|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:24 - |
 |
[20-1]
 Kicsit meglepett Kev mondata, mivel ha jol tudtam nemvolt baratnoje mar jo ideje. Akkor viszont mi zavarna ha oly reg elmult volna? Vegul felpattantam az olebol, eleg kinosan ereztem magam.
-Amm... - toprengtem mit is mondjak.
-Sebaj, nekem most... ugyis van egy kis elintezni valom Passionnel.. - vontam meg a vallam, mikozben felemeltem a poharamat. Utoljara Kevinre lestem, majd elsetaltam.
/el/ |
 - Ne haragudj Rami, de nekem nemrég ért véget a kapcsolatom. Egyelőre nem nagyon seretnék senkivel ilyen közelségbe kerülni. - mosolyogtam rá bocsánatkérően. Tényleg nehezen megy Elle elfelejtése, főleg úgy, hogy mindig találkozunk, de olyankor csak baráti beszélgetést váltunk, ám olykor olyan szívesen húznám magamhoz.
- De ugye nincs harag? - kérdeztem vissza. Nem mintha nem lenne szép lány, de a fentebb említett okok nehezebbé teszik hogy bárkire is úgy nézzek mint lehetséges barátnőre. |
Csak elmosolyodtam Kevin mondatan, a kovetkezon pedig majdnem elpirultam.
-Szoval gondolsz majd ram is? Az ir csokik finomak - lestem a szemeibe, mikozben felalltam, ele setaltam majd ovatosan az olebe ultem es elhelyezkedtem ott.
-Itt melegebb - neztem ra. -De ha zavar .. felallhatok - neztem ra kerdoen. Szerintem kisse meglepte a dolog, de kitudja.
-A meleg oltozkodes es a cicabujas - vigyorodtam el kozben a messzibe nezve, majd tekintetem Keven allapodott meg. |
- Ne haragudj az most nem volt a duginasi listán. - szóltam halál komolyan. De tényleg az amikor haza megyek és meglepnek mindenfélével egy éálom. Olyankor egy bőröndnyit telepakolok duginasiból, sőt néha leltár is készül róla, mert a depressziós húgom mostanában előszeretettel zabálja meg a nasimat.
- Legközelebb ha hazamegyek gondolok rád és leltárba veszek egy tábla ír csokit. - mondtam mosolyogva és loptam én is egyet a sütiből.
- Hát a titok a meleg öltözködés. - emeltem meg a fejem amit eddig a kanapé háttámláján pihentettem. Élveztem a szellőt, jobban emlékeztet Írországra. |
 Mikor kozolte, hogy nem ker csak megvontam a vallam.
-Nem eroltetem - vigyorodtam el, majd belekortyoltam a gozolgo teamba, kozben Kev arcat furkesztem. Vegul kozolte, mivel is jarul a mi kis delutanunkhoz, bar eleg keso delutan, de tetszett a dolog, mivel elegge edes szaju vagyok es most eleg finoman fejeztem ki magam. Igen vicces neha a szojatek.
-Hmm.. csokiskeksz... bar a sima csokit jobban szeretem, kezdesz a szivem csucske fele tartani - lestem a szemeibe egy mosolyal, majd ha nem zavarta vettem egy darabot es azon ragodtam. Kev rendes srac volt, azt sem ertem miert es hogy lehet egyedul. Kezdett hideg szel fujni, de most sikerult a vedekezes a szel ellen.
-Probalkozik - vontam meg a vallam buszke fejjel, ertettem persze ezt az idojarasra. De most nem fog ki rajtam es igen, erre igen buszke tudok lenni. Kozben egy kissebb mosoly is megjelent az arcomon, ismet. |
 Nem kellett sokat várnom, Rami hamarosan megérkezett, majd egy rövid köszönés után bevackolta magát a melettem lévő fotelba. Teafelajánlására csak megráztam a fejem, majd a bögrémre böktem. - Köszönöm szépen nem kérek, már van és amúgy is inkább kávé párti vagyok, mintsem tea. - mondtam, majd belekortyoltam a feketéén csillogó, még bőszen gőzöldő nedübe, amely jóleső melegséggel szaladt végig a torkomon. Ekkor eszembe jutott az eddig mellettem pihenő csokiskeksz, melyet most felé nyújtottam miután felbontottam, jelezve, hogy vegyen belőle nyugodtan.
- Én pedig csokiskekszel járulok hozzá a teadélutánunkhoz. - mondtam nevetve, majd mivel elfáradt a kezem ezért letettem a kettőnknek kézreeső kis asztalra. |
Miutan Passion es Awo fajdalmas bucsut vettek egymastol Kevinnel kulon valtunk es megbeszeltuk, hogy a teraszon talalkozunk miutan elkeszultunk. Nos, igyekeztem hamar letussolni es szaraz ruhat felkapni. Eleg rendesen feloltoztem valami meleg cuccba es egy vekonyabb paplant is levittem. A team miutan megfott egy csuporba kivittem a teraszra, ahol meglattam Kev-et.
-Szia - mosolyodtam el rajta. Edes volt igy osszekuporodva, de inkabb a vastag ruhak, mint egy jo kis tudogyuszi. A hajam szerencsere nemlett vizes igy nem kellett meg aztis megszaritsam. Miutan egy mosolyt kuldtem Kev fele lehuppantam a mellette levo fotelre. Jol betakaroztam enis, mivel mar nehany par fokkal hidegebb volt, hisz eltelt nemi ido miota usztunk es mar akkor is lilbaboros voltam.
-Te nem kersz? - bicentetem a teamra, hisz nem csak egy poharral csinaltam. |
Miután a szerelmespárt elválasztottuk egymástól és leszereltük őket megbeszéltük, hogy száraz ruhát öltve itt találkozunk egy meleg takaróval és egy bögre forró valamivel. Én még magamhoz ragadtam egy doboz csokis kekszet is amit a nyáriszünet alkalmával kaptam anyuéktól, most itt volt már az ideje felbontani és megenni.
Lekuporodva az egyik kanapéra burkolóztam be a vastag plédbe, melyet volt, hogy Awo-n is használtam egy egy hidegebb déli nap alkalmával, természetesen azután mindig rendesen kimostam.
Itt kuporogva és szorongatva a bögrémet vártam Ramit, hogy előtünjön az ajtó mögül. |
 -Na meg szep, elvegre en vagyok Samantha Reed - vigyorogtam, mintha ez a nev olyan hires lenne, na meg en jomagam is. Egy egyszeru lanynak mondanam magam.
-Csak amolyan poen akart lenni, nyugi nem arulok es veszek semmit - nevettem egyet. Tenyleg durva lenne ha bedrogoznanak, nem is tudom hogyan reagalnek ra, neha igyis eleg lokott vagyok, megcsak az hianyozna. Bar tenyleg eleg furcsa dolgot jutnak neha eszembe, de legalabb nem vagyok unalmas lany.
-Velemenyem szerint - huztam ki magam mint egy tanarno, aki mindent tud majd folytattam felemelt fovel.
-Van eleg szin a kis pofimon! - vigyorodtam el vegul. Kevin nagyon rendes srac volt es mar nem csak egy ismeroskent neztem ra, hanem egy barat lett belole. Elmondtam neki a gyerekkoromat, Dy-t, akit aztan nem sok embernek meselek el, hogy egy pasit hivtam a balra es cserben hagyott, na meg stbstb. Csak remelni tudom, hogy O sem csak beinteget majd ha osszefutunk a suliban mint egy egyszer latott lanynak. Mikor Kevin beszolt a ruha miatt csak amolyan "ezt meg megbanod" tekintettel lestem ra, majd mikor menni keszult enis megoleltem.
-Joejt, akkor holnap ! - vettetem fele egy kedves pillantast, majd a szobamba mentem es bubukaltam :D |
-Gondoltam, hogy te sem maradhattál ki a jóból! - nevettem fel, majd mély levegővételekkel szívtam magamba az eső finom illatát. - Neked ilyenek jutnak az eszedbe ilyenkor? Mi vagy inkább ki vagy te? Nem nézném ki belőled. - ráztam a fejem vigyorogva a kokainos megjegyzésén.
- Mit? - kérdeztem értetlenül, nem értettem mire, utal, aztán leesett. - ÉS ha igen? Vigyünk egy kis színt az arcodra... - vigyorogtam féloldalasan, olyan szabályosan Kevines mosollyal.
- Ruhák és lányok... akkor azthiszem ittt az ideje, hogy magadra hagyjalak, hogy tudj filózni a ruhákon. - jelent meg egy gonosz vigyor az arcomon. - Különben is későre jár, ideje lenne lefeküdnöd kisasszony, hogy holnap fitt és üde legyél nekem, mert táncolni fogunk jó sokat. - jegyeztem meg vigyorogva.
- Szerintem is hagyjuk, ezt már úgy sem fogom megérteni... - mondtam nevetve és felkapva a könyvemet visszasétáltam Samhez. - Nos jóéjszakát hercegnő... én mostmár megyek. Majd találkozunk a bálon... Úgy is megfogsz ismerni. - vigyorogtam majd megöleltem és eltűntem az ajtó másik oldalán.
/Kevin el/ |
-Persze vegul ensem maradtam ki a nagylanyok kozul - mondtam egy vigyorral. Na igen, sok idiota volt, de az egyetlen egy sulibol se maradhat ki, meg kihalnanak a hulyek, nagy "kar" lenne ertuk. Emlekszem, eleinte csak a fiuk figyeltek fel ram, a lanyok pedig ki nem alhattak, vegul bebizonyitottam, hogy jobban teszik ha nem kezdenek ki velem, szoval ugy gondolom vegul jol sult el minden. Amikor kisse hamar kiutott a pia egy osztalybulin, az egyik regi legjobb barat segitett es ugy gondolom nem kell 120 barat, mert azok nem igaziak, nem lehet mind a legjobb baratom, igy altalaban csak egy es harom kozott voltak. Ket magamfajta csajszival nagy triot alkottunk a suli vege fele, szoval azert nekem is voltak emlekeim. A pian kivul enis voltam sok hulyesegben, de azt hiszem a pasik jobban kedveltek mint a csajok, kiveve a ket baratnot.
Amint Kev az ujjaval az arcomat kezdte simitgatni csak egy vigyor huzodott a pofimra.
-Kevin! Ezt direkt csinalod! - vigyorogtam majd a szemeibe neztem.
-Tudod, kozben azon filozok milyen ruhat is vegyek fel... van egy csomo de persze ilyenkor egy sincs - mosolyodtam el. Nos ez azt hiszem mindenkivel igy van. Legalabbis a csajokkal.
-Apu bejon a bal elott par oraval es lehet elmegyunk vasarolni, kocsival meg a bal elott, de 9 korul visszaerek, ne felj - lestem ra.
-Hagyjuk a temat, ez olyan noi dolog, amit a ferfiak nagyon de nagyon ritkan ertenek meg - nevettem, majd mikor felallt enis melle setaltam es melyen beszivtam a levegot.
-Tudod mi lenne meno? Ha valaki a tavolbol egy kis kokaint engedett volna felenk es a szel mivel ide hozza felenk, most epp azt szivnank be - nevettem majd pasztazni kezdtem az eget. |
- Jjajj hát tudod mindenkit piszkáltak az iskolában. - mondtam mosolyogva. Engem is sokat piszkáltak, aztán valami változott és végül én is a "menőmanó" csapatába tartoztam, nem csak viccelek én soha nem voltam olyan mint ők, az egy dolog, hogy befogadtak magukközé, de nem változtam semmit. Vigyorom csak szélesebb lett amikor elkezdte kihúzni magát és mutogatta az arcát.
- Ne aggódj, már elraktároztam. - simítottam tenyeremet arcára, majd végigsimítottam a hüvelykujjammal a kerek arccsontján, hiszen láttam az előbb is mennyire zavarbajött a haja bizergetése után.
- Attól függ hogy nézed, van akinek ez imponál. - jegyeztem meg halkan.
- De hogy mutassuk meg? Mit tegyünk ennek érdekében? - kérdeztem vissza ismét. Ennek a kérdés-kérdésnek nem láttam értelmét, de mostmár fejtse ki mit is akart.
- Nem, dehogy is. Ne hülyéskedj, az eső a lételemem. - vigyorogtam és felálltam, majd a korláthoz sétáltam. |
-Lehet pozitivum, viszont a suliban folyton cseszegettek erte, fekete barany voltam - jelent meg egy ujabb mosoly az arcomon. Hirtelen eszembejutott mikor elrangattak egy hazibuliba, ahol nem igazan akartam inni a kavart piabol, ezert en lettem a buli poenja. Egy 16 eves lany aki nem iszik, na igen.. akkor derult ki hogy nem viselem valami jol az alkoholt. Az o lakasa banta halistennek, nem az enyem. Bar eleg rosszul voltam , foleg masnap, megfogadtam hogy tobbe nem iszok, csak ha van valami kulonosebb esemeny, de akkoris mertekkel. Jobb ha az ember tudja a hatarokat.
Amint kerdezoskodni kezdett es a hajamat kezdte babralni nemtudtam mit szoljak hirtelen. Most tenyleg? Direkt csinalja? - lestem ra ekkor.
-Engem nem nehez zavarba hozni, ez negativum... - vigyorodtam el Kevin arcat furkeszve.
-Hmm... akkor nezd csak - tartottam kozelebb az arcom es felemeltem akar egy kiralylany. Kozben ki is huztam magam, de vegul elnevettem az egeszet, igy hamar vege lett.
-Latod? Pontosan az a lenyeg, hogy ne halljuk, lassuk! Mutassatok meg mennyire vagyunk szepek, tegyetek ertunk valamit, ne csak hangosan mondjatok ki. - lestem ra egy vigyorral, majd megereztem, hogy kozeleg az eso. Igen, jo a szimatom es tuti hogy esni fog. Az eg mar kezdett beborulni, a csillagok sem latszottak ugy mint eddig.
-Zavar az eso? Remelem nemcsap be ide.. en szivesen neznem - neztem a sracra. |
- Ohh szóval te sem vagy az a nagy piás. Ez szerintem egy pozitív. Soha nem bírtam ha a lányok sárgaföldig isszák magukat, az már más, ha egy fiú csinálja, az sem szép, de nincs úgy kiszolgáltatva és egyebek. - vigyorogtam és közben tovább fürkésztem arcát. Szerintem az gusztustalan, ha valaki tényleg a sárgaföldig issza magát, mutogatja magát, kiteszi amije van. Oké, hogy van, de azt nem kell lépten nyomon mutogatni, elég, ha a párja látja ami van neki. Az egy olyan magándolog ami másra nem tartozik. Finoman két ujjam közé vettem haját, majd morzsolgatni kezdtem, aztán miután a végére értem mosolyogva néztem a szemébe.
- Most miért? Mit csináltam amive zavarba hozlak? Azért, mert megnézem az arcod, hogy emlékezzek rá? Hogy az aranyos mosolyod még a rossznapokon is felvidítson? - kérdeztem mosolyogva, majd abbahagytam vizslatását.
- Bizonyítani? Azt hogyan bizonyítsuk nektek, hogy szépek vagytok, ha ránk nem hallgattok? - kérdeztem vissza egy vigyorral az arcomon. Végignézve a kültéri társargón ismét egy mosolyt kellett, hogy varázsoljak az arcomra. A sok szép emlék ideköt, majd kicsit megborzongtam a hideg fuvallattól, mely az eső jellegzetes illatát hozta magával. |
-A serto dolgokrol eszembejutott egy-ket ejszaka..azt hiszem jobb ha teis tudod hogy nem viselem jol az italt, ugyertve hogy nem iszok annyit mint a mai lanyok, igy ket pohar is kiut - pirultam el ekkor egy kicsit. Szerintem elegg tulzasba estek a mostani tinik, a nagyjanak mar oda a maja, vagy alkoholmergezesben hal majd meg ugy 10 ev mulva. Nem ertem miert kell fullra leinnia magat egy nonek. Undoritonak talalom mikor haza kell vinni oket mert matt reszeget .. ilyenkor vesz el a noiesseg. Bar a pasikat sem tamogatom , nem arrol van szo, csupan a no az legyen no. gyenged es torekeny. Nem pedig egy 30 centis magassarkuba jarkalo, ami megjegyzem mar onvedelmi fegyvernek is jo, aztan valami szuk, bugyi kilatszik ruhaba. Aztan ha megeroszakoljak oket meg nekik all feljebb mikor kiraknak mindent a kirakatba jo fenyesen. Undorito a mai vilag!
Amint eszrevettem, hogy Kev skubiz, fel szemmel ralestem es vegul elmosolyodtam.
-Naa, ne hozz mar zavarba! - boktem vallon, majd tovabb mosolyogtam.
-Tudod.. mi ilyenek vagyunk, nem mondani, bizonyitani kell a dolgokat - huztam el a szam, melynek a vege egy huncut vigyor lett. |
- Nem... a történelem jó dolog, és igazad van, sok ember lenne inkább szókimondó, mint hazug. Ez tetszik az emberekben hogy van aki a negatív véleményt is tudja határozottan és mégsem sétrőn tálalni. - magyaráztam mosolyogva, majd küszködés képpen a kezembe vettem a könyvet és rákönyököltem.
Ugyan, nem zavar... - mondtam mosolyogva, majd ránéztem, s szemeit fürkésztem. Finoman oldalradöntötttem a fejem, majd úgy fűrkésztem tovább a partnerem arcának minden négyzetmiliméterét. - Szépek a szemeid. - mondtam egy barátságos vigyort eresztve, majd tekintetem szépen mettszett ajkaira vándoroltak, atán ismételten vissza a szemeihez.
- Gőzöm sincs, hogy miért nem hiszik el a a lányok, ha valaki azt mondja nekik, hogy szép... - ráztam a fejem értetlenkedve. |
-Igazan? Azt hittem zakkantnak tartasz majd - nevettem majd a keriteshez mentem es onnan lestem a messzibe. Altalaban ha elmondom valakinek, nagy szemekkel nez ram, hogy megis miiieeert nem modjuk egy romantikus kis konyvecske pillangokkal diszitve?! Amint Kev ujra megszolalt csak fele fordultam es onnan lestem ra.
-Nos igen.. csakhat nalunk a tori oran nem minden a valosag volt, de ez mindenhol igy van.. ritkan kozlik a fiatal diakokkal az valodit. Viszont ez az iro teljesen mas.. nyersen kozli a valosagot, ami nekem nagyonis tetszik. Sok ember inkabb ilyen lenne mint hazug vagy tudomisen. - mosolyodtam el ujra. A naplementere kaptam fel a fejem es Kevin melle huztam az asztal masik oldalan allo szeket. Had ne orditsak mar, na meg igy megiscsak jobb.
-Remelem nembaj - gondoltam ekkor arra, hogy kozel ulok hozza es onnan nezem a naplementet. Mindig gyonyorunek tartottam a naplementeket, ahogyan a felkeltet is, viszont a lemenetel jobban izgatott. |
- Ó... csak nem? - csillant fel a szemem a könyv címének hallatán, ugyan az írta, mint az én kedvenc könyvemet, aminek a címe: Mengele boncoló orvosa voltam. - A történelemnél nincs jobb. - sóhajtottam mámorosan, majd elindultunk a társalgó felé. Az ajtón udvariasan átengedve léptem be utána. - Az jó könyv, én ennek a "párját" vagy inkább a testvérét olvastam. Annak meg az a címe, hogy Mengele boncoló orvosa voltam. Morbid egy könyv, de soha nem tudom letenni. - mondtam egy vigyort eleresztve, miután kényelembe helyeztem magam a helyemen és lábam becsúsztattam az asztal alá, majd a könyvet hanyagul a dohányzóasztalra "raktam". - Van aki nem bírja az ilyet, de ez magával ragad, amúgy is nagy függője vagyok a történelemnek, de az ilyen könyvek, ezek mesterművek. - sóhajtottam fel egy vigyorral a képemen. Nem tagadom a történelem a véremben van. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
Mikor kozolte, hogy nem ker csak megvontam a vallam.