Témaindító hozzászólás
|
2014.01.22. 21:25 - |
 |
[16-1]
Még a levegőben elkaptam a felém repülő kék-csíkos párnát,ezzel a mozdulattal vissza is dobtam a "küldőnek". Hihetetlen mérnöki precizitással fejen találtam Barbiet. Nyelvet öltöttem rá,de nem sokáig bírtam nevetés nélkül. -Nekem nincsennek eféle ferde hajlamaim!-szögeztem le. |
Elhúztam a kezemet tőle, mert muszáj volt elnyomnom egy ásítást. A víz eléggé kiszívta az energiámat. Aztán persze nem raktam vissza a kézfejemet hozzá, hanem az ölemben pihentettem. A következő mondatára elvigyorodtam és nem túl erősen hozzávágtam a párnát, amit az előbb szorongattam.
- Vagy éppen én rád - döntöttem kissé oldalra a fejemet egy pimasz mosoly kíséretében. |
Nem kellett volna szóvá tenni a következőket : "leblokkol a józan eszem, ha hozzámérsz". Ettől a mondattól észhez tértem. tudtam hogy egy-két ilyen intim pillanat és ő is -ugyan úgy mint a többi- a lábaim előtt fog heverni. Bár őt nem akarom úgy kezelni mint az előző százat. Rá kíváncsi vagyok,érdekel az élete,a múltja és jelenje. -Az lenne a vicces ha én is egyszer így találnék rád-vigyorodtam el. Kezdett fájni a hátam a helytelen testtartás miatt,ígyhát hátra vetettem magam és elterültem az egy személyes faágyon. |
Elvigyorodtam. Ezek szerint két évvel idősebb voltam nála. Legalább lesz mivel cukkolni, ha a helyzet úgy kívánja. A homlokomat ráncoltam, mikor azt akarta, hogy többet meséljek neki. Nem értettem... nem értettem, hogy miért pont én? Miért kíváncsi rám, mikor bármelyik lányt egy csettintésre megkaphatja? A hajamba túrtam, mikor elkapta a kezemet, és összemérte a tenyerünket. Majdnem két ujjpercnyivel rövidebbek voltak az ujjaim az övéinél, ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Vállat vontam.
- Nem tehetek róla, hogy leblokkol a józan eszem, ha hozzámérsz - vallottam be és elmosolyodtam, majd a kézfejeinkre pillantottam. Megköszörültem a torkomat.
- Eddig az összes stylist, aki felöltöztetett, meleg volt - kezdtem bele.
- Egyszer vissza kellett menjek hozzá, hogy megigazítsa a ruhámat, és éppen rajtakaptam hogy... hát, hogy egy másik férfi épp seggbe.. érted, na - idéztem fel azt a nem túl kellemes párizsi fotózást. |
Ami azt illeti egy kicsit aggaszt hogy nem tud tíz mondatnál többet mondani az életéről,pedig maga is bevallhatná már hogy egy modell élete egyátalán nem unalmas,lehet csomót sztorizni,hiszen bejárta a világot! -Tudtam hogy a legfontosabb dolgot kihagyom-húztam oldalra a szám szélét. -Egyébként 18-mondtam. Óvatosan kezdtem közeledni Barbi felé,de tényleg úgy hogy ne vegye észre. Hogy tereljem a figyelmét beszélni kezdtem. -Nem igaz hogy nem tudsz többet mondani magadról! Magad mondtad hogy bejártad a világot! Tuti történt valami jó vagy rossz dolog veled amit megoszthatsz velem!-a keze után nyúltam és összemértem a tenyerünket. -De pici kezed van!-mosolyodtam el. Simogatni kezdtem a tenyerét,mindenféle mintákat,betűket,formákat rajzoltam bele ujjaimmal. |
Mosolyogva hallgattam, és mikor megerősítette, hogy nem zsidó, halkan felnevettem. Nem is feltételeztem róla ilyet, bár ha az lenne se lenne vele semmi gondom. Akkor is ugyanolyan ember lenne. Azt is megtudtam, hogy van egy féltestvére, az anyukája előző házasságából. Szóval megvan, kire ütött. Ezen a gondolaton halványan elmosolyodtam.
- Modellkedtem ott is - vontam vállat. Az egész életem abból állt, hogy ide-oda utazgattam városról városra. Na nem mintha lenne okom panaszkodni, de valahogy egyiket sem tekintettem az otthonomnak.
- Amúgy, hány éves vagy? - néztem rá felvont szemöldökkel. Nem igazán lehetett nálam idősebb. |
Figyelmesen hallgattam az élettörténetét,amit elképzelve nem is lehetett valami unalmas dolog,ellenben az én életemmel. -A szüleimmel?!-kérdeztem vissza. -Hát élnek és virulnak Németországban,egyébként akár csak te,én is teljesen átlagos családban nőttem fel. Anyám egyébként amerikai származású,apám meg német-tettem hozzá úgy érdekesség képp. -Ne aggódj,nem vagyok zsidó!-vigyorodtam el. -De apám szerint -aki mellékesen megszállotként kutatja a családfánkat- az ükükükük mittudom én kicsodánk zsidó volt,szóval nem tudom-magyaráztam el. -Ja,és van egy féltestvérem még anyám előző házasságából. De még sosem találkoztam vele,azt sem tudom hogy fiú vagy lány!-párszor hallottam ugyan a nevét kiskoroban,de már teljesen kiment a fejemből. -Miért éltél Ázsiában?-kérdeztem megleppeten. |
Kicsit előrébb hajoltam, hogy minden figyelmemet a fiúra irányítsam. Magamhoz szorítottam a párnát. Mikor elmagyarázta, hogy Lippe hol is található, elvigyorodtam.
- Ah, Lippe ist eine schöne Stadt! - dícsértem a várost. Jártam már ott egyszer egy fotózáson. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, hogy rákérdezzek a barátnőire, mire mintha csak a gondolataimban olvasott volna, elkezdett a kapcsolatairól beszélni. Különböző érzelmek futottak át az arcomon, például: döbbenet, hogy csak 5 barátnője volt, és bénultság, hogy már legalább százzal d*gott. Amikor bevallotta, hogy nem hűséges típus - ami már messziről lerítt róla - az volt a kegyelemdöfés. Az viszont vígasztalt valamennyire, hogy azt mondta, még nem kúrt félre. Elmosolyodtam a mondandója végén, azon gondolkodtam, hogy mire vagyok még kíváncsi. Mivel nem jutott eszembe hirtelen semmi, így elkezdtem én is mesélni. Megköszörültem a torkomat és belevágtam.
- Palvin Barbarának hívnak, mintegy röpke húsz évvel ezelőtt születtem Magyarországon, azon belül Budapesten. Teljesen átlagos családban nőttem fel. Van egy nővérem. Eredetileg énekesnő vagy színésznő szerettem volna lenni, aztán valahogy mégis kilyukadtam a modellkedésnél. Ennek köszönhetően bejártam az egész világot, 13 éves koromban sokáig Ázsiában éltem - tartottam egy levegővételnyi szünetet.
- Tényleg! És a te szüleiddel mi a helyzet? - kérdeztem kíváncsian. |
Elgondolkoztam hogy mit is mondhatnék magamról,tulajdonképpen még semmit nem értem el az életben ami nagy dolognak számított volna. -Nem tudom mire vagy kíváncsi szóval most belekezdek egy hegyibeszédbe!-figyelmeztettem,majd még levegőt vettem és belevágtam. -Lippében születtem,mielőtt megkérdeznéd,igen az Németországban van. Tehet ebből kifolyólag német vagyok,mondjuk szerintem a vezetéknevem tökéletesen tükrözni ezt,ugyan is ott a Klein elég gyakori családnév. Előszőr 3 éves koromban ültem lovon. 15 évesen kaptam születésnapomra Smile-t,mint kiscsikót. Vettünk részt egy-két versenyben amik viszonylag eredményesek voltak. Mire szoktak még kiváncsiak lenni a csajok?!-gondolkodtam el egy kicsit. -Áhh!-csapott belém a felismerés. -Eddig összesen 5 barátnőm volt,ezen álltalában meg szoktak lepődni. És száznál nem számoltam tovább hány nővel létesítettem szexuális kapcsolatot,és itt szoktak lehangolódni!-vigyorodtam el pimaszul. -Mivel őszinte vagyok,ezért bevallom neked hogy nem vagyok valami hűséges típus,de még nem "kurtam félre". Ha valamire kíváncsi vagy még ezeken kívül kérdezz mert más lényeges dolog nem jut az eszembe. És most úgy gondolom hogy te jössz! |
A hajamba túrtam és feljebb csúszkáltam az ágyon. Mikor Adam a combomra rakta a kezét, tekintetem végigfutott fel a karján, mjad megállapodott a szemeinél. Olyan édesen nézett ki amikor lebigyesztette az alsó ajkát, hogy azt hittem rávetem magam.
- Es a medence is - néztem rá. Egy idő után fogtam és hanyattdőltem az ágyon, kezeimet pedig kinyújtóztattam, mintha csak az eget akarnám elérni. Valami értelmes témán törtem a fejem, amikor eszembe jutott, hogy voltaképp semmit sem tud a srácról. Felültem és az ölembe vettem egy párnát.
- Mesélj valamit magadról - kértem egy halvány mosoly kíséretében. |
A hajamba turtam es feljebb csuszkaltam az agyon. Mikor Adam a combomra rakta a kezet, a tekintetem vegigfutott fel a karjan, majd megallapodott a szemeinel. Olyan edesen nezett ki amikor lebigyesztette az also ajkat, hogy azt hittem ravetem magam. - Es a medence is - neztem ra. Egy ido utan fogtam es hanyattdoltem az agyon, kezeimet pedig kinyujtoztattam, mintha csak az eget akarnam elerni. |
Helyet foglaltam mellette az ágyon. Direkt a lehet legközelebb ültem hozzá,ráadásul kezemet a comjára fektettem. -Nem mondtam ilyet!-mosolyodtam el a kérdésén. Elhatároztam magamban az ímént hogy nem fogok semmit csinálni Barbieval,azt akarom hogy minnél jobban vágyjon rám. -Akkor a bokor ötlet kifújt-bigyesztettem le az alsó ajkam. |
Meglepődöttség látszott a fiú arcán, amitől most nekem kellett pimaszul vigyorogjak. Míg ő a ruhákat kapkodta én leültem az ágy szélére törökülésben és körülnéztem. Igazából az én szobámban sem volt nagyobb rend, itt-ott ha szerencséje volt, összetalálkozott az ember egy-egy bugyival meg ilyen apróságokkal. Mindig próbáltam rendet tartani, de ha egyszer elkezded a kupizást, soha nem bírod abbahagyni. A hangjára felkaptam a fejemet.
- Menjek talán vissza a saját szobámba? - háttal ültem neki, így nem láthatta a fülig érő vigyoromat, ahogy próbálok visszafolytani egy nevetést. Kicsit hülyének nézhetett, hogy általában úgy mindenen felnevettem. |
Egyátalán nem hittem volna hogy Barbie be fog állítani. Amikor elváltunk,és elindultunk saját szobánk felé szinte biztos voltam hogy ma is egyedül töltöm a délutánt. De nem így lett! -Öhm...-néztem körül a szobámba. Ami azt illeti nem számítottam vendégre és ezen ok miatt nem is csináltam rendet. -Gyere be!-mosolyodtam el és utat engedtem neki befelé. 100km/h sebességel kezdtem kapkodni fel a földről a szétszórt ruhákat és egyéb más dolgokat. Amikor velszedtem egy ölnyit csak lazán behajíntottam a szobához tartozó fürdőbe,próbáltam megcélozni a szennyes kosarat ,de rájöttem hogy nem minden ruha egy irányba fog repülni. -Nem számítottam rá hogy tényleg átjössz,szóval bocs a kupiért-vigyorodtam el. |
Hirtelen két kezet és egy meleg férfi testet éreztem a hátamon, amint a nyakamat csókolgatja. Akaratlanul is oldalra döntöttem a fejemet, hogy jobban hozzáférjen. Amikor a fülembe súgott elvigyorodtam, és megfordultam.
- Majd meglátjuk - mondtam és otthagytam kételyek között. Felviharzottam a szobámba. Leengedtem a hajamat és megszárítottam, mert ugyebár tiszta víz lett, mert nem is tudom ki beledobott a vízbe. Magamra kaptam egy bordó felsőt és egy fekete farmernadrágot. Kezdett visszatérni az élet a víz által kiszívott végtagjaimba. Közben azon agyaltam, hogy lemenjek-e Adam szobájába vagy sem. Időközben persze azon kaptam magamat, hogy már az ajtaja előtt állok, és kezem a kilincs felé halad. Tétováztam pár pillanatig, nagy belső csaták dúltak a fejemben. Egyik részem most visszafutott volna az emeletre, a másik viszont berontott volna az ajtón. Útközben aztán mégis megállt a kézfejem, mert mintha csak összebeszéltünk volna, a srác kinyitotta az ajtót. Innen már nincs menekvés. |
[16-1]
|