|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 18:23 - |
 |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 A kérdésére egy kicsit elszégyeltem magam. Majd végül kiböktem. -Terepen, hegyvidéknél -mondtam és a sebre néztem. Hát így külsőleg mélynek tűnt, csak tudnám ő is hogyan volt ilyen ügyes, hogy felsértse magát. -Le, miután megérkeztünk -bólintottam Madyre nézve, aki egész nagy szakértelemmel diktálta a dolgokat. Mondjuk én is értettem ehhez valamennyire, de... Nem tudom. -Hívok orvost és akkor el is látják -hamar ideér a doki, addig meg felesleges befáslizni, ő úgyis megtenné helyettem. |
A homlokom ráncolva figyeltem a ló lábát, aztán lehajoltam, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. – És hol vágta meg magát így? – pillantottam fel Tristanra, majd vissza a sebre. – Nem tudom, jó lenne, ha látná egy doki. Lemostad már valamivel? – egyenesedtem fel és letettem a bögrét meg a katalógust Wonder boksza elé a földre. – Ha nem, akkor jó lenne keresni valamit – életem során elég sok lovas sérülést láttam, így valamennyire otthon éreztem magam a témában, bár nem mondanám, hogy felérek egy állatorvossal. – Én a helyedben lefertőtleníteném, aztán bekötözném egy fáslival, esetleg borogatást tennék rá – túrtam a hajamba. – Meg orvost is hívnék – ha Wonderről lett volna szó, bármit megtettem volna érte, hogy jobban legyen, általában az ő egészségét és épségét a sajátom elé helyeztem. Ha ő jól van, én is jól vagyok. |
Felemeltem az állat lábát, és ezt nagyon nem díjazta. Kihúzta a kezemből. Fájhatott neki, az biztos. De eskü nem tudtam, hogy ilyen sérüléseket lehet szerezni arrafelé. Nem sűrűn mentem oda, de látom most kár volt. Szívtelen dögnek éreztem magam, amiért ezt tettem vele. Oké, hogy "csak" egy ló a sok közül, de az enyim. Mégis bírom a fejét.
Felegyenesedtem és a szemébe néztem. -Bocs, haver -végigsimítottam a fején, majd Mady felé néztem a kérdése miatt.
-Egy szép vágás van rajta -sóhajtottam, majd folytttam a mondandóm. -Hívjam a dokit, vagy ne? -ez motoszkált a fejemben már mióta. Az én felelősségem, bármi is történik vele és nekem is kéne döntenem, de... most kivételesen érdekelt mit gondol róla más. |
Wonder futólag hátrébb lépett, valószínűleg átnézett a szomszéd bokszba, én viszont teljesen elmerültem az új kínálatban, észre sem vettem az érkezőt. Nem szoktam így más katalógusokat, magazinokat nézni (talán ha valami olyant találtam, ami megmozgatta a fantáziám) kivéve a fehérnemű szetteket és a lovas holmikat feltüntető darabok érdekeltek: ezen a két téren szeretek legjobban öltözködni és Wondert is szokásom új, más színű felszerelésekbe öltöztetni. Éppen a téli takarókat néztem, mikor valaki rám köszönt.
- Szia – pillantottam fel a katalógusból és lassan végigmértem a srácot, majd ittam egy kortyot a kávéból. T… gondolkoztam el a nevén, hamar eszembe jutott. Tristan. Trist. Nem szoktam beszélgetni vele, de szimpatikusabb volt, mintha valami buta liba lova lenne a szomszéd bokszban. Újabb kortyot ittam, közben figyeltem, mit csinál, gondolkoztam egy keveset. Az udvar üres volt rajtunk kívül, úgy tűnik, pont itt az ideje, hogy elkezdjünk beszélgetni. – Mi történt a lábával? – intettem a fejemmel a lova felé, aztán közelebb léptem és megsimogattam a lovat, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem fog felfalni két harapással. |
Az esetek 90%-ban sikerül meggyőznöm a csajokat, de ez a Claire igazán akaratos volt. Ő akkor sem fog kimenni, de nem ám. "Jó kislányt játszunk, aki korán lefekszik." Oké, ha nem hát nem. Most mit tudtam volna csinálni?
-Te döntésed -vontam vállat, sajnálkozó képpel. Majd odatoltam neki egy "hellot" és kimentem a terepre.
/lezárt kör Claire-vel/
A reggeli órákban kijöttem ide mert muszáj volt megnéznem a lovat most is. Az esti kilovaglásnál egy kicsit lesérült a lába. Hülyeség volt a sziklás részig is elmenni, már belátom. Pedig esküszöm ritkán vallom be, ha valamit elcseszek, de ezzel most átkozottul félrenyúltam. Az a szerencsétlen ló úgy megcsúszott, hogy megvágta magát, ami most tényleg az én hibám. Kötelességemnek éreztem, hogy kijöjjek hozzá és esetleg hívjam az állatorvost. Különben meg csak estefelé jöttem volna, de így átszerveztem a mai programot. Az udvar felől léptem be a boxba és éppen ki akartam vezetni, mikor meghallottam a szomszédos arab mén gazdájának hangját. Felületesen ismerem is a csajt, Madison a neve.
Úton-útfélen ráköszöntem a lányra. -Csá! -aztán kikötöttem a fémkarikához Titan vezetőszárát. Így a fényben jobban meg tudtam vizsgálni a ló jobb első lábát. |
Reggel gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy sötétszürke lovaglónadrágot, fehér trikót és pink, vízlepergetős dzsekit, ami csuklónál és deréknál gumis volt. Utoljára maradt a sima, fekete sportcipőm, a többi felszerelés az öltözőben várt rám. Egyelőre még nem akartam kilovagolni, ahhoz jobban fel kell ébrednem. Egy bögre kávéval és a legújabb Horze katalógussal érkeztem meg Wonder bokszához.
- Szevasz, nagyfiú – léptem a bokszhoz az udvar felől és megsimogattam az arab mént, már pillanatok óta megjelent az ajtóban és most boldogan horkantott fel. – Mindjárt kiválasztunk neked valami szépet – kortyoltam a lassan kihűlő kávéba. Már nem volt forró, de még langyos volt, így szerettem. A bokszajtónak dőltem, ismerős arcok után kutattam az udvaron, majd tekintetem visszavándorolt a lovamra, aki éppen a vállamat bökdöste az orrával. – Milyen színűt szeretnél? Valami élénkre gondoltam, türkiz, fukszia, esetleg vörös… - kétségkívül könnyű dolgom volt vele, hiszen „a feketéhez minden szín megy”. |
 - Hát nem kellett hozzá magas iskolázottság. - kuncogtam válaszára, a szakágat illetően. Talán még egy laikus is eljutott volna erre a következtetésre. Rám meg aztán végképp nem lehetett volna mondani, hogy "buta szőkenő" lennék. Újabb pillantást vetettem a nyeregre. Halvány mosoly kúszott a számra, ahogy eszembe jutott róla az egyik kedvenc filmem, a Suttogó, s a jelenet, amint Annie és Tom meghitten végigvágtatnak az aranyló mezőkön, szintén tetőtől-talpig westernbe öltözve. Mindig is szerettem volna kipróbálni, de eddig sohasem volt rá alkalmam.
- Ááá, én nem hinném. - mondtam kétkedve, s hátradobtam selymes, szőke hajamat - Nekem sem lenne erőm most hozzá. De nektek jó lovaglást. - éreztem magamon, amint kezdek egyre nagyobbakat pislogni, szemhéjaim elnehezednek, s lassan hatalmába kerít az álmosság. Búcsúzóul intettem egyet Tristánnak, majd egy álmatag "szia" után elindultam a kollégium felé.
//Claire el.// |
Ez a becenéc vagy 'istentudjami' egy film címének is lazán elment volna. De egész találó lett.
-Ja. Ezt gondolom nem volt nehéz kitalálni -egy halvány mosollyal jutalmaztam. Egyébként ez pofátlanul egyszerű volt, még a hülye is tudja, hogy western szakágban vagyunk. Na de azon belül melyikben, az már nehezebb. Bár itt mindegyiket betanítják, de alapvetően minden egyes lovasnak megvan a kedvence, az amelyikre sokkal több időt szán, és később azt szeretné folytatni. Nekem ez a reining. Western díjlovaglásnak is nevezik.
A lány válaszára összeráncoltam a homlokom. Erre egy lehetséges választ ismerek évek óta, és az is a "persze, hogy veled megyek!"
-Na! Nem sokáig lennénk kint. Biztos vagyok benne, hogy az a kanca is örülni fog neki -de főleg a lovasa. A legtöbben imádnak.
Kérlelő tekintettel néztem rá. |
- Szóval Tristán, az éjszakai cowboy. - kúszott féloldalas mosoly az arcomra, majd mutatóujjammal a lovaglófelszerelés felé böktem - Legalábbis a nyeregből és a lovad fajtájából megítélve, gondolom western lovas lehetsz, igaz?
Míg válaszol, addig szelíden megcirógatóm lova selymesen puha orrát. Imádtam ezt csinálni, és senki sem ítélt el ezért. Hiszen aki ide jár, annak a szívéhez hozzám hasonlóan közel állnak a lovak és a lovaglás.
- Csábító az ajánlat - néztem bele sötét szemeibe -, de a lovam nem hiszem, hogy díjjazná az ötletet. Tudod, a szépítő alvás... - mosolyogtam félszegen. Igazság szerint ma nem akartam különösebben megdolgoztatni a kancámat, bár ezekben a késői órákban nekem sem lett volna hozzá sok energiám. |
Igazán? Naná! Mindig megoldottam eddig, hogy kimehessek, jó azért nem éjfélkor, csak úgy estefelé. Kizárólag a lovaglóösvényen, mert másmerre én sem szívesen megyek. Titannak meg igaziból mindegy, annak örül ha kiviszem egy kicsit és kinyújtózhatja magát.
De semmi kedvem nem volt, hogy az eddig még ismeretlen lánynak egy egész regényt szövegeljek, inkább egy bólintással letudtam a dolgot. Azt már sejtettem, hogy a ló is nagyon érdekelni fogja... hát igen, mi ketten nagy nőcsábászok vagyunk. Már a gondolattól is elmosolyodtam, a válasszal még vártam. Kíváncsi voltam mit fog reagálni a lovam a nőstény közeledésére. Egy kicsit megszaglászta a kezét és hagyta, hogy ha a lánynak úgy tartja kedve, akkor megsimogathassa.
-Ő Doctor Titanium. Én Tristan -mosolyogtam rá. Igazság szerint megérdemelte, hogy ne legyek vele flegma, mert rendesnek tűnt. Nem mindenkit szeretek elkergetni magam körül.
-Ha gondolod velünk jöhetsz -ajánlottam fel neki, majd Titan kantárszárát a nyeregszarvra tekertem. |
Látszólag meglepte a jelenlétem. Valószínűleg nem számított arra, hogy ilyenkor bárki is a kollégiumon kívül tartózkodna.
- Igazán? - pillantottam rá kétkedően. Még nem találkoztam olyan lovassal, aki az éjszaka sötétjében szeret terepre menni. A sötétség, az ijesztő neszek... Valószínűleg nem csak a lovak, de még én magam is inkább menekültem volna egy ilyen környezetből. Nem beszélve arról, hogy a lovakat ilyenkorra már beistállózzák, de ezt még rá lehetett fogni arra, hogy biztosan pihenőnapot tartott a lovával. Megvontam a vállam. Végülis az ő dolga.
- Még sose láttam ilyen színű lovat. Hogy hívják? - merészkedtem közelebb, hátha nem veszi tolakodásnak az érdeklődésem. Tenyeremet kinyújtottam és lassan a tarka felé nyújtottam, hátha megszaglássza, de ha nem, akkor nyugodtan visszahúzom kezemet. Hirtelen észbe kapok és így szólok:
- Egyébként... Claire vagyok. És te? |
Kellemes tempóban pucolgattam a lovat, aztán nagy meglepettségemre egy női hang szólt hozzám. Azt hiszem őt nem vettem észre. Gyorsan a hang irányába kaptam a fejem. Egy kis ideig kerek szemekkel néztem rá, majd gyorsan kapcsoltam és csóváltam a fejem. -Nincs... egyáltalán nincs -vontam vállat. Aztán elkezdtem a nyergelést. Csak akkor szóltam újból a csajhoz, mikor már az egyik része le volt tudva. -Estefelé a legjobb kimenni terepre -néztem rá és most sikerült alaposabban végigmérnem. Karcsú testalkat, tetszetős arc - már amennyit távolabbról láttam. A lova egy sötétpej hannoveri volt, legalábbis szerintem. De még mielőtt túl feltűnően kezdtem volna el nézelődni ló és lovasa felé, inkább befejeztem amit elkezdtem, és a kantár is felkerült Titanra. |
Fáradtan nyújtóztattam ki zsibbadt végtagjaimat, miközben kiléptem az istálló vaskos, fa ajtaján. Egy örökkévalóságnak tünt, mire levakartam Corináról a szőrére tapadt piszkot, de az eredmény magáért beszél: legalább reggel kevesebb dolgom lesz vele, és az este folyamán se kell elringatni, hogy álomba szenderüljek. Nem néztem az időt, de tudtam, hogy már későre jár. Erről árulkodtak a bokszok ajtaja mellett lévő, felkapcsolt lámpák, és a csillagok is szépen lassan fel-feltüntek a mélyszürke égen.
Elmélkedésemből paták ütemes kopogása zökkentett ki; egy gyönyörű, már-már fakónak tetsző tarka paripa lépkedett ki helyéről, gazdája oldalán. Végignéztem az állaton, s mosolyba szaladt szám. Ritkán lát az ember ilyen színű lovat.
- Nincs már egy kicsit késő a lovagláshoz? - billentettem oldalra fejemet, miközben a srác nekilátott lova előkészítésének. |
Estefelé tévedtem erre. Az a helyzet, hogy a viharos idő miatt kedvem sem volt kimozdulni. Mostanra már jobb volt a dolog, én meg úgy döntöttem, hogy megmozgatom Titant. A western nyerget és kantárt már kihoztam, fel voltak akasztva a helyükre. Utána jött a ló. Kinyitottam a külső boxajtót, mire ő engedelmesen kisétált a helyéről. A jó látszat érdekében azért kikötöttem egy egyszerű lasszóval. Egy kicsit lepucoltam, de mindent halálos lassúsággal csináltam. Mégis hova siettem volna? Titan várt rám nyugodtan, szinte meg sem mozdult, más ember rajtam kívül meg nem volt itt aki miatt kapkodnom kellett volna. Addigra az összes eltűnt. |
 Olyan régóta barátok voltunk már, egyáltalán nem akartam, hogy így végződjön minden. De egyszer mindennek vége szakad. Próbáltam így felfogni a dolgot és nem azon gondolkozni, hogy mennyire elszúrtam ezt az egészet. Most jogosan lehetett okolni, ezt be is vallottam. Viszont mindkettőnknek talán így lesz a legjobb. Kellan mellettem nem bírt mindig önmaga lenni, a saját álomvilágomba akart beférkőzni és próbált mindig a kedvem szerint viselkedni. Neki nem én kellettem, nem az a lány akihez gyengéden kell érni, mert különben összeroppanna. Nem egy problémás személy, akinek betegségei vannak és nem bírja úgy leélni az életét, hogy ne ez lebegjen a szeme előtt. Feladtam, már olyan régen eltűnt az aki szeretett élni. Kellan után néztem, miközben még mindig remegő kézzel fogtam a fekete vezetőszárat, s csak Snowdrop vonta el megint a figyelmem, amikor hajolt volna vízért. Lecsatoltam róla a szárat, majd becsuktam a box ajtót miután kimentem. Öröm lesz így ide járni, hogy minden egyes lépésemnél majd eszembe jut, hogy ne találkozzak Kellannel. |
 Csak figyeltem mikozbe odalokott nekem nehany szot, megcsak egy ertelmes mondat sem volt.
-De mi Stella? Miafasz??? Mit kepzeltel mit csinalok itt nelkuled? Vartalak es most mindjart dobsz is.. valjuk be nem kell sok.. sot mar semmi sem kell mert ismet eldontotted, hogy a boldogsagot utjaba akarsz allni. Gratulalok, kezdesz olyan lenni mint en - jelent meg egy fajdalmas vigyor a kepemen.
-tudod mit? nem erdekel a szanalmas magyarazkodas, csinald amit szoktal, csak legy vegre boldog. Nelkulem.. en tobbe nem kereslek, nem probalkozok.. ennyit birtam Stel.. faszra vettel.. nem gondoltam volna, hogy egyszer egy csaj fog kocsogot csinalni belolem - neztem ra majd megfordultam, egy szot sem akartam hallani tole. Eleg volt ennyi, reszemrol vegeztunk.. mindennel. Szamomra mar csak egy idegen, aki egyedul baszogatni kepes. En ebbol nem kerek.. Mustanghoz setaltam, mely levegot vettem, vegul okolbe szoritottam a jobb kezem es a fal banta. Mustang csak figyelt ram, lesett ram nagy szemeivel es azt hiszem tudta mi folyik most bennem. A tekintetembol omlott a duh es a harag, vegul mikor hozzamsimult a men, atoleltem.
-Csak te maradtal nekem haver - sugtam oda neki nagyon halkan es lassan. Ujra elnyertem a maganyos farkas szerepet. |
Lehunytam a szememet egy pillanatra amikor meghallottam Kellan hangját. Snowdrop fejét a mellkasomnak döntötte, mintha csak vigaszt akarna nyújtani, bármi is legyen ennek a vége. Halvány mosolyal simítottam végig a fején, miközben erőt gyűjtöttem, hogy megforduljak. Lassan megfordultam, miközben még mindig görcsösen kapaszkodtam Snow vezetőszárjába, mintha csak ez lenne most az egyetlen biztos. Fájt így látni őt, s még rosszabb volt, hogy ezt én okoztam neki. Olyan sok dolgon mentünk már át, mégis van egy pont az ember életében amikor megálljt kell parancsolni magának is. Számomra ez a szerelemben volt. Féltem a kihasználástól, attól hogy egyszer majd ott hagynak a semmi közepén és újra összekell kaparni az életemet. Mind olyan dolog volt, amely az ember életében egyszer biztosan eljön, én pedig ettől megakartam óvni magam. Ha kell akkor a boldogságom lesz a tét. -Annyira sajnálom, Kellan.- néztem a szemébe. Nem tudtam mit kéne mondanom, vagy éppen azt a keveset is hogyan mondhatnám el. Kikéne rángatni engem ebből a félelmekkel teli világomból és megoldódna a dolog. De amíg nem tud meggyőzni, hogy mindent ellehet fogadni, addig maradnom kell a biztonságot jelentő zónában. -Szólni akartam, de...- nem fejeztem be a mondatomat, nem tudtam volna megmondani. Egyszerűen csak elkellett mennem egy szó nélkül ahogy szoktam. |
Epp Mustanggal voltam elfoglalva amint megpillantottam Stellt. Az arcan mar nem lattam semmit, semmi olyat amit korabban. Nemcsak hogy nem ertettem, sok volt ez nekem.. olyan dolgokat var el tolem amit talan O sem tud betartani. Egy ideig visszafordultam a menemhez, vegul ugy dontottem odasetalok. Lassan kozeledtem, majd megalltam a kozeleben.
-Szia - neztem ra kisse csalodott fejjel es mint aki magyarazatot akar. Bar szerintem ilyenkor mindenki magyarazatra var. Egyaltalan nem ertettem a viselkedeset, barhogy probaltam a borebe kepzelni magam, nem ment. Mintha nem is az a lany lenne, akit nemreg csokoltam es oleltem. Nemtudom mit varok tole, mit mondjon vagy mit tegyen, talan egyszerubb ha kiteszi a szuromet, talan titkon arra vagyik. Mar azt sem tudom kibe szerettem bele, oly annyira hogy mindenkit elfelejtsek a kurva vilagon. Mas ember voltam a kozelebe, de mintha O ezt nem akarna, hogy miert nem viszont az O titka. |
Napok, hetek. Újabb eltűnés, amelyet nem előzött meg semmilyen gyanús momentum, vagy szó. Nem mondtam senkinek, semmit arról, hogy elfogok tűnni a lovardából és viszem a lovamat is. Utólag tudta meg, aki akarta. Én pedig pont emiatt akartam eltűnni, mert én nem vagyok egy fontos személy. Én nem fogok soha, senkinek az eszébe jutni, hogy még egyáltalán élek. Nem zavart, nem sajnáltattam magam. Csendben tűntem el az életből, mintha itt sem lettem volna. A legnagyobb problémák azonban nem itt kezdődtek. Félelem. Zavartság. Szeretet. Utóbbival talán egy embernek se lenne gondja, titkon mindenki arra vágyik, hogy valaki viszonozza az érzelmeit. De én... Ott volt nekem Kellan, akiről még el is tudom hinni, hogy megvárt és nincs még együtt mással. Mégis annyira gyorsan történt minden, hogy nem bírtam felfogni és elfogadni sem. Már az első nap kibékültünk, elfogadtam minden vele járó dolgot. Nem kellett volna. A változások kibillentenek az egyensúlyból, amiről nagyon jól tudom, hogy nem fogom bírni hosszabb ideig. Kell szünet, kell rávezetés. Utána talán megtudom szokni megint, hogy szeressen valaki. Elsiettük. Halk patakoppanásokkal mentünk végig a Gypsy Vanner ménnel az oldalamon. Ő volt az akinek elviseltem a szeretetét, még ha nem is tudja annyira kifejezni. Van egy kapcsolat a ló és gazdája között. Megmagyarázhatatlan, mások számára titkos, feltűnésmentes. Én pedig emiatt éreztem jól magam Snowdrop társaságában, mert egy olyan kapcsolatom van vele, amely másnak soha nem lesz meg. Kinyitottam a boxajtót, majd bevezettem a mént a tágas helyére. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
Csak figyeltem mikozbe odalokott nekem nehany szot, megcsak egy ertelmes mondat sem volt.