Témaindító hozzászólás
|
2013.08.20. 16:29 - |
Csöndes, ősszel avar, télen hó, tavasszal virágfödte ösvény. Az egyik legnépszerűbb lovaglási útvonal, csak ezen az ösvényen lehet eljutni Forgotten Fields-be. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Mosolyogtam a lány próbálkozásain, ahogy próbálta rendbeszedni a mént. Warrior néha ránézett a musztángra, de ahhoz túl nyugodt vérmésrékletű, hogy bármit is reagált volna a ficánkolásra. Inkább el akart aludni, ezért egy kicsit feljebb húztam a fejét és gyorsítottam a tempón.
-Azt látom -vigyorogtam a csajra, és most alkalmam nyílt diszkréten (vagy nem diszkréten) végigmérni. Aztán még mielőtt túl feltűnő lett volna, az előttünk elterülő immár kanyargós utat figyeltem. -Amúgy hogy-hogy erre? |
Padron mostmár csak kicsit táncolt alattam, így a szárral az orrára koppintottam figyelmeztetés képpen. - Padron nyughass. - nyomatékosítottam szavaimat. - Szia Virgil. - köszöntem egy vigyort eresztve fáradt vonásaimra. A névmemóriám nagyszerű volt, így a karakteres arcát és a különleges nevét hamar megtudtam jegyezni és ezt a kettőt összeegyeztetni. - Ne haragudj, hogy csak így rátok törtünk de Padron ma eléggé hülye hangulatában van. - mondtam és megpaskoltam a mén farát a jobb kezemmel. Érdekes teremtés a mén, de ezért szeretem, mert olyan forrófejű mint én.
A mellettünk lovagló párosra pillantottam miután visszahúztam a fejembe a kalapomat. |
Már hallottam a másik ló patájának dobbanását, mielőtt még a közelünkbe értek. De ez egy darabig sem engem, sem a lovamat nem izgatta túlságosan. Akkor már hajlandó voltam hátranézni, mikor közelebb értek, addig felesleges volt. Akkor láttam, hogy jön Izzy Padronnal. Elég ingerült volt a lova, az enyémmel ellentétben. -Hát szia -köszöntem rá a csajra. Amúgy nem ismerem még eléggé, szóval reménykedtem, hogy "velünk" marad és akkor talán alkalam nyílik az ujjam köré csavarni őt. Illetve... attól függ. Eddig még az esetem. |
Padron már nagyon várta, hogy ne csak Vodkát mozgassam le, így most őt is kihoztam egy kiadós terepre. Éppen annyira volt kedve már kijönni, hogy alig hogy nem figyeltem oda vágtába kezdett és engem ezzel majdnem kidobott a nyeregből. - Nyughass Baby... - csitítottam a mént és fokozatosan húztam-eresztettem a száron remélve, hogy ettől majd lehiggad. Miközben igyekeztem visszafogni a tomboló mént megpillantottam előttünk egy másik párost. Padron nyerített egyet, majd lábait csak jobban szedte. Alapvetően egy társasági ló, szereti az embereket és a lovakat is, mindegy, hogy az kanca vagy mén, így amíg a másik páros mögé nem értünk egy picivel végig vágtázta a távot. Miután sikerült megállítani, majd ügetésbe fogni végre biztonságosan elengedhettem az egyik kezemmel a szárat. - Üdv. - biccentettem miközben a fejemen lévő kalapot levettem a fejemről, így az alá gyűrt hajam lazán a vállamra omlott. |
Mivel nem volt tanítás, ezért egész délelőtt pihentem a bál utáni napon. A koleszban mászkáltam, de legtöbbet a szobámban voltam. Végül délután rávettem magam, hogy megmozgassam az öreg harcost. Kijöttem terepre lóval. Nem számítottam társaságra, meg direkt egyedül jöttem. A nap többi részében már volt alkalmam a haverokkal hülyéskedni is. Meg azért el voltam valljuk be... a pihenés mellett. Khm...
Szóval, épp ideje volt kimozdulni. Warrior szárát lazán egy kézben tartottam és lépésben haladtunk előre. |
Csöndes, ősszel avar, télen hó, tavasszal virágfödte ösvény. Az egyik legnépszerűbb lovaglási útvonal, csak ezen az ösvényen lehet eljutni Forgotten Fields-be. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|