Témaindító hozzászólás
|
2013.08.20. 15:33 - |
Gyönyörű hegyvidék zárja körül az Indica völgyet, tökéletes sziklamászásra a kalandvágyó lovasoknak. Gyakran előfordulnak lavinák, ezért nem ajánlatos errefelé télen kilovagolni! |
[45-26] [25-6] [5-1]
Folyt. Köv. Völgy -> Tengerpart |
Segítségével talpra álltam. -Akkor iduljunk!-mondtam. Füttyentettem Smile-nak,aki körülbelül 50km/h sebességel vágtatott felénk. Állandóan ezt csinálja,szóval nem lepett meg ezzel a húzásával. Hihetetlen iramban száguld felém,aztán az utolsó pillanatban lelassít és megáll,így történt most is. Visszahelyeztem a felszerelést a lóra,majd felültem rá. -Indulhatunk főnökasszony?-kérdeztem Barbit vizslatva. |
Kezdett zsibbadni a könyököm, ezért inkább felvettem valami kevésbé természetellenes pózt, miután kinyújtóztattam a végtagjaimat. Mélyet szívtam a frisss levegőből és a hajamba túrtam. Úgy éreztem magamat, mint aki most kelt, pedig már jó ideje talpon vagyok. Az ujjammal megkerestem a puklimat, amit még korán reggel sikerült szereznem. Nagy meglepődöttségemre eltűnt. Csak éppen hogy érezni lehetett, aminek nagyon örültem, és már nem is fájt annyira. Néztem a lovakat, ahogyan legelnek vagy éppen egymást csipkedik játékosan. Nem igazán tudtam mit mondani, de valahogy mégsem éreztem kínosnak a szótlanságot. Mintha szavak nélkül beszélnénk. Végül aztán megtörtem a csendet.
- Van itt ám tengerpart is - mosolyodtam el és a szemem sarkából figyeltem a reakcióját. Felálltam, a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem. |
Nem voltam biztos magamban ezért nem is adtam hangot belső számításaimnak,de mintha egy kicsit zavarba jött volna a lány. Minden lány aranyos amikor zavarba jön,ha ez Barbinál zavarba jövés akkor valamit nagyon jól csinál. Ilyet ugyanis még nem láttam. Figyeltem ahogy próbál nem rám nézni és harapdálja az alsó ajkát,akartalanul is de elmossolyodtam. Követtem a pillantását,ami a lovak köré tévedt. Idő közben a kanca és a mén remekül összebarátkoztak. Ennek örültem,mivel Smile nem olyan fajta aki egykönnyen barátkozik. |
Újból felnevettem és a szemeibe néztem, aztán végig rajta. Éppen olyan indiszkréten, mint ahogy ő tette velem. Be kellett, hogy valljam, a férfi egyedek egyik kifejezetten vonzó példányával ültem egy sziklán. És volt valami, ami már akkor megfogott benne, mikor azt mondta, hogy megerőszakol egy bokorban. Jézusom, Barbie! Most szívesen fejbe vertem volna magamat. Az alsó ajkamba haraptam és inkább mésfelé néztem. Nem szoktam fantáziálni, én nem ilyen vagyok. Vagy mégis? Hát persze, hogy nem! Vívtam magammal csatát, közben a két ló visszatért hozzánk. Eléggé összebarátkoztak, amitől muszáj volt mosolyognom. |
Annyira közel hajolt hozzám az ímént Barbi hogy olyan dolgokat fedeztem fel rajta amit eddig nem vettem észre. Például hogy a szeme nem kék,hanem kékes-zöld,az én megállapításom szerint. Amikor visszatért a rendes poziciójába,egy világ tört bennem össze,azt hittem már tényleg vehető a "hülyeségre". Azért annyira nem vagyok naív hogy egy ilyen lányt,mint ő ennyivel le lehet venni a lábáról,a szó szoros értelmében. -Ugyan már,minek ide bokor?-húztam az agyát. A kis piszkos női egyedek nagyon jól tudják leplezni a perverzségüket,de személyes véleményem szerint bennük több perverzió van mint egy férfiban. Ami azt illeti ez alól Barbit sem vennék ki,mint kivételt. Abban biztos vagyok hogy nem lesz egykönnyű előásnom belőle ezt a rejtett vágyat. |
Amikor egy hatalmas ló alak kitakarta a napfényt, visszadöntöttem a fejemet a természetes állásába és elmosolyodtam. Megsimogattam a kíváncsi kanca éppen engem szimatoló orrát. Ahogy a sugarak játszadoztak a szőrén és a sörényén... felemelő látványt nyújtott. Néztem, ahogyan Adam magához hívja. Pár pillanat múlva a ló már Velvet nyomában volt, eltűntek az erdőben. Újból lehunytam a szemeimet és élveztem tovább a szellőt. Mikor a srác megszólalt, csak fél szemmel sandítottam rá, majd mindkét látószervemet kinyitva közel hajoltam hozzá. Nagyon közel.
- Nem látok bokrot - mondtam komolyan, de nem bírtam tovább nevetés nélkül. Visszahúzódtam tisztes távolságba és újból hátrakönyököltem. |
-Nem félsz hogy nem jön vissza?-néztem rá hihetlenkedve. Nem arról van itt szó hogy én nem bízok a saját lovamban,de ha történne valami vele azt biztos nem tudnám feldolgozni. Leugrottam Treasure nyergéből és hasonlóképp mint Barbi én is szabadjára eresztettem lovamat. A kanca Barbi felé fordította kecses fejét,rászegte igéző pillantását és lassan elindult felé. Óvatosan szimatolgatni kezdte a kellő távolságból. Lehuppatam a lány mellé,kezemet kinyújtottam magamhoz hívva a kancát. -Szerintem kedvel téged!-mosolyodtam el. Persze mint minden lovat,őt is sokkal jobban érdekelte saját fajtársa. Ügetésbe váltva a mén után kocogott. Teljesen addig követtem szememmel a lovat amíg az el nem tűnt szemem elől a fák sűrűjében. Visszafordítottam tekintetemet Barbi felé. -Ha már itt vagyunk a semmi közepén ahol senki sem lát minket,bele is kezdhetnénk az erőszakolásdisba-vigyorogtam pimaszul. |
Büszkén kihúztam magamat a nyeregben, és olyan 'Na ugye!' arckifejezéssel néztem rá.
- Nem fogom elfelejteni - vigyorodtam el és lepattantam Diplomnikról. Hagytam, hogy szabadon császkáljon és kedvére legeljen. Mindezt nyugodt lélekkel tettem, hiszen tudtam, hogy ha el is megy, nem messzire és úgy is visszajön. Legalábbis sohasem volt eddig példa rá, hogy elszökött volna. Bíztam benne. Kinéztem egy kényelmesnek tűnő sziklát(már amennyire egy szikla kényelmes lehet) és leültem rá. Hátul megtámaszkodtam a könyömön és a fejemet hátradöntöttem, hogy érjék a nap sugarai. Friss levegő, enyhén meleg érzés az arcomon, pici szellő... órákig tudtam volna itt ülni. |
Láttam hogy egy kicsit megdöbbent szavaimon. -Jaj ne nézz így rám,nem foglak megerőszakolni semmiféle bokorban!-mosolyomat megnyugtatásként szántam felé. Barbi példáját követve én is felszökkentem Smile nyerkébe. Egész út közben nem szóltunk egymáshoz. Ez nem kínos csend volt a részemről,csak csendben élveztem a telivér ritmikus,de könnyed járását magam alatt. Ezt a dolgot sem untam meg az együtt töltött idő alatt,ez a kanca mindig tud mutatni valami újat. Kezemmel magabiztosan szorítottam a szárat ugyan is Smile nem bírt magával,ha teljes száron hagyom azonnal őrült vágtába kezd;ami pedig több okból is rossz választás lenne. Amikor körülbelül fél órás lassú tempóban fellovagoltunk a megértettem miért akart erre a helyre hozni a lány. Gyönyörű kilátás tárulkozott elém. Ilyet szerintem még életemben nem láttam. -Ha el akarnám hagyni ezt a helyet,ide hozz el és máris megváltozik a véleményem!-pillantottam Barbira. |
Végignéztem a srác lován. Gyönyörű kanca volt, ritka csillaggal a homlokán. Tényleg elképesztő volt. Diplomnik mintha csak a gondolataimban olvasott volna, úgy oldalba bökött, hogy arrébb ugrottam. Felnevettem, és majdnem félrenyeltem Adam mondatát hallva. Az előbb azt mondtam, hogy kinézném belőle azt, hogy megerőszakol egy bokorban, de nem gondoltam komolyan. Ilyet senkiből sem néznék ki, csak a nagyon-nagyon elvetemültektől.
- Ugyan már - legyintettem remélve, hogy nem a tűzzel játszadozom és felültem a mén hátára.
- Akkor, induljunk - mosolyodtam el halványan. Megvártam, míg Adam is nyeregbe száll. A hegyvidék irányába fordítottam Velvetet, közben lépésre ösztökéltem. Egymás mellett haladtunk az ösvényen, olyan fél óra múlva meg is érkeztünk. A hegycsúcsokat alig fedte a hó, hatalmas zöld táj tárult elénk. Visszatartottam egy szájtátást. Akármennyiszer részesülök ebben a látványban, mindig elakad a lélegzetem. Enyhe szellő fújdogált, belekapott a hajamba és ezt élveztem. |
/lezárt kör inaktivítás miatt. Lief: sorry, ha visszajössz még folytathatjuk / |
Komolyan vicces volt a csajnak ezt a gyilkos, sejtelmes szövegét hallgatni. Mert amúgy még a hülye is tudta, hogy képtelen lenne bárhogyan is ártani nekem.
Amikor már nagyban azon voltam, hogy feljussak Panic-al az emelkedő tetejére, azt hallottam, hogy valaki elesett. Az a valaki Nicky volt. Lenéztem egy pillanatra, mintha csak a talponmaradási esélyeimet számolgatnám, hogy mi lesz ha leugrok a lóról. Végül stílusosan megoldottam ezt a problémát. A kérdését nem értettem. Megráztam a fejem értetlenkedve. -Mi? Jól vagy? -végignéztem rajta. Így első ránézésre éppségben volt. -Amúgy itt nem biztos, hogy fel tudunk jutni. |
Igazából csak dísznek vinném. Mert az olyan királyul néz ki. Azt hiszem, Noah nem úgy gondolta, ahogyan én. De miért? Olyan egyszerű pedig!
- Nem tudnád nem megköszönni, ha nem élnél. - fejtettem ki a véleményem vigyorogva.. - Amúgy várd csak! De nem tudod, mikor jövök... és hogy mi jár a fejemben.
Na akkor megint elrontottam valamit? Ohh, csodálatos! Gondolataimba merülve mentem tovább. Sunny békésen lovagolt alattam, a földre és az előtte lévő területre figyelve.
Leugrottam róla, de megcsúsztam egy kövön, és elestem. Magamba folytottam a kitörni készülő káromkodást, és felugrottam. Leporoltam magam, és mintha mi sem történt volna - bár kissé sántikálva, mivel megütöttem a bokám -, odasétáltam. Sunny rögtön megállt mögöttem. Homlokomat ráncolva mentem oda.
- Pata? Vagy láb? Esetleg más? - kérdeztem rögtön. |
Láncfűrész? Az egy kicsit hangos lenne. És ha arra gondolok amire ő, akkor ahhoz a kés is elég lenne. De nem tenné meg. Tudom, hogy képtelen lenne rá. Én az ilyent sohasem vettem komolyan, csak röhögtem rajta egy nagyot. Most is ezt tettem. -Örömmel várom! -eszembe se jutott abbahagyni az önfeledt nevetést. Ő sem gondolhatta komolyan... gyerekes fenyegetés, amit csak az imént említett módszerrel kell lereagálni.
A "francia akcentusára" csak megforgattam a szemem. Oké, hogy használnak h-t, de kell még bele egy kis extra is a h mellett. De ő tudja, elvégre mindenben a nőknek van igaza... illetve el kell velük hitetni, hogy igazuk van és boldogok lesznek.
Magam elé meredtem hosszan, a tájat figyeltem egy ideig. Csak az zökkentett ki, hogy az egyik kisebb emelkedőnél Panic rendesen megcsúszott. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát, majd tovább haladni, de képtelen volt. -Nem jó! |
//akkor kezdjük újra xD//
- Ööö... - haboztam. - A lovardában keresek jéghideg vizet... és egy láncfűrészt. Tudom, hol laksz! - dörzsölgettem a kezeimet. - Miközben alszol... jövök... ééés... olyat csinálok amit nem köszönsz meg! - tervezgettem. Bár fogalmam sincs, hol lakik. De hadd gondolja, hogy tudom. És akkor félelemben éli le az életét! Na jó, nem, de azért én azt élvezném.
Én nyertem a vitát. Mindent én nyerek. Ne vitázz egy nővel! Semmi esélyed nincs ellene. Mi mindig megnyerjük a vitákat. Mert nekünk van igazunk! És a férfiak belátják ezt. Ügyesen csinálják.
- Hogyh beszilszh?! Ezh nem franciah! Azhok imdádhák a h bethűt! - csóváltam a fejem. Milyen í? Miről beszél? Összekeveri őket a... hm. Lengyel. Hogy beszélnek a lengyelek? Áh, tökmindegy. - Ez nímeth akcentush! - háborodtam fel. - Ésh énh megmondhtam. Gyhönyörhű! |
- Ööö... - haboztam. - A lovardában keresek jéghideg vizet... és egy láncfűrészt. Tudom, hol laksz! - dörzsölgettem a kezeimet. - Miközben alszol... jövök... ééés... olyat csinálok amit nem köszönsz meg! - tervezgettem. Bár fogalmam sincs, hol lakik. De hadd gondolja, hogy tudom. És akkor félelemben éli le az életét! Na jó, nem, de azért én azt élvezném.
Én nyertem a vitát. Mindent én nyerek. Ne vitázz egy nővel! Semmi esélyed nincs ellene. Mi mindig megnyerjük a vitákat. Mert nekünk van igazunk! És a férfiak belátják ezt. Ügyesen csinálják.
- Hogyh beszilszh?! |
A lázadására csak elröhögtem magam. -Miért? Mi lesz?- azt a flegma pillantást pont felé irányítottam. Amúgy azt gondoltam, hogy övé lesz az utolsó szó. Általában a nők nem hagyják annyiban. Nem tudtam mit hozzáfűzni a témához, inkább kussba maradtam. hagytam, hogy ő nyerje sorjában a kisebb vitákat, illetve neki legyen igaza. A lovat is békénhagytam, hogy a saját tempójában sétáljon alattam. Nicky kérdésére végre reagáltam.
-Mágá szörint, ilyön a fránciá ákcentás? -néztem rá vigyorogva. Próbálkozott szegény, de nem jött össze neki. -Ámágy tínylög nágyon szeíp! |
- Csak nyugodtan. - tártam szét a kezem még mindig vigyorogva. Sunny érdeklődve fordította felénk a fülét, én pedig lehajolva megpaskoltam a nyakát. De gyorsan felemelkedtem, és látszólag sértetten néztem Noah-ra.
- Drágám?! Válogasd meg a szavaidat! - szidtam le, egy pillanatig komoly képpel. De ezt hamar felváltotta a csibészes vigyorgásom. - Amúgy sajnos. De Amerika vezet. Lásd be! Velünk nem versenyezhetsz! - enyém volt a végszó.
- Ezen vitatkozhatunk. Enyém a jobb! - öltöttem rá egy pillanatra nyelvet, majd a mellkasom előtt összefontam a karjaimat. De a mosoly ottmaradt az arcomon. Inkább megfogtam a kantárszárat, és ismét nézni kezdtem a tájat.
- Amhúgy figyhelted a tájhat? Festőih. - néztem körbe meghatott tekintettel. Közben próbálkoztam a francia akcentussal. A franciák nagy festők. |
Szóval várja a megrohadásom... oké. -Jól van, ezt megjegyeztem! -durcás fejet vágtam, majd elfordultam tőle és elnevettem magam. Most nem bírtam megsértődni rá. Az elején még zavart a viselkedése, de mostanra már hozzászoktam valamennyire.
A kis szövegére egy nagyot sóhajtottam. -Drágám... ez minden nagyobb városban és országban alapvetően így van -jelentettem ki határozottan. -Ne csak Amerikát hibáztasd. Inkább az egész emberiséget. Közösen jutottunk el idáig -ezzel le is kívántam zárni ezt a témát, mert értelmetlenül veszekedtünk volna tovább. De ami igaz, az igaz. Nem egyedül az USA tehet a történtekről.
-Hey! Az enyimnél nem gyönyörűbb! -emeltem fel mutatóujjam.
Amint a simább terepre kiértünk újra felszálltam Panic hátára. Mostmár nem volt ideges, csak a vadállat felbukkanása váltotta ki belőle azt a hisztit. Mert alapvetően elég nyugodt ló. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|