|
Témaindító hozzászólás
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Egy skótkockás lovaglónadrágban feszítettem a mai ködös nappalon. Hozzá egy bordó-fekete széldzsekit viseltem, mivel az időjárás most nem kedvezett volna drága kis izmaim mutogatására.
A millitary pályára sétáltam, könnyűszerrel értem a közepére másodpercek alatt.
-Üdvözlet-köszörültem a torkom a csapatnyi egymással foglalkozó, trécselő hölgyemény láttán. Igen jelenleg, csak női tanítványaim akadtak.
-Remélem gondoltak rám, mikor megérezték a tegnapi edzés mellékhatásait-biccentettem célozván arra az izomlázra amit reméltem hogy biztosítottam az egész csapatnak. Elvárás volt a jó fizikai állapot, nem csak a lovaiknak, hanem nekik is. Muszáj volt gondoskodnom az edzettségükről, a lovagláson kívül is... Szóval gyakran látogatták jóvoltamból a konditermet. Szerettem volna, ha edzik a kitartásukat és ha enyém lenne az a csoport ami mindenben toppon van, úgy véltem ez semmiben sem hátráltathatja a haladásunkat.
-Na jó,nem vagytok túl koncentráltak, elméletezzünk egy kicsit -járattam végig a tekintetm a kicsit szedett-vedett bagázson büntetésük kiszabása közben.. Mintha nem itt jártak volna. Akárcsak én mikor észrevettem azt a mozgást. Integettek. Chey volt az. egy széles vigyor társaságában egy kézemeléssel egybekötött biccentéssel -tehát elég férfiasan- üdvözöltem a nőt aki most mindenkit fölölmúlt a pályán...
-vagy akár vethetnek is egy pillantást, a most érkezett lovasra-mondtam végül.-Felér egy elmélettel |
 Mélyeket sóhajtottam a friss levegőben. Imádom a "tanyasi" helyeket,a lovakat,az állatokat és a természetet.Valójában,nem rég jöttem Knlightba,alig pár napja.Nem nagyon ismertem még ki helyet,ezért el indultam egy útvonalon,és csak mentem egyenesen előre.Valahogy ide lyukadtam ki. A hajam ki volt engedve,szokasosan enyhén hullamos volt.Egy citromsárga topp volt rajtam egy farmer dzsekivel,farmer rövidnaci,fekete harisnya,és szegecses boka csizma.Egyik kedvenc oufitem.Imádom.A mai napot már csak egy srác tenné jobbá. |
 Hosszú száron kilépkedtünk a pályára. Bő ujjú pulcsit vettem föl, amit nyugodtan összesarazhatok, ami ugyebár elkerülhetetlen az ilyen időjárásban. Hajamat szoros copfba kötöttem, majd megigazítottam a szárakat a kezemben és hunyorítva előrenéztem. Természetesen rögtön kiszúrtam Adamot és a kis csapatát. Konkrétan a csoportja 20%-a akart igazán militaryt gyakorolni, a többi 80% tinilány akik minden edzés után az istállóban álmodoznak Adamről. Grimaszoltam, majd elindultam a pálya felé. Diszkréten intettem Adamnak mikor elkaptam a tekintetét, majd vágtába ugratva Desertet ugrottam pár bemelegítőugrást távol a csoporttól. A melegítés után végigmentem a pályán, ügyelve minden akadályra. Az egyik rönkoxert a végén súroltuk, de ettől függetlenül hibátlanul mentünk végig rajta. Újra a kezdőpont felé ügettem, de közben figyeltem Adaméket is. |
 Komolyan kezdtem magam úgy érezni, mintha egy kibaszott romantikus filmben lennék. Főleg így, hogy még az eső is elkezdett esni. Életemben egyszer néztem a feléig egy ilyen nyál-tengert, akkor is az volt, hogy esőben futottak egymáshoz. Még ha a csajon fehér póló lett volna... hhmmm.
-Oké -bólintottam és felálltam a földről, ami már kezdett sáros lenni. De igaziból már mindegy is volt, mert amúgy is át akartam öltözni odabent.
Leszedtem a kerítésről a kantárt, odamentem Warriorhoz, hamar felraktam rá és megindultam Izzy után. Útközben már csak szándékosan is lemaradtam, hogy jó szögben legyek a nézegetéshez. Már lassan ott tartottam, hogy "pihenőt" kérek majd a csajtól... és "öltözködési" időt, amit egyedül töltök majd a szobámban. Ez nem... ez így nincs rendjén, mert a látványa beindít.
Szóval mielőtt még nagyon bele tudtam volna merülni a dolgokba, úgy döntöttem átveszem azt a hisztis lovat, mert lassan már vontatta maga után a csajomat. -Fogd meg -léptem Izzy mellé és átnyújtottam a Quarter kantárszárát. Majd a póni vezetőszáráért nyúltam, és sikerült is megszereznem. Ehhez kellett erő visszatartani! Nehezen, de megállítottam. Hosszú forgolódás után sikerült elérnem, hogy legalább egy kicsit nyugton maradjon. Lassan értem hozzá a nyakához és elkezdtem simogatni, közben próbáltam nyugtató szavakat suttogni neki. Hát azt hiszem egy kicsit sikerült is megnyugtatni, mivel mikor elindultunk már nem hisztizett annyira.
/folyt. istálló :D vagy valahol. |
 - Köszönöm szépen. - mondtam büszkén mosolyogva. Hát azt kell, hogy mondjam valamilyen szinten, mélyen a lelkem mélyén tudtam hogy jó a seggem és hogy jók a domborzatai adottságaim, de ezt soha nem hangoztattam. Csókjait hosszan viszonozva menekültem az esőcseppek elől, amelyek egyre hevesebben kezdtek potyogni.
- Minél előbb... Nem akarom, hogy Wodka meghülyüllyön ennél is jobban. - sóhajtottam majd füttyentettem egy éleset és az eddig a kezemben lévő vezetőszárat most Wodka kötőfékéhez csatlakoztattam. A póni hisztisen, mármár pánikolva követett engem, sőt lassan én futottam utánna. Rühelli mind az esőt mind a viharokat. Miközben befelé sétáltunk ajkamat nyalogattam, ugyanis ahol szemfogaival megharapta az előbb a számat most kiserkent a vér. |
Én inkább nem akartam helyeselni, hogy tényleg nagyon drámai tud lenni, ha akar, inkább az ajkaihoz menekültem a lehetséges válasz elől. Közben a kezemet lecsúsztattam a formás hátsó felére. Az az egyik gyengém... mikor megfordul és nézhetem, ahogy előttem sétál és riszálja... ahhw! Legszívesebben olyankor odalopóznék és hátulról is megraknám. És basszus már megint itt kötöttem ki. De ha egyszer mindig kell egy lyuk, akkor nincs mit tenni. Tagadnám meg magam?
-Jó a segged -jegyeztem meg mosolyogva, és játékosan ráharaptam az alső ajkára. Egyébként nem feltétlen szoktam rágcsálódni, ha nem muszáj.
Aztán végül úgy döntöttem fájó szívvel, hogy ha lehet, akkor abbahagyom , mert már így is kezdtem begerjedni ettől az egésztől. Tudja ez a csaj, hogy mi kell a kanoknak!
-Be kéne vinni a lovakat -az egyik kezemet a csuklójára csúsztattam és kicsit simogattam Izzyt, majd próbáltam szabadulni alóla. |
- Helyes! - mondtam mosolyogva. továbbra is puhán simogatva arcát. Mosolyom ismét letörölhetetlenné vált, mintha ráfagyott volna az arcomra.
- Miért teszel tönkre? - kérdeztem értetlenül megrázva a fejem, jelezve, hogy most nem értem miről beszél.
- Én is szeretlek. - suttogtam az ajkaira, majd viszonoztam csókját elhúzva minden egyes másodpercét. Élveztem ahogyan felsőtestünk egymásnak feszült, mélyeket lélegezve igyekeztem nem teljesen bepörögni.
- A héten nem akarok több drámát... eléggé drámai vagyok én ha akarom. - nyögtem ajkaira, ugyanis csikis volt az oldalam és ahogyan azt simogatta ezt csalta ki belőlem. |
-Nincs több soha -néztem a szemeibe, amik most egészen közel voltak, amit egyáltalán nem bántam. Sőt, megnyugtatott az előbbi eset után. A kezeimmel a derekánál fogva húztam közelebb és közbe simogattam kicsit. Szerintem még mindig feszült volt. -Nem akarlak tönkretenni -őt soha. Mert ez új. Senkibe sem szerettem így bele ráadásul ilyen rövid idő alatt.
A kérésén elmosolyodtam. Hát ezt se sűrűn hallottam még.
-Szeretlek, szerelmem -suttogtam az ajkaira és őrült szenvedéllyel csókoltam meg. Még közelebb húztam magamhoz, és így már a felsőtestünk is összeért. |
- Nincs több ilyen? Nincs több titok, nincs több idegen csajok hülyegéseinek a hallgatása, mert ez stresszel, és ha én stresszes vagyok az neked sem jó. - döntöttem homlokomat az övének. Egyik kezemet finoman felvezettem a nyakán, miközben a hajába túrtam, míg a másikkal a mellkasán szórakoztam.
- Nincs több ilyen a héten oké? - kérdeztem még mindig a homlokának döntve a fejemet. Igaz hogy miközben beszéltem a fogam alatt recsegetta homok az előbbi hancúrozástól, de most akkor is jó kedvem volt, még ez sem tudta elrontani.
- Na és akkor most mondd, hogy szeretsz és csókolj meg. - kértem mosolyogva miközben az ölébe ültem és lábaimat körülfontam derekán.Azzal a kezemmel ami eddig a mellkasán szórakozott most újra arcára helyeztem és hüvelykujjammal a pofontól bepirosodott területet simogattam. |
A kérdésére heves fejcsóválásba kezdtem és aggodó képpel néztem rá. Pedig egyértelműen az volt amit ő mondott. Néha egészen tud fájni a valóság. Már így is emésztett a dolog, de még jött ez is. Izzy is haragudjon rám... már csak ez hiányzott.
A szememmel végig követtem a közelődő alakját, és már gondolatban felkészítettem magam a legrosszabbra. Teljesen meglepődtem a reakcióján. És komolyan kezdtem magam sajnálni. Tegnap a fejemet vertem be a medencébe, ma leestem a lóról, erre még Izzy is felpofoz.
Igazán nem tudtam mit mondani, és jobbnak is láttam ha befogom a számat. |
- Ahan... értem. - mondtam oldalra döntött fejjel karjaimat mellem előtt összefonva. - Szóval ha jól értettem egyik lyukból a másikba, másikból a harmadikba? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Ki kellene hogy akadjak, de már nem lep meg... egy pár pillanatnyi felháborodás után kezdtem úgy érzeni megint felfújom az ügyet, mert azt is csináltam. Közelebb sétáltam hozzá, majd leguggoltam elé. Lekevertem neki egy pofont, de rögtön ezek után lágyan megcsókoltam.
- Remélem nem fog még egy ilyen írtózatos kinézetű luvnya ezzel megkeresni. Legyen ez az okuló példa. - simítottam az arcára a kezem, pontosan oda ahol elcsattant a pofon. Túl engedékeny vagyok... kicsit szigorúbbnak kellene lennem, mert így nagyon el fog kanászodni... Na mindegy majd holnaptól.... |
Kivert a víz és a szívem a torkomban dobogott. Megőrjített ez a forróság. Legszívesebben letéptem volna minden ruhámat magamról. A kerítéshez léptem, hogy tudjak addig is valamit szorongatni. Legszívesebben elrágtam volna a kerítést. Egy normális indokom sem volt az egészre. És most ez miatt kell elveszítenem még valakit. Próbáltam összeszedni a gondolataim és egy kézzel fogható magyarázatot adni, tényleg próbáltam.
-Elenát nem szerettem. Oké furcsa ez így, de félreismertem. Ő nem az volt, akit láttam benne, és erre túl hamar rá kellett jönnöm. Ideges voltam, mert féltem elmondani neki az igazat. Kimentem a faluba, jól be akartam rúgni, ami sikerült is. És ott találkoztam Everrel -próbáltam a kerítés fáját kaparni, de hosszú körmök híjján ez nehéznek bizonyult. -Igaziból szakítottunk is utána Elenával, de messze nem ez miatt. Az csak utólag szívárgott ki -a lábaim felmondták a szolgálatot, és leültem a földre. Hát szívesen elszívárogtam volna én is kínomban. |
- Öhmmmm.. oké ez mi volt? - kérdeztem a lehetőségekhez képest higgadtan, talán kicsit kérdőrevonóan. - Na és akkor most kapsz két percet, hogy elmagyarázd ez az egész mi volt? - kérdeztem hátra léptem. Tudtam, hogy nem én vagyok az első, de az a tudat mégis kiborít, hogy előttem alig egy héttel más csajt fűzött. Kezdem azt hinni, hogy nagyon félreismertem. Ha most nem lenne így lefagyva képen röhögtem volna a csajt és leszedtem volna a lóról, hogy aztán egy kis homokot nyomjak le a torkán, de rá kellett jönnöm volt igazság alapja a történetnek, ha ennyire leblokkolt.
- Hallgatom! - szóltam továbbra is higgadtan. Nem fogom felemelni a hangom, ha csak nem ad rá alkalmat. Hangom határozott de mégis még mindig a higgsdt, tlán a túl higgadt tartományban volt. Közelebb jött, de én hátráltam. Csinálhatjuk ezt egy darabig, elég nagy a pálya... |
Miután sikerült nekem is lenyugodnom, feláltam és hagytam, hogy Izzy leporoljon. Időközben idért az ismeretlen lovas is, akit hallottam az előbb. Egy robosztus angol telivéren ült a csajszi. Vörös hajú lány, szép keskeny alakkal. És ahogy egyre közelebb ért, villámként ért a felismerés, hogy vele volt dolgom a múlt héten. Azonnal elfordultam, nehogy felismerjen, de akkor már késő volt. -Szia mókuska -köszönt rám azzal a becenévvel, amit aznap este aggatott rám. Hát kezdtem elsápadni. Ezt elég lesz kimagyarázni Izzynél. -Hello -fordultam Ever felé a kíntól vigyorogva. -Mi a helyzet arrafele? -már komolyan mondom, hogy égett a pofám.
-Semmi. Látom egy újabb csajt próbálsz az ujjaid köré csavarni. Ügyes húzás volt Elenával is játszadoznod, csak azzal nem számoltál, hogy éppenséggel a régi barátnőjével csaltad meg. Sajnos ezzel minket is szétválasztottál. Ha tudtam volna róla, teljesen máshogy alakultak volna a dolgok. Csak miattad kellett titokban tartani... miattad, mert neked csak egy non-stop dugható csaj kellett. Hát a bőr lesülhetne a képedről... hímringyó -csak álltam ott, egy szót nem tudtam szólni. Időközben Ever is eltűnt és én csak álltam ott mozdulatlanul és készültem a lebaszásra. |
- Harcos? - kérdeztem nevetve, ahogy sejtettem hamar kelültem alulra. Hideg ujjai pólóm alá kalandoztak amitől csak beszívtam a hasam, ugyanis az az volt az egyik legérzékenyebb pontom.
Annak érdekében hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz kicsit oldalra döntöttem a fejem, de ezen kívül csak hangosabb és gyorsabb levegővételekkel tudtam reagálni.
- Azt hiszem igazad van. - mondtam halkan, majd utána én is feltápászkodtam a földről és előre döntve megráztam a hajam, majd egy mozdulattal oldalról hátra dobtam - tudod ahogy a filmekben -.
- Na gyere ide. - mondtam mosolyogva a leporolós kérdésére és finoman elkezdtem porolni a hátát, majd a hajába is beletúrtam, hogy kijöjjön onnan is a homok. Eztán a lábait poroltam le. Miután végeztem csak egy csókot nyomtam ajkaira, majd felültem a kerítésre. |
Amint éreztem, hogy lejjebb csússzant, heves tiltakozásba kezdtem. -Nem, nem, nem, nem! Távozz, harcos! -természetesen azonnal felpattantak a szemeim és próbáltam lelökni magamról, sikertelenül. Végül megadtam magam. Nem bírtam tovább. Megőrjített...
Szóval magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam. Közben átfordultunk és így én voltam felül. Félig rajta feküdtem, a kezemet bevezettem a pólója (?) alá és szenvedélyesen csókolgattam. Elpattant az utolsó idegszálam is amelyiken táncolt, és ami megálljt parancsolt volna. A nyakát is puszilgattam, mikor a távolból patadobbanások zaját hallottam. -Talán itt és most kéne ezt abbahagyni -a felismerés bánatával átitatott, búvalbaszott arckifejezéssel szálltam le róla és a kerítésnek dőlve ültem. -Majd leporolsz? |
- De nem kell. - suttogtam gonoszul elvigyorodva miközben finoman végigsimítottam arcán és karján is. Annyira édes volt, komolyan nem volt szívem tovább kínozni, de muszáj volt. Vissza kell adnom amit tőle kaptam mert akkor ő nyerne és én nem szeretek veszíteni. No meg nem esett jól a csikirohama sem. Kicsit igazodtam rajta, lentebb is csúsztam hogy ne a hasán üljek már szegénynek, az hiányzik már csak, hogy berókázzon nekem mert akkor rám kenheti hogy túl nehéz vagyok. Egészen ágyékáig csúsztam de még előtte egy finom csókot nyomtam ajkaira.
- Felengedhetsz. - nevettem fel és mostmár elfoglaltam törvényes és végleges helyemet. Ennyi feladtam. Nem bírom nézni ahogy szenved. Egy te nyertél mosollyal pillantottam rá miután kinyitotta a szemét. |
Hát nagy köcsögség olt így megkínozni szegényt, de komolyan szükségem volt rá. Jogosan volt rám dühös, mert én is nagyon jól tudom, hogy utálja, ha csikizem. Amikor abbahagytam az gondolom nagy megkönnyebbülés volt számára, csak éppen nekem nem. Amint eldöntött és rámült, tudtam mire megy ki a játék. És ez a lehető legszörnyűbb kínzás, ezért próbáltam megakadályozni. -Félek -suttogtam és próbáltam ellökni magamtól. A fejemet oldalra fordítottam, és a kulccsontjánál tartottam vissza, ahogyan lehetett. A szememet becsuktam, hogy mégcsak ne is lássak. A gondolataimat meg próbáltam másfelé tekerni. Mondjuk Hawaii. Napsütés. Bikinis csajok... nem! Nincsenek bikinis csajok, most nincsenek! Helyettük vén, ráncos öregasszonyok, akik undorítóak és egy pók rágcsálja a nyakamat. Igen, egy pók, a legnagyobb félelmem.
Szóval eddig nagyjából sikerült féken tartanom magam, csak azért imádkoztam nehogy elkezdjen mozogni... |
Kicsit megijedtem amikor meg sem szólalt, csak mereven bámult maga elé. Rosszul esett a tudat, hogy talán megint sikerült megbántanom. Kicsit talán összeszorult a gyomrom az idegességtől. Torkomba ismételten gombóc szorongott és a sírás folytogatott. Kezdtem megijedni magamtól. Túl szentimentalista lettem mióta ismerem Virgilt.
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem kicsit megnyugodva. - Ez most megijesztett. - suttogtam a vállára hajtva a fejemet. Nevetve kapaszkodtam a nyakába mikor felemelt. Reméltem ogy mostmár minden oké, de megint csalódnom kellett. Lenyomott a földre és csikizni kezdett. Először kicsit megijedtem hogy most "megerőszakol", így ez kicsit megnyugtatott, de tudta, hogy nem szeretem ha csikiz, ezért ott lökdöstem ahol értem és ott haraptam bele ahol tudtam. - Idióta. - nyögtem fel a homokban fetrengve és Wodka pofikáját elhessegetve, ugyanis minden áron meg akarta enni a hajam. És amikor végre azt hitte, hogy lehiggadtam csak nevetve döntöttem a hátára és ültem a hasára. - Figyelj csak! Velem nem szórakozol büntetlenül. - néztem rá halál komolyan. Egészen közel hajoltam hozzá miközben elhangzott kijelentésem, majd nyakához hajoltam és puszikat nyomtam rá. Hát ha az kell, hogy az előbbit vissza kapja akkor most tüzeljük fel... ezen aztán nem múlik. |
 Szomorúan lestem rá, mikor otthagyott a kerítésnél. Tudtam, hogy miért csinálta, azt hiszem ez így volt a helyes. Csöndesen hallgattam végig a mondandóját, mihelyst visszatért. Egy szót nem szóltam, így azt hihette, hogy most tökre berágtam rá. Pedig nem. Továbbra is a helyemen maradtam, szó szerint szobroztam ott rezzenéstelenül. De amint kimondta, hogy szeret, na az a szívemig hatolt. Odafordultam hozzá és megsimogattam a combját meg a kezét. -Én is téged Muki! -kissé oldalra fordultam és leemeltem a kerítésről. Úgy nyomtam a szájára egy puszit. De még mindig tartottam. Igaziból nem volt annyira nehéz, de huzamosabb ideig nem szeretném cipelni. [pic: itt ]
Mikor már azt hitte, hogy most akkor minden oké, megvillantottam egy kaján vigyort, lefektettem a földre, ráültem és olyan csikizést adtam neki, hogy azt az életbe nem fogja elfelejteni. -Bocs, de késztetést éreztem rá -hajtottam le a fejem szomorúan. Ennyi erőből minden reggel fejbecsaphatna egy serpenyővel mert késztetést érez rá. |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
