|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:41 - |
 |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 -Aha. Nagyjából -ingattam meg a fejem. Kezdtek visszatérni az emlékeim, csak voltak homályos részek. Lehet, hogy azok már úgy is maradnak. Mondjuk a lényeget fel tudtam idézni, ez számít.
-Nálad azért nem édesebb -kacsintottam rá. Én a magam részéről utálom, ha becéznek, mert az olyan lekicsinylő. Mármint, hozzám nem illik. Egy csajhoz igen. Ha Izzy azt mondaná, hogy ne húzzam ezekkel a baromságokkal, akkor nem így hívnám. Mert én tisztelem annyira a másikat. Én viszont csak ritkán kaptam meg ugyanezt a szukáktól. A "kedvencem", amikor a f*szomat becézgetik... na attól komoly mindfuckot lehet kapni!
-Azért ennyire ne fényezd az egómat -vigyorogtam a csajra és továbbra is az oldalát birizgáltam, mintha muszáj lenne. Na a bocsánatkérésén viszont meghökkent fejet vágtam, és kicsit oldalra is döntöttem a búrámat. -Hát bocsáss meg... -hagytam félbe a mondatot és egy puszit nyomtam a szájára, de már akkor is feszített a röhögés. -... hogy ilyen piszkosul hatalmas dákóm van -fejeztem be a mondat végét és elröhögtem magam. A hátamra dőltem és úgy szenvedtem. Aztán mikor sikerült lenyugodnom, akkor Izzyre néztem. -Amúgy ma van az állatok világnapja. Ünnepeljük meg magunkat! |
 - Emlékszel már valamire? - kérdeztem finoman végigsimítva az arcán, majd ajkain, aztán pedig finoman viszonoztam csókját. Érintéseitől kirázott a hideg ami látszott is ugyanis összerázkódtam egy percre.
- Nyuszifül... ez annyira édes. - mondtam mosolyogva, tetszett a becenevem, bár kifejezetten útáltam ha egy kapcsolatban valaki mókuskámnak meg mittudom én minek becézi a másikat, de ez a nyuszifül elképesztően édes volt.
- Így igaz. Mint már kezdetekkor is mondtam te egy félisten vagy. - lestem édesen a szemeibe. Ahhoz képest, hogy a nap eleén kijelentettem nekem nem jön be, most már ott tartunk, hogy lassan jobban függök tőle mint eddig bárkitől.
- Ne haragudj. - húztam el a szám bűnbánóan miközben egyik kezemet a hátára simítottam. - De ez a te hibád is. - néztem rá sunyin... |
-Már az első is baromság volt -vontam vállat. Azt hiszem inkább az én hibám volt az is. Nem kellene állandóan így felfújnom magam apróságok miatt.
-Én se nagyon -mosolyogtam rá. Már kezdtem visszanyerni az emlékeim egy részét, de akkor is hihetetlen. Akár meg is halhattam volna, és akkor még nem is voltam eleget Izzyvel. Mondjuk úgy könnyebben emésztette volna fel a történteket.
-Én is téged nyuszifül -súgtam vissza neki. Így is elég közel volt már szóval hosszan megcsókoltam. Közbe elértem, hogy én legyek fölötte, szóval így féloldalasan felé fordultam és a kezemet átraktam a hasán, az ujjaimat meg a bordáin meneteltettem. Lehet idegesítette ez egy kicsit...
-Tudod, ezt hívják vonzerőnek. Én vagyok a mágnes, te a vaspor -vigyorogtam rá. Elég gyenge hasonlat volt, de azért megtette. -Amúgy lassan már ott tartok, hogy nem érzem a hátam... |
- Nem fogok sírni. - eresztettem meg egy enyhe mosolyt. - De azért örülök, hogy nem sértődtél meg... nem akartam volna egy nap kétszer is összeveszni veled. - motyogtam magam elé miközben kezem arcára siklott.
- Nem tudom elhhinni, hogy ez most mind velünk történik. - mosolyogtam rá szeleburdis vigyorral - már ha így kell írni -
- Szeretlek Virgil. - morogtam ajkaira mielőtt megcsókoltam volna. Szemeimmel az övét fürkésztem és minden pillanatban jobban belezúgtam.
- Felfoghatatlan számomra, hogy hogy tudtál így magadba bolondítani. - sóhajtottam fel ábrrándos hangon csillogó szemekkel. Én aki köztudottan nehezen szeretek bele bárkibe is, most egy nap alatt fülig belezúgtam Virgilbe. |
Hát utána én kidőltem rendesen. Magamhoz húztam Izzyt és lecsuktam a szemem, de csak pihentem, nem aludtam. Csak arra kaptam oda a fejem, mikor belekezdett a heves bocsánatkérésébe. -Ahj -az arcomat a tenyerembe temettem egy rövid időre. -Nem sértődtem meg -jelentettem ki határozottan és ránéztem. A tekintetét kerestem. Olyan édesen nézett rám, hogy az már bűn. De nagyon úgy nézett ki, hogy perceken elkapja a sírás, csak azt nem tudom mitől. -Nehogy már ilyenért kezdj el sírni nyuszi! |
Tudja, hogy utállok irányítani... Mindig ezt csinálja, lehetetlen helyzetekbe hoz. De hát nem volt mit tenni, teljesítettem amire a természet készített.
Pihegve dőltem le az ágyba és húztam magamra a takarót, majd felé fordítottam a fejem.
- Az imént megint félreértettél. Te nem emlékszel, én viszont igen. Ez csak egy hülye megnyílvánulás volt még a délelőtt folyamán... de ne haragudj, én voltam tapintatlan... - motyogtam lesütve a szemeimet, mint egy kisgyerek aki tudja, hogy rosszat csinált és most éppen össze-vissza szidják.
- Ne haragudj rám kérlek... - néztem rá bociszemekkel, miközben a mellkasát cirógattam. A gombóc csak nőtt a torkomban, a sírás már igazán kikívánkozott, ismét... de most én voltam erősebb. |
A kérdésére próbáltam vigyorogni, de az élvezettől nem igen tudtam. Inkább a csókjába menekültem. Aztán a feje mellé ejtettem a saját búrámat egy rövid időre, de a megjegyzésére muszáj volt valamit lépnem. Szóval erősen benyomtam neki tövig, csakhogy jól meg is érezze, aztán a nyakát rágicskáltam. -Megeszlek -suttogtam, aztán vagy hallotta vagy nem. Bosszúból átfordítottam, hogy ő legyen fölül. Nem szereti azt annyira és pont azért. Ne csak én fáradjak le már. -Most rodeózzá' drága. |
- Jól vagy? Hogy a francba jutnak ilyen hülyeségek az eszedbe? - kérdeztem értetlenül ajkaira mormolva.
Komolyan ha reggel azt mondja valaki, hogy estére nem leszek szingli simán pofán röhögöm és otthagyom, de rá kell, hogy ébredjek ez komoly dolog. Komolyabb és hoszabb mint az eddigi bármelyik kapcsolatom.
- Szeretlek te egocentrikus barom! - nyögtem fel mosolyogva. Ezt a nevet ragasztottam eá az erdőben, bár így amnéziásan ebből sokat nem érthet. Reméltem azért nem fog megint megpukkadni.... Mert akkor nagyon dejavu érzésem lesz. Most igyekeztem nem szétmarni a hátát, de ez nem nagyon jött össze és az sem segített, hogy mocskosul élveztem. |
Szokása szerint megint a farkamért nyögött. Hát mondjuk meg bírom érteni. Szóval, hogy boldog legyen már nem húztam tovább az agyát annyira. Amint lehetett betettem. Iszom eszem beteszem a dákeszem, ha nem jön be szembe hátulól teszem be!
-Ki vagyok ééén? A hancúrkandúrcicád. És dorombolok, ha kényezteted a farkam -komolyan mondom, nem tudom ezek honnan az istenből jönnek, de csak úgy rámjön a pofázhatnék és ilyeneket nyögök ki. Néha még magamon is meglepődök.
De csak, hogy véletlen se legyen oka panaszra, továbbra is úgy ahogy erősen toltam. És mint egy kutya... mint egy begerjedt kankutya. |
- Olyan hülye vagy. - motyogtam az ajkaira, miután finoman megcsókoltam. - Emlékszem mikor mondtad utoljára! Azt hiszem fél órája. - nyögtem fel.
- Én is szeretlek. - mosolyogtam rá, de már éppen idejét éreztem, hogy a tettek meejére lépjünk.
- Ne csináld már Virgil... Ne húzzuk tovább egymás agyát. - mordultam fel türelmetlenül. Szerette húzni az agyamat, de ez most valahogy nem jött be. Ajkai után kaptam és nem is engedtem el őket amíg bírtam levegővel. |
-Nyuszifül -szólítottam meg, igaz csak becenéven, amit ráragasztottam. De még mielőtt kérdezhette volna, hogy 'Igen' vagy valami hasonló, ajkaimat az övére tapasztottam. Nem bírtam nélküle. Olyan mint egy drog, amit ha egyszer kipróbálsz, nem bírsz leállni vele. Most is ez történt. -Emlékszel mikor mondtam utoljára, hogy szeretlek? -kérdeztem tőle, aztán átfordultunk. Most végre én voltam felül. Többé már az sem érdekelt, ha véresre karmolja a hátamat. Kellett nekem mindenhogy. -Mert én igen. Szeretlek Izzy! -suttogtam neki, és újból megcsókoltam. Aztán csak a nyakát puszilgattam, majd megfogtam a kezét és levezettem, Mr.Happyhez. -Ezz azz, paskold meg! -vigyorodtam el. |
- Igazad van... akkor nem ezt csinálnám. - vigyorogtam elégedetten mikor végre egy kis levegőhöz jutottam.
- Sejtettem, hogy ez jön. - motyogtam miközben megforgattam a szemeim és játékosan meghúztam alsóajkát. Szenvedélyes csókcsatáink feltöltöttek energiával, egyre jobban pörögtem.
- Örülj neki... majd fog, hidd el nekem. - motyogtam ajkaira, fordítva a helyzetünkön. Utálltam felül lenni...
Finoman végigsimítottam a hátán ujjaimmal. Komolyan nem tdom elhinni, hogy ezt én műveltem vele. Egyik kezemet az arcára vezettem, míg másikat a nyakára és úgy húztam magamhoz egy újabb csókra. |
Legbelül valahogy éreztem most mi fog jönni. A tekintetemmel követtem a mozdulatait, és elcsodálkoztam hogy a francba sikerült nekem ilyen jó csajt felcsípnem. -Igen -bólinottam a kérdésére. -Jó a kilátás-jegyeztem meg, miközben nem is az arcára néztem, hanem a melleire. Hamar elterelte a figyelmemet az ördög fajtája. Közelebb húztam és úgy viszonoztam a csókját. -Hát igen. Ha el szeretnél altatni, nem csinálnád ezt -mondtam ki elhadarva. Aztán megintcsak ajkaihoz menekültem a társalgás elől. Utálom ezt a huza-vonát.
-A fejem fáj nem a hátam -néztem rá értetlenül, de még mielőtt bármi mást tudott volna mondani erre, újabb feltüzelt csókokkal ajándékoztam meg, és megint közelebb húztam, hogy jobban hozzáférjek.... |
- Engem? - kérdeztem egy perverz vigyor kíséretében és szép lassan oda sétáltam mellé. Útközben levettem a pólótés arrébb dobtam.
- Mostmár látsz? - kérdeztem felé hajolva, miközben egy édes csókot nyomtam ajkaira. Komolyan úgy éreztem az egész huza-vonánk újból kezdődik, azonban most én irányítottam a szálakat.
- Úgy gondolod, nem szeretném, hogy aludj? - kérdeztem és a csípőjére ültem. Onnan lestem rá miközben hosszú csókokat nyomtam ajkaira.
- Nem fáj a hátad? - kérdeztem édesen mosolyogva. Legszívesebben most felfalnám ajkait. Gonosz.... nagyon gonosz... |
-Ami megy a tévében? -vigyorogtam rá. Persze megértettem az aggódását, lehet ha jól kialudnám magam, akkor másnapra jobb lenne a helyzet és több mindenre is emlékeznék. Például, hogy milyen az ágyban Izzy. Na nem, ne legyünk ennyire rosszak!
-Szerintem te sem szeretnéd, hogy aludjak -jelent meg egy pimasz mosoly az arcomon és viszonoztam az édes csókjait. Már késztetést éreztem rá, hogy egyszerűen rámásszak és azt csináljam vele ami perpill legjobban érdekelte perverz fantáziámat. Csakhogy addigra elhúzodott tőlem, szóval nem volt esélyem felülkerekedni és kezembe venni az irányítást. Még mindig ő parancsolt.
-Téged -vágtam rá a kérdésére mosolyogva. Olyan mintha rámfestettek volna egy vidám arcot, amit le sem lehetett kaparni. |
- Szóval tévézni... és mit akarsz nézni? - kérdeztem kíváncsian, miközben arcát fikszíroztam és hozzá bújva a mellkasát kezdtem el simogatni.
- Pedig jobb lenne ha aludnál... - nyögtem ki mosolyogva és ismét megcsókoltam, csakhogy mostmár egészen felékerekedtem. Egészen addig amíg biztosan éreztem, hogy nyeregben vagyok húztam az agyát, azonban miután egy kicsi jelét is éreztem, hogy kezdek alul maradni lemásztam róla és mint egy jókislány elterültem mellette az ágyon. Nem akartam megvárni, hogy maga alá utasítson, mert aztán nincs szabadulás.... Édes mosollyal pillantottam felé, mintha a fejem fölött éppen megjelenni készülne a glória. Bevallom élvezem ha szenved, ahogyan ez fordítva is igaz. Mind a ketten szeretjük húzni a másik agyát.
- Na mit szeretnél nézni? - kérdeztem miközben felálltam és a tv-hez léptem. |
Hagytam hogy megcsókoljon. Igaziból élveztem is, és nem tudtam magam visszafogni. Felkönyököltem és félig hasra dőltem, aztán viszonoztam a csókját. Hát azért látszik még nem jöttem ki a gyakorlatból. Az, hogy sok minden még mindig nem jutott eszembe, az nem egyenlő azzal, hogy lealacsonyodtam volna egy kisiskolás szintjére aki nem tudja még hogy kell bánni a csajokkal.
Egy kicsit végigsimítottam közbe, egyfajta nyugtatóképpen. -Nem akarok aludni -csóváltam a fejem összeráncolt szemöldökkel. -Tévézni viszont igen -böktem ki mire is gondoltam az előbb. |
- Akkor örülök, ha jobb. - mondtam mosolyogva szemeit kémlelve. Komolyan mások már falnak mentek volna, ha ezt kell csinálniuk. Azt, hogy egy olyan ember mellett feküdjenek aki gyakorlatilag arra sem emlékszik, hogy van barátnője, de engem mostmár nem zavart. Tudtam, sőt biztosra vettem, hogy nem sokáig tart ez az állapot.
- Örülök, hogy jobb a kedved. - mondtam mosolyogva, majd közelebb csúsztam hozzá és finoman megcsókoltam.
- Valahogyan sejtettem.... - húzódott piszkos mosoly az arcomra, értettem a célzást, azonban ki kell, hogy ábrándítsam, ma nem fog összejönni.
- Csak remélni tudom, hogy az alvásra céloztál. - mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára, közel a szájához. |
Figyeltem ahogy keresgél a takarók után , aztán körülbelül úgy terítette rám azokat a paplanokat, mint egy anya a kisfiára. Sokkal jobb volt így nyakig a rongyok alatt, mint anélkül. -Sokkal jobb -villantottam meg a féloldalas mosolyom. Majd az oldalamra fordultam és úgy néztem rá. Hmm. A fürdőruha könnyen lejönne róla. Úgy éreztem végre kezd visszatérni a normális énem. Még ugyan nem sok dologra emlékeztem, de sokkal lazább voltam így is. Megfogtam Izzyt és közelebb húztam magamhoz. -Azért ugye tudod, hogy nem csak feküdni akarok az ágyban? -igaziból nem gondoltam rosszra mikor ezt kérdeztem, de aztán leesett, hogy mit is mondtam és elnevettem magam. |
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva, majd mellé másztam és bebújtam a takaró alá. - Hát igen... elég érdekesen jött ki a dolog... az biztos. - mondtam mosolyogva, de látszott rajta, hogy fázik, ezért hoztam a szekrényből még két vastag takarót és ráterítettem arra a részre, ahol ő feküdt, ezzel nagyobb lett a meleg a takaró alatt.
- Jobb valamivel? - kérdeztem mosolyogva, miközben magamra kaptam egy pólót, hogy ne csak egy szál fürdőruhában mászkálljak már, igaz nem zavartattam volna magam akkor sem, de na.
- Ne sajnáld... ez tökéletes volt így. - mondtam mosolyogva és visszamásztam az ágyba. Felé fordultam és megsimítottam az arcát. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
