|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:44 - |
 |
[35-16] [15-1]
 -Összetörtél.- búgtam neki, majd nyomtam egy csókot a füle tövébe. Minden csak a szexről szólt nála, amikor nem szelidítette meg valaki. És erre az egyre voltam büszke, hogy Ő az enyém volt. Mellettem volt olyan, aki gondol is az emberekre, mert én képes voltam rá. Méltón voltam büszke arra, hogy megtanult mellettem szeretni, olyan érzést birtokolni, mely más embereknek talán egész életükben nem lesz meg. Mert van a szeretet és a szerelem. Ezek között pedig ég és föld volt a különbség. -Megsértettél.- suttogtam neki, majd amikor belémhatolt hangosan felnyögtem. Nem sok időm volt arra, hogy a fájdalomra gondoljak, sokkal inkább foglalkoztatott, hogy megint az enyém. Ha egy percre, vagy egy órára, de akkor is az enyém. -Megaláztál.- nyögtem halkan a fülébe. Egyik kezemmel finoman a tarkóját cirógattam, szemem szorosan zártam össze, s megpróbáltam a legjobban elengedni magamat. -Mindezek ellenére is szeretlek.- még ha egy óra múlva más ágyában is lesz. Undorítónak éreztem magam, hogy mindezt ilyen könnyen hagyom és nem is gondolok semmi rosszra közben. Pedig biztosan tudom, hogy megfogom bánni ennek minden egyes percét. Szabad kezemmel finoman végig simítottam az arcán, majd a szemeibe pillantottam. Elmosolyodtam halványan, s az ajkaihoz hajoltam egy hosszabb csókra, talán addig is megnyugszik és nem fog annyira erőteljesen mozogni. Majd amikor elválltam az ajkaitól ismét csak a vad Kellan lépett a helyébe. Eddig a tarkóján pihenő kezemmel finoman végig karmoltam a hátát. |
 -Mert igy izgalmasabb - sugtam oda neki mikor mar a melltartojatol es a bugyijatol szabadultam meg. Persze mar rajtam is csak egy boxer volt amit hamar el is inteztem.
-Ha megkaphatlak miert arulnam el a titkom? - hogy kell-e? Egyertelmu, hogy igen. Viszont most nem erdekeltek a kerdesek sem a valaszok. Most csak ketten voltunk, egy ritka pillanatban. Meg a vedekezes sem futott vegig az agyamon, semmi sem erdekelt. Feljebb huztam az agyon, majd egy lagy csok kozben hirtelen belehatoltam. Nemvoltam epp a legerzekibb jelen pillanatban, de ezt a csokkal probaltam elfeledtetni. Nem lassuztam, nem melegitettem es nem is elojatekoztam. Csak az eroteljes mozgas erdekelt, ami a leheto legjobban lett kifejlesztve mara. Az agyban altalaban nem igy bantam vele, de most itt a valtozatossag. Durva voltam , mikozben lagy is. Labait jobban szettartam, hogy konnyebben a helyemre ferhessek. Az eros lokesek kozben a fulebe sugtam:
-Szeretlek Stella - fejeztem be ezzel a beszelgetest es csak a menetre koncentraltam, ami neki lehet kisse uj volt, de mar nem olyan fajdalmas mint az elso loketnel. Lassan a nyakat kezdtem el csokolni, kezemmel pedig a combjat simogattam. Nem igazan neztem a szemeibe, mas dolgom volt. |
Ismét az ajkamba haraptam, amikor vészesen került hozzám. Zavaromban valamiért mindig ezt csinálom, ami nem éppen a legjobb szokásom. Kellan szemeibe néztem, mintha csak az oroszlán egy őzzel szemezne. Élet, halál. Vad, szelíd. Olyan tények, melyet soha nem lehet majd megváltoztatni, mert mindig is a legtökéletesebb ellentétek leszünk akik valaha léteztek. Ajkaim hamar fortak az ő ajkaira, miközben vad csókcsatába kezdtünk. Karjaimat a nyaka köré fontam, s közben még mindig nem szakadtam el a szájától. -Miért játszuk a macska-egér harcot?- kérdeztem tőle halkan. Próbáltam a lehető legnyugodtabb maradni ismételten, mint ahogy pár perccel ezelőtt, de elég nehéz volt ha a pulzusom az egekbe szökik és mintha a szívem a torkomban dobogna már. -Mondd ki, hogy kellek, vagy sem.- hogy megtudjam megint csak egy leszek a sok közül, vagy megint érezhetem a különlegességet. -Ígyis, úgyis tudod, hogy megkaphatsz.- mert annak ellenére, hogy próbáltam minden egyes porcikámmal tiltakozni ellen, még mindig szerettem. Ez egy olyan dolog, ami nem az egyik napról, a másikra fog elmúlni. Időt kell hagyni ennek, amíg minden rendbe jön. De ha itt egy ilyen alkalom... A felejtés megrendül, s még inkább akarod azt a személyt, aki egykor a mindened volt. Az ágyon már a felsőmtől megszabadultunk, ahogyan én is lehúztam Kellanét. -Újra játszak el az érzéssel, vagy ne.- tudjak szeretni, vagy ne. Meghaljak, összeomoljak, vagy ne. Mert nem mindenki tud elmenni csak úgy el egy alkalom mellett, miközben próbálok megszabadulni minden gondolatomtól, ami hozzá kötődött egykoron. |
A pofonra nagyon is szamitottam, sot erre a percre vartam. Viszont tudhatna hogy ezt csak provokacionak veszem es annal jobban beindulok.
-Azt mondod nincs kozom hozzad? - alltam fel ezuttal en, kozelebb lepve fele, az allat felemelve hogy egyenesen a szemeibe nezhessek, majd hirtelen egy kis erovel felemeltem es hosszan, vadul megcsokoltam. Nem kerdeztem, nem erdekelt mit szol hozza, talan meg az sem hogy elvezi-e. A falhoz toltam, ha akarta , ha nem. Nem jelentett nagy problemat megcsak az sem ha megint megut.
-Mivan ha most megcafolom? - neztem egyenesen a szemeibe, mikozben a felsojetol probaltam megfosztani az artatlan oziket. Most csak egy torekeny no volt, aki nem tehet ez ellen semmit. A kerdes hogy akarna-e tenni valamit.. es ha igen mennyire. Vegul nem vartam meg a valaszt, az agyra dobtam es kovettem is, egerutat nem adva.
-Szerintem ugyanugy akarod ahogyan en.. - neztem ra mikozben valahogy megszabadultam a felsojetol es mar a nadragjat gomboltam, majc a cipzart huztam le. |
-Kőbe vésett szabály lenne?- vontam fel a szemöldökömet. Inkább csak megszokás, hogy minden bálba kísérővel mennek el az emberek. Jobb híján én maradtam egyedül, ami nem is zavart. Nem sokat voltam ott, nem akartam még egy embert is azzal megzavarni, hogy fél óra után már vissza akarok jönni a biztonságot nyújtó szobámba. Ami most, hogy itt van Kellan, már nem is ad akkora biztonságot. Minek is engedtem be? Gondolhattam volna, hogy ez lesz a vége, nem éppen a békülésről szeretne beszélni. De az, hogy ilyen kérdéseket tesz fel és direkt idegesít fel már pofátlanságnak tartottam. Idegesen felpattantam, majd odalépve lekevertem neki egy pofont, amit valószínűleg alig érezhetett meg. Nem pont én fogom kiütni a nyeregből. -Megváltoztál. De az, hogy ekkora tapló legyél, már túlzás.- mondtam neki komor hangvétellel. Úgy ahogy régen. Idegenek voltunk egymásnak, ellenségek akik nem törődik a másikkal. Ha éppen zavarja a másikat, akkor csak megjegyzéseket teszünk ismét. De ez... Együtt voltunk, szerettük egymást, szerelmesek voltunk egymásba. Erre fel ilyeneket mondd nekem, amivel nagyon jól tudja mennyire megtud bántani. -Ezentúl semmi közöd hozzám.- sziszegtem neki, miközben a könnyeimet visszafolytva néztem mélyen a szemébe. Komolyan gondoltam, nem akartam többet vele foglalkozni. Undorító volt, s talán most nyitotta fel a szememet, hogy felesleges lenne vele foglalkozni továbbra is. Miért is sírok? Megkapni nem fogom, más mellett boldog tud lenni, nincsenek elvárások felé, legalábbis biztosan nincs annyi, mint nálunk volt. |
-Ha jol tudom a balra csak partnerrel lehetett menni, esetleg veletlenul megszegted a szabalyt? - neztem ra meg mindig eleg kozombos fejjel. Ugy ereztem kell meg egy kis cukkolas.
-Vagy csak a lanyt akartad megnezni akit elhivtam ra? Esetleg engem vele? - vigyorodtam el nem epp a legkedvesebb modon. Erzodott a hangomban a provokacio.
-Na de ha mar ennyire erdekel igazan jol csokol - arultam el neki egy mocskos kis "titkot". Vegulis a csajt hozta fel elso temanak, hatha erdekli mas is.
-Na es te? Talaltal mar valaki mast? Valaki jobbat?Amilyet mindig kerestel? - neztem egyenesen a szemeibe. Sok hibam van es volt is de biztos voltam benne hogy nem talalt senkit, hisz akkor most nem itt lenne es vegkepp nem velem. Igazan erdekelt mit valaszol majd mindezekre. Sok kibuvot nem adtam neki, maximum nem felel par kerdesemre, viszont jol ismer, nem hagynam annyiba. |
Nos tényleg nem olyan ember vagyok, mint aki szívesen menne el egy bálba, ahol emberek között kell lennem. Tipikus antiszociális voltam, mégis látni akartam, hogy tényleg igazak e a pletykák. Annak ellenére, hogy nem beszélek szinte senkivel a lovardában, még nekem is van fülem és meghallom a csacsogást az istállóban. -Nem érdekel semmi.- vontam meg a vállamat hanyagul. Jobb ha kikerülöm ezt a veszekedést, s inkább nem provokálom tovább a helyzetet. -A bált is csak megakartam nézni.- és azt is, hogy mennyire gyorsan török össze. Egész jól tesztelem magamat mostanában. Próbálok nem arra figyelni, ami a leginkább érdekel, inkább elvonom a figyelmemet. Több kérdést nem akar még feltenni, hogy mégjobban bele gázoljon a lelkembe? Tudom, hogy nem vagyok olyan könnyű eset, mint itt páran a lovardában. De én elengedtem Kellant, nem kell ezek után még visszaadni mindazt amit kapott. Gondolom mennyire fájhatott neki, s úgy érezhette csak kihasználom, de zárjuk már le ezt az egészet. Az a múlt, nem tudok ellene már semmit sem csinálni. -Amúgy is oda megyek, ahova csak akarok.- morgolódtam továbbra is halkan. Az lenne a legviccesebb, ha még kérdőre is lennék vonva, hogy mit kerestem ott. Tudtommal mindenki azzal, s úgy ment ahogy csak akart. Arról nem tehetek, hogy Ő kivel van azon a bálon. |
Jol tudtam hogy a bili hamarosan kiborul es igy is tortent. Egy elegedett vigyor jelent meg az arcomon ami hamar eltunt, majd figyeltem ahogyan idegeskedik vagy mit is csinal. A lenyeg hogy igenis elveztem ezt a szituaciot, mely kisse beteges volt.
-Igazan meglep hogy egyaltalan tudsz a balrol, vagy csak a lany erdekelt aki olyan csinos volt mellettem? - neztem ra erdeklodo tekintettel. Nem adtam lehetoseget a szoharcban, itt veszteskent tavozik. Szandekosan cukkoltam, akartam latni mi lesz a vege. Azt a fajdalmas mondatot szinte meg sem hallottam, inkabb tovabb kinoztam ahogyan neha O tette velem, mondjuk mikor szo nelkul lelepett. Ugy ereztem itt az ideje vegre egy visszalabdanak.
-Ugyan, ne csinald.. hisz latod hogy csak erdeklodok feloled.. meg az is erdekel mit kerestel egy balon, hat nem latod? - vagtam artatlan kisfius arcot, ami eleg hiteles tud lenni, de ebben az szituacioban atlatszo. A hulye is tudta hogy mi a celom ezekkel a kerdesekkel es mondatokkal. Fajjon csak, hisz nekem is fajt, jol tudtam mit jelentenek neki a szavaim. Nem ugy nyitottam be hogy kinozni fogom, de ez lett belole, ez kell ahhoz hogy vegre igazan fajjon es kiadjon mindent. Elmondja mi faj pontosan es miert. Stella sosem emliti meg a csajokat akik mellettem kotnek ki, epp csak lenezi oket a maga modjan, dehat megertem. Most viszont meg szepnek is irta le. Vilagos mint a nap. |
Nem nagyon értettem mire fel viselkedik így velem. Azt hittem ha már bejön, akkor érdekli mi van velem, vagy ha valamit szeretne tőlem kérni, azt normálisan elmondja. De ebben a hangnemben, ezek a félvállról ejtett mondatok nem éppen tetszettek. Én viszont már nem szólhatok, hogy ne így foglalkozzon velem, hiszen már nem vagyunk együtt. Az lettem amitőé a leginkább próbáltam távol maradni; egy, a sok közül. Nem voltam már számára sem kívételes, pedig ő volt az egyetlen aki megbecsült és szeretett. Gondolom mennyire rossz lehetett néha neki, hogy én inkább itthon feküdtem az ágyban esténként és szívesen beszélgettem vele, míg mások elmentek bulizni, hogy aztán annyira berúgjanak, hogy azt se tudják kivel feküdtek le. Nem az én terepem volt, de nem is akartam volna kivenni ilyenekből a részemet. -Próbálok visszatérni a normális edzésekre.- egyetlen akadálya ennek a lábam, amely még a nagy balesetem óta fáj. Ha túl sokat dolgoztatom, akkor elfáradok én is, s annak a vége sántítás lesz csak. Mások előtt pedig annyira nem tartottam előnyösnek, mert itt még azokról, akik felnőttnek tűnnek, még mindig gyerekesen tudnak viselkedni. -Ma egész nap terepen voltam vele, élvezte hogy nem a díjnégyszögbe kell lennie.- valamilyen szinten Snow is besokalt tőlem. Sajnos már nem úgy ment a sorunk, mint régebben amikor bírtam a terhelést és napfelkeltétől, napnyugtáig tettem a dolgomat a lovardában. Megváltozott, ahogyan a kapcsolatom is. Mindennel kapcsolatban, ami egykor elviselhető volt, most az ellentéte. -Igenis élvezhető.- mondtam kissé sértődötten. Nem minden arról szól, hogy leigyam magamat, majd elszívják fél doboz cigarettát és akkor minden kerek pár órára, alvás után pedig minden a feje tetejére fordul. -Miért jöttél egyáltalán?- kérdeztem tőle kissé komoran. Birkatürelmem volt, azonban mostanában elég hamar felkapom a vízet a stresszes időszak miatt. -Nincs szükségem arra, hogy az orrom ará dörgölt mennyire jó életed lett.- mert fáj, hogy nélkülem is boldog tud lenni. Nem sajítottam ki soha sem, de most az egyszer szívesen tettem volna. -Mert rohadtul fáj ezt látnom.- cérna elszakad, majd csak a kötözés után lesz minden a régi, a magam nyugodt módján visszatérek akkor. -Szóval nincs szükségem arra, hogy megmond mennyire borzalmasan élek.- kinek, mi a borzalmas. Szubjektív fogalom. Valaki egész életében erre vágyik, míg mások inkább csak meghúzodnak egy sarokban és az tökéletes ingerszegény környezet számukra. |
A figyelmem nem hagyhatta el az a mosoly amit veletlenul az arcara oltott. Amint leult, ugy dontottem jobb a tisztes tavolsag igy az agyra ultem, ami igen ismeros volt.
-Azt latom - neztem egy kozos kepunkre mely az egyik asztalon hevert. Elkepzelni nemtudom miert van meg meg az a foto, minek tartogatja megis?! Tudtam, hogy nagyjabol azok jarhatnak a fejebe mint nekem. Rengeteg kerdes valaszok nelkul, de most nem siettem sehova igy volt idom hatha vegre O szolal meg egyszer es elmondja amit erez vagy amit csak akar.
Vegul egy eleg kenyes temat valasztott, amire csak elvigyorodtam.
-Szokasos.. pia, bago es egy csaj akit elkiserhetek. - mondtam kisse nyersen a dolgokat.
-Igen, valoban az - vagtam hirtelen oda az Izzyre valo kedves kis mondatat, amit valoszinuleg nem szivesen ejtett ki a szajan de erdekelte a reakciom. En ha mas kannal lattam volna biztosan szetverem az illeto kepet. Nyugodtan elmondhatjuk rolam, hogy nem keves agresszio van bennem, ami nem feltetlenul rejtett, foleg mert nem egyszer volt ilyen ugyem, vagy hasonlo.
-Na es? Hogyan telnek a napjaid Snowal? - ertettem itt arra, hogy csak a lovaval maradt. Nem volt szep tolem, hogy provokalom, de ha valamit akarok azt elerem es most azt akartam, hogy vagy kiboruljon vagy vagjon hozzam mindent, akarmit.
-Biztos azis muris a maga modjan - vontam meg a vallam kozombosen. Persze szinjatek volt az egesz, de O ezt honnan is tudhatna ilyen helyzetben? Nekem reg elborult volna az agyam, de azt akarom hogy most az ove boruljon el es vegre nyissa ki a szajat. |
Minek is engedtem egyáltalán be? Eddig annyira próbáltam magamtól ellökni, leginkább elkerülni és semmilyen kapcsolatot teremteni vele.Nem pont ahhoz volt kedvem, hogy vele társalogjak, miközben mindketten csak arra vágyunk, hogy együtt legyünk. Egyáltalán minek szakítottam? Költői kérdés, nem vártam magamtól rá választ. Nyomást éreztem, amit nem bírtam elviselni, annak ellenére, hogy Kellan semmit sem erőltetett amit nem akartam. Sőt nagyon pozitív irányba változott, ami egyeseknek nem tetszik, nekem pedig igen. Bár én mindig is szerettem úgy ahogy van. Ha dohányzik, ha nem. Ha iszik, vagy akár részegen jött vissza és én fektettem az ágyba, mert csodával határos módon feltalált ide. Elmosolyodtam halványan a régi emlékek hatására, majd lehuppantam az egyik ablakban kialakított kis zugra, ahol mindig csak üldögéltem. Általában a gondolkodás helye itt volt, mindig megnyugtató volt, ahogy ide leültem és néztem a legelőkön vágtató lovakat. Most pedig csak lüktet a torkomban a szívem, annak ellenére hogy a biztonságot jelentő helyen üldögéltem. Magam mellé pillantottam, hogy nyugodtan foglaljon helyet, de akár az ágyamra is ülhetett. Nem hinném, hogy bekéne neki mutatni a szobámat, miközben elég sok időt töltöttünk itt. -Helyzet változatlan.- mi mást mondhattam volna neki?! Magamba roskadva várok a csodára, hogy az ölembe hulljon. És akár vehetjük ezt szó szerint is. Arra volt szükségem, hogy helyettem ha kell meghozzák a döntéseket. Irányítsanak, s ha kell legyenek erőszakosak. Makacs voltam, ezért kellett ahhoz fordulni néha, hogy Kellan erőteljesen rám szóljon, hogy nem pont úgy kéne tennem, ahogy abban a percben gondoltam. -Milyen volt a bál?- térjünk át a kényes részre, bár szerintem maga a beszélgetés is eléggé zavaros és számomra kaotikus, hogy miért pont most. De hát azok a véletlenek, mindig a legváratlanabb helyzetben jönnek. -Gyönyörű lány.- utaltam arra akivel volt a bálon is. Féltékeny voltam? Igen, határozottan kijelenthettem. Mégis csak szeretem még valamilyen szinten és nem szívesen engedem ki a kezeim közül. |
Csak hallgattam es tovabb neztem a szemeit, amelyekbe mindig el tudtam veszni. Az sem erdekelt volna ha kirug a szobabol, amugysem tudna azzal a par kiloval, szoval tombolhatna is es csak lestem. Neha meghallottam mit mond, neha nem. Viszont az utolso mondata utan magamhoz tertem es egy enyhe mosoly huzodott a kepemre.
-Erre senki sem szamithatott - neztem ra. Szep lassan vegigmertem, egy cseppet sem diszkreten, elotte nem volt szokasom jatszani a jofiut, jol tudta milyen vagyok. Ugy tunt a szemeim csak ra eheztek, vegul az O szemeibe allapotbam meg es azt neztem tovabb.
-Miujsag erre? Reg lattam ezt a szobat - vigyorodtam el meg mindig kisse gyengen, de minden tolem telhetot megtettem. Fogalmam sincs mi jarhat a fejebe, mit gondolhat, mit szeretne, most az egyszer semmit nem tudtam rola es ez megsem remisztett meg. Most csak egy no es egy ferfi allt egymassal szemben, a no vedtelenul a ferfi pedig ehezve, magaba duhongve. Igyekeztem visszafogni magam az erzelmeimmel egyutt, de jol ismert, tul jol. Viszont enis jol tudtam hogy szenved, nem jar sehova, nem ismerkedik.. nem tesz semmi olyat amit nem lenne muszaj. Epp hogy csak van. Valami mintha megvaltozott volna, viszont egyelore nemtudtam mi lehet az. |
Hosszú terepen voltam kint Snowdroppal, akinek már jót tett az egész napos mozgás. Mostanában nem volt megerőltetve, mert nem voltam valami jól. Mindig csak annyit mozgattam meg, amennyire szükséges volt, többet azonban én se bírtam volna. Fáradtan estem be a szobámba, ahol lehúztam magamról nagy kínok között a lovaglócsizmámat, majd bementem a fürdőbe és levetkőztem. Megnyitottam a csapot, majd a forró víz alá álltam. Lehunyt szemekkel élveztem ahogyan a fáradt végtagjaimon végig csordogál a víz. Megtámasztottam a hátamat a csempében, melyre kicsit felszisszentem a friss sebek miatt. Elég sokáig, úgy fél órán át ázhattam a víz alatt. Végül kijőve magamra tekertem egy törölközőt és éppen a ruháim felé tartottam amikor benyitott Kellan. Ott álltam egy szál törölközőben, vízes hajjal. Teljes megsemmisülés. Ajkamba haraptam fájdalmasan miközben csak álltuk egymás tekintetét, s szinte mozdulni sem tudtunk. -Ajtó tévesztés.- szólaltam végül meg, ami eléggé nevetségesen jött ki. Pont ezzel indítani amikor már olyan sok dolgon átmentünk. Az utóbbi időben valóban nem úgy jöttek ki a dolgok ahogy szerettem volna. Az a szakítás is borzalmas volt, de leginkább az előtte lévő hetek. Tudom, hogy nem tűnhetek csak el amikor kedvem tartja, legalább Kellannek elmondhattam volna, hiszen akkor még együtt voltunk. A kapcsolattal együtt elvállaltam azt is, hogy megbízok benne, bármilyen problémám is van azt megosztjuk egymással. Valahogy nem jött össze, akárhogy akartam. Mindig volt valami ami meggátolt abban, hogy megbeszéljem vele a problémáimat és ne keljen elmennem egy másik helyre megnyugodjon. Elbújni az emberek elől, csak élni a mindennapokat, úgy ahogy a kedvem tartja. -Illetve...- néztem gyorsan körbe, hogy minden rendbe van e a szobámban. Mindig is nagyon ügyeltem arra, hogy rend legyen nálam, legalábbis ha átjönnek hozzám ne azt az érzetet keltsem, hogy rendetlen vagyok, egyesekkel szemben. -Gyere csak be.- mosolyodtam el végül barátságosan. Mégse akartam elküldeni, nem volt semmi okom rá. -Csak felkapok valamit.- daráltam le gyorsan a mondatot, majd eltűntem a fürdőmbe és jobb híján egy kötött felsőt és egy rövid nadrágot vettem fel. -Nem számítottam rá, hogy jössz.- motyogtam még mindig kissé gyorsan, s egyben halkan is. |
Miutan kitomboltam magambol a szuszt irany a zuhany, onnan pedig ruhaba a folyoson setaltam fel-ala, akar egy vadallat aki var valamire illetve valakire. Mint egy rossz oroszlan vagy tigris aki ideges, harcra var, kiehezett. Ez voltam en egyben, valaki feje hianyzott a kezembol veresen, a boxzsak nemvolt eleg, sot.. hianyzott az adrenalin, raadasul egyre jobban. Az agyamban jart Izzy, Sassy es meg a rajongoim is. Izzyt felcsinalhattam volna, de megsem tettem, Sassyt pedig ha akarnam talan megkaphatnam, de megsem ment egyik sem, mert nem akartam. Kezdtem ugy erezni nem a csajokkal van a gond, hanem velem. Elt bennem egy hianyerzet ami szetmarni keszult es felig elve eltemetni. Stella szobaja elott jarkaltam szinte fujtatva mint egy farkas. Csak figyeltem az ajtot, a kilincset mely nem mozdult. Lefogadom hogy bent van, viszont en kint. Kozeledni kezdtem az ajto fele, kezem vegigsimitottam az ajton, majd nekidoltem lassan, hogy ne lehessen hallhato. Csak alltam egy darabig, majd hirtelen benyitottam es meglattam Ot, akit mintha 10 eve nem lattam volna. Valami ujra megmoccant es az nem a farkam volt, most nem.. a szemem felcsillant mintha egy oz szaladt volna el elottem en pedig a farara akaszkodhatnek es letarolhatnam. Vegul ugy dontottem ideje megszolalnom miutan csak igy ranyitottam, de nem sikerult valami hosszura.
-Szia - neztem ra, majd becsuktam magam utan az ajtot es csak lestem ... orultem is es nem is. Nemtudom mit tennek vele most legszivesebben, minden osszegyult bennem es nemtudta kiengedni a gozt. Arcom komoly volt, a levegobe pedig szinte orditott a feszultseg. |
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
-Mert igy izgalmasabb - sugtam oda neki mikor mar a melltartojatol es a bugyijatol szabadultam meg. Persze mar rajtam is csak egy boxer volt amit hamar el is inteztem.