|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.20. 16:29 - |
 Csöndes, ősszel avar, télen hó, tavasszal virágfödte ösvény. Az egyik legnépszerűbb lovaglási útvonal, csak ezen az ösvényen lehet eljutni Forgotten Fields-be. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Szerinted komolyan beszéltem? -az arckifejezése ellenére olyan brutális röhögőgörcs jött rám, hogy kajak majdnem leestem a lóról. Úgy kellett visszahúznom magamat a nyeregbe, mert már félig oldalt voltam.
-De ha már itt vagyunk -kezdtem el még mindig vigyorogva. -Akkor tarthatok neked biológiai órát, amit közbe mutatok magamon -oké, eddig bírtam. Bekönnyeztem. Percekbe tellett mire újra képes voltam komolyabban beszélgetni.
-Csak nyolc évem van vissza. Nem lehet mindent az utolsó pillanatokra hagyni -Megint elnevettem magam. Ennyit a komolyságról. Körülbelül úgy behülyültem, mint még soha.
-Honnan veszed, hogy az ágyamba akarlak vinni? Lehet állva is csinálni -már fájt az oldalam is ennyi nevetéstől. |
 - Nem, mert az embereknek nincsen zúzája, te biológia zseni. - mondtam halál komolyan. - ÉN nem is árulok libazúzát, ezért nem kell venned. De amúgy meg mást nagyon szívesen eladok. Tudod jó meggyőző képességem van, az már biztos. - mosolyogtam rá és kicsit még mindig gyorsítottam a tempón. Nem gondoltam volna, hogy tényleg komolyan gondolja. De ezek szerint mégis teljesen komolyan gondolta.
Kikerekedett szemekkel figyeltem mikor azt ecsetelgette, hogy gyerekeink lesznek. - És ezt miből gondoltad? Szeretem a gyerekeket, de ennyire előretervezni? - kérdeztem még mindig kikeredett szemekkel. Nem tudtam ezt mire vélni, dejól esett egy kicsit a jövőt tervezgetni.
- Akkor majd én edzem azokat. Tied a hasizmod, enyém az arcizmod. Hidd el még pár együtt töltött nap és órákon keresztül képes leszel röhögni! - nevettem fel. - Ó köszönöm szépen, de azt hiszem, hogy ahhoz, hogy az ágyadba vigyél ennél több kel! - jelent meg egy ravasz vigyor kerekedett az arcomra. |
-Húha. Nem hiányzik? -kerekedtek ki a szemeim. -Libazuza... akkor én már azt se veszek tőled -nevettem el magam. Életemben nem röhögtem még ennyit!
-Azt kihagyjuk. Majd sok kis Virgil és Izzy rohangálna a közös kertes házunk udvarán -tényleg akartam gyereket, ezzel nem tréfálkoztam. Csak hát nem 20 évesen, maradjunk annyiban. Minimum 28, előbb nem, mert ki kell használni a fiatalságomat.
-Inkább az arcizmaim rokkanak bele -javítottam ki. A hasamon már annyi izom van, hogy szerintem azt is bírnám ha 2 órán keresztül folyamatos felüléseket kéne csinálni. Jó mondjuk utána nem biztos, hogy egyhamar tudnék mozogni.
-Szerinted helyes vagyok. Arról -vontam vállat. -Te meg szép vagy -mindent vagy semmit. Még egy-két ilyen bók...az ujjam köré csavarom, aztán meglátjuk mi lesz belőle.
Mikor ő gyorsított én is követtem azt a tempót. Warrior bírta. Amúgy is ráfér egy kis mozgás. |
- Ohh hát az nehéz lesz,a zt tavaly nyáron kioperáltattam és eladtam a feketepiacon, mint libazúza! - jelent meg egy véresen komoly arckifejezés az arcomon, azonban ezt sem bírtam ki nevetés nélkül. Komolyan ma már annyit röhögtem, hogy kezd fájni a hasam. A magam vidám egyénisége mindenkit lefáraszt egy idő után, ez történhetett Virgillel is, mert egy idő után már csak mosolygott.
- Hát legyek? Az öngyilkolászást azonban ki is hagyhatnánk! Azt nem bánom ha elfelejtjük. - mondtam teljesen komolyan.
- Ohh te drága jó ember! Nemtán nem bírja a drága hasizmod a nevetést? - kérdeztem miközben finoman a hasára csaptam.
- Én fényezem az egódat? Miről beszélsz te? - kérdeztem rámosolyogva, miközben ügetésre váltottam Padront aki már lelassított lépésbe. |
-Jajj! Egyem a zuzádat! -nevettem el magam a válaszán... meg az én reakciómon. Csak hülyéskedésből mondtam.
-De mi? -komolyodtam meg egészen picit, mikor kijelentette, hogy jó lennék színésznek. Szerintem egyébként pont nem, de mindegy. -Te meg Júlia, ok? -néztem rá, ő meg elröhögte magát. Én már nem tudtam úgy, mert már zsibbadtak az arcizmaim is. Azt se vettem észre, hogy időközben lassú lépésre váltott a ló.
-Ne fényezd az egómat ennyire -vigyorogtam rá erőtlenül. |
- De azért nem vagyok pletykás vénasszony. Csak szeretem tudni kivel mi történik, már ha azt megtudom, de ha nem tudom meg hidd el az sem vág földhöz. - mosolyogtam ismételten rá. - Köszönöm. Tudtam, hogy ügyes vagyok, dagadhat mostmár a májam, hogy te is büszke vagy rám. - nevettem fel drámai hatását erősítve eddigi mondanivalómnak.
- Te jó lennél színésznek Virgil. Te lennél Rómeó... - sóhajtottam fel "ábrándozva" magam elé meredve közben, azonban mikor elképzeltem Virgilt a kis harisnyákban röhögnöm kellett, így az eddig benttartott nevetés most egyszeriben kitört belőlem. Padron szegény nagyon nem értette mi a bajom.
- De ne aggódj, nem azt mondtam, hogy nem vagy helyes. Akkor oltári nagyot lódítottam volna. Azt mondtam nem vagyok beléd szerelmes. Nagy különbség! Nem de bár? - kérdeztem vigyorogva, nevetésemet immár visszafogva. |
A mentegetőzése egészen aranyos lett. Ebből azt sikerült leszűrnöm, hogy olyan mint az ex-szomszédaim az emeletesbe. Azokat az öregeket is mindig érdekelte, hogy mi van a másikkal, füleltek állandóan, és amikor valaki jött hozzánk, ők nézelődést tettetve kifigyelték ki és miért. Egyébként szörnyű, ha valaki állandóan mindig mindent tudni szeretne és mint valami nyomozó, áskál a másik életében. De valószínüleg abban Izzy tényleg nem hazudott, hogy rosszkor volt rossz helyen. Előfordulhatott, hogy kihalott egy-két dolgot amit nem is akart. Mondjuk ezt a dumát már ezerszer bevágták nálam. Neki viszont kezdtem elhinni. Figyeltem közben minden porcikáját, az idegességre utaló jeleket.
-Oké, ezt most sikerült jól kimagyaráznod. Büszke vagyok rád! -lehet, hogy tényleg nem jövök be neki? Hát ki tudja. Nem vagyok önimádó, sosem leszek igazán az és el bírom fogadni, ha valakinek rosszabb más az ízlése. Az oké, hogy eddig a legtöbb csaj azt mondta jól nézek ki... attól még lehetnek kivételek. Mindenkinek én sem felelhetek meg, és nem is fogok. |
- Igen én tudom. És úgy a helyes ha nem árulok el többet. - jelent meg egy mosoly az arcomon. Mélyen a hallgatásba burkolózva figyeltem hol Virgilt, hol pedig az utat, de néha Padron csipkelődésére is odafigyeltem, ilyenkor rákoppintottam a szár végével az orrára.
- Ó Virgil, te el vagy tévelyedve. - nevettem fel megrázva a fejem. - Csak érdekelnek mások mindennapjai, no meg mondom, hogy rosszkor vagyok rosszhelyen. - mondtam vigyorogva. Hiába hiszi azt, hogy hazudok nem vagyok szerelmes sem belé sem másba. - De ne aggódj biztosan találsz mást. - jelentettem ki gonosz vigyorral az arcomon miközben visszafordultam az úthoz.
- Ohh egyem meg.. ez de aranyos érvelés volt. - sóhajtottam enyhén talán cinikusan, de azért igyekeztem jófej és kedves maradni. Cinizmusomnak talán az lehetett az oka, hogy soha nem bírtam, ha valaki elégedetlenkedik a súlyával, főleg akkor, ha iszonyat jó alakja van, bár tudom, hogy itt nem erről van szó. De akkor is! |
-Semmi, semmi, semmi -ebből már kiderítheti, hogy nem fogom elmagyarázni neki.
-Hát akkor mégis lehet valami olyan is, ami miatt nem beszélsz... de tudod -vontam vállat. Most mit csináljak, ha nem böki ki? Megerőszakolni nem fogom érte. Mellesleg azért sem lennék pipa, ha felsorolná az összes boxerem színét. Hát ha érdeklik ezek az infók.. csak nyugodtan. Mondjuk azért jó lenne tudni, mégis miket beszélnek még rólam a hátam mögött.
-Egyébként tetszem neked, vagy mi, hogy ennyire érdekelnek ezek a velem kapcsolatos dolgok? -azt hiszem eltaláltam a gyenge pontját, ami igaziból minden nőneműnek egyben a gyengéje. Először elpirulnak és elkezdik répavörös fejjel, hogy "hát izéé... az úgy volt, hogy izééé....én csak .... " KAMU! Amelyik már így kezdődik, az egy rohadt nagy hazugság. Bejövök nekik, csak fosnak elmondani. Félnek a nagy farkamtól.
-Azért egókirály nem vagyok -vigyorodtam el. -Félreértessz. Itt nem a súlyommal van a probléma, hanem azzal, hogy ha folyamatosan csak zabálok, hízok megbaszhatom a sok edzést -vontam vállat. -Egyébként meg nem érdekel hány kiló vagyok, csak az érdekel, hogy amiért küzdöttem az maradjon is meg láthatónak. |
- Na mesélj csak akkor mire kellene gondolnom. Ha nem kell félnem akkor? - kérdeztem vigyorogva miközben gyorsítottam kicsit a lassú ügetésen.
- Nem árulhatom el a bizalmas információkat, amúgy ne aggódj nem sok mindent tudok, egészen egyszerű apró cseprő dolgokat, olyanokat mint hogy kockás a hasad. - nevettem fel. Sokat nem tudtam az életéről, a viselkedéséről is csak annyit tudok amennyit itt megmutatott, a kinézetéről sokat tudok, de az nem olyan lényeges. A kapcsolatairól, pedig még annyit se tudok mint az összes többiről együtt véve. Ami igazából nem is zavar. Nem szeretem beleásni magam a szerelmi szálakba, mert a végén elképedek milyen gusztustalan dolgok jönnek elő.
- Ohh te egókirály. Úr isten... kicsit is hízol. Ez fáj. - sóhajtottam miközben megfogtam a homlokomat. - Kérlek ne kezdd te is azt amit a lányok! - kértem vigyorogva. |
Látszik, hogy nem értette a poént, mert gondolom nem nézi azt a műsort amelyikbe én ezt hallottam. De azért látszólag jól szórakozott rajta. Én meg csak mosolyogva megforgattam a szemem. A kérdésére viszont már én nevettem, de nagyon. Én nem pont arra gondoltam amire ő...
-Nem, nem, csak... -képtelen voltam megmagyarázni, inkább hagytam a fenében és nevettem az egészen.
-Például? -azért itt már kicsit jobban elkomolyodtam. Durva lenne, ha felsorolna egy csomó olyan információt rólam, amit csak az tudhat akinek volt valamilyen köze hozzám. Úgy értve, jó barát és tudta a szokásaim, vagy ha kicsit másmerre tekeredünk, akkor egyéb infók is kikerülhettek.
-Igen, le a kalappal előttem -bólogattam és eleresztettem a pólómat, ami így lecsúszott. -Az a rossz, ha egy kicsit is hízok, már nem látszanak úgy az izmaim |
- Hé... Virgil. Minden rendben? Elgurult a gyógyszered, vagy mi a bajod? - kérdeztem nevetve, azért szórakoztatott a szeleburdiság, a szétszórtság és a hülyeség ami párosult egy nagy adag perverzitással, de ha mindettől eltekintünk egy jófej sráccot találunk magunk előtt. Sokak csak a külső alapján ítélnek, oké, virgil helyes meg minden, de nem barátkoznék vele csak ezért. Ha az a bizonyos belső nem fogott volna meg biztos, hogy szó nélkül elvágtattunk volna mellettünk nemrégiben. Nekem aztán nem kell még egy nőfaló. ~Elég ott Kellan is...~ gondolkoztam el, majd az újabb megszólalására csak nevetnem kellett. - Mégis mi mást? Félnem kellene netalán tán? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, talán kicsit túl is játszva az ijedtséget. - Ha te azt tudnád...! - nevettem fel, gonoszan. Nevetve néztem ahogy felhúzza a pólját, majd elképedve vettem tudomásul, hogy a csajok tényleg nem vicceltek. - Hát Virgil le a kalappal! - mosolyogtam rá, majd az elénk terülő útra pillantottam. |
Nagyon feszegette a határaimat ezzel a témával. Beindította a piszkos fantáziám... ki akarta hozni belőlem az állatot. Akkor még lenne ám hatalmas dugás a terep után! Van rajtam egy bizonyos on/off gomb, ami csak képzeletbeli és szavakkal lehet bekapcsolni, de ha valaki azt megteszi, akkor egy darabig nem biztos, hogy fog örülni a perverz énemnek, aztán meggondolja magát a szobámba érve.
-Én? -kérdeztem elnyújtva és ledöbbent képpel, majd elváltoztattam a hangomat és affektáltam. -Hát mit képzelsz te?! Egy forintot nem adol a gyerekeidnek! Te patkány! -ezt csak hülyeségből mondtam. Egyébként az egyik showműsorban hallottam. Erről pedig eszembe jutottak a Csiszka-fivérek. Má' megin' itt jártak a Csiszka-fivérek!
-Nyugodtan kinézhetsz mást is. Szó szerint -itt már tényleg elröhögtem magam. Lassítanom is kellett, mert majdnem leestem a lóról.
-Úristen! Mi mindent tudsz te? -kérdeztem tőle komolyan, de ennek ellentmondott a vigyor az arcomon. Lehet még azt is tudja amit még nem kéne... beszélnek rólam egy-s-mást, mert visszahallok dolgokat, de azért egy-kettőről még nem tudok. Azért azt tudni szeretném, hogy milyen "személyes dolgokról" tud már az egész suli.
-Amúgy tessék - egy gyors mozdulattal felhúztam a pólómat, hogy legyen boldog. Mindegyik erre élvez. De azt már kevesen tudják, mennyi munka van vele. Nem elég a sok edzés. |
- Hát ez mennyivel jobb ajánlat lenne a számomra? - kérdeztem pimasz vigyort eresztve felé. PAdron éreztem hogy egyre inkább lelazul és nyugodtabbá válik, ezért nyugodtan engedtem le a szárat, hiszen innentől kezdve a lábaimmal és a súlyommal is tudom irányítani. - Ohhh de Virgil, ne legyen ennyire piszkos a fantáziád... Szégyeld magad! - korholtam játékosan, azonban a vigyor az én arcomon is ott bújkált. - Nem, amúgy én bírom! Tudod Virgil mi a dúrva? Az, hogy ki is nézem belőled... - nevettem fel arra utalva, hogy kinézem belőle, hogy kiélvezkedné magát elég rendesen. - Biztos forrásokból tudom. - nyújtottam nyelvet pimaszul, hiszen ez így volt. Nem egyszert jártam már úgy, hogy éppen a szobája előtt mentem el és nyitott ajtónál öltözött, vagy éppen a tesiórák és az osztálytársnői beszélgetései is elég sokszor a fülembe jut. Én szeretek mindenről tudni, még arról is ha egy légy fingik. - De a forrásom névtelen óhajt maradni, így ezt nem fogod megtudni, viszont mostmár én is kíváncsi lennék arra a hasizomra. - jelentettem ki. - Mondtam, hogy elhiszem... - ráztam a fejem nevetve. - Ha csak fele olyan jó mint ahogy a gazdája kinéz akkor annál minden ló rosszabb. - jelent meg egy pimasz vigyor az arcomon. |
Az enyhe "oltására" csak megforgattam a szemem. Valószínüleg jólesett neki, hogy ezt most így elmondhatta. De nem akartam már visszaszólni, felesleges lett volna. Hanem a következő mondataira, már csak ki kellett böknöm valamit. -Na, azért annyira nem lennék szemét. Csak lefárasztanálak -a gondolattól azért mégis mosolyogtam, pedig jó lett volna, ha tudom tartani a komoly pofát. -Passz. De honnan veszed, hogy kockás a hasam? -ez a kérdés most kifejezetten foglalkoztatott. Még nem láthatta teljes fedetlenül a felsőtestem, csak tippelhetett, mivel nem ismer olyan rég óta. Mindenesetre jólesett, csak fura volt. -Egész nyugodtan el is hiheted -vigyorogtam rá gúnyosan, majd a gyorsítását lereagáltam és ügetésbe indítottam a lovat. |
- Bocsásson meg ő méltósága. - mondtam nevetve, majd csak grimaszoltam azon ahogyan az egoista barmot alakította. - Hidd el nekem sokkal jobb, ha nem játszod az egókirályt. Nem áll jól. - tanácsoltam miközben jóízű kacagás kerített hatalmába.
- Ohh elhiszem... az is biztos, hogy nem lennék aztán teli energiával, gondoskodnál róla. Ahogy arról is, hogy sokat tartózkodjak a közeledben. - ráztam meg a fejem vigyorogva, megint egy pajzán mumussal kellett összeakadnom nem baj szórakozni még szabad.
- Na és mondd csak Mr. Kockahas akkor miben ha nem westernben érünk a nyomotokba? - kérdeztem vissza. - A fogathajtásban biztosan, de az más kérdés.... - és ha már a fogathajtásról van szó kellene keresnem egy segédhajtót aki segít nekem. - És mielőtt félreértenéd nem zavar a lovad fényezése, elhiszem, hogy jó! - nevettem fel, majd Padron oldalába nyomtam a sarkamat, ezzel gyorsításra ösztönözve. |
-Az több mint megtisztelő, ne viccelj... -szándékosan feljebb húztam a fejem. Szerintem amúgy egész jól alakítottam az önimádó majmot. Dehát gondolom a csaj is tudta, hogy én is csak hülyéskedek.
-Óóó, elhiszed, hogy téged biztos lemozgatnálak? -egy pajzán vigyor csúszott fel az arcomra. Hát ha már ő ezzel támad, akkor én is. Különben is jót tett a fantáziámnak, hogy felhozta a témát.
-Csak nem westernben! -emeltem fel a mutatóujjam a felháborodott visszavágásra. Gondolom nem tetszett neki túlságosan, hogy fényeztem egy kicsit a Quartert. De ha egyszer megérdemli... nem lehet megfeledkezni róla sem. |
- Ohh milyen megtisztelő... pont elém szálltál le. - sóhajtottam mézes mázason, majd lazítottam kicsit a száron. - Milyen megtisztelő, hogy veled sodort össze a sors. - nevettem fel meghajolva a nyeregben ezzel kifejezve a tiszteletemet "félisteni" mivoltja előtt. Szerettem az ókori görög történelmet, innen jön állandóan a sok marhaság. Figyelmesen hallgattam végig a lováról való áradozást, de azért a végén grimaszoltam egyet, amolyan nem láttad még Padront grimasszal.
- Szegény ló, nem lennék a helyében. Valószínűleg engem sem mozgatnál le sokszor. - nevettem fel perverz beszólásomon. Leginkább reméltem, hogy elengedi a füle mellett, ez csak úgy kicsúszott a számon.
- Jólvan már! Nem kell fényezni. Mi is vagyunk olyan jók! - nyújtottam ki a nyelvem. |
Kifejezetten tetszett a csaj kérdésemre adott válasza. Ezen már tényleg nevetnem kellett egy kicsit. -Hát... tudod néha a Földre is lejönnek a félistenek -mondtam nagyképűen magamra mutatva. Mondjuk ez messze állt a valódi énemtől, ugyanis nem vagyok egoista. Fogalmazzunk úgy, hogy elfogadom magam. Mások hiába látnak megfelelőnek, vagy tökéletesnek, mert mindig találok hibát magamban, meg állandóan diétán vagyok, hogy látszódjanak az izmaim rendesen. A kitartásom jelképei.
-Ki kellett hozni megmozgatni -vontam vállat. -Amúgy igen, tudom, hogy jól néz ki. Meg rohadt jó reining-ben -a western ezen fajtáját csak nyugodt, figyelmes és együttműködő hátassal lehet normálisan csinálni. Olyan mint a díjlovaglás, ott sem lehet egy vadlóval berontani. |
- Jólvan na, neki se lehet mindig nyugodt napja. - mondtam megforgatva a szemem, majd halványan elvigyorodtam. Hülyeség lett volna azt mondanom, hogy nem vettem észre, hogy végigmért, de nem bántam, hiszen eközben én is tüzetesen végigmértem a mellettünk lovagló srácot.
- Óhh hát reméltem hogy összetallkozok valami félistennel, már-már kezdtem feladni a reményt mikor megláttunk titeket. - mondtam nevetve. - Nem, amúgy halál komolyra véve a szót csak megjáratom ezt a tomboló fenevadat, hamár az egész délelőttömet elcsesztem Vodka kanyarodásának tökéletesítésére, teljesen fölöslegesen. Olyan az a póni mint egy dömper... - fújtam ki a levegőt, miközben jobbkezemet a nyeregkápára helyeztem, majd Virgilre néztem. - ÉS ti? Amúgy nem is mondtam még hogy nagyon helyes a pacid. - néztem a lóra. Sokkal de sokkal nyugodtabb volt, mint az én lovaim bármelyike. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
Csöndes, ősszel avar, télen hó, tavasszal virágfödte ösvény. Az egyik legnépszerűbb lovaglási útvonal, csak ezen az ösvényen lehet eljutni Forgotten Fields-be.
