|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:41 - |
 |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Hát arra a heves tiltakozásra megint mosolyognom kellett. Nagyon szerethet ha ennyire akar még így is emlékek nélkül. -Akkor jó. Maradok -bólintottam és az ágyhoz mentem. Ott aztán ledőltem és betakartam magam. Fáztam nagyon. -Gyere ide -ütögettem meg magam mellett a fekvőhelyet, aztán a kezemet a takaró alá bújtattam. Most kifejezetten jólesett volna, ha mondjuk rámfekszik. -Hát beugrott az első csókunk -válaszoltam a kérdésére. -Az erdőben, lóháton -ezzel is csak bizonygatni akartam, hogy tényleg nem hazudok. -Mélységesen sajnálom, hogy voltam olyan balf*sz, hogy nem mertelek előbb leszólítani. |
 - Maradj kérlek... nem akarok egyedül lenni. - sóhajtottam könyörgő hangon. Ha ki akar lépni leteperem mint egy gepárd és az ágyhoz kötözöm. Nem hagyhatom hogy elmenjen. Nem akarok megint egyedül lenni.
- Nem csüngessz rajtam. - néztem rá boci szemekkel. - Nem akarom, hogy elmenj. Nem hagyom! - néztem rá elvetemült tekintettel.
- Amúgy mit mosolyogsz? - kérdeztem sokatsejtő vigyorral az arcomon. Nem tudtam eldönteni miért mosolyog, lehet eszébe jutott valami piszkos kis részlet.
- Igen. Hát régebb óta... azt nem annyira mondanám, hogy régen nagyon ismertük egymást. Csak látásból. Sokat nem beszélgettünk, hogy nagyon megismerjük egymást. - mondtam mosolyogva. |
A mosdókagylónak támaszkodva vártam hátha még jön belőlem. De szerencsére nem, mert már nem volt mi kijöjjön. Így még mielőtt ideért volna a csaj lemostam mindent és a számat is. A kérdésére bólintottam egy kicsit. -Igen -hát miután kiadtam magamból mindent határozottan jobban éreztem magam, mint azelőtt. -Ja. Azért lehet jobb lenne ha visszamennék a szobámba. Csak rajtad csüngök -ráncoltam össze a homlokom. Így, hogy nem emlékszek rá nem akartam leterhelni a kérdéseimmel. Nagyon szar lehetett neki, hogy akit szeret még csak a nevét se tudta miután felkelt. Szóval ja...
-Tényleg? De gondolom régebb óta ismerlek -néztem rá és akkor beugrott egy emlékkép egy két dologról. Például az első csókunkról. Ezen mosolyognom kellett. |
- Igen Warrior. - mondtam mosolyogva a birkatürelmű ménre gondolva. Kérdésén csak elmosolyodtam. Ha most azt mondom, hogy egy napja a képembe röhög, de mivel ez az igazság ezt fogom mondani.
- Héjjj jobban vagy? - kérdeztem utánna vánszorogva. Minden erőmet kiszívta a medencézés, így csak lassan vánszorogtam.
- Az orvos szerint ez az agyrázkódásoddal jár. Ezért kell sokat pihenned. - mondtam halkan, majd válaszoltam a kérdésére.
- Egyébként nemegészen egy napja alkotunk egy párt. - jelent meg egy büszke vigyor a képemen. Ahhoz képest, hogy egy napja vagyunk együtt megjártunk már sok dolgot. De megtalálta zsák a foltját. Én is és ő is szerencsétlen. Én a faágba vágtam be a fejem, ő meg most semmire nem emlékszik. Valahogyan vissza kell hoznom az emlékeit, mert begolyózok.... |
Tényleg örültem, hogy van valaki mellettem aki átsegít ezen az időszakon, ami fogalmam sincs meddig tart. Ilyenkor derül ki, hogy ki az akire számíthat az ember, és ki az akire nem. -Oké. Remélem minél hamarabb -mosolyogtam rá. Aztán gondolkoztam mivel lehetne az eszembe juttatni a dolgokat. De semmi normális ötletem nem akadt. -Lovaskolesz. Van egy lovam is, aknek nem tudom mi a neve. Azt hiszem W-vel kezdődik -rémisztően hatott rám, hogy még rá sem emlékeztem igazán. A lovamra, akivel valószínüleg sokkal több időt tölthettem el mint Izzyvel. -Mi mióta vagyunk együtt? -kérdeztem rá, mert ez most tényleg érdekelt. De még mielőtt válaszolhatott volna már beszéltem is tovább. -Fázok. Rosszul vagyok -jelentettem ki és felpattantam az ágyról. A fürdő felé rohantam rókázni. Még jó, hogy elértem a mosdót. |
Éhezve a csókjaira az az óvatos kis csók is a vizet jelentette a sivatagban. - Ne stresszelj! Nem ér ennyit az egész. Hidd el, be fognak ugrani a dolgok. - mondtam ezt úgy mintha magamat is meg akarnám erről győzni. Egy biztos, nem szabad megterhelni a dolgokkal. Magától kell rájönnie. Nekem nem szabad ebbe beleavatkoznom.
- Lazíts egy kicsit. Olyan feszült vagy mint egy pattanásig feszített rugó. - sóhajtottam fel és felültem, úgy néztem rá. Meg kell mondjam rossz volt őt ennyire elveszettnek látni. Szörnyű volt felismerni, hogy én semmit nem tehetek, maximum csak annyit, hogy ott állok mellette minden pillanatban.
- Azt tudod, hogy ez milyen iskola? Tudod mit tanulsz itt? - kérdeztem. |
Engem valahogy most nem az érdekelt hogyan néz ki a szoba, kupi van-e, hanem, hogy mi lesz ebből az egész amnéziás dologból. Miután ő elterült én is így tettem, csak sokkal óvatosabban, és továbbra is kifeszítve mint a horgászdamil. Képtelen voltam lazulni. Egyrészt mert a gondolataim nem hagyták, másrészt fáztam is. Izzy kérdésére kerekre nyíltak a szemeim és kis időbe telt mire rájöttem, hogy meg akar csókolni. Most ez így kb. olyannak hatott mintha egy idegent kéne lesmárolnom. Csakhogy ő elvileg a csajom, szóval nem egy ismeretlen lány. Én pedig hittem neki. -Igen -bólintottam, majd szép lassan megcsókoltam. |
- Nem kell sajnálnod! Ez így alakult... - sóhajtottam, majd lerugva a cipőm és bezárva az ajtót - ami egy biztonságérzetet ad - mellé ültem le az ágyon.
- Szóval igen... ne haragudj a kupiért, de pár órája így hagytuk itt ezt a szobát, gondolom azóta nem másztak a helyükre a dolgok. - mondtam mosolyogva, majd elterültem a meggyűrt és meggyörtört ágyon. Most inkább kívánnám azt, hogy legyünk 1,5 órával ezelőtt amikor fasírtban voltunk, minthogy így, hogy ő semmire nem emlékszik. Mivel lehetne visszahozni a memóriáját. - Szabad? - kérdeztem arra utalva, hogy én már nagyon szeretném őt megcsókolni, de ha ő nem akarja, hát nem erőszak a disznótor. |
Hát megmondom őszintén nekem ez így sok volt egyszerre. Hogy a barátnőm? Jó isten. Nem azzal volt a probléma, hogy ő az, hanem, hogy nem emlékeztem rá. Ezt bárki mondhatta volna nekem jelen esetben. Csak a könnyei tanusítottak arról, hogy igazat beszél. Egyszerűen már nem tudtam mit mondani. Lehajtottam a fejem egy kicsit, majd egy rövid ideig a szemeibe néztem. -Én csak ... sajnálom -böktem ki. Aztán az ötletére bólintottam, megindultam vele együtt a szobájához. Az ajtó előtt megtorpantam egy rövid időre. Látomás formájában emlékeztem egy pikáns jelentre... ahogy félmeztelenül csókolgatom az ágyon. Halványan elmosolyodtam, és beléptem az ajtón. Ugyanaz az ágy volt ott, mint amit láttam. Lerúgtam a cipőmet és leültem mint egy jókisfiú aki várja a vacsiját. Hát én most nem tudom mire vártam. |
- Akkor akár mehetünk is ha segítettél. - mondtam mosolyogva, majd amikor mögém sétáltam egy pillanatra elfelejtettem levegőt is venni. Egy halk sóhajra futotta amikor a fejét a vállamba fúrta. Miután megkötötte a megkötőt elmosolyodtam.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva, majd a hajamat kihúztam a megkötőke alól és szebadon a vállamra dobtam.
- Hát ömm köszönöm. - mondtam fülig pirulva, majd ujjamat összefűztem az övével miután megfogta a kezem. - Akkor mostmár mehetünk is. - mondtam és vigyorogva sétáltam mellette.
folyt.köv.: Medence (valamelyik) |
Már kezdtem azt hinni, hogy komolyabb dolog van a háttérben, de így megnyugodtam egy kicsit. -Akkor jó -bólintottam, és a hátamra fordultam. Hagytam, hogy megpusziljon, majd elmenjen a fürdőbe. Egy percig még csak feküdtem ott, aztán gyorsan magamra kaptam a ruháimat és átszaladtam a saját szobámba a fürdőnadrágért. Abban mentem vissza Izzyhez. Mivel olyan gyors voltam, még nem jött ki akkor a fürdőből, csak pont akkor, mikor benyitottam. -Aha. Én kész vagyok -bólintottam, majd miután láttam, hogy csak nem boldogul a megkötővel, odamentem hozzá. Először hátulról átöleltem és a nyakába fúrtam a fejem, illetve inkább a vállába. Aztán eltávolodtam tőle egy kicsit és megkötöttem a melltartó részt. Olyan csomót csináltam rá, hogy azt nehéz lesz kibontani. -Egyébként jól áll a fürdőruha. Mondjuk anélkül még jobban nézel ki -vigyorogtam rá, aztán megfogtam a kezét és vártam, hogy jöjjön velem. |
- Csak fáj a fejem. - mondtam felemelve a fejem a párnából. Örültem neki, hogy törődött velem, de ezzel nem tud mit tenni sem ő sem én. Ezt majd megoldja a gyógyszer, ami már kezdett hatni, ezt onnan tudtam, hogy enyhülni látszott a fejfájásom.
- De mostmár jobb. - sóhajtottam erőtlenül miközben a hátamra fordultam. Felültem az ágyon és nyomtam egy puszit az arcára, majd magamhoz vettem a törölközőmet és én is elmentem gyorsan letusolni. Szorosan tekertem magam köré a törölközőt, majd kiléptem a fürdőből és a szekrényhez léptem. Kivettem az első fürdőruhát ami a kezem ügyébe került, majd azt magamra húztam. Egy egyszerű fekete darab kék masnival a derekán. Nekem tetszett. - Na megyünk? - kérdeztem Virgilre mosolyogva, miközben azzal bajlódtam, hogy megkössem hátul a megkötőkét, de mivel nem sikerült ezért segítségkérően pilláztam Virgilre, hátha megesik rajtam a szíve és nem hagy tovább szenvedni vele. |
Azt már inkább nem mondtam, hogy azért érzi magát annak, mert hülye. Ráhagytam a dolgot. Bementem a fürdőbe és letusoltam. A hajamat nem piszkáltam mert annak már tényleg mindegy, ha a víz alá merülök. Mikor végeztem egy a derekam köré csavart törülközővel sétáltam ki. Meglepődtem, mikor Izzyt ilyen kikészülten megláttam. Most vagy nagyon fáradt vagy valami más baja van. Lefeküdtem mellé és a hátát kezdtem el simogatni. -Mi a baj? De nehogy azt mondd, hogy semmi mert biztos van valami! |
- De akkor is annak érzem magam. - húztam el a számat miközben lekecmeregtem a derekáról. Ötletére csak bólogattam egyet, majd elálltam előle. Nekem sem ártott volna lefürdenem, de majd miután ő végzett talán én is elmegyek és gyorsan megtusolok, addig is kotorásztam egy kicsit az éjjeliszekrény fiókjában, majd bevettem két bogyót. Az egyik egy jó kis fájdalomcsillapító volt ugyanis iszonyatosan hasogatott a fejem, a másikat meg gondolom nem kell magyaráznom. Eldőltem az ágyon és fejemet a párnába fúrtam. Vártam hogy hasson végre a gyógyszer, mert máskülönben le a falról is leszedem a vakolatot. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most az ág lefejelése miatt ilyen szörnyű, vagy pedig a migrénem miatt fáj ennyire a fejem. Feküdtem még ott egy kis ideig fejemet a párnába fúrva. |
-Kicsim, ne hülyéskedj. Nem vagy hárpia! -csak heves természetű, ahogy én is. Ezért tudunk ilyeneken összeveszni.
Nyomtam egy puszit az ajkaira, aztán elhúzódtam valamennyire. -Mi lenne ha, ugranánk egyet a medencébe? -vetettem fel az ötletet, majd szépen lassan leengedtem a földre a csajt, mert már nem volt kedvem tartani. -Csak én előbb megfürödnék -volt okom rá, hogy először a fürdőben mossam le magam. |
- Pontosan. Makacsak, önfejűek és élesnyelvűek vagyunk, na meg mind a ketten elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy egy hülye apróságon összekapjunk. - döntöttem homlokomat övének, ahogyan ő is tette. Kérdésére jól összeszedett válasz jutott az eszembe, de helyette inkább csak ennyit nyögtem ki:
- Mert egy hárpia vagyok. - mondtam és utoljára letöröltem a könnyeimet. Szivem a torkomban dobogott, mikor kimondta, hogy ilyen könnyen nem hagyna el.
- Ez jól esik. - suttogtam ajkaira, most azonban nem csókoltam meg. Helyette szemeibe pillantottam és egy hálás mosolyt küldtem felé. |
Vártam a válaszáratovábbra is az ajtóban állva. Azt hiszem eléggé meghatotta ez az egy mondat. Már eleve mikor odamentem, akkor könnyes volt a szeme, most meg teljesen eltört a mécses, de ezek már inkább örömkönnyek lehettek.
A közeledő alakjára, egy kicsit eltávolodtam az ajtfélfától, mert valahogy éreztem mi jön. Megtartottam a lábait, amiket a derekam köré kulcsolt, de a nagy lendületétől párat hátraléptem. A csókját szenvedélyesen viszonoztam. -Akkor ketten vagyunk hülyék -jelentettem ki. -De miért sírsz ilyesmiért, mikor tudod jól, hogy ilyen könnyen nem hagynálak el? -nyomtam a homlokom az övéhez és közbe próbáltam a szemébe nézni, bár ilyen közelről már nehéz volt. |
~ Utállom magam! Mindenkit elmarok magam mellől! Nekem semmi és senki nem jó! ~ korholtam magamat lélekben, majd rájöttem, hogy igazából tök marhaságon csaptunk össze. Fáj kimondani, de nem tudom elismerni, ha hibáztam, most azonban muszáj voltam ezt megtenni, mert ha nem akkor a ketttőnk között eddig felépült kapcsolat a porba hull. Könnyes szemekkel lestem magam a tükörben, nem tudtam elképzelni, hogyan lehetek ilyen szörnyeteg. Léptei megtörték a nyomasztó csendet, amely a merengésemet kísérte. Tekintetem rávezettem Virgil karcsú, szálkás és magas alakjára. Tömör és lényegretörő egyszavas mondata a szívemig hatolt, eddig bírtam. Eltört az a bizonyos mécses. Nem azért sírtam mert megbántott, azért bőgtem egyrészt mert meghatott amit mondott, másrészt pedig a felismerés szörnyű súlya ilyen formán akart kijönni. Miután felfogtam amit mondott odasiettem hozzá, majd felugrottam a derekára. Lábaimat szorosan kulcsoltam az említett testrésze köré, majd vadul megcsókoltam. - Én is szeretlek. - mondtam halkan. - Ne haragudj! Hülye voltam! - néztem rá bűnbánó szemekkel. |
Elképedve hallgattam végig ahogyan ő besértődött azon, hogy én megsértődtem. Hát látszik, hogy egyikünk se százas. Meg igaziból már régóta tudnom kéne, hogy egy nővel nem vitázunk semmin, mert akkor abból úgy is az lesz, hogy övüké az utolsó szó és... fölösleges. Némán hagytam, tűrtem mindent amit hozzámvágott. Utálom ezt mondani, de megint én vesztettem! Még meg sem erőlteti magát, de már felülkerekedik. Borzasztó!
Magamra húztam a boxerem, hogy azért mégse nudizzak már annyit, aztán utánamentem a fürdőbe. Az ajtófélfának támaszkodva kerestem a szavakat, csak éppen egy normális sem jutott eszembe. Illetve de, csak azt nem így és nem itt akartam kinyögni. -Szeretlek. |
~ Na remek! Izabella most sikerült megsértened az egyetlen pasit aki nem csak egy vagyis mostmár két menetre akar. ~ "pofozott fel" a józan Izabella teljes elhűlésemből, melyet heves reakciója váltott ki. ~De most mondja azt valaki, hogy nem szadista hajlamú?!~ morrantam fel legbelül.
- Tudod mit?! Sértődjél is meg, mert az úgy könnyebb! - néztem rá sötéten szikrázó szemekkel. Kiakasztott a helyzet, nem tagadom soha nem viseltem jól, ha megbántottam azt akit szeret, de egyszerűen nem tudok bocsánatot kérni a hibáimért.
- Nem, de akkor legközelebb nem nyitom ki a pofámat és nem lesz min megsértődnöd! - szólaltam meg hangosabban, mint ahogyan kellett volna. Most igazából minden ok nélkül keltem ki magamból. Morogtam még egy sort, majd a gönceimet összeszedve becsattogtam a fürdőbe. - Ha most valaki megy biztos hogy nem én leszek az, nem fogok a saját szobámból menekülni! - morogtam magam elé, dacosan a tükörbe, majd magamra kaptam egy hosszú toppot. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
