|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:11 - |
 |
[49-30] [29-10] [9-1]
 Valamilyen szinten egyetértettem Mady-vel, elvégre mindegyik kis picsa arra élvez, hogy öt óráig udvaroljak nekik. Mondjuk nem csak én, hanem úgy általában minden srác. Mondjuk a dögös csajoknál megéri, mert utána végre nagyobb lyukat b*szhatok beléjük. -Nyálas plázadögök -fintorodtam el. -A legtöbbjük nem ér többet egy éjszakánál -vagy még azt sem érdemli meg, hogy ágyba vigyem. -Látom vágod te ezt, mint bálnaf*sza az iszapot -vigyorodtam el. Ez most csak úgy random jött ráadásként.
-Mindegy... mindegy -vontam vállat. -Csak mindenhol jó, de a legjobbb egy b*szott nagy francia ágyon -mert én ilyen téren sosem voltam extrém. Holott a külsőm pont az ellenkezőjét sugározza, de az másra utal. Van amit meg kell hagyni tradicionálisnak. Másban egyébként meg pont én vagyok sokkal merészebb.
-Minek kéne? -mégegyszer végigmértem. Hát majdnem magamacsíptem, hogy ne álljak le az idomait bámulni. -Jó vagy így, de mostmár gyere, mert komolyan kell valami. Lyukad a gyomrom!
Megkönnyebbülés volt, mikor felértünk ide. Szerencsére nem volt itt senki sem, így feszengés nélkül nyitottam ki a "hüjtőajtót". -Attól függ- válaszoltam, majd öt percig nézegettem, hogy mit lehetne megenni, végül becsaptam és Madyhez mentem. -Na? Találtál valamit? |
- Hogy képzeled? – kérdeztem játszott felháborodással. – A szűk kis puncijukhoz a bálon való szenvedés a belépő – a vigyor ébredező macska lustaságával kúszott az ajkaimra. Újabb kanos nyúl - állapítottam meg, miközben újból végigmértem Tristant. Csak velük van tele a suli? Rengeteg hozzá hasonló felfogású pasit ismertem innen, de szinte semelyikkel nem feküdtem le, szinte taszított a tudat, hány ágyba másztak már be, mégis… majdnem meglepett, hogy a legtöbb még nem akadt belém.
- Ágy, pult, kanapé… - sírkő. – igazából mindegy, mert ha jó a partnered, mind kényelmes – hümmögtem, bár ez inkább a saját megállapításom volt; a pasik ölében tényleg könnyű kényelmesen elhelyezkedni és azt hiszem, ha kényelmetlen is volt valaha egy hely, mikor valaki velem volt, nem koncentrált rá. – Na meg, ha valakivel jó, akkor nem figyelsz oda, mi mennyire kényelmetlen – vigyorogtam.
- Ja, igen – túrtam a hajamba, majd megvártam, míg beviszi a lovát a bokszba. – Át kellene vedlenem valami bentibe, de a csoki most fontosabb – grimaszoltam legalább úgy, mintha ez lenne a világon a legnagyobb problémája. A konyhában nem volt senki, szóval nem kellett másokat is elviselni, ennek kifejezetten örültem. – Na, mit eszünk? – térdeltem fel az egyik pultra és kinyitottam a szekrényajtókat, hogy mindenhová benézzek édesség után. |
 -Aham... - lestem ra szinte mar buszken.. mert ha a hazugsagert dij jarna, biztosan megkapna a legjobbat. Egy vigyor nem maradhatott ki az arcomrol, ahogyan magyarazta a dolgokat, foleg a mellet. Eleg mu dolognak tartottam a szilikont mindig is..
-Dehogynem hoz haza mindenkit! Najo a hiv nem hianyzik, azonkivul nyugodtan... had legyen mar olyan mint az apja! Viszont ha lany megszivtuk ... se rad se ram ne usson mert en tokon szurom magam... - huztam el a szam, majd elvigyorodtam.
-Ne aggodj te is kapsz majd ajandekot egyetlenem - vigyorogtam enis. Igazabol fogalmam sincs miert pont ez a noszemely kellett, talan azert mert legalabb olyan orult mint en vagyok, bar szerintem orultebb, de ez tetszik benne.. nem egy hetkoznapi csaj. A kesen csak elvigyorodtam.
-Tudod mi all jobban a kezedbe cicam? A farkam.. bar az nagyobb mint az a pici kes - huztam el a szam. |
- Ó, minden meglesz, te fogod fizetni – bólogattam halál komolyan. – Még a mellemet is felpumpálom, nem is szilikon lesz benne, hanem légzsákok, felszedek pár kilót és tökéletes leszek… tehát, a gyerekünket Stiflernek kell hívni, hogy hatásos legyen a szerep – „tervezgettem”, igazából a felét sem gondoltam komolyan.
- Ezek az apukák… mondjuk, az enyém mindig jól reagálta le a pasi-ügyeimet – túrtam a hajamba. – Igazából, szerintem az érdekelte legkevésbé, ki alszik nálam – vontam vállat egy sóhajjal. – Én se tettem említést róla, ha egy-egy este nem jött haza, megvoltunk. Persze, ha fiam lesz nem fog hazahozni senkit, mert én nem fogom a nőcskéit etetni – vágtam egy grimaszt.
- Igen, tökéletes, valami cuki kis fodros kötényt, jó? Olyant, ami kiemeli a szemed színét – nevettem el magam. Vizuális típus voltam, nem esett nehezemre elképzelni Jasont egy cuki, rózsaszín darabban, az oldalán fodrokkal, valamiért a kötényen kívül ruhák nélkül. – Karácsonyra kapsz is tőlem egyet – ígértem meg neki kaján vigyorral.
Összeszűkített szemmel néztem rá.
- A késtől, ami a kezemben van, előbb kerülsz kórházba, mint a kajától, amit én csinálok – intettem oda neki a késsel bájos mosollyal. |
-Hat ahhoz el kell picit hiznod szerintem.. es egy kis szajplasztika sem artana... Stiff mamaja maskepp nyomja mint te - vigyorodtam el.
-Na meg ismernek apucit is, aki maga az ordog lenne, ha valamirol szo van... - mosolyogtam Madyre mikor kijelentette hogy tud fozni. Mikozbe a hutot leste en a fenekenel ragadtam le.. na igen .. ha kamasz kolyok lennek tuti csorgatnam a nyalam. De akkor sem hagyom masnak.. ezvan, neha onzo tudok lenni, nagyon onzo.
-Igen cicam, kotenyt is felveszek majd, hogy jobb kutyanak hidjenek a szomszedok, jo? - nevettem. Persze sosem mennek bele abba hogy en mosogassak, akkor mar inkabb en fozok .. egy rantotta is megteszi, ne legyenek nagy elvarasok.
-Isten orizz, nem akarok korhazba jutni cica, egyel csak - vigyorogtam. most en igyekeztem kihuzni a gyufat. |
- Hah… na meg, ha fiú lesz, majd jönnek át a barátai. Majd ha gimis lesz, átváltozok Stifler mamájává – húztam vigyorogva az agyát. – Hogy más elégítsen ki? Hah – legyintettem. – Már lefeküdtél velem, a többi nem is tudna kielégíteni… túl jó vagyok, ahhoz, hogy vetélytársam legyen – húztam ki magam, aztán elvigyorodtam, csak játszottam az agyam.
- Tudok főzni – húztam fel az orrom játszott sértődöttséggel, a szemem sarkából figyeltem Jasont. – Bármit megcsinálok, sőt, a konyhát sem gyújtom fel… magamat se, és még ehetőnek is lehet mondani – jelentettem ki büszkén. – Legalábbis, még egyben vagyok, nem kerültem kórházba a kaja miatt… egész jó, nem? Na, meg szerinted kettőnk közül ki főzött otthon, apa vagy én? – vigyorogtam rá, majd visszatértem a hűtőben sorakozó kajákhoz.
- Természetesen az leszek… veszünk egy kényelmes kanapét, és onnan fogom mutogatni, hol kell még felmosnod, édes – pillantottam rá szemtelen mosollyal, majd kivettem egy zacskós sonkát, szeletelt sajtot és a barackkonzervet. A csípőmmel belöktem a hűtőajtót és letettem a cuccokat a pultra. Kivettem a kenyértartóból egy friss kenyeret és vágtam belőle pár szeletet. – Ugye, de jól áll a kezemben? – intettem oda a méretes kézzel Jasonnek. – Te is kérsz melegszendvicset? – kérdeztem kíváncsian. Éhes voltam és ennél jobban nem terveztem magam megerőltetni a konyhában. |
-Na latod ezzel mi is pont igy vagyunk!! Marmint Mr Big - el .. - biccentettem le a farkamra.
-Lany nekem se kell, inkabb egy kis izomkolyok.. sportolna, csajozna stb.. te pedig maradnal otthon, felejtsd a wellnesst, vagy mas kellene kielegitsen? - neztem ra kerdoen, majd elvigyorodtam. Tenyleg nem kene lanygyerkoc, bar biztos megvan azoknak is az elonyuk,csak meg nem jottem ra mi, de a sminkkeszlet, meg a kan uldozes nem vonzott annyira minthogy valakinek a peldakepe legyek. valaki jobb ember lehetne mint en es meg hasonlitana is a kepunk.. ha nem a postassal csal meg az asszony. Kepzelem mi lenne ha a szomszeddal csalnam meg Madyt, valoszinuleg tomeggyilkolas... ez a minimum. Miutan elindultunk a konyhaba csak leultem egy asztalra.
-Na latod szivem, most tanulhatsz fozni.. - nevettem egyet. Egeszen vicces volt, ahogyan ott allt es varta a kajat a pici szajaba mint egy madarfioka.
-Remelem jo haziasszony leszel - lestem ra vigyorogva. |
- Ugye? – vigyorodtam el. – Jó pasi lenne belőlem… - ráncoltam a homlokom elgondolkozva. Akkor aztán tényleg nem félnék attól, hogy csalódok, hogy valaki megint összetör bennem valamit… egyszerűen csak végigmennék a gimi női felén és nem éreznék bűntudatot, miközben a menet után faképnél hagynám őket.
- Igen? Nos, ha én szenvedek a gyerekkel, te is fogsz – vontam vállat vigyorogva. – Majd a nyakadba varrom, mialatt én wellnesbe meg vásárolgatni járok, had küzdj vele – veregettem meg a vállát széles mosollyal. – Ja, igen… közöld a tököddel, hogy nekem fiam lesz. Nem kell lánygyerek, azoktól el kell üldözni a pasikat, mielőtt felcsinálják, sminket meg mindenféle ruhát kell nekik venni, előtte meg mindenféle csilli-villi cuccot, hogy lekörözze az osztálytársait a suliban – vágtam egy grimaszt. Már pár éve elhatároztam, hogy bármi is történjen, ha én gyereket szülök, abból csak fiú lehet. Mintha ezt ilyen könnyen el lehetne dönteni.
- Hát, nem hiszem, hacsak nem kanos csontvázakról van szó – csóváltam a fejem. – Lehet Emily begerjedt és most keres magának valami szexi csontvázat, olyant, ami még nem porladt el… brr. De az is lehet, hogy éppen a koli felé csoszog élő husiért – igyekeztem minél komorabban és komolyabban kijelenteni ezt, de nem álltam meg sokáig vigyorgás nélkül. – Ha már husi, én ennék valamit, szóval menjünk és vadásszunk le valamit a konyhában, hacsak nem akarod, hogy téged faljalak fel – álltam fel az öléből, majd miután ő is felkelt a fotelből, bementem a teraszról és megindultam a konyha felé.
Gyors léptekkel haladtam a nagyjából kihalt folyosókon. Általában vánszorogni szoktam, de most éhes voltam, és a kajáért igazán megéri kicsit csipkedni magam. A konyha üres volt és sötét, kajaszagot sem éreztem, mostanában senki nem sütött-főzött. Felkapcsoltam a villanyt és a hűtőhöz mentem, kitártam az ajtót.
- Mit egyek? – tettem fel a költői kérdést, miközben kritikus szemmel mustráltam a kínálatot
|
|
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
-Aham... - lestem ra szinte mar buszken.. mert ha a hazugsagert dij jarna, biztosan megkapna a legjobbat. Egy vigyor nem maradhatott ki az arcomrol, ahogyan magyarazta a dolgokat, foleg a mellet. Eleg mu dolognak tartottam a szilikont mindig is..