|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 18:18 - |
 |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Pont ekkortájt sétáltam ki a boxból lovastúl, és meglepett a hirtelen kérés, de én meg tőből jól válaszolok. - Persze - ez csak akkor problémás, mikor már valami állatságot kérdeznek tőled, mint hogy például 'Szereted a gumikacsákat?' 'Persze.' Ilyenkor persze mindig felveszik, az én fejem meg minimum egy facebook csoportban ott fog díszelegni, mint az aznapi hülyegyerek. Viszont időközben felfogtam a kérdést, és hála istennek jól reagáltam rá. A fülem mögé gyűrtem egy rakoncátlanul kibújó tincset, az amúgy kontyba kötött hajamból. Már beletúrtam, de hál istennek olyan szoros konty volt, hogy aligha ártott neki, de az ilyen babahajak mindig kijönnek. A lovam nagy meglepetésemre megpróbált fellökni, amit eddig még egyszer se csinált, én meg meglepetten néztem rá, és látszódott rajta hogy valami nem stimmel. Ez valamiféle nyugtalanságot okozott nekem, de nem teljesen, hiszenh a én megijedek, az Blacknek se tesz jót - azt meg nem igen szeretném, hogy ez a nagy vadálatt elrohanjon a nagyvilágba. -Azért ez így nem egészen megnyugtató, hogy a ló stresszel. Aligha izgatná egy verseny, valami más van a dologban - próbáltam kiverni a fejemből az egészet, és inkább tovább figyeltem az én lovam, és a fiú lovát, hogy aztán nehogy pont ezalatt a pár perc alatt történjen valami. |
 Halálosan nyugodtan lebattyogtam a boxokig. Már nagy volt a nyüzsgés, néhányan szaladgáltak is, mint a veszett patkány, én meg tök lazán eljutottam végül Atlantishoz. A szokásosnál idegesebb volt, de ezzel nem törődtem, mert a helyében én is paprikás lennék, az biztos. De mivel nem ő vagyok én, ezért továbbra is példamutató higgadtsággal álltam neki letisztogatni a lovat. Időközben meggyűlt a bajom a sok forgolódással, és csipkedéssel, ettől eltekintve viszonylag hamar végeztem. Utána rutinszerűen feldobtam rá a nyerget, majd a kantárt. Csak az ínvédőről feletkeztem meg, mivel nem volt a szokásos helyén és ezt csak utólag vettem észre. ~Francba már ~ Átlestem a szomszédos boxba, ahol egy kiscsaj foglalkozott a a fekete színű lovával. Először is csodálkoztam úgy 5 mp-ig, hogy eddig hogy nem vettem észre. Aztán a következő 5 mp-ben már a neve is beugrott. Valamikor régebben találkoztam én vele. -Szia! Renate, ugye? Figyelnél egy picit a lovamra? Valamit elő kell kerítenem még gyorsan... -ha nem lenne ilyen tüzes a félvérem, és nem tartanék attól, hogy a szaros kantárt kell szorongatnom, akkor lazán itthagynám. De így necces. |
 Elkészültem a felszereléssel, majd a mosdó felé vettem az irányt. Ügyesen kerülgetve az embereket és a toporgó lovakat lassacskán sikerült elérten az öltözőig. Csukott szemmel sóhajtottam egyet majd a szekrényemhez lépve kivettem a tükrömet és megigazítottam a kontyomat. A dzsekimet ledobva a padra leültem. Zajokat hallottam kintről. Nem törődtem vele, mivel nagy volt a nyüzsgés. Áthaladtam a mosdókhoz vezető folyosókon, majd 5 perc múlva visszamentem az öltözőbe. |
 - Mondhatsz akármit, Öcsi, de Vasember tuti kiütné Batmant - nevettem fel Kyle-ra nézve harsányan, ahogy megpaskolgattam Cuppy nyakát. A mén erre a mellkasomnak nyomta busa fejét, és matatni kezdett. - Te meg min ügyködsz, haver? - vontam fel a szemöldököm, miközben gyengéden próbáltam eltolni magamtól. Sajnos túl későn jöttem rá ravasz tervére, miszerint a bőrdzsekim alá bedugva az orrát elcsórja tőlem a belső zsebemben lévő muffint, amelyet nehéz időkre tartogattam. Mire akárcsak egyetlen "hé" felkiáltás is elhagyhatta volna a számat, már jóízűen befalta az egészet, még a száját is nyalogatta utána.
- Aaa, odanézzenek, a kis politikus! - böktem meg játékosan az orrát, mire felhorkantott.
- Hagyd, Ray, inkább menjünk - legyintett Kyle, aki már versenyre készen álló lova mellett ácsorgott. Érdekes, Jeff képes volt normálisan viselkedni, és nem ellopni valaki legféltettebb kincsét! - És Batman akkor is jobb.
- Rendben, rendben, elvégre, az edzőknek nem illik késnie - egyeztem bele nagyjából gyorsan, de azért még hozzátettem: - A fanok, a MARVEL munkatársai és a genfi egyezmény alapján azonban Tony Stark felmosná a padlót Bruce Wayne-nel.
Ez volt az, amibe az öcsém képtelen volt belenyugodni, így egészen addig veszekedtünk, míg oda nem értünk a tömeghez, sőt, még akkor sem nagyon hagytuk abba. Éreztem valami furát a levegőben, de nem törődtem vele, én hajlamos vagyok ott is rossz szagokat érezni, ahol nincsenek, ez főleg akkor kellemetlen, ha egy barátnőm kérdez a főztjéről. Érdeklődve hallgattam, mi lesz az első versenyszám, a tompa agyammal már elfelejtettem, majd jó erősen hátba veregettem az öcsémet.
- Legyél ügyes, öcsisajt! Ha rosszul szerepelsz, kitagadlak a családból.
- Nálad csak jobb lehetek.
- Százszor jobb vagyok nálad! - közöltem vele vigyorogva. A testvéri veszekedés, sosem lehet megunni!
- Olyan gyerekes vagy - sóhajtott. - Én végtelenszer.
- Én meg végtelenszer és még kétszer!
- Ray, ennek semmi értelme! - nézett rám egyszerre hitetlenül és lesajnálóan. Addig nézz így, amíg meg nem húzom az orrod, öcskös! - Inkább menj, a többi edző már rég ott van.
- Rendben. Béna vagy - bokszoltam még utoljára vállba, mire mosolyogva megforgatta a szemeit és motyogott valami olyasmit, hogy "te vagy a béna", majd felvette szokásos, irritálóan nyugodt és kisfiús ábrázatát. Ó, hogy hogyan tud állandóan ennyire kiskutyás fejet vágni...! Olyan ártatlan és szende feje van, hogy még én is aranyosnak gondolom. Sőt, szerintem a kispandák és a kiskutyák az ő képével küldözgetnek egymásnak képeslapot. Egy AC/DC számot dudorászva léptem oda a többiekhez.
- Olivia! Ryan! - biccentettem vigyorogva. Ekkor láttam csak meg aggódó ábrázatuk, ami rögtön átragadt rám is. - Valami gond van? Támadnak az ufók? Ég a ház? Elfogyott a mogyoróvaj? Add, hogy ne fogyjon el a mogyoróvaj, csak azt ne! |
 Mivel szervező voltam a versenyen, ezért nem indultam egyik versenyszámban sem. Sőt jobbnak találtam, ha ma Nine-t se viszem ki, de tudtam jól, hogy fájni fog a kicsi szíve, ha látja majd a többi lovat kint, de most elég sok dolgom volt. Max. szólok egyik diákomnak, hogy kerüljön vele. Természetesen nem adtam sok embernek oda a gyönyörűségemet, de volt 1-2 kivétel. Miután megnéztem kancámat a boxban, elindultam a mének boxa felé, de ekkor kisebb bűz csapta meg az orromat, jobban mondva füst szag. ~ Mégis honnan jön ez?! ~ gondoltam és útirányt változtatva hátramentem körbenézni. Ekkor pillantottam meg a tüzet. Szemeim elkerekedtek és azonnal rohanni kezdtem vissza a lovasok felé. Próbáltam higgadt maradni, de szörnyen ideges voltam. Láthatólag már a lovak is megérezték a veszélyt, nyűgösek voltak. - Azokat a lovakat is vigyétek ki, akik nem indulnak a mai versenyen! - mondtam, próbáltam álcázni az idegességet, de nem igazán sikerült. A tüzet nem akartam említeni a diákoknak, mert biztos voltam benne, hogy nagy káosz alakulna ki és mindenki csak össze-vissza rohangálna, hogy saját lovát mentse. Nagy szemekkel és kissé ledöbbenve néztek rám, de engedelmeskedni kezdtek. Közben én sietős léptekkel Olivia-hoz mentem és odasúgtam neki, hogy baj van. - Hátul tűz ütött ki. Fogalmam sincs hogyan, de ki kell vinni a lovakat, minél gyorsabban. - mondtam halkan kissé idegesen. A tűz szerencsére még nem terjedt el nagyon, de ha nem sietünk már késő lesz. |
 Sietős léptekkel mentem Pirate boxához. Feszült voltam a verseny miatt és ezt gondolom ő is megérezte rajtam, mikor végre sikerült bejutnom hozzá. Nagy tömeg volt az istállóban, és ez is zavart. De azért próbáltam a feladatra koncentrálni és először is lepucolgatni alaposan a lovat. Szerencsére nekem nem kellett bajlódni a félvér sörényével, mivel amolyan tüsis fazonra volt nyírva. Egyébként, ha nem így lett volna, akkor biztos beszerveztem volna egy csajt, hogy ugyan segítsen már nekem. Volt már ilyen, és örömmel jöttek utánam.
Rövid gondolatmenetemből kizökkenve folytattam a pucolgatást, végül végeztem is vele. Egészen meg voltam elégedve az eredménnyel. Ezért folytattam a felkészülést, mégpedig a szerszámozással. Percek alatt feldobtam a Pirate-ra a nyerget, és ráerőszakoltam a kantárt is. Utána végigsimítottam a ló nyakát nyugtatólag. Bár inkább engem simogattak volna a csajok, mert sokkalta idegesebb voltam, mint a félvér. El is felejtettem egy létfontosságú dolgot bevenni... |
Kissé sietősen, de ennek ellenére alaposan csutakoltam le Blackyt, hogy jól mutasson, nehogy csapzottan, összeragadt sörénnyel, szalmaszálakkal a sörényében tegyen egyféle első benyomást - lehet, hogy már látott valaki, de van egy olyan érzésem, hogy nem sok ember foglalkozott is velem emellett, márpedig a versenyen azért mégis csak végignézik egypáran, hogy mit művelek a pályán, ami lássuk be hogy egy lovaskollégiumban eléggé számít. Nem hiába van a nevében a lovas szó nem de bár? Beletúrtam a hajamba, amikor a szőrével végeztem. Ezek után már könnyűszerrel elkészültem, - előretekintően már tegnap befontam a farkát, hogy az ne álljon mindenfelé, a sörénye pedig alapvetően rövid volt, és rendezett, így azzal nem csináltam semmit, már a fésülésen kívül - ami azt jelentette, hogy nyergelhetek. Kivételesen odafigyeltem a színekre, mert alapvetően ez nem érdekel, és megkellett állapítanom, hogy az én drága csődörömnek jóláll a fehér. Olyan szentlélek, hogy a fekete színe tökéletesen passzol a lelkéhez. A kis bájos könnyűszerrel szórakozik velem, de már annyira nem szenvedős a dolog, mert már nem kell rohangálnom utána a karámban, hanem a -mondjuk, elkántálom vagy hatvanszor, de nem oszt nem szoroz- nevére jön. Van egyfajta rögeszmém, hogy mindig mindent rendezetten, nem csapzottan, így először az ínvédőket raktam felé, és csak azután nyergeltem, meg mint -szerintem- minden rendes lovasnak az utolsó, kantároztam. Dícséretként nyomtam a lovam orrára egy puszit, hogy képes volt kemény 10 percet kibírni míg végeztem, és figyelmen kívül hagytam a vádló tekintetét, mivel most nem hagytam hogy felszívja magát a heveder meghúzásánál. |
 Hosszú, magabiztos léptekkel tértem az istálló ezen szárnyába, ahol a csődörök lovasai várakoztak. Hangosan megköszörültem a torkom, hogy minden lovas rám figyeljen.
- Üdvözlet, kedves lovasok! - csendült fel hangom, arcomon barátságos mosolyog ült. - Látom, sokan már nagyon izgatottan várják a versenyt! - pillantottam körbe a jelenlévőkön - Hamarosan kezdődik az első versenyszám, amin a westernben lovaglóknak szól. Mindenki készítse fel a lovát és kövesse figyelemmel, hogy mikor következik. Szép, fegyelmezett magatartást szeretnék látni a versenyen, és azon kívül is. - jelentettem ki, mire mindenki elmormolt valamit, hogy ennek megfelelően fog cselekedni, aztán ki-ki a maga hangerejével visszatértek a beszélgetéshez. Lassú, kimért léptekkel elindultam a folyosó mentén, szememet végigjártatva a felszerelt lovasokon és lovaikon.
- Miss Emerson! Ugye nem gondolta komolyan, hogy ilyen fáslizással akar szerepelni?
Egy fiatalabb, vöröshajú, szeplős lány előtt álltam meg. Lova kantárszárát idegesen szorongatta, majd röstelkedő pillantást vetett lova lábaira, majd szó nélkül nekiállt, hogy újrakezdje a fáslizást. |
 Óriási nyüzsgés volt az istállóban. Halkan sóhajtottam mikor beszabadultam a Noir bokszába. Mindenki a folyosó közepén beszélgetett, én pedig fehér ingben készítgettem a versenycuccom. Minden felszerelésem frissen tisztított volt. A sötétpej mén szőre csillogott, hosszú farka gondosan kifésülve omlott a szalmára. Megpaskoltam a mén nyakát, majd nyergelni kezdtem; a versenyre szánt fehér alátéttel együtt hátára emeltem a nehéz westernnyerget, majd a hevedert gondosan behúzva felkantároztam, és kinéztem a folyosóra. Nekidőltem a bokszajtónak, majd figyeltem a folyosón sétálókat és a lótulajokat ahogy mindenre ügyelve csinosítgatják lovukat. A tanárok is a folyosón állva beszélgettek. Első forduló western lesz, azután lesz angollovaglás. |
 |
- Cadre Noir - néztem a lányra miközben felszerelte a kancát. Mikor elhelyezkedett megböktem a mén oldalát, majd a két ló egymás mellett kilépkedett az istállóudvarra. Körülnéztem. Napok óta először tiszta volt az ég, bár a hideg szellő így is nyaldosta az arcunkat. A nap kezdett lemenőbe indulni.
- Merre menjünk? - kérdeztem érdeklődően. Ötletem se volt, általában csak elindultam egy útvonalon és kilyukadtam valamerre. |
 -Nos.-kezdtem bele.-Hát...-sóhajtottam fel.-1-2 kört akartam tenni a karámban,de ha megvársz, fel nyergelek és mehetünk valamerre.-mondtam majd megvártam a válaszát.Ha igent mond megyek vele ha nem akkor terepezek egy kicsit.Felderítem a környéket.Vissza vezettem Cherrt a boxa elé hoztam a nyerget és felnyergeltem.10 perc múlva már kész is voltam.Elég gyorsan ment.Fel "másztam" a háttára és ismét Ryanék mellé mentünk.-Nos.Hogy hívják a pacit?-néztem rá majd elmosolyodtam. |
Kifejezéstelen arccal babráltam a kesztyűmet, miközben Noir unottam bambult maga elé.
- Hidd el, volt már alkalmam rá - feleltem tömören - Ryan.
Tulajdonképpen valóban volt már rá alkalmam. A nyáron rengetegszer mentünk ki a többiekkel úszni a folyóhoz, felszerelések nélkül galoppoztunk végig a sekély vizen és a mezőkön. Általában csak egyedül szoktam nyeregben lovagolni, vagy mikor városba vagy edzeni megyek. Kivettem a nyeregtáskából a telefonomat, megnéztem az időt. Úgy kalkuláltam, hogy visszaérjek sötétedés előtt.
- Merre mész? - kérdeztem a csajtól. |
Imádtam szőrén meglovagolni Chert.Olyan szabadnak éreztem magam és aaawh.Imádom.Ezért kivezettem a boxból és felhúztam magamat a hátára.Az előttünk pár méterre áló fiúnak majd kiesett a szeme.-Kipróbálhatnád.-kacsintottam rá majd az oldalába böktem Chernek és elindult.Finomat emghúztam a sörényét mire meg állt.-Rachell-bólintottam a srácnak majd megpaskoltam Cher nyakát mire ő felnyerített. |
Miután elköszöntem Alistól eloldottam Noir vezetőszárát és lassú léptekkel bevezettem az istállóba. Fejét magasan tartva bólogatott és höhögött a többi lónak. Bevezettem a bokszba, ahol már elő voltak készítve a felszerelések. Gyökérkefével gyorsan áthúztam a nyereg- és hevederhelyet, majd az alátétre ráemeltem a nehéz westernnyerget. Megpaskoltam a mén nyakát, majd felkantároztam, és kivezettem a folyosóra. Befásliztam a lábait. Az egész nyergelésben ezt a részét utáltam a legjobban. Természetesen az összeset először sikerült úgy felcsvarnom hogy rossz oldalán legyen a tépőzár, tehát elszórakoztam vele egy jó 15 percet. Felkapaszkodtam a nyeregbe, majd felegyenesedtem. Megpillantottam a folyosó másik végében egy hosszú barna hajú lányt ahogy a lovához beszélt. Miközben a kesztyűmet húztam fel a kezemre megböktem a mén oldalát, és lógó szárral elindult, elhaladva a lány mellett megálltunk a két főbejárat között, pár méterre a párostól. |
Zsebre tett kezzel setaltam be az istalloba.Mivel csak par orM volt kipakolni gyors letudtam es jottem a szerelmemhez, Cherhez. Alig kelett egy kevesrt setalnom,mar is megpillantottam a nev tablajat.A szalma friss szaga es a lovak nyeritese mindig megnyugtatott.Oda leptem Cherryhez es hozzam hivtam..
-He kislany.Nezd mit hoztam nekeeed. nyujtottam oda Chernek a kedvenc "lo sutiet".-Tessek eletem.-halasan befalta es bele fujt a hajamba
.-Jojo,tudom hogy szeretsz.-simogattam meg a hatat es meg oleltem a nyakat.-Ugye nem faradtal el az utazasban?-vagtam kerdo fejet majd elrohogtem magam.
-Jo..most igy teszek mintha azt mondanad,hogy nem. |
 -Húha. Ez de hívogató kijelentés -vigyorodtam el a második mondatán és szimplán összekulcsoltam a kezünket. Komolyan mondom ez megint felért egy játszadozással. Bármelyik pillanatban, bármilyen helyzetben képesek vagyunk rá. Na jó, mondjuk egy zuhanó repülőgépen ülve nem biztos...
- Nincs kedvem hozzá. Már amúgy is kész van a nagy része, aztán ha megint kimegyek vele akkor úgy is lepucolom -még jó, hogy ezt az ötletet pont akkor vetette fel, mikor már mentem becsukni a boxajtót. Mondjuk ez sem változtatott a dolgon. Annyira nem volt mocskos a ló, miután kb. 10 percig dörzsöltem róla a rászáradt sarat meg egyebet.
-Az -bólintottam mosolyogva. -Majd legközelebb kipróbálod, de most gyere Muki -nyúltam a csaj jobb keze után, és úgy "vezettem" kifelé. |
 - Rendben. Enyém a süti, tied a pia. - mondtam nevetve, miközben megnyaltam a számat. Éhesen vizslattam Virgilt miközben közelebb léptem hozzá, miközben a karjai közé bújtam.
- Ohh tudod sok mindent lehet zuhogó esőben csinálni. Főleg, hogy én imádom az esőt. - nyomtam neki a mellkasomat az övének. Legszívesebben felfaltam volna az ajkait, azonban ehelyett csak sóvárgóan pillantottam a szemeibe.
- Na akkor menjünk, csak előbb fejezd be Warrior lepucolását. Sőőőt ha szeretnéd segítek, hogy gyorsabban végezz. - néztem a ménre aki mint mindig most is nyugodtan ácsorgott a bokszában.
- Gyönyörű mén. - vizslattam tovább a lovat de most elváltam Virgiltől és közelebb léptem a bokszhoz. |
Hm. Egészen tetszett a kárpótlás. Olyan Izzysen tüzes volt, és innen már tudtam, hogy megint akar engem. Nekem lett volna kedvem egy kis rosszalkodáshoz, de kizárólag pihenés után. Valahogy fontosabbnak tartottam, hogy lustuljak egy kicsit, mert rohadtu lefárasztott az edzés is. -Viszünk a szobába sütit meg piát és tévézünk -vázoltam fel a helyzetet egészen röviden. Ngyjából ennyiből állt nekem a pihenés. A tévén úgy is bealszok. Vagyis... attól függ. Aztán felébredek a film felénél és nem értem a lényeget.
A csaj kérdésére csak elvigyorodtam és odaléptem hozzá, a háta mögé, és megfogtam a vállát. -Nyuszi, te mit akarsz csinálni a városban zuhogó esőben? -kedvem az nem volt kimenni oda. Szóval maradt a szoba.
De még mielőtt indulhattunk volna, helyére tettem a kefét, amit kinthagytam és bezártam a boxajtót. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
