|
Témaindító hozzászólás
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Egészen egyszerűen csak felálltam a kerítésről mielőtt nagyon beindultunk volna mind a ketten. - Tudom. Pontosan ahogy te is az vagy. - mondtam mosolyogva, majd arrébb sétáltam. Tekintetemet végigfuttattam magas alakján, amely most engem figyelt.
- Ne haragudj. - sóhajtottam miközben odasétáltam hozzá ismételten és fejemet a vállának döntöttem.
- Tudod, hogyha maradok mi lett volna. ÉS azt nem itt kellene. - suttogtam miközben az arcára simítottam a kezem. Mögé ültem a korláton és kezeimet a hóna alatt a mellkasára vezettem míg a fejemet a vállára hajtottam és nyomtam a vállára egy puszit.
Szomorú szemekkel lestem rá, de azért egy mosolyt villantottam felé. - De tudod, hogy szeretlek. - mondtam mosolyogva miközben megsimogattam a mellkasát. |
 Nagy levegőt vettem és drukkoltam magamnak, hogy nehogy kanos legyek. Ha a koleszban lettünk volna, akkor megint elkezdődött volna a macska-egér játékunk, ami mindig csak úgy random ránktört. -Na jó, tökéletes -sóhajtottam. Kezdtem beindulni és ez így nagyon nem jó. A vágytól tüzelve csókoltam meg, aztán a nyakát puszilgattam és a kezem újra a combján kötött ki, vészesen közel ahhoz a bizonyos középső ponthoz. Igen, azt hiszem ez már kínzás volt mindkettőnknek. |
- Nem! Az úgy nem hangzik jól. - sóhajtottam fel mosolyogva, miközben egyik kezemet arcára simítottam.
- Nem, te egyáltalán nem úgy nézel ki. - nyögtem ki kicsit akadozva.A helyzet az hogy szívem már a torkomban dobogott attól, ahogyan a lábamat simogatta. Nagyokat nyeltem, hogy a gombócot le tudjam gyűrni a torkomból.
- Alakul? - nevettem fel és az állát mezdtem simogatni, majd pedig egészen a füléhez hajoltam.
- Nem hiszem, hogy csak alakulna. - súgtam érzékien a fülébe, majd a füle tövére nyomtam egy puszit, aztán finoman és érzékien megcsókoltam ajkait. |
-Akkor már ennyi erőből egocentrikus morcogó barom medve is lehetnék -vontam vállat. Majd a kerítésnek dőlve vártam, hogy újra visszajöjjön hozzám. Tudtam, hogy vissza fog jönni. És nem is csalódtam benne. -Talán úgy nézek ki mint aki nem szeretné? -néztem rá kerek szemekkel. Majd a combjára tettem az egyik kezem és kicsit végigsimítottam rajta. Aztán viszonoztam a csókját. -Alakul, alakul -vigyorodtam el. És oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Most kimondottan élveztem. |
- Te kis álomszuszék. - nevettem fel. El sem hiszem mennyit képes aludni ez az ember. Folyton csak húzza a lóbőrt. - Elhiszem. Jó volt a karjaid között aludni. - mosolyogtam rá a kerítésnek dőlve. Megcirógattam a hozzám közelebb eső combját, majd pimaszul elvigyorodva lestem rá.
- De az is vagy, de ma reggel egy morcogó medve vagy. - mosolyogtam rá és kecsesen arrébb sétáltam.
- Szeretnéd? - kérdeztem mosolyogva, majd mellé sétáltam és a kerítésre mászva közel csúsztam hozzá, majd érzékien megcsókoltam. - Elégedett az úr a munkámmal? - kérdeztem mosolyogva miközben finoman nyakába csókoltam. |
A kérdésére oldalra billentettem a fejem, ez olyan is-is-t jelképezett. -Hát még a saját szobámban is aludtam, de nem volt elég -vontam vállat. -Amúgy jó volt téged ölelgetni -mosolyogtam rá. Éjjel felébredtem egy-kétszer és akkor öleltem át, utána meg visszaaludtam. Én tényleg nagyon szeretek lustulni ha rámjön a fáradtság.
-Nem egocentrikus barom vagyok? -nevettem fel. Egyre jobbak ezek a becenevek. Kíváncsi vagyok mi leszek még.
A kerítésnek támaszkodtam és onnan figyeltem Izzyt, aki a lovával volt elfoglalva. Úgy döntöttem én is eleresztem Warriort. Odaléptem hozzá, kivezettem a western pályáról és a szomszédos legelőnél leszedtem róla a kantárt. A nyerget rajtahagytam, mert nem akartam a földre tenni. -Fussál öreg -csaptam rá egyet, ő meg elvágtázott onnan. Egy kicsit kifutkozhatta magát. -Hmm. Mondjuk csocsoljál meg -fordultam vissza Izzyhez és a számra mutattam. |
- Miért, mi a baj? - kérdeztem és felé fordultam. - Nem aludta ki magát őkelme? - kérdeztem és egy puszit nyomtam az arcára. A legjobb hogy így is én keltem hamarabb, holott később nyomott el az álom. Azt viszont nem tudom megmondani hogy kerültem az este folyamán a karjai közé, de mire reggel felébredtem azok szorosan fonódtak körém.
- Morcogó medve vagy. - nyomtam ég egy puszit az arcára, majd leszálltam a kerítésről és a póni felé vettem az irányt. - Fusd ki magad mert ahogy látom ma sem gyakorlunk. - pillantottam fel az égre. Köztudott, hogy Wodka retteg a vihartól.
- Na és uraságodnak mihez volna kedve? Mit óhajt a szolgálólányától? - kérdeztem mosolyogva miközben elé sétáltam és felkönyököltem a kerítésre és onnan lestem rá. |
Az első sikertelen próbálkozás után nem adtam fel, szóval mégegyszer megcsináltam a Sliding Stop-ot, de mostmár sikerült fent maradnom a ló hátán. Egész jó lett, ami egy újabb okot adott arra, hogy folytassam a gyakorlást. Éppen gyors nagykört lovagoltam vágtában, mikor elvonta a figyelmemet az erre tartó Izzy és a lova, Wodka. Inkább le is lassítottam Warriort, és a pálya bejáratához mentem vele. -Szia nyuszifül -üdvözöltem egy laza mosollyal. De nem állítottam meg a Quartert, hanem újrakezdtem azt amit nem tudtam befejezni. Szóval nekiláttam a körök lovaglásának. Aztán egy-két ugrásváltást is bemutattam, és csak egy Spin után döntöttem úgy, hogy mostmár inkább pihenek én is. Szóval a pálya széléhez mentem újra, és leszálltam a lóról. -Valamivel -mondtam kedvtelenül a csaj kérdésére. |
Álmosan ásítottam egyet és megdörgöltem a szemem miközben Wodkát vezettem az egyik pálya felé. Amíg így tele van energiával addig nem tudok vele normálisan dolgozni. Csak annyira kellene lemozgatni, hogy higgadt legyen és ne tegyen tönkre se engem se a kocsit. - Sziasztok. - köszöntem Virgiléknek, majd megdörgöltem Warrior homlokát. - Wodka nyughass már. - csitítottam a lovat, majd inkább lekapcsoltam róla a karámban a vezetőszárat. A póni farka felvágva vágtatta körbe a gyakorlópályát miközben én félig a westernpálya felé fordulva figyeltem Virgil és Warrior edzését.
- Jobban vagy már? - kérdeztem mosolyogva, majd rákoppintottam a póni orrára mert az a nadrágomat kezdte csípkedni. |
Csak másnap jöttem ide, természetesen Warriorral. Már kellett a gyakorlás a kisöregnek. Nekem meg akadt egy kis szabadidőm, szóval kihoztam a reining pályához. Úgy éreztem jól vagyok és menni fog. Egy rövidebb bemelegítés után hozzákezdtünk a nehezebb részéhez, ahol nekem is rendesen ott kell lennem szellemileg, hogy sikerüljön. Egy egyszerű Sliding Stop-ot akartam megcsinálni amit mindig is imádtam, erre most rendesen előrebuktam és mivel láttam, hogy a földnek ölelésre van szüksége, le is estem a lóról. Ennél jobban már ha akarnám se tudnám magam összeverni. A szám tele lett homokkal, meg a szemem is, szóval eltartott percekig, mire kiköpködtem és kidörzsöltem. Utána felálltam és leporoltam magam. Warrior egyhelyben állva várta, hogy odamenjek hozzá. -Hát öreg, ezt elcsesztem -paskoltam meg az oldalát, aztán már vissza is ültem, még mielőtt elment volna a reiningtől a kedvem. |
 A pillanat, amikor már semmi sem segít... na jó talán egy liter monster. Meg hát ha elém raknának egy fehérneműs csajt, akkor lehet, hogy felélénkülnék.
-Még! -hangsúlyoztam ki, aztán a lábamat kirúgtam a kengyelből és egy picit kinyújtóztattam. -Nem szeretnéd kipróbálni? -kérdeztem a csajt, és a pálya felé biccentettem a fejemmel. 90%-ban arra tippeltem, hogy nemet fog mondani, de ott volt az a tíz, amitől mégis megérdeklődtem, hátha. Szívesen megnéztem volna hogy megy neki a military. Van amelyik díjlovas jól tud ugratni. |
 Vissza vettem lépésbe Valentinot majd hosszú száron kisétáltunk a négyszögből. Ezzel egyidejüleg jelentek meg Martinék a dombon így arra irányítottam a fekete mént. Már messziről is látszott, hogy mennyire le vannak fáradva, igazából olyan látványt nyújtott mint aki bármelyik pillanatban lefordulhat a lóváról. Ezen kicsit elvigyorodtam miközben odaértünk melléjük és megállítottam Valentinot.
-Szóval még egyben vagytok. -állapítottam meg rávigyorogva miközben fél kézzel a hátsó nyeregkápára támaszkodtam és kivettem a lábamat a kengyelből. |
Felemelő érzés volt újra száguldozni! Destroyer mindenben partner volt. Az edzés után mindketten kifáradtunk, úgy rendesen. Visszafele már tiszta poros, tajtékos és vizes volt a ló, ketten együtt meg úgy festhettünk, mint két megviselt és kiöregedett páros. Végülis az első igaz is volt! Csigatempóban mentünk a díjlovagló négyszöghöz vissza. A szárakat is hosszabban hagytam, hogy kínyújtózhasson a telivér. Mikor végre megpillantottam az előbb emlegetett helyet, nagyot sóhajtottam és megállítottam a lovat. Elfogyott a benzin, kifogyott a lendület. Ott vártunk a domboldalon, hogy végre csatlakozzon a dögrovásunkhoz a másik páros is. |
Igaz Valentinora koncentráltam de azért fél szemmel figyeltem ahogy Martin újra megpróbálja az ugrást. Halkan felnevettem mikor végre sikerült nekik és mostmár láthatóan nagyobb magabiztossággal folytatták a pályát.
A figyelmemet újra Valentinora fordítottam és mostmár egyáltalán nem is foglalkoztam mással. A kűr után még átvettünk pár elemet amik nehezebben mentek mint például a piaff-passage átmenet vagy néha még becsúsztak hibáak a minden egyre ugrásváltásba is. Ezeket még újra átvettük párszór majd végül nem is tudom milyen hosszú edzés után végül kiengedtem a szárakat és így ügettünk még egy kört. Mostmár Valentinonak sem jutott eszébe ugrándozni így is épp eléggé elfáradt. Mivel már jó ideje nem edzettem vele mielőtt idejöttünk és leginkább csak a lovásza lovagolta így a kondija még neki és nekem sem volt telljésen a régi, de ezen dolgoztunk. |
-Majd vigyázok -bólintottam mosolyogva, majd néztem egy darabig, ahogy visszamennek a négyszögbe és aztán újra az akadályra néztem. Egy darabig egyhelyben méregettem, ez kár volt. Minél tovább néztem, annál jobban paráztam, hogy megint megtörténik. Egy rossz mozdulat és a ló alá kerülhetek. Mégis nekivágtam, pedig még nem voltam kész rá. A telivér is érezte a félelmemet és az akadály előtt ellenszegült. Most viszont sikerült a hátán maradnom. ~A rohadt életbe!~ Úgy voltam vele, hogy ha nem szedem össze magam, akkor ma már nem fog meni, legalábbis esés nélkül nem. De aztán mégis visszamentem az indulóponthoz és újra megindultam az akadály felé. Próbáltam nem az előbbi esésre összpontosítani, hanem, hogy sikerülhet. Ráhúztam egyet pálcával a lóra, mert már kezdett elkedvtelenedni, ez meg adott neki egy kis extra löketet. És sikerült az ugrás. Utána csak a bal kezembe fogtam a szárat, a jobbat pedig diadalmasan a magasba emeltem. -Woo-hoo! Yeah-yeah! -kiáltottam örömömben. Majd tovább galoppoztam a lóval a következő akadályig. Komolyan mondom, hogy ezután már sokkal jobban, nagyobb erőbedobással mentünk a pályán. |
Valentinonak nem volt sok kedve álldogálni így csak egy helyben toporgott bár amilyen barátkozó hajlamú volt hamar a fiú lova felé fordította a figyelmét.
-Akkor jó, messziről elég szép esésnek tűnt. -ráztam meg a fejem elmosolyodva.
-Oké. Addig próbáld meg nem kitörni a nyakad. -vigyorodtam el majd elfordítottam Valentinot és vissza mentünk a négyszögbe majd tovább folytattuk az edzést. Szépen végig vettük az elemeket, a mondjuk úgy egyszerűbb nyújtásoktól kezdve szép sorban, vágta féloldalazás, piaff, passage, piruett. Aztán lelovagoltam az egyik programot ami a szabadon választott zenés kűrhöz volt.
A fekete mén ha az elején nem is nagyon koncentrált az edzés második felében már nagyon is oda tette magát. |
Mindig azt mondták nekem, ha nem lett komolyabb bajom az esés után, azonnal vissza kell ülni. Később már sokkal nehezebb újra megpróbálkozni vele, mint rögtön az esést követően. És ez igaz is... másnap már halasztgatnám, mert félnék.
Amúgy gondoltam, hogy idejön hozzám a csajszi. Azért messziről nézve elég hajmeresztő mutatványt dobhattunk be a lóval. -Igen, még élek -mosolyogtam rá, majd egy határozott mozdulattal felhúztam magam Destroy hátára. Ő már indulni is akart volna, de megállítottam. -Edzés után ugyanitt? Talán nem töröm össze magam -próbáltam egy kis humort belevinni a dologba, mert tényleg úgy nézett ki, hogy aggódott és ledöbbent. Én meg oldottam a feszültséget. |
Össze szedtem a szárakat és épp folytattam volna az edzést Valentinoval de Martin és a lova pont akkor borultak fel az egyik akadálynál. Persze rögtön feléjük vettük az irányt de úgy tűnt nincs nagy baj mivel szerencsére mindketten egyből felálltak. Valószínüleg ilyesztőbbnek tűnt annál mint amilyen valójában volt de hát a millitary már csak ilyen. Nekem kétlem, hogy lett volna bátorságom ehez a sporthoz, ugrani még úgy ahogy szerettem de csak néha napján, egyszerűbb akadályokat. Asziszem a díjlovaglás pontosan a nekem való sport volt.
-Minden oké? -állítottam meg Valentinot mellettük kissé aggódó tekintettel nézve le rájuk de úgy tűnt tényleg nem történt komolyabb baj. |
A hosszú szakasz először bevezettett a fás részbe, majd egy kanyarral visszafelé a díjlovas négyszöghöz. Már amikor a közelbe értünk a lóval, láttam, hogy valaki van a pályán. Méghozzá Anaďs, Valentino-val. Futólag meglestem, hogy mit csinálnak éppen, majd az előttem lévő akadályra terelődött a figyelmem. Sima "sövénytok" volt, ilyent már ugrottam párszor. Ez még nem is jelentett gondot, hanem utána következett egy farönk, leugró résszel együtt. Ezzel az egyetlen egy probléma az volt, hogy Destroyer idiótán ugrotta át az akadályt. Túl meredekre sikeredett a leérkezés, én előreestem a nyakához, majd oldalra a földre. A ló is felbukott és mellém érkezett valahova. Hát ez volt életem egyik legstílusosabb esése. Egy "kicsit" meg is éreztem, de muszáj volt felállnom. Destroy már megelőzött engem, úgyhogy csak megfogtam a kantárszárát és leporoltam magam. Szemmel végigvizslattam a lovat, aztán elvezettem vissza az akadály elé. Igen, határozottan meg akartam próbálni mégegyszer. Ezt be kell gyakorolni, máshogy nem megy, se neki, se nekem. És mivel mindkettőnk megúszta éppségben, ezért lehetett. |
Ideje volt Valentinot kicsit megmozgatni így miután átöltöztem az istállók felé vettem az irányt. Valentino boldogan fogadott és valjuk be igen csak mehetnékje volt már, szóval gyorsan felnyergeltem és kivezettem az istálló elé. Felkaptam a dzsekimet majd fellendültem a nyeregbe és a díjlovas négyszög felé vettük az irányt. Eléggé bevolt borulva és az idő is hűvös volt ebből adandóan Valentino igazán elemében volt. Fél kézbe fogtam a szárakat még konytba össze fogtam a hajamat, felhúztam a dzsekim cipzárját és felvettem a kesztyűt. Közben a kis mén nem könnyítette meg a dolgom, össze vissza ugrándozott és mindent megnézett magának. Még hosszú száron hagytam hagy szórakozzon kicsit majd felvettem a szárakat és melegíteni kezdtünk. Közben a szél is feltámadt és ugyan Valéentino nem mintha félős lett volna de ma pont oylan kedve volt, hogy minden lehetőséget megragad, hogy hisztizhessen. Így inkább elvontam a figyelmét, és szép fokozatosan egyre nehezebb feladaokat adtam neki mire lassan sikerült lenyugodnia és telljésen rám figyelnie a melegítés végére. Kis idő mulva rövid szusszanási időt adtam neki és pár kört csak sétáltunk. Közben a környéket fürkésztem mikor ismerős alakokat láttam meg a millitary pályán. Hamar le esett, hogy csak Martin lehet az. Míg sétáltunk figyeltem, ahogy a pálya hozzánk közel eső részén elhaladnak és Valentinonak is feltűnt mivel Ő is őket kezdte el figyelni. |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
