|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 18:23 - |
 |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Alisonnal felvittuk a lanyok cuccait,ami tobb forduloba tellett,de legalabb igy meg tudtam nezni,hogy Cheyenne a szobajaban van-e... De nem talaltam ott. Igy mikor elvaltunk Alisonnal,az en szobamhoz mentem,hatha ott var... De ott sem volt ahogyan a tarsalgoban es a konyhaban sem. Tancstalanul lodorogtem,hiszen abban biztos voltam,hogy az istalloban nincs,azt ellenoriztem,mielott eljottem... Sohajtottam majd kilepve a folyosora a tarsalgobol elindultam a lepcsok fele. Nem akartam felhivni,ha ennyire elerhetetlen nyilvan nem kivanja a tarsasagomat... Viszont a delutani oraimra keszulnom kellett igy aztan a dolgozo szobam fele vettem az iranyt hiszen ott volt egy csomo felszerelesem na meg az orarendem. Amint kozeledtem az istallonak ezen elhatarolt reszehez beszelgetes hangjaira lettem figyelmes... Amint kozelebb ertem mar biztos voltam benne,hogy az en irodambol jon igy egyre kivancsibba valtam,megis ki mereszkedett be oda trecselni. Eloszor azt hittem, par diak de amint egyik kezemmel kitartam a resnyire nyitott ajtot rajottem hogy csak ket volt diak...
Meglepett hogy pont itt talalom Cheyennet na es persze az is hogy mar megint Kevin is a kepben van... Nem akartam jelenetet es amugy is gyerekesnek ereztem magam az elobbi miatt is szoval csak elhuztam a szamat. -Sziasztok...- koszontem rajuk jo par pillanattal azutan hogy mar mindenki eszrevett mindenit... |
 Sóhajtottam egy nagyot, hogy összeszedjem a gondolataimat, aztán bele kezdtem elmesélni a történetet. - Nem tudom mennyit tudsz arról, hogy Elle és köztem mi van. De most beavatlak. A lényeg, hogy Elle és én a suli után is jól mevoltunk egy ideig, de ugye tudjuk hogy Elle kicsit hadilábon áll a türelemmel. Az utóbbi időben elharapózott a viszony, zavarta hogy nem tudunk együtt tölteni annyi időt, mint amennyit kellene és a francba persze hogy engem is zavart, de ő ment vakon előre és engem kizárt. Végül abban egyeztünk meg, hogy barátok maradunk, de a távkapcsolat nem nekünk való. - tatok egy kis szünetet hogy össze tudjam szedni a gondolataimat mindenről. - De ez a barátosdi engem megöl. Szeretem őt és ez megrémít, mert ő olyan karakán nőszemély és néha azt érzem rohadtul nem illünk össze. De azóta mióta hazamentem azon rágtam apa fülét, hogy vissza kell jönnöm, terjeszkedjünk Amerikába is. Végül aztán nem olyan rég megcsillant egy kis reménysugár, hogy talán van remény hogy itt dolgozhassak, alig egy órára innen. Nem tudom van-e remény arra, hogy ez összejöjjön és ezzel együtt visszaszerezzem Ellet. Adam és Alis szar beszélgetőpartnerek lennének ebben a témában, mert mindkettő egy golden retriver vagy egy labrador buzgóságával bírnak, biztos kikotyognák a dolgot...
(a segítség kéréssel később állok elő ha eszembe jut bármi xD) |
 Éles váltás. Rögtön ez jutott eszembe, mikor az utolsó sorait hallottam meg. Ledöbbentem. Kevin Kolt, akivel tulajdonképpen sosem ápoltunk annyira mély kapcsolatot, hónapok után megjelenik, és a segítségemet kéri. Ötletem sem volt, pont én miben lehetnék a segítségére. Rákönyököltem az íróasztalta, és hátrasandítottam rá. Láthatólag kereste a szavakat, én pedig türelmetlenül vártam. Furdalt a kíváncsiság, és a legperverzebb ötletek is felmerültek bennem, habár tudtam, hogy egy csepp realitás sincs bennük. A döbbenet második fázisa pedig csak akkor ugrott be, amikor meghallottam a mondat utolsó szavait.. még Adam se tudja meg.. Csak nem lehet olyan komolytalan dolog, ha még tőle is el kell titkolnom. Hátrafordultam, és a szemeibe néztem.
- Nem fogom - ígértem, és komolyan is gondoltam, bármiről is lesz szó. A kíváncsiság lassan átváltott félelembe, ahogy teltek a másodpercek. Részben azért is, mert tudom magamról, mennyire megbízhatatlan vagyok, másrészt magától a kéréstől is féltem. Mélyen próbáltam nyugtatni magam, de a bejelentés túlságosan súlyossá tette a kérés értékrendjét.. És úgy éreztem, nem teljesen jogtalan az idegességem. |
- Jajj, ne haragudj. Nem állt szándékomban hogy nagyon megijesszelek. - húzom farkas vigyorra a számat miközben kislányos zavarán örömködök. Cheyenneből nem sűrűn lehet ilyen érzelmeket kiváltani az egyszer biztos, ezért is esett jól kissé hiú énemnek, hogy most nekem sikerült. - Ohh hát persze, hogy Adamet várod. Az ő irodájában mást nem is nagyon várhatnál, most mégis engem dobott a gép. - döntöm kicsit oldalra a fejem azon gondolkodva vajon meddig menjek méga játékokkal és mikor térjek át a fontos dologra.-
Én is örülök neked Cheyenne. Színfoltja az ember életének. Tudod mint egy szivárvány az esős napokon. - továbbra is állva maradok, fölé tornyosulvatámaszkodok a szék támláján. Ujjaim belevájnak a szék kárpitozásába ahogy felkészülök arra, hogy kimondjam amit ki kell. - Segítened kell nekem Cheyenne. A tanácsodra van szükségem, de meg kell ígérned, hogy még Adam sem tudja meg! - pillantok rá. Az eddigi ragadozó magatartásból lett egy bátortalan, elesett ember. Sajnos mindig ez van, ha Danielle-el kapcsolatos dolgokról van szó. |
Előre meredve babráltam az íróasztalnál. Összerezzentem ahogy meghallottam Kevin hangját az ajtóból. Meglepett, mert ő volt az utolsó akire számítottam, főleg itt.
- Megijesztettél - mosolyodtam el kislányos zavaromban, majd előredőltem a székben. Hátraspörtem a hajamat az arcom elől, majd tekintetemmel követni kezdtem Kevin mozdulatait - Nem, igazából csak.. - majd a mondat folytatása helyett az ajkamba haraptam. Furcsa volt. Igazából nem si akartam kiteregetni az érzéseimet. Nem szeretem, mert olyankor gyengének érzem magam. Főleg úgy, hogy Kevin most bukkant föl egy év után, 1 éve keresztül nagyon hallani se hallottam róla, most pedig itt van és az érzéseimről kérdezget. Elkaptam a tekintetemet, majd újra ránéztem. Szóra nyitottam a szám, de akárhogy győzködtem magam, hogy elmondhatom neki, nem jött ki hang a torkomon.
- Adamet várom - fejeztem be végül a mondatot. Természetesen a részleteket nem szerettem volna kitálalni. Hiszen ki szereti ha valaki a problémáiról áradozik? Főleg, hogy szerintem Kevinnek van elég baja így szakítás után. Határozottan közeledett felém. Tudtam, hogy valami fontosat áll szándékában közölni - Örülök, hogy itt vagy. |
Hallgatólagos megállapodást kötöttünk, miszerint most mindenki megy a maga dolgára. Adam magyarázkodása mellett elment lepakolni, Cheyenne már azelőtt eltűnt, én eldöntöttem hogy szétnézek, Alis pedig elment felkeresni Elle-t. A lovak között sétálgatva elhaladtam az irodák között. Az egyik ajtaja nyitva volt egy kicsit és a kis résben Cheyennet pillantottam meg. - Szia, drága Cheyenne. Csak nem bújkálsz? - dőlök az ajtófélfának, onnan nézek az asztal mögött ülő lányra. A táblát megnézve rájöttem, hogy Adam irodája. Kész rémálom ez a mai nap. - Van valami különösebb oka, hogy úgy eltűntél, vagy esetleg megbántottalak azzal amit mondtam? - kérdezem széles vigyorral az arcomon, de mostmár bentebb léptem. Ruganyos léptekkem indultam felé, majd rátámaszkodtam az előttem álló székre. Tudtam, hogy ő az egyetlen aki segíthet nekem. Kell a segítsége, de csak úgy ha erről senkinek nem beszél. |
Ahogy lattam Kevint olyan tettetett nyugalommal tenni egy kort kerseve a baratnojet majdnem megfojtottam. Ha igy felcsigaztam kijelentesemmel megis miert illette Cheyennet ezzel a megjegyzessel?! Elle megis mit szolna?! Oke azt mondta utkozben hogy akapcsolatuk bonyolult Kevinnel,de ha az o tarsasagaban is igy viselkedik,hat meg tudom erteni.- A lova kicsit nyugtalan-horkantottam fel ugyet sem vetve arra hogy az iment kijavitgatta allitasomat... Egy pillanatra lehunytam a szemem hiszen ereztem magamon a lanyok athato tekintetet,es rajottem hogy nem egyedul vagyunk Kevinnel. Bocsanatkero rebbenest akartam Cheyenne es Alison fele kuldeni de csak az utobbibal talalt celba, hiszen a baratnom nem volt mar sehol. Toprengve,elkalandozva dorzsoltem meg allam majd kezemet nyujtottam Kevin fele.-Kicsit stresszes ez a mai nap- szabadkoztam annak ellenere hogy Kevin minden kellemes erzest eluzott ezzel a latvanyos belepovel...
-van egy kis dolgom-motyogtam es felejuk biccentve elindultam megkeresni a baratnomet |
Egyre feszültebb volt a légkör, amit először élveztem, de kezdett elfajulni az egész. A társalgás átfordult a fiúk rivarizálásába, miközben mi a háttérbe szorultunk. Összeszorítottam a számat, majd próbáltam követni a konfliktust. Úgy döntöttem, kihátrálok a képből, még mielőtt tovább szítanám a vitát közöttük. Motyogtam valamit, hogy még dolgom van, de nem számított túl sokat. Úgy gondoltam, van elég megbeszélnivalónk Adammel, ezért az irodája felé kezdtem sétálgatni. Nem akartam senkiben gyanút kelteni, ezért megvártam, hogy üres legyen a terep és besurrantam az irodába. Becsuktam magam mögött az ajtót, és körülnéztem. Adamhez híven rendetlenség honolt, iratok tömkelege az íróasztalon, kihúzott fiókok, néhány kallódó dolog a padlón.. Csak a szokásos. Elrendeztem a papírjait, betoltam a fiókokat, és egy kicsit élhetőbbé tettem a helyet. Leereszkedtem a székbe, mely az íróasztal mögött volt, és vizslatni kezdtem az asztalát. Kezembe vettem a lámpához támasztott keretes képet, melyen ketten vagyunk. Körülbelül fél éve készült a kép otthon, tortával összekenve csókolóztunk. Akaratlanul is elmosolyodtam a kép láttán, mivel már hónapok óta nem láttam. Szép este volt. Visszatettem a képet, majd hátradőlve türelmetlenül vártam Adamet. Rádöbbentem, hogy mennyire nem tudom mit is szeretnék neki pontosan mondani. Annyi biztos, hogy mindenképp meg kell beszélnünk az imént történteket. Mindenesetre van még pár percem kitalálni.. |
 Értetlenül néztem Adamre amikor azt mondta irígykedik rám. Nem tudtam hogy bármilyen kötődése is lett volna a galopp világához. - Dehát miért vagy irígy? - kérdezem értetlenül kicsit odébb ugorva amikor az oldalamba csípett.
Körenéztem az istálóban mikor végre beértünk. Rögtön megakadt a szemem Adam lován. szia nagyfiú. - dünnyögök neki a folyosó túloldalán álló Adamat is hallgattam közben. - Criminal soha nem volt valami könnyű eset, mindig elég szeszélyes volt, pont olyan mint Elle. - fűzöm hozzá miközben a tarka lovat simogatom. Kevin Cheyennere tett megjegyzése csak megmosolyogtatott, bár először furán fogadtam. Nem értettem a hírtelen légkör változást.Visszasétáltam a többiekhez. Újonan hatott Adam fagyos hangszíne, kicsit meg is borzongta tőle. A tesztoszteron túltengés csak most jelentkezett mindkét srácnál.
Küldem egy széles mosolyt Cheyennenek a megjegyzésem után, mert úgy láttam célba talált. Adam fagyos hangja és dühös tekintete valamint a megjegyzése zökkentett ki a nézelődésemből. - Örülök, Adam. Jó látni téged is. - mondom közömbös stílusban. Tehát elképzelésük sincs arról, hogy Elle-el mi külön mentünk. - Na és hol van a mi hókirálnynőnk? - kérdezem szétnézve, hátha megpillantom az én drága fehér bőrű, tejfölszőke hajú Elle-met. Még régebben akasztottam rá ezt a nevet, hiszen mindene olyan mint a hó. A bőre is hófehér, a haja szintén. Hihetetlen szépség.
- Nos úgy látom még Ryan hiányzik... legalábbis róla még nem esett szó. - javítom ki Adamet miközben lassú ruganyos léptekkel elindultam szétnézni az istállóban. |
 Jobb,hogy ott maradtam,hiszen ahogy meghallotta Criminal a tobbiek nyuzsgeset csak idegesebb lett. Sosem volt a nyugalom szogete,de ilyet is csak ritkan lattam tole. Nem voltam ra merges inkabb csak aggodtam amiert ujra urra lett rajta ez furcsa nyugtalansag. -Css...nagyfiu- probaltam kotofekenel fogva fejet megtartani,hogy valami kontaktusunk maradjon,de Criminal egyre csak felszegte formas pofajat. Ugy dontottem,jobb ha kimegyek a boxabol,hatha okosabb leszek onnan de mikor kinyitottam az ajtot,hogy kisurranjak a fekete men utanam kivant suhanni. Egyaltalan nem volt meg pelda arra,hogy ellenszegult volna egy ilyen egyertelmu leresemnek miszerint maradjon a helyen. Most mar rajtam is kezdett eluralkodni a ketsegbeeses valamelyest es jobbhijan vezetoszaraert nyultam amit szerencsere meg idoben a lora tudtam varazsolni. Igy mikor mar nem tudtam visszatartani a boxabol legalabb a folyoson meg tudtam fekezni.Sunyitva tancolt a boxa elott en pedig keszsegesen minden porcikammal rakoncentralva oldalogtam vele arrebb a folyoson. Fogalmam sincs mi jtott bele,de nem is volt tul sok idom agyalni ezen. Hamarosan ismeros hang szolalt meg mellettem de most egyaltalan nem jo kedvemben talalt meg Ryan... Kedvem lett volna elkuldeni minde kit a francba de igazabol nagyon is szuksegem volt a segitsegre,noha tisztan latszott,hogy Criminalnak a boxokkal es ezzel a helyseggel van baja.-Kerlek,segits kivinni-pillantottam oldalra Ryanra es talan meg egy mosoly is atfutott az arcomon de maris visszakaptam tekintetem lovamra... Meg ha nem is tudtam mi a problemajanak gyokere annyira mar ismertem,hogy ilyenkor idozitett bombakent mukodik...
Meg hallgattam Alison elmenybeszqmolojat mosolyogva indultam Cheyenne utan a holmikkal. Nem eppen igy gondoltam a "vigyuk be a cuccokat"-dolgot de nem tettem szova inkabb Alisonhoz fordultam,elvegre ot regebben lattam Chey pedig lathatoan rosszul van a sok embertol...-nahat,gratulalok,es kicsit irigykedem is-csiptem oldalba majd korulneztem az istalloban egyre tobben nyuzsogtek a lovak korul s kicsit zavart most ez a tomeg...- Igen Elle itt maradt,sajnos nem viselte jol Criminal az utazast,vagyis inkabb az erkezest javitottam ki magam majd lopva a baratnomre neztem aki lovat udvozolte a kozelunkben. Pillanatokon belul azonban figyelmemet mar egy uj szemely kototte le es azt hiszem Cheyennet is teljes mertekben azutan a flancos kis megjegyzes utan. Hirtelen nagyon ellenszenvesse valt nekem az erkezo Kevin es inkabb lesutottem tekintetemet remelve hogy ezido alatt rendezodik az aecberendezesem az esrtleges kobfliktus elkerulese erdekeben. Vegul ia nem tett semmi rosszat... De... Jobb lenne ha megnezne inkabb hogy van a baratnoje meg a lova. - mi megvagyunk.-hangom kisse elesen hasitott de aztan nyeltem egyet.-Mar Elle is itt van-jegyeztem meg az o hogyleterol nem erdeklodve es annak remenyeben hogy eltunik,mert nem volt inyemre amit Cheyennek mondott. Nem tudom mi idegelt fel annyira,de meg azt sem tudtam megallni,hogy ne tapintsak erzekenyebb teruletekre...- Szoval azt hiszem mar teljes a csapat-eroltettem mosolyt az arcomra kivagva magamat az elobbi indokolatlan megjegyzesem okozta erdekes szituaciobol.... |
 A nyergesből kilépve rögtön megakadt a tekintetem a többieken. Épp akkor végeztem a reggeli edzésemmel, tehát már a táskámmal a vállamon léptem ki a helyiségből. Elég nagy volt a sürgés-forgás az istállóban, főleg, hogy mindenki etájt igyekszik ki edzeni. Rutinos vagyok, tehát általában hajnalban jövök le, elkerülve a tumultust. Odalépkedtem a többiekhez, és egyenként üdvözöltem őket. A két lányt megöleltem, az urakat pedig egy gyors kézrázással köszöntöttem. Nem akartam legyeskedni körülöttük, főleg, hogy a többséggel naponta találkozok, a többiekkel pedig ráérek még beszélni kettesben is, másrészt pedig még volt egy-két elintéznivalóm Noir körül, ezért visszasétáltam a bokszokhoz. Megpillantottam Ellet, aki épp Criminallal küzdött a folyosón. Arrafelé nem volt senki, a hátsó ágban nagyon nem szokott nagy lenni a sürgés-forgás. Meglepett a lány jelenléte, hiszen már jó ideje nem láttam a kollégium környékén, és úgy tűnik, a lovát is magával hozta.
- Szia Elle - köszöntem neki mosolyogva. Nem álltam neki bájcsevegni, hiszen leszűrődött, hogy nem igazán alkalmas a helyzet erre - Segíthetek valamiben? - ajánlottam fel a segítségemet. Természetesen ha rajtam múlt volna rögtön odaugrottam volna segíteni, de mivel én sem örülök annak, ha más beleavatkozik a kapcsolatomba vagy épp problémáimba a lovammal megvártam a válaszát. Örültem a lánynak. Meglepett, hogy nem együtt látom Kevinnel. Legfrissebb információim szerint együtt voltak, még úgy is, hogy különváltak. Nehéz lehet távkapcsolatban élni, de amilyen nehéz ez a helyzet nem csodálkoznék ha szétmentek volna. Mindenesetre ezt ráérünk még megvitatni, egyelőre van egy jóval valósabb problémánk, konkrétan pár száz kiló a folyosó közepén.. |
Idétlenül álldogáltam a többiek mellett. Annyit idegeskedtem a napokban, hogy utolsó dolog volt az amit hallgatni akartam, hogy hogyan mesélik el mi minden csodálatos dolog történt velük az elmúlt évben. Udvariaskodás az egész, mindenki jól tudja, hogy igazából mindenki megvan anélkül hogy végighallgatná az élettörténetedet, ezért teljesen elkalandozva egy mosolyféleséget erőltettem az arcomra, és úgy tettem, mintha érdekelne az egész. Tulajdonképpen sokszor eltűnődök azon, mennyire konkrétabb és lényegretörőbb lenne az élet az udvariasság nélkül. Ezért is kell gyakran türtőztetnem magamat, mint most is, hogy ne szóljak közbe, vagy pedig ne üssem le az illetőt a legközelebbi tárggyal. Lassan az istállóba oldalaztunk, ahol a társaság többi része tartózkodott, és tulajdonképpen csak akkor figyeltem föl a gondolataimból mikor megjelent Kevin. Örültem neki, azokhoz a kevesek közé tartozott, akit kedveltem a suliból. Az üdvözlése után Adamre sandítottam, aki Alison mellett állt. Lesütötte a tekintetét. Gyorsan elkaptam a tekintetemet, mert attól féltem, hogy kitör belőlem egy széles mosoly. Ezért lesütöttem a tekintetemet és igykeztem elnyomni a mosolyomat. Hirtelen beugrott Elle, őszintén szólva a külön töltött idő után el is felejtettem, hogy együtt vannak. Nem szerettem volna társaságban rákérdezni mi a helyzet, mert féltem, hogy kellemetlen pillanatokat okoznék neki, ezért csak csendben hallgattam a többiek társalgását. Hirtelen megpillantottam a bátyámat az istálló végében.
|
Én nem éreztem magam rosszul, habár fura volt, hogy már nem itt töltöm a mindennapjaimat azért nem éreztem magam kívülállónak vagy ilyesmi. Otthonosan és rutinosan mozogtam a helyen és ezt a magabiztosságot senki nem veheti el az embertől. Lazán bólintottam Chey tájékoztatására, miszerint minden rendben volt otthon. Furcsa még mindig, hogy egy lakásban lakunk főleg azért, mert nem mi voltunk a legjobb barátnők a világon, mégis jól megértettük egymást.
- Ugyan Adam. Nem szégyen ha örültök, ha végre elhúzok otthonról, hogy kicsit kettesben lehessetek és romantikázztok. - kuncogok fel, majd kibújtam a kesztyűmből. A hó még mindig a közös túráinkat juttatta eszembe, főleg egyet. Azt amikor Adammel csak ketten mentünk és a vége egy oltári nagy hógoyócsata lett. Emlékezetesek voltak az itt töltött évek az egyszer biztos.
- Jézusom, ennél jobban nem is alakulhatott volna. hiányoztatok a tribünről mindannyian, de azért jó volt. Hihetetlen lovakkal volt dolgom így nem volt nehéz aratni a versenyek többségén. - igen a munkám az életem. Hiába paráznak néhányan amiatt, hogy majd egyszer súlyosan megsérülök.Nem értik meg, hogy ez mennyit jelent nekem. - Elle? Criminallal van? - kérdezem felhúzott szemöldökkel. Ha igen akkor valószínűleg a ló rosszul viselte az utazást. Akkor iszont nem igazán érdemes megzavarni őket.
Leparkoltam a parkolóban és kiszálltam az autómból. Odamentem a kis társaságunk egy részéhez, hogy mindenkit megfelelően köszöntsek. - Sziasztok. Cheyenne, eszméletlen formában vagy. - dícsérem meg Cheyennet majd nyomok egy uszit az arcára, aztán a húgomhoz lépek és magamhoz ölelem. Az élet elválasztott minket, én Írországban, ő itt. Nehéz volt, de találkoztunk elég sokszor, így ki lehetett bírni. Legutoljára Adamhaz léptem oda. Őt is üdvözöltem, majd szétnéztem hátha bárhol meglátom az én szirénemet, a tejföl szőke hajzuhatagával. Sajnos Elle-el nem úgy jöttek össze a dolgok ahogyan azt akartuk. Az iskola végeztével tőle is elszakadtam, aztán egy ideig távkapcsolatban éltünk, végül kimondta azt ami mindkettőnknek fájt, hogy vége. Most jelen pillanatban barátok vagyunk, vagy isten tudja őszintén hogy mik. - Hogy vagytok? Nehéz együtt élni az ördög lányával? - kérdezem miközben megborzoltam Alis haját. |
-Miket gondolsz te rolunk?!-nevettem Alisonra mikozben atkaroltam Cheyt. Meg ha le is rendezett egy diszkret szajrapuszival nem fogom engedni,hogy ilyen konnyen megszabaduljon tolem.Mosolyogva neztem le hol a baratnomre, hol pedig Alisonra. Igen, lattam mindkettojuk arcan a megilletodest. Hiaba, ez most kicsit nekem is uj volt, egy par pillanatig en sem szoltam meg. Voltunk mar itt,hiszen itt kezdodott minden, de igy meg akkor sem lattam oket. Erzekelheto volt a kulonbseg a diakok es az egykori diakok kozt,hirtelen kitunt mennyire "felnottunk"-legalabbis kulsonk alapjan.-Fura,tudom-jegyeztem meg a par lezengo fiatalra pillantva, majd vissza Alisonra,hogy valaszolhassak neki.-Csak Elle van odabent az istalloban-vontam vallat. A tobbiekrol leginkabb ok tudnak nyilatkozni hiszen az o fiutestvereikrol van szo.-Segitek bevinni a cuccaitokat,ha gondoljatok-ajanlottam fel- Na es meselj Alison,hogy alakult ez a szezon?-kerdeztem erdeklodve majd elengedtem Cheyennet es megfogtam inkabb par borondot. |
Hirtelen nem tudtam magam hova tenni. Egyre több embert pillantottam meg, különböző érzelmek váltakoztak bennem. Visszaintegettem Elle-nek aki látszólag Criminallal volt elfoglalva. Nem ismertem annyira a lovat, de elég temperamentumos lóról van szó, azt biztosan tudom. Fura volt itt látni a többieket. Megszoktam már, hogy főleg egyedül és Adammel vagyok, sok volt az ismerős arc. Persze végigcikázott a tekintetem az újak között. Akármilyen furcsa is volt beismerni, kicsit irigyeltem őket. Bármit megadtam volna, hogy újra ide járhassak. Igaz, voltak olyan napok, mikor a pokolba kívántam az egész helyet, de azt hiszem ez főként a személyiségem miatt volt. Biccentettem, ahogy megjelent mellettem Alis.
- Azt hiszem, igen - és ahogy kimondtam a választ rájöttem, hogy nem volt túl meggyőző, ezért gyorsan korrigáltam - Úgy értem, igen, minden a legnagyobb rendben - vigyorodtam el. Felbukkant Adam is, akit egy könnyed szájrapuszival üdvözöltem, nem akartam nyáljelenetet rendezni, elvégre emberek vannak körülöttünk, és azt hiszem az mindenki számára kellemetlen lett volna. Még mindig nehéz volt megszokni. Mármint azt, hogy Adam edző. Hiszen együtt edzettünk évekig, de amióta az edzőnket nyugalmazták, ő került a helyére. Szinte minden amit tudott, átadott nekünk, mára már a példaképemmé vált. Gunyoros, nemtörődöm és flegma volt, de úgy érzem mindig is törődött velünk, akkor is, ha nem igazán mutatta ki. Adamben ennek pontosan a szöges ellentétét látom: lelkiismeretes, segítőkész, talán mondhatnám mintaedzőnek. Főleg, hogy mostanság többet van a lovardában, mint velem.. Valószínűleg csak én vagyok paranoiás, vagyis, remélem. |
A kocsiból kiszállva egyenesen Cheyenne-hez sétáltam. - Jó téged újra látni. Minden rendben volt otthon? - kérdezem a szokásos goldenretriver lelkesedésemmel ahogy mindig mikor végre hosszabb idő után esek haza. Kevin vállalta, hogy elhozza a két lovat, ami már csak azért volt jó mert ő már tegnap leszállt, Awo-t pedig csak arra a gépre tudták feltenni amivel Dragon is jön. A két ló Írórszágban töltötte a szezont, Awo egyrészt a sérülése miatt, Dragon meg betegeskedett így őt nem neveztük versenyre most. Mély egymásratalálásunkat Cheyennel Adam rekedtes, hátborzongatóan édes hangja szakította meg, majd az ölelése. - Szia, Adam. - kuncogok fel majd megölelem én is. - A többiek még nem jöttek? - kérdezem indkettejüktől, bár leginkább Adam adhat választ erre a kérdésemre. - Remélem nem szedtéte szét a házat amíg nem voltam. - célzom mindkettejüknek a kérdést. |
Hiaba summaztam igencsak gyorsan,hogy Criminal boxa keszen all,par diakom leszolitott az istallobol kifelejovet igy mar csak azt vettem eszre,hogy Elle probalja lenyugtatni az ideges lovat. -Varj,jovok mar!-siettem gyorsan a szoke lany segitsegere vagy inkabb Criminalera. Nem tunt valami boldognak attol hogy ujra itt lehet. Nem volt konnyu bevarazsolni de szerencsere nem az istallo legmesszebbik boxarol volt szo. -Nem mondom,ijeszto amikor ez a monstrum nekiall tancikalni-vigyorogtam Ellere es megtoroltem a gyongyozo homlokom. -Viszont ha most nem haragszol,ugy hallom odakint is megy az elet-celoztam a kocsik fekenek csikorgasara majd nyomtam egy puszit Elle arcara. -Jol van atadom-csillant fel szemem Chey emlitesen es elindultam s mikor Elle ujra utanamszolt csak legyintettem,tudhatna hogy nem tett semmit a kis fuvara...-Udv holgyek-vigyorom oriasi volt amint meglattam a ket szamomra nagyon kedves no alakjat nekem hattal. Cheyenne es Alison...-Istenem de jo-oleltem magamhoz mindkettot majd egyenkent is megfelelo koszontesben reszesitettem mindkettot... |
Mig Adam bement ellenorizni,hogy a vendegbox tenyleg elo lett -e keszitve Criminal szamara en az emlitett szepseggel maradtam. Nem volt valami nyugodt es igy egy percem sem volt arra hogy nosztalgiazgassak,habar az uton erre mar volt lehetosegem. Probaltam nyugtatgatni a ment aki ossze-vissza mocorgott,talan o sem tudott mit kezdeni a sok ismeros dologgal... Aztan mikor befordult a jol ismert terepjaro az udvarra teljesen eluralkodott rajta a panik. -css Crime,nyugi,kerlek-probaltam kezben tartani a dolgokat,de jobbnak lattam most mar nem varni tovabb Adamra. Elindultam az istallo fele es Cheynek is csak egy futo de lelkes integetest szantam hisz a legfontosabb most az volt hogy Criminalt biztonsagba helyezzem. -Ahj kerlek fejezd be!-mormogtam egy kisse ingerultebben mikor engedetlwnul toborgott es elso labaira fel-fel emelkedett. Nem igazan akart bejonni az istallo ajtajan amit nem tudtam mire velni. Vegul Adam segitsegevel Crime bekerult egy boxba ahol mintha kicsit megnyugodott volna. Ez a kis ekson most nyugtalanitott igy amikor par perc utan Adam visszaindult az udvarra en nem mentem meg vele.
-Menj csak,en meg maradok vele egy kicsit-boktem a fekete men fele aki fulet hegyezve figyelt. -Egyebkent Cheyenne az iment jott meg-tettem meg hozza- mondd meg neki hogy udvozlom es amint ez a kis vadlo megnyugodott megpuszilgatom..-mosolyogtam ra majd meg utana szoltam.-jah es koszi mindent,orok hala-biccentettem aztan bementem a lovamhoz a boxaba. |
Unottan bámultam ki a terepjáró szélvédőjén, kint szüntelenül szakadt a hó. Legszívesebben már lefejeltem volna a kormányt, hiszen nincs is jobb egyensúlyozni a jeges úton, ráadásul kb. pár méterre látsz el a köd és a hófüggöny miatt. Hát nem csodás program? 30-al repesztettem a lovarda és a város közötti híresen jó minőségű úton, melyet végig fenyőfák öveztek. Behajtottam a bekötőútra, művészi pontosságom még engem is meglepett. Távolról láttam a fényeket, melyek az istállótól származtak. Hirtelen görcsölni kezdett a gyomrom, eszembe jutott a sok-sok emlék, és ebben a pillanatban jöttem rá mennyire hiányzik ez az egész. A légkör, az emberek, a mindennapos lovaglások, a tanórák, egyszóval minden. Őszintén szólva életem legjobb éveit töltöttem el. Igaz, még most is közel vagyok az egészhez, de már messze nem olyan, mint régen. Teljesen más volt kollégiumban lakni, pár percnyire lenni a lovadtól, de azt hiszem ezen nincs is sok magyaráznivaló. Beálltam a parkoló egy üres helyére, majd kipattantam a kocsiból. Mára beszéltünk meg egy találkozót, mint mi veteránok, jó lesz újra látni mindenkit. Rögtön megcsapott a kemény hideg, átjárta a testemet, de mégis jó érzés volt. Beszívtam az illatokat, azokat, amelyeket régen minden egyes nap érezhettem. Sajnos a munka mellett nincs mindig időm kijönni. |
Itt a téli szünet, a zsokék idén is egy kicsit megpihennek. Jelenleg épp én is az autómban ülve hajtok a Knight felé. Alig várom, hogy mindenkit jól megölelgessek, még Cheyenne-t is, hiába vannak néha összezördüléseink. Ahhoz képest hogy sokáig nem igazán bírtuk elviselni egymást végül mégis összebarátkoztunk és aztán soes úgy hozta hogy egy albérletbe költöztünk a városban. Adam majdnem minden este nálunk lóg, így vele is elég sűrűn találkoztam. Azonban egy bő két hónapja nem jártam itthon. Az utosó verseny sok figyelmet kívánt így már egy ideje én lovagoltam az alám osztott lovat hogy összeszokhassunk. Förtelmes karácsonyi számok szóltak a rádióból így inkább úgy voltam vele, hogy kikapcsolom. Mie beértem a Knight udvarára már teljesen felpörögtem. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
