakos ménen. - Ilyen edzéseket még tarthatnánk amíg itthon vagyok. - mosolygok szélesen és kiveszem a lábam a kengyelből. Ránéztem Cat-re, majd halkan kuncogtam. - Köszönjük szépen, van már tapasztalata a drágának. - büszkén simogattam meg a mén nyakát, majd kicsit felemelkedtem a nyeregben, majd megráztam az elzsibbadt lábamat. |
Alison beleegyezett, hogy melegítsünk addig, amíg Dan megy egyet a csikóval. Néztem, ahogyan szinte felmászik a hatalmas lovára. - Hűű - csúszott ki a számon, majd gyorsan felültem Zoé hátára, aki erre magasra emelte a fejét. Zoé korántsem volt akkora, mint Dragon, ezért egész picinek éreztem magam. Mondjuk én mindig alacsonynak számítok, bárhová megyek, még a galopposok között is kitűnök, alacsonyságommal. Sosem gondoltam, hogy Zoé nőni fog, maximum teste arányai változnak majd, hogy kevésbé nézzen ki csikónak. De ezzel még ráért. Elkezdtük bemelegíteni a lovainkat, néha átnéztem Alisonra, aki látszólag nagy precizitással hajtotta végre a feladatot. Dragon szépen ment alatta. Próbáltam Zoét is a legjobb formában bemutatni, de eleinte nagyon ficánkolt a kislány. Startgéppel kezdtük a közös edzést, Zoé simán beállt, neki nem volt gond, hogy honnan indult. Másik lovam, Ella volt az, aki utált startkapuból kezdeni, így mindig nógatni kellett. Mi középen voltunk, így a két ló közé kerültünk, ami kedvemre való volt. Zoé kilőtt a startkapuból, de utána Dan utasítását eszemben tartva erősen visszafogtam. A kancában rengeteg erő volt, így csodálkoztam, hogy vissza tudom tartani. Dan és a csikója hevesebben tört ki, mint mi, de aztán bevártak mindenkit, úgyhogy egy pillanatig fej-fej mellett haladtunk. Erősen fogtam a lovamat, mert nem akartam, hog már az első körben kifáradjon. Ennyit azért én is tudtam. A kör végén elégedetten ügettem oda a többiekhez. Dan kiadta a következő kör utasítását, és éreztem, hogy ezt főként nekem címezte. Tudom én, hogyan kell bánni Zoéval! - gondoltam morcosan, majd elkedzdtem kínosan érezni magam. Ez az érzés el is szállt, amikor ismét beálltunk a startkapuba. Zoé mintha érezte volna, hogy komolyabb lesz a tét, mert láttam rajta, hogy jobban odafigyelt. Dragon nevéhez hően csodálatosan szárnyalt, mi mögötte mentünk. Zoé hatalmasakat lépett, de nem lepett meg, hogy nem tudtuk beérni a nagy lovat. Egy pillanat múlva Danék húztak el mellettünk, és a meglepettségemben kicsit lassítottam Zoét, majd gyorsan nagyobb szárat adtam neki, de nem akart annyira menni. Teljesen elszomorodtam, hogy utolsók leszünk, de nem fogtam vissza a lovat. Előre pillantva láttam, hogy a két ló fej-fej mellett halad. Mi csak kicsit voltunk lemaradva, de úgy éreztem, nincs elég erő Zoéban. Azért, hogy legalább tisztességesen legyünk harmadikak, jobban előredőltem, mire a kancám teljes erőből megindult. Én is meglepődtem, amikor az utolsó pár méteren egy kissé leelőztük az eddig előttünk versengő párost és mi futottunk be a célba előbb. A végén ügettünk egy fél kört, ahol vissza kellett fognom Zoét mert még képes lett volna menni még egy kört galoppban. Az arcom színe egyre a hajaméhoz kezdett hasonlítani, amikor Dan megdicsért minket. - Csak hosszútávon vagyunk egy kicsit bajban - paskoltam meg a lovak nyakát. - Ella az, aki az erejét tökéletesen tartalékolja a végsőkig - említettem másik lovamat, akit talán Dan jobban ismert. - Köszönöm - pirultam végképp el, amikor a lovaglásomra azt mondta, hogy gyönyörű. Zavaromban Alisonhoz fordultam: - Alison, Dragon nagyon magabiztosan ment - vágtam elismerő képet, majd visszanéztem az edzőre: - De Inspirator sem volt semmi - mosolyodtam el halványan, remélve, hogy nem nyakaznak le mind a ketten. |
A mén oldalához érintettem a lábamat, mire engedelmesen elindult. Pár méterrel a startgép előtt megtorpant. Idegen volt még neki, de egy kis ösztökéléssel elindult. Múltkor szépen ment, bár az elején elég erősen tiltakozott. Mindez megszokott volt egy csikónál, ahogy az is, hogy most sem volt szándékában akadály nélkül bemenni. Farolni kezdett, ahogy egyre közelebb értünk, de párcsizmamozdulattal sikerült ösztökélni.
- Jól van, nagyfiú - paskoltam meg a nyakát, majd újra a kengyelbe tettem a lábam, és rendeztem a szárakat a kezemben. Megvártam, amíg a másik két lány is befut. Cat csikója meglepően könnyedén beállt. Inspirador jól kezelte a többi lovat maga körül, eddig nem zavarták őt. Kíváncsi vagyok, hogy a futásnál hogy fog reagálni.
- Az első körben ne engedjétek őket ki, legyen ez egy bemelegítő kör. Figyeljetek, hogy ne kezdjenek el rögtön versenyezni - tekintettem rájuk. Mi voltunk a belső oldalon, mellettünk Cat és Zoé, utána pedig Alison és Dragon. Ideális volt a felállás, így legalább Dragon kordában tudja tartani a csikókat. Körülnéztem, hogy mindenki készen áll-e, majd jelet adtam, a kapuk pedig kicsapódtak. A fiatal mén pár pillanatig habozott, majd kitört. Erősen tartottam a szárat, majd mikor ő is látta, hogy a többiek is lassabb tempóban vágtáznak, lehiggadt, és bevárta őket. Nem lenne szerencsés erre rászoktatni éles futamban is, majd kiderül, hogy kapcsol ha versenyezni kezdünk. Rendben zajlott le a bemelegítőkör, a lovak nyugodtak voltak, mégis éreztem, hogy tele vannak energiával. Mikor a kör végén leügettünk, megdicsértem a lovat, majd a többiekre néztem. A lovak élénken léptek, mintha tudták volna, hogy csak most következik az igazi menet.
- Szép volt! Engedjétek, had fussanak. Nem kell hajtani őket, megtalálják majd maguknak az egészséges versenytempót, de persze normális keretek között - mosolyogtam rájuk. Inkább Catnek címeztem a szavaimat, hiszen már nincs mit oktatnom Alisonnak. Tapasztalt, mindenre felkészült zsoké, lassan ő taníthatna nekem egy-két dolgot. Beálltunk a startgépbe. A lovak rágták a zabláikat, szinte érezni lehetett a feszültséget, és ez minket is felspannolt. Ahogy a kapuk kinyíltak, megugrottak a lovak, és egyre csak nyúltak a lépések. Mivel a csikó nem sprintben volt a legjobb, próbáltam nem kihajtani belőle az összes energiáját, megtartottunk egy olyan tempót, amivel középtájon maradhattunk. Egy orrhosznyival voltunk lemaradva Zoétól, elöl pedig Dragon zakatolt. Hirtelen eszembe jutott Cargosolla: a sprint nagymestere volt, utolsó helyről is képes volt elsőként végezni, hihetetlen sebességgel tudott galoppozni az utolsó egyenesen. Előrecsúsztattam a mén nyakán a kezemet, szabad korlátokat adva neki. Lépései egyre nyúltak, az izmai szinte izzottak, majd egyre csak beértük Dragonékat. Egy fél lóhossznyira nőtt köztünk a távolság, immáron mi voltunk elöl. Aztán megtörtént az, amitől féltem. Elengedte magát, lépései megrövidültek, és megvárta, amíg Dragonnal újra egy vonalban lesz. Az utolsó egyenesbe értünk. Éreztem, ahogy a csikó az utolsó energiáit is felhasználja, ezért elkerülve a végkimerülést visszafogtam, ezzel visszacsúsztunk a harmadik helyre. Az utolsó 50 méterben Zoé megindult, akár egy rakéta, ezzel átvéve az első helyezést befutott a célvonalon. A futam utának leügettünk egy fél kört, majd pedig sétálva egymás mellé lovagoltunk. Végigsimítottam a csikó nyakán. Szépen futott, eltekintve attól, hogy a bevárásról mindenképpen le kell majd szoktatnunk.
- Szépen futottak. Nagy sprinter ez a Zoé! - mosolyogtam Catre. Azt hiszem joggal lepett meg mindkettőnket, hogy Cat és Zoé nyerte végül a futamot - Azt hiszem, Dragon és Inspirador túlságosan el voltak foglalva egymással - a hatalmas fekete mént mustráltam. Tele volt erővel, ami a sok évi gondos edzésnek és természetesen Alisonnak köszönhető - Gyönyörűen lovagoltál, Cat. Szépen visszafogtad az utolsó egyenesig, onnan pedig már nyert ügyetek volt. |
Néztem ahogyan Dan és a ló elügetnek, majd ránéztem Catre. - De, melegítsünk be, mire mi végzünk addigra Dan is visszaér, aztán elmondja mit akar csinálni a kis különóránkon. - mosolygok a lányra, majd felszállok a nyeregbe. Mivel Dragon elég magas így mindig megszenvedek, de aztán valahogy mégis csak sikerül nyeregbe pattanni. Dragon felszegett fejjel toporzékolt, nézte az előttünk elügető párost és alig tudtam már visszafogni, hogy ne rohanjon ki alólam. tudtam, hogy menni akar már, de mivel nem tehettem mást ezért visszafogtam. Módszeresen bemelegítettem a lovat. Néztem ahogy Cat dolgozik a lovával. Szép párost alkottak, kíváncsi vagyok egy verseny alkalmával vajon hogyan teljesítenének. Nagy nyomás alatt vajon hogy teljesítenének. Ha lehetséges szeretném őket elvinni, majd egy próba futamra. Jó lenne megnézni, hogy hogy tudnak teljesíteni. Mikor Dan visszatért rámosolyogtam, majd bólintottam.
- Rendben, akkor menjünk startgéppel. - mosolygok rá, és sereghajtóként indultam utánuk. Dragont ügetésre fogtam, majd egy könnyed vágtára. |
- Sajnálatos - húzogattam a számat, amikor Dan bejelentette, hogy a tavaszi szezont ki kell hagyniuk. Figyeltem, ahogy az edző beirányítja a csikót a pályára. - Addig mi nem melegítünk be? - kérdeztem Alisontól, mert elég meredek lett volna, ha hagyom Zoét futni, minden előmozgás nélkül. Közben figyeltem a pályán ügető párost. Remekül dolgoztak együtt, jól álltak egymásnak. Nem is gondoltam volna, hogy "nem tartoznak össze," ha Dan nem árulja el. Neki valahogy sikerült remek lovakat kifognia, már amikről tudtam. Mondjuk én sem panaszkodhatok, Ella nagy kezes volt mindig is, Zoéval sem volt soha különösebb baj, csak hát izgága kicsit, de ez ki is nőheti. Kíváncsian pillantottam Alisonra. |
![](http://i.imgur.com/wOl91uO.gif)
- Valószínűleg csak én aggódom túl. Mindenesetre a tavaszi szezont kihagyjuk - grimaszoltam, majd bevezettem Inspiradort a pályára. Lehúztam a kengyeleket, majd könnyed mozdulattal felhúztam magam a nyeregve, ügyelve arra, hogy ne csússzon el a nyereg a hátán.
- A startgép már megy neki - A mén rágni kezdte a zablát, amíg rendeztem a szárat a kezemben. - Megyünk pár könnyed kört, addig várjatok meg. Utána futunk egy komolyabb távot hárman.
Inspirador első jelzésre megindult. Könnyed volt és ugrásra kész. Füleit élénken hegyezte, fejét felvetette. Meglepő volt, hogy milyen rutinos lóként viselkedett. Elegáns léptekkel ügetett, mintha tudná, hogy nem egyedül vagyunk. Hunyorogva koncentráltam a pályára a téli napsütésben. A pálya közepe felé irányítottam a mént, majd lépteit megnyújtva könnyedén ugrott lassú vágtába. Gyorsabb tempóra váltott, de a szárat erősen tartva jeleztem neki, hogy még nem készülünk galoppra. Figyelmesen hátracsapta a fülét, nem ellenkezett, mikor érezte a finom nyomást a száron. Már másodjára haladtunk el ebben a tempóban a pályán. Eddig jó tempóban haladtunk, pont, ahogy terveztem. Megpaskoltam a telivér feszülő nyakát. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban kitörne, de engedelmesen hintázott lassú vágtában, ahogy azt szerettem volna. Megpillantottam az ezerkétszáz métert jelző oszlopot. Hirtelen rántott egyet a száron, meglazítva azt, de sikerült gyorsan reagálnom, és visszafogtam, még mielőtt rágyorsított volna. Ahogy elértük a túlsó egyenest, előrecsúsztattam a kezemet a nyakán, és rögtön rágyorsított. A kerítés mellé irányítottam. Egyre gyorsabb tempóban falta a métereket, de nem hajtottam. Nem akartam kimeríteni a bemelegítés alatt. Éreztem a feszülő izmait, az egyre sűrűbben dobbanó patákat. Gyorsan futott, de éreztem, hogy nem hozta ki magából a maximumot. Fokozatosan fogtam vissza, majd levezetésképp fél kört ügettem. Jól futott a mén, de volt még benne energia. Megpaskoltam a nyakát, majd lendületes lépésben tértünk vissza a várakozó párosokhoz.
- Most fussunk egyet startgéppel - mosolyogtam rájuk, majd kivettem a kengyelből a lábamat, és kiengedtem a szárakat a kezemből. A ló rögtön rágni kezdte a zablát. Elégedett voltam vele, bár még csak most jön a java. Ez lesz az első alkalom, mikor más lovakkal fut. Szerintem jól fogja bírni, bár semmit se akarok elkiabálni. |
- Azzal soha nincsen baj. Egy halál nyugodt lovat nem lehet galoppra képezni. - pillantok Catre és a lovára. Szép kanca, erőteljes felépítésű, egyáltalán nem ménes kiállású. Tömör izom, már most, hiszen Cat azt mondta ő is fiatal. Már nehéz volt visszafognom Dragont, ezért megálltam és kiskörben kezdtem sétáltatni, arra kényszerítve, hogy lehiggadjon. Miután kicsit leállt és visszavett a táncolásból végre koncentrálhattam a többiekre is. - Nagyon komoly? Láttam a jegelést a lábán. - kérdezem részvéttel a hangomban.
- Tényleg nem rossz, neked mi a véleményed Cat? - kérdezem most a lányhoz fordulva, miközben kinyitom a pályára vezető kaput.
- Mit terveztél Dan? - kérdezem a tervről, hátha van valami konkrét, esetleg egy házi verseny, vagy startgépes gyakorlás, vagy bármi. |
- Csak Zoé elég nyugtalan tud lenni, meg minden... - motyogtam magamban, de mondatom utolsó felét elharaptam. Nem is voltam benne biztos, hogy Dan hallotta, amit mondtam, főleg, hogy rá sem néztem, hanem zavartan babráltam Zoé kantárjával, ami tökéletesen rendben volt. A ló sem értette, hogy mit igazgatom, ezért felvetette a fejét. Egy pillanatig csúnyán néztem rá, de muszáj volt elmosolyodnom. Egymás mellett vezettük a lovakat, mi mentünk a legszélén. A pályát megpillantva nagyot dobbant a szívem. Ekkor vettem észre, hogy Alison lova izgatottan kapta felé a fejét. Csodáltam, hogy Zoé nem kezd el őrültködni. Ezt persze rosszul gondoltam, mert amint megpillantotta Alison lovát, ő is elkezdte rázni a fejét. - Csss - suttogva szóltam rá, abba is hagyta feje dobálását, de elég sok erő kellett, hogy visszatartsam. Közben hallgattam, amit Dan mondott. Szegény, nagyon sajnáltam, de nem mertem neki részvétet nyilvánítani, mert éreztem, hogy nem akar beszélni Cargo sérüléséről. Mindig is csodáltam a sárga mént, reméltem, hogy hamar felgyógyul. Aztán Dan a csikóról szólt még, én pedig jobban próbáltam szemügyre venni. - Most megnézzük edzés közben is - fűztem hozzá halkan. Ennél már csak az lett volna kínosabb, ha megkérdezem, hogy hogyan hívják a csikót. |
![](http://i.imgur.com/AR3F8hb.png) |
[12-1]
|