|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 18:18 - |
 |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Mintha fény gyúlt volna az alagút végén. Ekkor jutott eszembe az egyik régi film ahol a tűzből úgy mentették ki a lovakat, hogy az összes lónak kinyitották a bokszajtaját és a domináns kancát kezdték vezetni, a többi pedig követte. - Ray ez lehet hogy hülyeség, de nyisd ki az összes bokszot. Ha a vezérkanca megtalálja a fonalat az összes többi megy utánna. De nem tudom. Mi van ha rosszul sül el? - sóhajtottam fel szinte hisztérikusan majd segítettem Raynek.
- Franc tudja. A rohadt életbe. - rúgtam bele az egyik ajtóba ami fájdalmasan tompította a rúgásomat. Fejem zakatolt az ötletek sikertelenségétől. - Nem tudom... |
 - Ne hívj Raymondnak - sóhajtottam fáradtan és morcosan. Ezt a világvége közepén is kikértem volna magamnak. Akármennyire gondoltam is magam kemény legénynek, az odabent, a tűz környékén terjengő füst kezdett meghátrálásra kényszeríteni. A torkom kapart, a meleg levegő bántotta az orrom és a tüdőm, és a szemem is könnyezett és viszketett egyszerre. Mivel nem volt nálam sál, mint Alisonnál, a pólómat húztam feljebb, és azzal próbáltam védeni a tüdőmet a füst okozta károsodásoktól. Kétségbeesett harcunk azonban nem hozott túl nagy sikert - ahogy eloltottam az egyik részen, a másik még tovább terjedt, és mire azt vissza tudtam szorítani, újra a másik fél kapott lángra.
- Szélmalom harcot vívunk - közöltem a lánnyal, elég hangosan ahhoz, hogy a poroltók zaján és a tűz ropogásán túl is hallani tudja. Egészen addig meg is feledkeztem arról, hogy ez csupán a mének részlege, míg ő fel nem hívta rá a figyelmemet. - A frrrrrrrancba! - nyomtam meg erőteljes, déli akcentussal az r betűt. Az agyam fájdalmasan gyorsan kezdett kattogni - próbálkozzunk tovább a tűzzel, vagy fussunk át az istálló másik felére? Végül a lánynak adtam igazat.
- Menjünk! - egyeztem bele. Hosszú, hosszú óráknak tűnt, mire a sok kifelé igyekvő ember és ló között átszlalomozva elérhettünk az istálló másik felébe, amely szinte kihalt volt, már ha nem vettük az idegesen fújtató, kaparó, a bokszok ajtaját romboló lovakat. Rögtön az istálló végébe futottam, hogy bezárjam a völgybe vezető, hatalmas ajtókat. Amint ezzel megvoltam, visszaszaladtam, épp annyira, hogy az istállóudvarra vezető ajtóból látni lehessen, és persze hallani. Hüvelyk- és mutatóujjammal kört formáztam, majd ezt a számhoz emelve hangosan elfüttyentettem magam. Az egyik odasiető diákkal közöltem, hogy a kancák még mind bent vannak, és vagy nagyon gyorsan emberek kellenek (ami szinte lehetetlennek tűnt), vagy valamiféle terelő megoldás, amellyel mindegyiküket biztos távolságba tudhatjuk. Miután biccentett, jelezvén, megértette, visszaszaladtam a boxokhoz, és elkezdtem kivezetgetni az első kancát, amelyik legközelebb volt a tűzhöz. Ez így túl lassú lesz.
- Alison! Valami ötlet, hogyan tudnánk gyorsan, de biztonságbankiterleni őket? |
Ray érintésére kicsit összerezzentem, majd kérdésére lassan bólintottam, miközben követtem.
- Értettem. Felfogtam Raymond. - hajtottam fejet parancsa előtt, miközben tettem a feladatomat. Sálamat az arcom elé kötöttem, így kevesebb volt az esélye, hogy belélegzem a füstöt. Igyekeztem minél jobban elcsitítani a tüzet, de ez valahogy nem sikerült. Egyre nagyobb volt a füst, már azt sem láttam mit csinálok, ezért inkábbb igyekeztem menteni magam és még az utolsó lovakat kimenteni a tűzfészek környékéről. Nem tudom arra senki nem gondolt egyébként, hogy a túloldalon a kancákat is ki kellene vinni? - Ray! A kancák. - kiáltottam fel kétségbeesetten. Rájuk senki nem gondolt, mindenki csak a méneket mentette eddig, de a kancákkal csikók is vannak.
 Miután Vinnie kivitte a mént én is követtem. Szívtam egy kis frisslevegőt, majd visszarohantam szó nélkül. Két ló még életveszélyben van, nem maradhatnak bent. Kezemet az arcom elé temettem és igyekeztem eltájékozódni a két bokszig. Ha jól tudom az egyik egy idősebb iskolaló volt, míg a másik egy életerős arab telivér, akinek ha jól láttam a hátán már kezdett megpörkölődni a szőr. Nem bírt szabadulni, ezért gyorsan húztam el a reteszt és engedtem ki. Reméltem, hogy egyből kifog futni, de ez nem így történt. A másik ménhez ügetett és a reteszt babrálta. Idő közben még én is odaléptem és kinyitottam, így a kötőfékénél vezetve az öreg frízt siettem ki az istállóból, míg az arabnak a fenekére vágtam hogy menjen kifele. Menet közben igyekeztem a lábam elé figyelni, valahogy mégis sikerült elbuknom. Két vörös mancsot pillantottam meg magam előtt, amire felkaptam a fejem. Egy édes kiscica volt ott. Szegény nagyon félt. Gyorsan felkaptam és felálltam, hogy még kilépjek az istállóból. |
 Amennyire meg tudtam állapítani, a lány annyira nem volt ismerős, hogy... Hát, nagyon. Meg mertem volna esküdni rá, hogy soha az életben nem láttam még, így viszont jogosan merült fel a kérdés, hogy mit kereshetett az istálló közepén? Ha nyaralni akart, hát, akkor rossz időpontot választott.
- Félsz a lovaktól? - Erre a mondatra akkor is felfigyeltem, ha halkan mondta, és volt jobb dolgom is, például a riadt ló megnyugtatása, aztán kimenekítése. Mi a fene?! gondoltam. Én sem megyek cirkuszba, ha egyszer félek a hülye bohócoktól! Ó, igen, a bohócok... Annak története van, de nem hiszem, hogy ez lett volna a tökéletes pillanat ennek megbeszélésére. Most már tudva tudván, hogy nem csak ijedt lovakkal van dolgom, de még a lovaktól félő lánnyal is, duplán stresszesen vezetgettem a számomra egyébként ismeretlen lovat kifelé, majd füttyentettem Cuppynak, aki boldogan ügetett oda hozzám. A két szárat tartva indultam el kifelé, útközben kikerülve egy-egy, továbbra is félősen körbe-körbe forgó vagy épp ágaskodó lovat. A filmekben persze sokat látunk olyat, hogy hopp, leég a ház, és menekülni kell, de amikor az épp veled történik, hát, az már egészen más dolog. Az adrenalin pulzál az ereidben, a karodon feláll a szőr, és olyan hevesen ver a szíved, hogy azt hiszed, mindjárt kiugrik a helyéről. Legszívesebben elájulnál, hogy boldog tudatlanságban várhasd a Sors Kezét, de közben tudod, hogy nem szabad, hogy még van dolgod... Fura egy helyzet, én mondom.
Miután sikeresen kiértünk az istállóból, az ismeretlen telivért kikötöttem, Cuppy szárát viszont továbbra is a kezemben tartottam. Az istállóra néztem, majd a lányra. Legalább olyan sokkosnak tűnt, mint a lovak. Eldöntöttem, hogy nem megyek vissza, ebben a szent pillanatban nem, elvégre, nem csak nekem kell mindent megtennem, ráadásul ki tudja, mikor kap sokkot szegény lány ennyi ló között.
- Hogy hívnak? - kérdeztem meg, felköhögve az utolsó adag füstöt, amit bent beszippantotta, bár a szürke gomolyag már kifelé is kezdett terjedni... Igyekeztem nyugodt maradni, még egy bátorító, barátságos mosolyt is varázsoltam magamra. - Én Kyle vagyok. Ő pedig itt Yummy Cupcake, de a barátainak csak Cuppy - mutattam a Paint Horse-ra. - Nem bánt, tényleg! Nézd, még le is tud ülni!
Tévedés volt, ugyanis a lónak esze ágában sem volt leülnie, bár tényleg képes volt rá. - Hát jó, talán nem ül le... - fordultam vissza felé. - De azért nem bánt. Minden rendben? Kicsit sokkosnak látszol... |
 Amint tudtam, odasiettem Izzyhez, hogy segítsek neki kimenteni egy viszonylag tüzes telivért. -Ok, kiviszem. Te hozd azt a másikat, ott a sarokban -biccentettem arrafelé a fejemet. Aztán átvettem a telivért, és kivezettem az istiből, a bejárat közelébe. Odakötöttem a többihez, és visszamentem még segíteni a csajomnak. Már látni lehetett néhol, az előtörő lángokat. Néhányan oda is szaladtak oltani a tüzet, kisebb-nagyobb sikerrel. A füsttől már köhögni lehetett, mert egyre sűrűbb lett. Kikaptam Izzy kezéből a vezetőszárat és kifelé húztam a lovat, aki természetesen rúgott egy-kettőt hátrafelé. Nagyon ideges volt az előtte szaladgáló emberektől és a romló körülmények miatt. Megtorpant és ágaskodott egyet. Miután túléltem, mivel nem rúgta le a fejemet, úgy döntöttem inkább más módszerekhez folyamodok. Leszedtem egy rongyot, ami az egyik boxajtón lógott és bekötöztem a ló szemét. Utána már sokkal együttműködőbb volt és hajlandó volt kijönni velem a folytogató füstből.
Ha Izzy is követett, akkor egy 'Ugye már nem akarsz visszamenni?' kíséretében fordultam felé. Ha meg volt olyan bátor és mégis maradt, hát akkor kénytelen voltam visszaszaladni. |
Fogalmam sem volt arról, hogyan keletkezhetett a tűz, de az öcsémmel ellentétben engem egyelőre nem is nagyon érdekelt. Edzőként, elvileg felelős személyként egyelőre csak és kizárólag az érdekelt, hogy az összes lovat ki kell hozni, és a gyerekeket is minél előbb el kell távolítani a tűzfészektől. Legszívesebben a diákokat mind elküldtem volna a kollégiumba, verseny ide, verseny oda, de egyrészt a pánik sosem jó, másrészt félő volt, hogy csak mi, edzők, nem tudtuk volna kivinni időben az összes lovat. Olyan katasztrófát nem találtam megengedhetőnek, így maradt a kisebbik rossz, mégpedig a diákok épségének veszélyeztetése. Juniorban háromszor nyertem állami, egyszer pedig országos bajnokságot, felnőtt korosztályban pedig kétszer kerültem dobogós helyre országosan. Emellett van jogosítványom, nincs barátnőm, ja, és miattam lett három diáknak másodfokú égési sérülése. Határozottan jó önéletrajz.
Mivel úgy láttam, a többiek kézben tartják a helyzetet ló-ügyileg, elhatároztam, hogy valakinek talán az istállót is meg kéne mentenie, vagy legalábbis megakadályoznia a továbbterjedést, már amennyire ez lehetséges, és addig, amíg a tűzoltók meg nem érkeznek. Mivel odabent tényleg mindenki a lovakkal volt elfoglalva, elhatároztam, hogy kintről hívok segítséget, elég lett volna egy ember is, ha nagy a gáz, nem érdekes, hányan vagyunk, úgyis ki kell jönni. Pechemre egyetlen ember állt a közvetlen közelemben, a többiek szinte mind a pálya másik felén. Nem akartam pont egy lány segítségét kérni, de szükség törvényt bont.
- Hé! - fogtam meg a vállát. - Alison, igaz? Tudsz bánni a poroltóval? - Amennyiben bólintott, vagy akármilyen más jelet adott beleegyezése jeleként, intettem, hogy kövessen, majd futólépésben indultam meg affelé, amerre a tűz lelődzött. Útközben leakasztottam két poroltót is a helyéről, az egyiket, a kisebbet a lány kezébe nyomtam.
- Figyelj, a tűhöz nem megyünk közel, és ha gázos lesz a szitu, spurizunk. Vili? Nincs Wonderwomankedés, és kivételesen Vasembert, vagyis, Vasladyt se akarj játszani! Rendben? - állítottam meg még biztonságos távolból, ahonnét viszont már hallatszott a tűz ropogása, és a füst nagyon csípős volt. Nem épp így képzeltem el ezt a napot. |
 Kissé erős volt a lökés, ezért nem sikerült megállnom a lábamon és a fenekemet is eléggé megütöttem. Próbáltam feltápászkodni a földről, de ekkor a rémült paci toporzékolni kezdett mellettem, kishíján ágaskodott is. Apám balesete óta amúgy is rettegtem a lovaktól, most meg végül én is így halok meg? Nagy szemekkel néztem, elég nagy volt a füst, így nem is igazán láttam, hogy merre lép az állat. Végül szerencsémre jött egy fiú, aki megfogta a kantárt és csitítani kezdte a rémült mént. A kérdésére csak bólogatni kezdtem. - Igen..jól..köszönöm.. - mondtam és végül felálltam, bár a seggem még sajgott a fájdalomtól. Segíteni akartam a fiúnak, de..nem mertem átvenni a lovat.
- Én..szívesen segítenék..de.. - ekkor kicsit elhallgattam.. - félek a lovaktól.. - nyögtem ki végül, majd köhögésbe törtem ki.. ~Jobb lessz kimenni innen..a füst egyre nagyobb.~ gondoltam, miközben kezemet a szám elé emeltem. - Menjünk..ki.. - mondtam köhögés közben, majd elindultam..annyit esetleg tudtam tenni, hogy kinyitottam a boxok ajtaját, hogy a ló ki tudjon menni. Igaz, később meg kellene őt fogni és megnyugtatni, ami nehéz dolog lesz, de inkább ez, mint, hogy benn égjen..vagy akár mi. Miután az utolsó boxajtót is kinyitottam hátrapillantottam a fiúra, hogy jönnek a ménnel. Végül kifutottam, az istállóudvaron a földre rogytam és levegő után kapkodtam. |
Már azelőtt észrevettem, hogy valami baj van, hogy Ray visszajött volna hozzám jelenteni az esetet. Azt mondta, vigyem ki Jeffet, amilyen gyorsan csak tudom, aztán "húzzam vissza a belem a boyokhoz", és segítsek kivinni a lovakat, nyugtassam meg a kérdezősködőket, valamint ha már úgyis annyi mindent csinálok, ugyan, beszéljem már le Irakot az atomrakétáról. Nagyot köhintve kötöttem ki Cinnamont pár másik ló mellé nemsokkal, "nyugi, pajti" felszólalással megveregettem a nyakát, majd amint megbizonyosodtam arról, hogy rendben van, és nem fog szívrohamot kapni, egyenesen az istállóhoz igyekeztem. Sokan jöttek velem szemben, ki lóval, ki lóért menve, és egyre csak azon gondolkoztam, mi történhetett. Az agyam kattogott lehetséges megoldásokon, de igyekeztem elkerülni azt a lehetőséget, hogy szándékos volt. Ugyan, ki akarna ártani szegény lovaknak? Még ha valaki nem is szereti őket (és akkor ezek szerint kívülálló), akkor is, az emberek...! Bár Einstein is megmondta, hogy két dolog határtalan, az emberi hülyeség meg a világűr, bár utóbbi nem biztos...
- Hé, jól vagy, haver? - kérdeztem Cupcake-et, ahogy kinyitottam a box ajtaját. Ráerősítettem a vezetőszárat a kantárra, szerencsére nagyobb problémák nélkül, nyugodt ló volt ő, ha nem a bátyám közelében volt. Önző volt talán, de úgy éreztem, hogy őt a legfontosabb kivinnem, aztán majd visszajöhetek a többiekért. Ezért nem is akartam még egy lovat magam mellé fogni, helyette megpróbáltam más merre indulni. Amint megláttam a kivágódó boxajtót, automatikusan odasiettem, de az ijedt lótól pár méterre elengedtem Cuppy szárát.
- Jó paci, okos paci, marad a paci, ül, fekszik, vagy akármi! - legyintettem, és nagy szerencsémre a ló ott is maradt. Ostoba dolog volt elengedni a szárat, de néha én is követhetek el hibákat.
A lovon, mely történetesen egy telivér volt, rajta volt a kantár, így meg tudtam azt fogni, majd másik kezemmel simogatni kezdtem a hókáját. - Okos paci, szép paci... Ugye jól vagy? Nincs bajod? Felsegítenélek, de... - Ezeket a szavakat persze már a lányhoz intéztem. |
- Miből mennyi van? - kérdeztem és én is sietősen szedtem a lábaimat vissza az istállóba, hogy megragadjam a Padronnal srégan lévő sánta telivér kantárját. Tudtam, hogy vele hatalmas munka lesz, mert ahogyan hallottam eléggé önfejű. Lassan és óvatosan végigsimítottam a mén hókáján, majd beléptem a bokszába.
- Vincent gyere segíteni, ha végeztél. - kiabáltam utána, mikor látam, hogy egy újabb lóval szalad. A tűz egyre nagyobb lángokkal csapott fel, a füst is egyre jobban gomolyogni kezdett. Miután Vincent ideért a kezébe nyomtam a mént, én pedig elszaladtam a tűzhez közelebbi bokszból kihozni egy kissé esetlenebb és pánikbaesett mént. - Semmi baj kicsim... Hallod nyugi. - csitítottam miközben a tüdőmre szaladó füst marni kezdte a torkomat és a tüdőmet. |
Már két napja, hogy eljöttem otthonról, persze anyám tudta nélkül. Egy szó nélkül léptem le, de egyszerűen nem bírtam már. Anya és az új pasija már az agyamra mentek. Folyton azt kellett látnom, hogy nyalakodnak és nem hallok mást, mnt hogy Simone ezt, meg azt csináld meg. Na nem, ebből elég. Oké, örülök, hogy anyám boldog, de ez a pasas nem illik hozzá, nagyon nem. Így hát úgy döntöttem lelépek, hogy hova arról fogalmam se volt, pénzem se volt természetesen. Végül jött egy ötlet, hogy meglátogat a drága bátyusomat, így elcsórva anyámtól egy kispénzt azonnal útnak is láttam. Mondjuk elég rossz helyet választottam, ugyanis apa halála óta kerülöm azokat a helyeket, ahol ló van. Most viszont mégis ide jöttem, de nem tudtam volna máshova. Egyedül Ryan maradt. Mikor megérkeztem a kollégiumba valami eseményre figyeltem fel, vagy legalábbis erre gyanakodtam, ugyanis elég sok ember volt a helyszínen. A sportáskámmal a vállamon indultam meg, hogy rátaláljak a bátyámra. Az istállóhoz érve pillantottam meg, hogy a sok lovas lovakkal maguk mögött sietősen hagyják el az istállót. A homlokomat ráncolva merészkedtem közelebb. Lassan beléptem, de ekkor füst szag csapta meg az orromat, és egre csak bejjebb haladva, erősebben lehetett érezni. itt meg mégis mi a fene történhetett? Tűz van?! Végül bebizonyosodott, hogy valóban az, mikor kicsit hátrébb megpillantottam a lángokat. Szemeim elkerekedtek, táskámat a földre dobva rohnatam a tűzhez legközelebbi boxhoz és nyitottam ki az ajtaját, mire a benne levő ló, idegesen..szinte kitörve az ajtót ugrott ki, ami nekem csapódott én pedig a földre estem. |
Egy kis ideig még lestem, ahogy Izzy nyugtatja a lovát, majd úgy döntöttem akcióba lendülök. Szóval hoztam ki újabb szerszámot és az egyik nagy kedvencemért mentem, White Prince-ért, aki az egyik ismerősöm albínó telivérje.Hát komolyan azt hittem fel fog rúgni engem műholdnak az a mén. Annyit küzdöttem vele, mire sikerült kivezetnem az istálló elé, hogy azt leírni is nehéz. Pont mikor kikötöttem, akkor találkoztam újra Izzy-vel. -Mennyi van még vissza nagyjából? -kérdeztem tőle, mintha legalább egy pontos választ tudna adni. -Mindegy. Jössz velem? -újabb kérdést szegeztem felé és lassan hátráltam. Igaziból szívesen megszeretgettem volna egy picit, de nagyon nem volt alkalmas erre ez a helyzet. |
- Jesszus. - reagáltam le röviden, majd én is a levegőbe szagoltam. Rögtön elkaptam Padron szárát, aki egyre idegesebben dobálta a fejét. - Cssss... - állítottam meg egy perce és kicsit hátrébb toltam Vinnie-t. - Padron nyugi. Nincsen baj. Figyelj nézz ide. - simogattam a ló homlokát hogy lenyugodjon. Végre miután lenyugodott lassan tovább vezettem a folyosón. |
Rettentő idegességem miatt csak egész lassan sétáltam ki Pirate-val. Már a tömeg miatt sem lehetett haladni, én meg amúgy sem akartam hamar odaérni a díjlovagló négyszöghöz. Időben voltam, a ló készen állt, ahogy én is szóval ameddig lehet, húztam az időt. Az istálló bejáratánál azt a hírt kaptam, hogy valamilyen oknál fogva az összes lovat ki kell hozni. Meg is kérdeztem az egyik csajt, hogy mégis miért, de ő sem tudta rá a választ. Így kikötöttem a félvért egy másik Paint Horse jellegű ló mellé (Atlantis). Egy kis időre meg is álltam mellette. Amilyen szép volt, olyan hisztis. Rángatta a szárat, szabadulni akart. Nyugtatólag végigsimítottam a nyakán, aztán inkább elléptem tőle és egyenesen Padron boxához vettem az irányt. Feltűnt, hogy ő is rettentő ideges, ahogy nagy átlagban az összes ló. Csak úgy próbaképpen egy-kétszer mélyebben beleszagoltam a levegőbe és akkor ébredtem rá, hogy valami füstölög. Azonnal előkerítettem valahonnan egy kötőféket és vezetőszárat, ráaggadtam a Musztángra. Már éppen hoztam volna kifelé a lovat, mikor valaki a hátamra ugrott. Valahogy már elsőre eltaláltam ki lehet az.
-Hát te? Nyuszifül, hol voltál? -tekertem hátrafelé a fejemet, hogy valamennyire lássam is azért, majd letoltam magamról. -Valami gáz van -jelentettem ki. -Füst -tovább nem is tétováztam, kézen ragadtam és a lóval együtt őt is "vezettem" kifelé. |
Éppen a melegítésről tértem vissza Dragonnal, azt terveztem, hogy megfuttatom hosszabb távon is, de sajnos nem találtam hozzá partnert aki eljött volna velem, így inkább megnéztem Adamék bemutatóját. Chey mint mindig most is gyönyörű és ügyes volt. Hibátlant ment. Természetesen mást nem is vártunk. Cheyenne mindig is ilyen volt. Hihetetlen tehettséggel volt megáldva, amit Adam sokat fejlesztett.
- Húúúúú. - visítottam vigyorogva a kerítés mellett állva. |
Mire hazaértem a családlátogatásból a verseny már javában zajlott. Finoman szólva is hatalmas volt a nyüzsgés. Az istállóba érve én is felnyergeltem Padront és kivittem a pályaszélére, míg őt kikötöttem addig Wodkát kivittem a legelőre, hogy kicsit ő is megmozgathassa magát. Mire visszaértem Padron mellett ott állt Vinnie is. Mivel háttal állt nekem így a hátára ugrottam. - Szia Szivi. - köszöntem vigyorogva miközben csókot nyomtam a nyakára. |
 -Ok. Menjünk -intettem neki és sietős léptekkel, szinte már futva mentem vissza az istállóba. Egyre jobban éreztem a füst jellegzetesen büdös szagát. Bár szerencsére még nem volt olyan sűrű, hogy kaparja a torkomat. Ha tehettem volna, megkerestem volna a forrását, de gőzöm sem volt hol van a tűz. Ryan talán tudta... de akkor miért nem oltotta el? Fuck Logic. Ez az. Hagyjuk csak, hogy leégjen az egész istálló, a lovakat majd visszük be a szobánkba... végülis no problem. Szalma kell alá, ennivaló és innivaló neki, kikötni egy oszlophoz, a hét minden napján almozni, aztán elviselhető lesz.
Ezen gondolatmenet levezetése közben előkerestem pár kötőféket és vezetőszárat, aztán bementem az egyik iskolaló boxába, egy welsh pony ménhez. Régebben már láttam egy-kétszer, azt hiszem Mariner a neve. De ebben a helyzetben ez volt az, ami a legkevésbé izgatott, ugyanis a szerencsétlen állat, körbe-körbe rohangált a boxában. Végül nagy nehézségek árán, sikerült ráraknom a kötőféket és a vezetőszárat. Kivittem a boxból, aztán az egyik Arab ménhez mentem, az egyik kiscsaj lovához, Diplomnikhoz. Ő hamar megvolt, de mivel így is nehéz volt egyszerre vezetni a két ideges lovat, ezért őket már a bejárat előtti oszlopokhoz kötöttem. |
 -Megyek hát, én se örülnék, ha az én lovamat otthagynák, ha esetleg én nem lennék itt - válaszoltam egyszerűen, és bár elég önző voltam, a box ajtajánál hagyott lovas cuccaimat is kiszerettem volna hozni, hogy ne legyen baja. Sok évig küzdöttem azért, hogy jó cuccaim legyenek, és ezeket a holmikat még az előző lovamnál is használtam, így nem igen szerettem volna elveszíteni. Szétszedtem a szárakat, majd az egyiket áttekertem a kerítésen, hogy véletlenül se tudja szétszedni, majd újra összekapcsolva megpaskoltam a nyakát visszaindultam. Olyan 3-4 lovat vezetőszárral könnyűszerrel kivezetek, így nem problémáztam ezen, és gyorsan beindultam. |
-Hát Atlantis mindig zabos, de most különösen. Nem lehet, hogy ... -hagytam félbe a mondatot és beleszagoltam a levegőbe. Mintha egy nagyon picit füstös szag lett volna. -Szerintem valami ég idebent -jelentettem ki és megindultam kifelé az istállóból. A félvér nagyon húzott maga után, ő is érezte, hogy nincs minden rendben. -Az edző azt mondta azokat a lovakat is vigyük ki, akik nem indulnak versenyen -fordultam hátra a csajhoz, aztán folytattam az utamat, ki az istállóból. Rengeteg ló bent volt még, köztük az iskolalovak is. Bár néhányan már megkezdték a kimentésüket. Mikor a szabadba értünk, gyorsan a kijárat melletti oszlophoz kötöttem a lovat. -Jössz vissza te is, vagy inkább figyelsz rájuk? -szegeztem felé az eldöntendő kérdésem, amire logikusan csak igennel vagy nemmel felelhetett. Hát reménykedtem az első variációban. |
- Nem tudom, hogy mi folyik itt, de egyáltalán nem tetszik. Black nem az az idegeskedős fajta, és ez ki nem fejezhetetlenül bosszant, hogy most viszont nem kicsit zavarja valami - kissé kelletlenül szólaltam meg, mert ténylegesen nem volt az ínyemre, hogy most valami problémába ütközzünk. Csak egyszerűen túlszerettem volna lenni a napon probléma nélkül, de nekem még egy versenyem se volt baj nélkül, ezért nem reménykedtem. Hallottam ahogy egy lány valamit odaszól, de a zsivaj miatt nem értettem jól, csak találgattam, de amint megláttam a lovakat kifelé vezető embereket a fiúra kaptam a tekintetem, hogy ne robogjak el pofátlanul. - Nem kéne kimenni..? Gyanús az emberforgatak, lehet hogy sokan vannak, de ennyire azért nincs nagy felhajtás, nem? |
Amint választ kaptam a kérdésemre, egy hálás mosoly kíséretében a csaj kezébe adtam a szárat. -Oké. Sietek -léptem el a boxtól és sietve próbáltam megkeresni az ínvédőt. Tényleg nem akartam sokáig váratni a Renit, ha már volt olyan rendes, hogy beválltla egy kis időre az ideges félvéremet. A tőlem telhető leggyorsabb sebességben felforgattam mindent, míg végül előkerült a keresett kellék. Már visszafelé tartottam, mikor Ryan közölte, hogy vigyük ki azokat a lovakat is, amelyikek nem indulnak a versenyen. Erre egy tipikus *WTF* fejet vágtam, mert nagyon nem értettem miért kéne ez. Mindenesetre továbbmentem, mivel így is túl sok időt töltöttem a keresgéléssel, a csaj meg gondolom már ideges volt. Vagy ha ő nem is, de Atlantis biztosan. Látszott a tekintetén, és a mozdulatain, hogy valami nagyon nincs rendben. -Köszi. Csak ezt a pár vackot kellett előszednem -néztem futólag a lányra, aztán tempósan a ló lábaira tettem az ínvédőket. Ez most különösen nehéz volt, mivel állandóan mozdulni akart valamerre a ló. -Nem tudod ezek miért ilyen idegesek? -egyenesedtem fel és vártam Renitől egy megmagyarázó választ, mivel nekem fogalmam sem volt mi ez a nagy stressz. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
Amennyire meg tudtam állapítani, a lány annyira nem volt ismerős, hogy... Hát, nagyon. Meg mertem volna esküdni rá, hogy soha az életben nem láttam még, így viszont jogosan merült fel a kérdés, hogy mit kereshetett az istálló közepén? Ha nyaralni akart, hát, akkor rossz időpontot választott.