|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 18:23 - |
 |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Bicentettem oldalra a fejemet a hang hallatán és pillantottam az érkező fiúra. - Hello. - a szeme ahogy végig suhant rajtam, nos hát, gyorsan és egyszerű mozdulattal felismerhető volt. - Hmm, nos most jöttem a mennyből, úgy gondoltam leugrok a pokolba egy kis hangulatért. - mosolyodtam el és felültem a lovamra. - És te? - néztem a szemében, komolyságot adva felé és feltűztem a hajamat. Majd oldalra pillantva megláttam a rúdakat, amiket a díjugratáshoz használnak. Kicsit össze-szűkült a pupillám, mivel annak idején abban a számban indultam sokszor, és anyám is abban jeleskedett, de mostmár felhagytam az ugratással inkább a díjlovaglás terén próbálok megfelelő helyezéseket elérni, ami számomra elfogadható. Így visszanéztem a srácra, közben simogattam Szultán oldalát. |
 A múltkori istállótűz után kb. az egész istállót át kellett alakítani, ami elismerem egész jól össze is jött a munkásoknak. Újra minden a régi kerékvágásba állt, nekem meg be volt tervezve délutánra egy kis edzés. De mivel kezdett unalmas lenni a díjlovaglás, túl profinak bizonyultam, ezért már nem találtam olyan izgalmasnak. Úgy terveztem, hogy ma díjugrató nyerget fogok a lóra rakni és egy-egy akadály után megtanulok repülni. Az az igazság, hogy egyszer próbáltam ugratni, kint terepen és az lett a vége, hogy megcsókoltam a földet. Jó mondjuk az már régen volt, és úgy éreztem most eljött az ideje annak, hogy mégegyszer próbálkozzak. Szóval gyors tempóban az istállóudvarhoz jöttem, már éppen mentem is volna Pirate-hez, amikor kiszúrtam, hogy valaki más is van itt. Szőkes hajú csaj egy andalúzzal. Nem rossz párosítás. -Szia -köszöntem rá, mikor elmentem mellette. -Hova készülsz? -mértem végig és megálltam nem sokkal mellette. Tetszeni tetszett a szuka, ahogy kb. minden 3. lány, aki elmegy mellettem, de most nem lehet... megígértem, hogy nem leszek hűtlen dög. Pedig esküszöm rohadt nagy a kísértés. |
Itt vagyok már egy jó ideje, de szinte nem ismerek senkit se. Úgy gondoltam hogy kiviszem Szultánt az udvarra egy kis friss levegőre. Így reggel kicsit hideg volt, de nem sokáig tartott ez a csípős időjárás. Imádtam amikor a nap sugarai megjelennek a kissé kihalt részeken, olyan mintha életre kelne az is ami eddig nem élt. Nagyon tetszett. Elmosolyodtam egy picit, majd a hosszú szőke hajamba túrtam, és hátra dobtam, kissé zavart hogy azt arcomba borul az egész hajam. Sétáltam, magam mellett pedig a lovam és nagyon jól esett. - Jól érzed magad, ugye? - néztem a lovamra és megálltam. Zsebemből elővettem egy kis kocka cukrot és megetettem vele. - Ízlik igaz? - mosolyogtam és simogattam a fejét. |
Ha egy ilyen robosztus lónak a gazdája vagy a csutakolás is egy kész edzésnek felel meg. Főleg amikor ki kell rendesen fésülni a farkát, a sörényét és ha nem lenne elég még ott van a bokaszőrzet. Kissé unottan fogtam a kezemben a fém fésűt, mellyel finoman, de határozott mozdulatokkal fésültem Snow sörényét. Lehet egyszerűbben járnék ha végre levágatnám neki és nem telne bele egy órába az egész procedúra. De maga a gondolat, hogy ilyen impozáns lovam már boldogított. Hiszen kinek van még egy ilyen gyönyörű Gypsy Vannere a környéken? Nem éppen az olyan lovak, melyeket versenyekre is lehet használni. Inkább voltak igavonásra alkalmasak, mint a díjnégyszögbe valóak. Türelemmel azonban sok mindent ellehet érni, s egészen alapszinten elleheset vele sajátítani az alapokat. Régebben egy gyönyörű andalúz ménem volt a versenyekre, de sajnos mostanra már kiöregedett és eladtam tenyészménnek. Arra tökéletes, hogy kiváló utódok származzanak tőle, akik megállják a helyüket a díjlovaglásban. Annyira belevoltam merülve a fésülgetésbe, hogy csak Mustang éles nyerítése ébresztett fel a gondolataimból. Megfordultam majd mosolyogva pislogtam a hozzám közeledő férfire. -Hmm.- átkaroltam Kellan nyakát, majd az ajkaihoz hajolva finoman megcsókoltam. -Így már egész jó.- suttogtam neki továbbra is széles mosollyal az arcomon. Hüvelykujjammal finoman cirógattam a nyakát, miközben öleltem őt és élveztem hogy végre felmelegít valaki. Már nem voltak azok a meleg reggelek, lassan itt van a tél, az első hó is lefog esni. Én pedig szokásomhoz híven nehezen teszem túl magamat az évszak változáson és most is csak egy lengébb kabát volt rajtam ami ugyan tökéletes lovaglásra, de nem elég vastag ahhoz, hogy ne érezzem a hideget. Végül elengedtem őt, s a ménnek dőltem aki türelmesen állt egyhelyben és kíváncsian nézett ránk. -Gondoltam kiviszem egy kis futószárazásra Snowdropot.- vontam meg hanyagul a vállamat. Nem voltam mostanában olyan korán kint, ezért is lehetett meglepő, hogy itt talál. De mivel tényleg kiakartam lábalni ebből a semmittevésből már ideje volt, hogy kicsit edzek is Snowyval és ne csak a körkarámban mozogja meg magát. -Na és hova készülsz Mustanggal?- kérdeztem tőle kíváncsian. |
 Koran reggel eszembejutott, hogy talan jol jonne Mustangra is egy takaro mostmar. Nagy nyujtozas utan kikeltem az agybol es egy ideig csak neztem a falat. Altalaban kell egy kis ido mig magamhoz terek. Kerestem egy torulkozot, majd a tussolo fele vettem az iranyt. Hamar nyomtam egy tusst, majd felkaptam egy farmert, egy izompolot es ra egy dzsekit. Azert mar nincs nyar.. sajnos. Lesetaltam a lepcson, majd ki az ajton egyenesen az istalloba. Mustanghoz setaltam egy mosolyal.
-Szevasz nagyfiu.. - simogattam meg a nyakat, kozben a szemeit neztem.
-Hianyoznak mar a kancak, mi? - vigyorodtam el mire csak felnyeritett. - Halkabban ! - neztem ra, majd kivezettem az udvarra. Ott megpillantottam Stellt es Snowt.
-Szep jo reggelt... - lestem Stellre, akit magamhoz huztam es megcsokoltam. Aztan Snowra neztem es megpaskoltam a nyakat. Snow neha igen feltekeny tud lenni, de ezzel Mustang is igy van, nem beszelve a koztuk levo gyuloletrol. Szerintem meg tudnak olni egymast.
-Hogyhogy itt ilyen koran? - neztem Stellre. Sajnos meg mindig nem alszunk egyutt, valahogy meg szamara nemjott el az ido.. a dontes ideje. De vartam turelmesen. |
Mostanában nem volt rajtam az a levertség, amely eddig kínzott. A mozdulatok nem fájtak, sőt egészen jó kedvem szokott lenni. Nyilván nem épültem fel azokból a pszichológiai betegségekből, amiktől szenvedtem kiskorom óta, de magamhoz képest nagyon is jól voltam. De, mint mindig a pesszimizmusom ott volt a mindennapokban, s továbbra sem tudtam eldönteni mi a helyzet a kapcsolatommal. Kellan kitartóan tűrte a napokat, amíg én dűlőre jutok magammal. Én pedig ott voltam a nemes egyszerűségemmel és sehogy sem bírtam eldönteni, hogy mit akarok. A kapcsolatok vége mindig elpusztítják az ember egy kis részét, ha igazán szerették egymást a felek. Nekem pedig Kellannel egy egész fejezetem van a könyvben, sőt talán még több is. A lovardában ha kimondták valamelyikünk nevét, egyből társult hozzá a másikunké is. Amolyan kapocs volt közöttünk már régóta, s mások is így szoktak meg minket. Nem külön, sokkal inkább együtt. Mindezek ellenére még mindig nem bírtam teljesen elfogadni, pedig tudom, hogy mennyire boldog lehetnék továbbra is vele. Nagyokat sóhajtva, s néha vacogó fogakkal sétáltam az istállók felé. Kora reggel volt, de már a legtöbb lovas kint volt a lovainál. Snowdroppal mostanában hanyagoltuk a komolyabb edzéseket, valószínűleg ő is érezte mennyire nem állok arra készen, hogy rá koncentráljak. Úgy pedig nem szerettem volna lóra ülni, hogy nem figyelek rá teljesen mértékben. Nagy köd volt, így először azt hittem eltévedtem, azonban az út már álmomból felkeltve is ment volna. Az udvarról közelítettem meg a Gypsy Vanner boxát, aki kíváncsian pislogott kifelé. -Snow.- nyomtam egy puszit a mén orrára, aki egyből elrántotta a fejét. Egy erőltetett mosollyal néztem rá, úgy látszik ő ma nem akart a figyelemből, amelyre én igenis vágytam. Jobb esetben pedig úgyis vele fogok lenni és ráerőltetem magamat. Ha akarja, ha nem. Nem akartam még ilyen korán kezdeni a fárasztást, fokozatos akartam lenni, hogy mindketten visszaszokjunk. Bementem a nyergesbe a csutakoló felszereléséért, mely egy egészen egyszerű fekete dobozban volt egy felirattal amin a nevem és a lovam neve szerepelt. Letettem a földre, majd Snowdropra pillantottam aki megfordult, ezzel is jelezve, hogy neki még korán van ehhez. De én voltam az az ember akit nem igazán érdekelnek a lustasággal kapcsolatos dolgot. Lekaptam a nyeregtartó rúdról a fekete kötőféket, amelyet óvatosan a mén fejére csúsztattam, majd rácsatoltam a vezetőszárat is. Kitártam az ajtót, majd kivezettem és kikötöttem a vezetőszárat a fémkarikába. Finoman végig simítottam Snow nyakán, majd elkezdtem egy finomabb szálú kefével dörzsölni a szőrét. Közben néha-néha körbe néztem az udvaron hátha valami kellemes meglepetés érne egy bizonyos személy jelenlétében, de egyelőre olyan embereket láttam csak akik nem igazán tudtak olyan örömöt okozni nekem, mint Kellan. |
 - Már biztos, hogy nem mennék sehova. Főleg ezel a sánta lóval nem. - mondtam és mosolyogva puszit nyomtam Dragon homlokára. - Így igaz, olyan gondolatolvasó vagy. - néztem rá mosolyogva, miközben átvettem a szárat, hogy ha akar menjen mostmár nyugodtan Noirhoz. Azt hiszem engem és Dragont nem csíp az a ló. Bár ő amúgy sem az a tipikus barátkozós tipus.
- Egyébként jó lovaglást. Remélem ti nem jártok így mint mi. - néztem végig magamon és Dragonon. Az én vadászzöld lovaglónadrágom gyakorlatilag tiszta sár volt, míg a fekete kabátomon szerencsére nem látszott, de biztos vagyok benne, hogy az is tiszta sár lett. Dragonról meg ne is beszéljünk, mint egy malac.
- Így igaz. Jó húsban van, de azért Noir sem panaszkodhaT: Formás kis hátsója van a pacipasinak. - lestem Dragon válla fölött a másik ménre.
- Akkor induljunk a keresésetekre. Értettem főnök. - szalutáltam nevetve, miközben tekintetét követve Dragon lábáig jutottam.
- Innen már megleszünk. Köszönjük a segítséget. Nektek meg jó lovaglást. - mondtam tovább vigyorogva, majd elindultam befele, de még visszanéztem rájuk. - Köszi Ryan. Mégegyszer. És majd találkozunk. |
 Elvigyorodtam a kijelentésén.
- De, jól látod. De szerintem mára eleged van a természet változatos gyönyörű időjárásából - mosolyogtam, majd megtartottam Dragon magasra emelt fejét. Végigsimítottam az meleg nyakán, majd végignéztem a testén.
- Jó húsban van - állapítottam meg. A lovászok a hetekben megnövelték a takarmányadagot, hogy a lovak felkészülhessenek a télre. Kemény telet jósolnak idén, itt az ideje ráncba szedni a lovakat.
- Igen, megpróbálkozok egy tereppel.. Ha holnap reggelre nem érek vissza, hát. - simogattam a mént. Figyeltem a lábát. Nem tudom, mekkorát eshettek, de az tény hogy kissé húzta a lábát. |
- Nem éppen. - szipogtam és igyekeztem felmelegíteni a kezemet miután átvette a szárat. Azt csodálom, hogy a saras kezem nem fagyott rá a szárra.
- Kicsit nagyon nagy zűrbe keveredtünk. Tudod ez az én formám. Soha a büdös életben nem megyek egyedül lovagolni. - mondtam előre hajolva a térdemre, majd ezzel a lendülettel leguggoltam, hogy megnézzem Dragon lábát, mire az idegesen felkapta a fejét és dobbantott egyet.
- Fogod? - kérdeztem miközben félszemmel felnéztem Ryanre. - Úgy tűnik nincs nagyobb baja. biztos beütötte. - sóhajtottam kicsit megnyugodva ezáltal.
- De egyébként nem lovagolni készültetek? - kérdeztem immár felegyenesedve és a türelmetlen Noir felé pillantottam. |
Noir magasra vetett fejjel sétált ki az istállóból. Idegesen csapkodott a farkával és höhögött, mikor meglátta Alison telivérjét. Odaintettem neki majd irányt változtatva odavezettem a pintot.
- Nem minden úgy sül el ahogy tervezed? - vigyorodtam el, majd kikötöttem Noirt, ami után átvettem Dragon kantárszárát hogy Alis összeszedhesse magát. - Merre voltatok eddig? - kérdeztem érdeklődve. Persze jól tudtam hogy ilyen időben rengeteget csúszhat egy lovaglás. A lány elég levernek tűnt; piros orr, fakó bőr, sötét ajkak, valószínűleg elég sokat küzdhetett ma az izgága telivérrel. |
- Cssss Dragon. Nyugi. Hallod. Semmi baj. Az csak egy faág volt. - sóhajtottam miközben a mént igyekeztem megnyugtatni. Szegénykém nagyon megijedt a lovaglás alkalmával egy előtte leeső faágtól, így teljesen megbokrosodott és mivel saras volt az út az egyik kanyarban megcsúszott és fenékre ült, én meg persze le a földre. Na mindegy egészen addig semmi nem is volt, míg észre nem vettem, hogy Dragon sántít. Na aztán keztem pánikolni mikor már megmakacsolta magát és nem akart tovább jönni. Így az egy órás lovaglásból gyorsan lett két és fél óra. Teljesen átfagytam mire ideértünk, de a lényeg, hogy biztonságban tudjam az én drágámat. Itt majd megvizsgálja egy doki. Én meg majd jól leszek.
- Nyugi paci semmi baj nem lesz tudod nagyon jól. - csitítottam tovább. Azt hiszem minden lépés nem csak neki, de nekem is egyre jobban fájt. Már lassan nem éreztem az ujjaimat annyira átfagytak. |
 Mady szövegén elvigyorodtam. -Vág az eszed mint a penge -az ilyen csajokat szeretem én. Akik értik a lényeget, anélkül, hogy ezerszer el kéne magyarázni. -De akkor meg fölösleges a bál. Felviszem a szobába és ott kúrom meg, probléma megoldva -vontam vállat. -Amúgy is kényelmesebb az ágyam -hát igen... ha már ágy, akkor meg kell említenem, hogy rohadt érzékeny a derekam. Nem mindegy hol fekszem. Egy nyaralás alkalmával szörnyen szar fekvőhelyet kaptam és egy hét után kb. úgy mozogtam mint egy robot. Majd szétszakadt a derekam. Kenegethettem én fasztungéllel, nem hatott már az sem. A laza izületek meg még csak tesznek rá egy lapáttal a problémáimra. Valószínüleg ez valami örökletes akármi, már műtöttek is miatta.
-Whaaa! Az már jó lesz -bár az is igaz, hogy a pizzát is legalább ugyanennyire szeretem a csokis dolgok mellett. Csak elvétve eszek ilyesmiket mégis.
-Ha megengeded, akkor előbb beviszem -néztem a csajra, majd a vezetőszárral visszavittem a boxába Titant. A "felszerelést" meg felakasztottam a helyére. -Csá, haver -csuktam be a boxajtót, majd követtem Madyt. Nem kellett nekem könyörögni, önként és dalolva mentem utána.
/folyt. köv könyha. te írsz :P |
- A bálon is lehet – csóváltam a fejem vigyorogva. – Csak jó partner kell hozzá… bár lehet, te eddig félrenyúltál a lányoknál, megtaláltad azokat, akik arra a hercegre várnak, aki áttáncolja velük az estét, szerelmes dolgokat suttog a fülükbe és végül, mikor már jól agyontiporták egymás lábát és a pasi már halálosan unja a táncot, végre jól megdugja. Igen, a legtöbben erre élveznek – bólintottam grimaszolva. – Szörnyen… romantikus – vigyorodtam el végül.
- Igen – bólintottam rá. – Csokit – haraptam be a szám. Csoki és pasik; azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ezt a kettőt tényleg imádom. Meg Wondert, őt természetesen mindenek felett. Mi lenne velem nélküle? – Akkor elrabollak a lovadtól – vigyorogtam Tristanra, aztán a lovam felé fordultam. – Szia, nagyfiú – könyököltem a bokszajtóra, mire Wonderwall megemelte a fejét, de közelebb nem jött. Kidugtam rá a nyelvem, aztán fogtam a bögrét és a katalógust. – Na, gyere – húztam pár lépésig magam után Tristant, aztán elengedtem, már nagyfiú, tud magától is jönni.
Folyt. köv.: konyha / bárpult, amelyik jobban tetszik :D |
A megállapítására csóváltam a fejem. -A bál után lehet szórakozni -a táncpartnereddel. Ezek a bálok is olyanok mint a szalagavatók. Az utána részük a legjobb Tapasztalatból mondom. Bár mostanában leszoktam az ilyen fajta csajozásról... megjavultam! Vagy mégsem. Csak taktikát váltottam erről van szó. Unalmas kivárni, hogy vége legyen és meghúzhassam a csajt. Komolyan, nem ér meg ennyi szenvedést!
Figyeltem legalábbis szemmel, hogy mit csinál a doki, de közben máshol jártam. Szóval, miközben osztotta a javaslatait én csak bólogattam, mintha figyelnék rá úgy tényleg.
-Mi? -először fel sem fogtam mit mondott Mady, aztán megint bólintottam. -Ja -azt hiszem valami csokiról beszélt. -Kéne zabálni úgy is valamit -muffint! Imádom!
Időközben végzett az orvos és rendbetette Titan lábát. Be volt fáslizva, meg gondolom lefertőtlenítve meg hasonlók. A lényeg, hogy szerinte hamar rendbejön és ettől függetlenül lehet rajta ülni. |
Vigyorogva bólintottam a bálos kérdésre kapott válaszon. – Pedig egy bálon is el lehet szórakozni – vontam vállat és a vigyort meg sem próbáltam letörölni az arcomról. Azt hiszem, Jasonnel eléggé egyre jár az agyunk. Alapvetően a kiöltözés és ehhez kapcsolódó dolgok miatt nem szerettem a bálokat, de mivel tudtam, hogy bárhová is megyek, ott történni fog valami, feltétlenül elmentem mindegyikre. A legutóbbin Jason dugott meg az asztalon, előtte az egyik „barátnőm” pasija próbálkozott be nálam, és a többi és a többi, mindenféle olyan, ami kifejezetten szórakoztatott.
Csendben figyeltem a dokit, mialatt Tristan lovának a lábát kezelte, majd benéztem Wonder bokszába. A fekete mén közben hátrébb húzódott, egészen a legtávolabbi sarokig, onnan nézett kifelé, néha lesunyta a fülét. Bár az itteni dokihoz még csak a szokásos rutinvizsgálatokra vittem, gyűlölte az illetőt, most valószínűleg el akart előle bújni, nem akarta, hogy őt is megnézze. Újból az orvosra néztem, aztán megérintettem Tristan felkarját, hogy rám figyeljen.
- És, ha megvan a lovad bejössz velem szerezni valami édeset? – kaptam az alkalmon, hogy talán nem kell esetleg mászkálnom. A csokievés szent pillanatait csakis jó társasággal lehet fokozni, ez íratlan szabály. Persze akkor dupla mennyiségű csoki is kell, mert kevesebb mennyiségben elveszti a dolog a varázsát. |
Egyetértően bólintottam a mondatára. A lovarda/ iskola dokiját hívtam, annak meg rendesen megtömik a zsebét a szolgálatért. -Hát ja -mondtam, majd a helyére csúsztattam a telómat. Aztám kiszedtem egy kis kockacukrot a zsebemből, és Titannak adtam. Imád nassolni ez a kis dög... Jó mondjuk én is, de na. A többi ló meg egy kicsit feszült lett ettől, hogy nem kaptak. Csak Mady-nek mutattam fel az utolsó darabot. -Kell? -kérdeztem tőle. Ha igent mondott, akkor odaadtam neki, ha nem akkor azt is a lovamnak adtam. A csaj kérdésére újra ránéztem. -Dehogy! Megbolondultam én, hogy bálokra menjek? -már majdnem rosszat szóltam, de aztán mégse mondtam ki amit szerettem volna. Az érkező doki hangjára odafordultam. -Hello -köszöntem, ő meg már le is tette a felszerelését a box elé és a ló lábát kezdte el vizsgálni. |
- Ha már fizetik, akkor jöjjön is gyorsan – vontam vállat, aztán felvettem a félig teli bögrét a boksz elől és lehúztam a maradék kávét. Wonder visszavonult a bokszába, de mikor közelebb léptem, a fekete arab feje újból megjelent a bokszajtó felett, halkan felhorkantott és megpróbálta megkóstolni a hajam. Nevetve fordultam felé és megveregettem a nyakát, aztán visszanéztem Tristan és a lova irányába. – És, voltál tegnap azon a… „hatalmas” bálon? – dőltem a bokszajtónak féloldalasan, majd az érkező doktorra néztem és futólag biccentettem neki. |
Meg a csaj is rosszul nézett ki, hogy a vágást bámulta Titan lábán. Gondolom nem bírta a vért.... a lányok ilyenek. A magam részéről, nos elég sok mindent láttam, és már hozzászoktam. Mellesleg hülyén jönne ki, ha pont én okádnék Mady helyett. Undorító, de tűrni kell.
-Van -bólintottam és előszedtem a sajátomat, ami eddig a jobb első farmerzsebemben pihent. Felhívtam a dokit, és beszéltem vele pár percet, végül kijelentette, hogy siet. -Már jön. De nem érdemes elmenni, mert mindjárt itt lesz. |
Csendben bólintottam, a hogyanra inkább nem kérdeztem rá, úgy tűnt, a srácnak bűntudata van. - Hát… elég rosszul néz ki – nyeltem vissza a gyomromból feltörő kávét, sosem bírtam a nyílt sebek látványát. Úgy döntöttem, ennyi nézelődés elég lesz, inkább Tristan tekintete után kutattam, próbáltam lenyugtatni a kavargó gyomrom. Attól, hogy elhányom magam, nem féltem, mert már láttam el ehhez hasonló sérülést és azon kívül, hogy felkavarodott a gyomrom, nem ájultam el és a taccsot sem dobtam ki, de nem volt kellemes érzés, ahogyan a gyomorsav és a kávé dübörög a hasamban és a nyelőcsövemben. – Van nálad mobil? – nyúltam a dzseki zsebébe és kivettem a sajátomat, ha az övé nem lenne kéznél. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
