|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:41 - |
 |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 -Nem azt élvezem, de mindegy. Ha citromot nyalogattatnál velem, akkor nem lenne olyan problémád, hogy látnod kéne a kielégült pofámat -ez is csak a szokásos csipkelődés volt tőlem, csak most éppen mosoly nélkül. Ez most éppen nem a szokásos vicces témák közül való volt. Az elkövetkezendő percekben pedig hosszasan azzal a bizonyos "szenvedek" szóval foglalkoztam és egyre jobban felhúztam magam rajta. Körülbelül úgy vágta ezt hozzám, olyan nyers állapotban, hogy azt megemészteni nem lehetett. Szóval ha most szenved, akkor gondolom boldog lesz f*sz nélkül. Válogasd meg a szavaidat, mert legközelebb nem kapsz semennyit sem!
Komolyan, mintha rajta múlna a sexuális életem... pedig nem. Most is leléphettem volna és kereshettem volna magamnak k*rvát a suliban. De nem teszem. Hogy miért nem? Mert valami ideköt, ehhez a fekete hajú lányhoz.
-Miért? Ennyire rossz? |
 - Valaki hú de szellemes... - motyogtam a vállába, miközben viszonoztam a csókját. Minden egyes csókot szenvedélyesen viszonoztam a mellkasára hajolva.
- Nem, nem azért vagy szadista! Te egyszerűen szereted látni ahogyan szenvedek alattad! - morogtam egyenesen a szemeibe nézve, majd a tekintetemet a telt ajkaira futtattam, melyek most is annyira kívánatosak voltak a számomra. Most nem fogtam vissza a hangomat, had hallja mit is művel.
Mellkasára dőlve pihegtem miután az eufórikus állapot mindkettőnket magával ragadott.
- Komolyan mondom ez felért egy mérföld futással. - morogtam berekedten. |
-Mert a farkam nem a természetből adódik -most örültem a fejemnek, hogy vissza tudtam szólni valami frappánsat. Vigyorogtam is rendesen.
-Miért lennék fáradt? Az az előbb volt, most most van -vágtam rá és letámadtam az ajkait. Időközben lehet már böködtem a PHD-vel.
-Igazad van. Szadista vagyok, amiért rögtön nem azzal kezdtem -mutattam lefelé, majd elhúztam a kezemet és egy átfordulás után magamra húztam. Az élvezet-nyöszörgések kapargatták a torkom erősen. |
- Mert ez a természetemből adódik. - néztem rá bambán miközben halkan sóhajtottam egyet gyengéd simogatására. Ismét a hosszúra nyúló csókcsaták, majd Virgil őrülten édes megjegyzése, mely mosolyt csalt az arcomra.
- Én meg miattad. - néztem rá egy eltorzult vigyorral miközben igyekeztem ismét magambafojtani egy sikítást.
- Nem vagy fáradt? Az előbb majd meg akartál halni... - sóhajtottam fel röviden, miközben körmeimet a vállába vájtam. Minden pillanatban egyre jobban igyekeztem tompítani a hangomat.
- Te szadista barom! - nyögtem ajkaira, remélve hogy nem sértődik meg a barom kifejezésen, hiszen nem úgy szántam. |
-Szégyenlős? Mégis miért? -húztam fel a szemöldököm érdeklődően és egy pajzán vigyor jelent meg az arcomon. Óvatosan lejjebb toltam a takarót róla és rólam is. Pont annyit takart már csak, amennyi kellett nagyjából. És újra feltüzeltük egymást. Félig-meddig rajta feküdtem, miközben egyre hevesebben csókoltam. -Meghalok érted -jelentettem ki, és a csókcsata közepette egyre lejjebb csúsztattam a kezem a testén. Egészen addig, míg végül elértem ahhoz a ponthoz és "a kisvonat bement az alagútba". |
- Csak úgy tudom! - néztem rá vigyorogva miközben ujjaim felvezettem vállára, csak úgy unaloműzés képpen. Hasra fordultam az ágyon, majd kicsit közelebb csúsztam hozzá.
- Akkor nem csinálom. - suttogtam a fülébe érzékien, miközben arcomon egy játékos vigyor bújt meg. Hajamat ismét a másik vállamra tettem, hogy ne zavarjon. Arcáról teljesen le lehetett olvasni nem érti minek takargatom magam. Jelen pillanatban én sem tudtam.
- Ne nézz így rám! Szégyenlős vagyok na! - kértem egy buja vigyorral, miközben fejemet a mellkasára fektettem, majd megfordultam, hogy megint a hátamon feküdjek.
Csókját hosszan viszonoztam, majd miután ajkaink elváltak egymástól és magamhoz vettem egy kis levegőt újra lecsaptam rájuk, miközben ujjaimat a hajába túrtam. Muszáj voltam belemosolyogni a csókunkba, ugyanis minden érintésére kirázott a hideg. Ez a macska-egér játék - amely abból állt, hogy egymás idegeit húztuk egészen addig míg elszakad a cérna és újra egymásnak nem esünk - kezdett ismételten eldurvulni. |
-Honnan tudod te azt biztosan? -valójában egy falatot sem ennék belőle, még ha azon múlna az életem, akkor sem. Nem vagyok én kannibál, hogy fajtársakat egyek.
-Ne csináld -erősítettem meg az állítását ezzel a válasszal. De komolyan nem tudom mitől bújkált így a tekintetem elől, és az a takaróhúzogatás is felesleges volt mint papnak a f*sz.
-De... én nem csináltam semmit -vágtam egy szomorú fejet, ami szépen lassan vigyorgásba váltott át. Mielőtt ezt még felhozhatta volna, hogy most is csak hülyéskedek és szándékosan húzom az agyát, megcsókoltam. A kezemet közben lecsúsztattam szépen lassan a hasa aljához. |
- Azt hiszem hallottad már a véleményemet. - motyogtam a párnába fúrva a fejemet és a csatazajra utaltam ami talán a folyosókon járókat biztosította arról, hogy ne akarjanak benyitni a szobába. Kicsit pirosodott a pofim nem szerettem hangoskodni, de ezt egyszerűen nem tudtam kihagyni. Ez most jött magától.
- Ohhh nem hiszem hogy ízlenék. - mosolyogtam rá felemelve a fejemet a párnából. Most hogy gondolataim kicsit kitisztultak kezdtem szégyenlősen takarózgatni, csak nemértem miért, hiszen már látott meztelenül.
- Egyébként látom hogy zavar ha nyújtogatom a nyelvem. Ne csináljam? - kérdeztem miközben fejemet vállába fúrtam arcom kipirosodását így leplezve.
- Mindennél jobban! - nyögtem fel szomorúan mikor láttam, hogy húzni akarja az agyam. - Virgil úgy húzd az agyam, hogy "jön még kutyára kamion"... Tudod, hogy ezt még visszakapod, ugye? - kérdeztem majd hosszan viszonoztam a csókját egészen addig amíg bírtam szusszal. Éhesen csillogó szemeimmel folyamatosan Virgilt szugeráltam. |
-De élvezted -vontam vállat. -Mellesleg nem volt elég a kerek húszas kárpótlás? -néztem rá megütközve. De aztán elmosolyodtam. Azt hiszem van mivel büszkélkednem. Teljes mértékben elégedett vagyok magammal, néha talán túlságosan.
Egyébként tetszett, hogy még mindig ugyanolyan tüzesen viszonozta a csókot. Csak a kicseszett szekálása nem jött be. Tudta jól, hogy utálom ha nyújtogatja rám a nyelvét, de mégis csinálta. Felé fordultam oldalra az egyik kezemet átpakoltam a hasán, amolyan leszorításképp és elkezdtem a nyakát rágcsálni. -Megeszlek -jelentettem ki, de végül túl nagy falatnak bizonyult. Nem tudtam megenni. A kijelentésén először nevettem egyet, aztán visszadőltem a helyemre. -Ahjjj. Fárasztassz -vigyorogtam, és amikor a számhoz akart nyúlni elnyomtam a kezét.
-Szeretnéd, mi? Szeretnéd te kis nyuszi. Az én nyuszim -felkönyököltem és írtó lassan csókoltam meg, ezzel is húzva őt. |
- Hát még jóhogy, ez a minimum azért amit velem tettél. - mondtam halál komoly fejjel. - Virgil te olyan... á mindegy. - nevettem fel a filmcímes ötletén. Tekintete újra meg újra levetkőztetett volna ha már nem lettem volna meztelen, ezért nem akarom elképzelni a gondolataiban megint mit művelhetett velem azért, hogy kinyújtottam rá a nyelvem. Csókját hosszasan viszonoztam, ugyan olyan éhesen mint először itt a szobában. Többet és többet akartam belőle és Virgilből is.
- Nem szereted, ha ezt csinálom? - kérdeztem és megint kinyújtottam a nyelvem. Kérdésére vigyor ült az arcomra, majd mikor kimondta, hogy nem szólalt meg elnevettem magam.
-Látom már, hogy a szúnyog elkapását is tréningezni kell, ahogyan az arcizmaidat is. - mondtam nevetve, majd a szája sarkát kezdtem fel-le húzogattni mintha szomorú lenne és vigyorogna. - De előbb adj egy csókot. - néztem ré bociszemekkel. |
-A busszúálló. Ez így még filmcímnek is elmenne -mosolyogtam a gondolaton. Amúgy lehet tényleg megérdemeltem a mintákat a hátamra, azért a sok kínzásért.
Mikor kinyújtotta rám a nyelvét elkomolyodott az arcom és a tekintetemmel már megkínoztam. -Leharapom! -csattogtattam meg a fogsorom, végül elmosolyodtam és odahajoltam hozzá egy csókra.
A kérdésére megráztam a fejem. -Nyuszi, mégis hogyan csapjak le egy miliméteres szúnyogot? -döntöttem meg kissé a fejemet oldalra és felhúztam a szemöldököm úgy vártam a válaszra. Hát komolyan égett a pofám, mikor egy ütésre lecsapta azt a kis dögöt. -Nem szóltam... |
- Biztosan! - jegyeztem meg kissé cinikusan, mikoz elmondta, hogy szerinte az a szúnyog szerelmes belé. - ...valószínűlegnem beléd, csak a véredet akarja szívni! - motyogtam nevetve. Szóval matyóhímzés? Hát oké. Szerintem szörnyű kriksz-krakszok amik csúnyán be fognak varasodni neki holnapra.
- Nem, nem volt szándékomban kihímezni a hátad. Sőt éppen ellenkezőleg. Tudat alatt lehet, hogy busszút álltam azért amiért majdnem az őrületbe kergettél. - mondtam elgondolkodó fejet vágva, majd a végére kinyújtottam a nyelvemet. Nevetve csúsztam arrébb, mikor a másik oldalamra feküdt, majd rámköszönt.
- Nem lenne egyszerűbb lecsapni? - kérdeztem és mikor rászállt a kezemre egyszerűen lecsaptam.
- Azt hiszem, mostmár nem fog tovább zaklatni. Elbeszélgettem vele amiért megkörnyékezett. - mondtam mosolyogva, majd megmutattam neki a tenyeremet amin ott volt az összenyomott szúnyog. |
Én meg voltam dögölve egy időre. A plafont szugeráltam nagyban és koncentráltam, hátha van varázserőm is megmozdul. Gyerekes szokás. Még azzal sem törődtem, hogy Izzy harapdált. Hanem amikor egy szúnyogot hallottam a fülem mellett elhúzni, arra már felélénkültem. Csaptam egyet a szabad kezemmel és próbáltam újra lazítani. Erre az a kis szemét megint felém repkedett. -Ccc... -elkergettem a kezemmel, de sikertelenül mert harmadszorra is meghallottam az irritáló hangját. -Baszki. Szerelmes belém ez a szúnyog! -arrébb mozdultam, ezzel eltolva Izzyt, aki időközben a mellkasomat kezdte el piszkálgatni. -Bocsi, de ez egy szörnyen pofátlan kis dög -csóváltam a fejem. A bocsánatkérésére meg csak mosolyogtam. -Nem martad le, csak csináltál rá egy jó kis matyó-hímzést. De semmi gond. Ha neked így jó, akkor nekem is -nyomtam a fejére egy puszit és akkor vettem észre, hogy szúnyogom megint a közelemben garázdálkodik. Fogtam magam és átköltöztem Izzy másik oldalára. -Szia -néztem rá és elröhögtem magam. |
Pihegve, csapzottan feküdtünk egymás mellett. Mikor Virgil közelebb vont magához egészen közel feküdtem hozzá, miközben magamrahúztam a takarót és szemeimet lehunytam pihenés képpen. Fogaimmal ajkamat harapdáltam, néha pedig Virgil vállába mélyesztettem őket unaloműzés képpen. - Nem bírom ezt a semmittevést. - morogtam, miközben unottan doboltam a takarón az ujjaimmal, azonban a mosolyt nem tudtam volna letörölni az arcomról.
Mikor már a dobolást is meguntam a takaró alatt Virgil melkasán kezdtem játszani az ujjaimmal, néha puha ujjbegyeimmel végigsimítva a felületen.
- Nem akartam lemarni a bőrt a hátadról. - néztem rá bűnbánó kiskutyaszemekkel, miközben tovább simogattam a mellkasát. Tényleg röstelltem magam amiért ilyen csúnya dolgot műveltem a hátával. |
Azt hiszem kettőnk közül mégis ő volt a hangosabb, bár én is hozzájárultam, hogy a folyosókon menetelők meghallják mit csinálunk épp. A hátamra meg szép hieroglifákat vésett Izzy. Hát nem finomkodott az is biztos. De valamit valamiért, és ezért az élményért tényleg megérte.
Miután kivettem belőle a részem, félig betakartam magam a takaróval és próbáltam magam lenyugtatni, ami többé-kevésbé ment is.
-Te sem panaszkodhatsz -mosolyogni akartam, de nem ment. Még ahhoz is lusta voltam. Csak egy nagyon picit akartam végre pihenni. A csókját simogatással viszonoztam, és közelebb húztam magamhoz. |
Virgil kérdésére, csak egy elégedett nyögéssel válaszoltam, melyet igyekeztem a csókba folytani. Az időérzékem megszűnt létezni, csak én és Virgil voltunk. Azt hiszem az említett személy háta holnapra tiszta vörös csíkos lesz.
Kezdeti nyugtalanságom eltűnt és helyét egy émelyítő, eufórikus érzés vette át. Utolsó nyögésem, helyesbítek sikolyom villámként dördült az eddig viszonylag csöndes szobában. Fülig pirulva kaptam szám elé a kezem.
- Ennél elégedettebb nem is lehetnék. Ez aztán a legpihentetőbb kikapcsolódás. - motyogtam halkan. "Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol." ez az egy idézet járt a fejemben, melyet nemrég egy könyvben olvastam. Virgil elérte, hogy elmondjam neki mit érzek. Fejemet a vállára hajtottam. -Elképesztően jó vagy minden téren. - suttogtam a fülébe, majd finoman megcsókoltam. |
Komolyan, így még senkit nem láttam szenvedni, ez miatt. De igen, azért idegörlő tud lenni a lassúság. Mondjuk én most kifejezetten élveztem. Bár később már úgy téptük le egymásról a ruhát mint az oroszlánok a húst, 2 hét után. Őrült vadsággal csináltunk mindent. A kezdeti finomkodás teljesen felszívódott és rendesen felpörögtem én is. Brutálisan jó érzés volt végre betenni. -Na elégedett vagy? -kérdeztem pimasz vigyorral, de még mielőtt válaszolhatott volna, beléfojtottam a szót egy erős lökéssel. Utána rögtön meg is csókoltam. |
- Mégis mivel? - kérdeztem értetlenül levegőért kapkodva. Hangom elakadozott, ugyanis az adrenalin mostmár dolgozott a véráramban. Szivem a torkomban dobogott és minden egyes puszira, érintésre csak egy sóhajjal tudtam reagálni. Kétségbeesetten pillantottam Virgil szemeibe, remélve hogy megszán és nem húzza tovább az agyam, mert ha ezt folytatni akarja akkor engem a végén úgy kell fellocsolni mert teljesen túlpörögtem. A percek most mintha óráknak tűntek volna.
Ajkaimat már teljesen szétrágtam az idegfeszegető pillanatok miatt. Szemeim már néha nem csak a vidámságtól és a boldogságtól csillogtak, hanem a ki-ki buggyanő könnycseppektől is amiket a kínzó lassúság okozott. - Ne totojázz kérlek! - nyögtem fel elkeseredetten. |
Mikor én kerültem alulra, nahát az már úgy sokkal "kanosabb" volt és jobb. Egy gyors mozdulattal lekaptam a pólómat és az ágy szélére hajítottam. Aztán még mielőtt elkezdhetett volna elégedetlenkedni Izzy, már meg is csókoltam. Igen, most már tudtam, hogy határozottan akar engem. Hát én már ennél jobban nem igazán tudtam volna megkívánni. -Te se engem - még egyszer nyomtam a szájára egy csókot, mielőt elkezdhettem volna a vetkőztető-hadműveletet. Miután lekerült róla a felső, izgató lassúsággal tevékenykedtem a nyaka körül és lefelé. Ha eddig úgy érezte majd szétveti a vágy, most tuti bekattant. |
Eszetlen mondatára csak egy vigyort tudtam megejteni, ugyanis újra az ő édes ajkait kaptam ajándékba, melyeket örömmel fogadtam. Meg sem lepődtem, hogy a heves csókcsaták közepette én kerültem alulra. Komolyan olyanok voltunk, mint a kiéhezett hiénák. Minden egyes csók után mohón kaptam Virgil ajkai után, hogy egy újabb csókban forrjanak össze.
Reméltem, hogy nem sietünk el semmit sem, de engem is feltüzelt a vehemenciája, így csak egy alig hallható - Igen(t) - nyögtem ajkaira, majd újra utánuk kaptam. Minden egyes másodperc kínzó gyorsasággal repült el, főleg amikor újra egy heves csókcsata közepében jártunk. Szívem a torkomban dobogott, minden egyes érintése alatt megremegett a testem. - Ne kínozz. - kértem miközben ajkai most hosszabb időre távolodtak el az enyémektől. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
