|
Témaindító hozzászólás
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 - Dehogy! Csak nyugodtan. - nevettem fel halkan és elindultam a pálya kapuja felé. - Egyenlőre egészen tetszik. Még nem nagyon tudtam megismerni sok embert. Nah jó, valójában te vagy az egytelen akinek a nevét is tudom, a többieket inkább csak látásból ismerem. - vallottam be miközben kinyitottam a kaput. Mint mindig most sem sikerült valami nagyon sok embert megsimernem az új helyen.
- Nem mondasz hülyeséget amúgy, csak én próbálom magam hitetni azzal, hogy mindenre emlékszem még azzal kapcsolatban hogyan kell ugratni. - néztem a félig még nem felpakolt akadályokra. Majd az utolsókat nem állítom olyan nehézre és akkor minden jó lesz. |
 - Köszönöm. Nem lenne baj, ha beengedem, mert odakint elunja magát és akkor elmegy a búsba. - mosolygok és a mén felé biccentek. Nem akarom délután hajkurászni, miközben azon rimánkodok, hogy semmi baja ne legyen neki és a felszerelésnek.
- Akkor isten hozott itt. Hidd el hogy ha most még nem szereted ezt a helyet akkor majd később megfogod. - msolygok és szétnézek a környéken. Nagyon szeretem ezt a helyet és annyi szent, hogy az elején gyűlöltem. Mostanra viszont egész szépen kijövök mindenkivel.
- Értelek... mivel nem vagyok díjugrató ezért nem szeretnék okoskodni, de én lentebb tenném. |
- Köszönöm! A tied is nagyon szép mén. - mosolyodtam el és odasétáltam Stracchy-hez és Izzy-hez. Stracciatella láthatólag nagyon is élveszte a lány simogatását és köszönöésképpen néhe megérintette orrával a lány simogató kezét. - Igen, eléggé újnak mondanám magam. Az akadályokról pedig... - néztem magam mögé majd vissza a lányra. - Valójában voltak már ennél magasabbak is, de a hetekben nem sikerült annyit gyakorolnom amennyit akartam volna. Talán ezért is érzem úgy magam, hogy kijöttem a gyakorlatból. - válaszoltam. |
- Helló Hannah. Csodás paci. - mosolygok rá, majd megsimogatom a lova nyakát mikor odaért hozzám. Padron eszeveszett nyihogásba kezdett, megtörve ezzel a kommunikációnkat. - Csendet, te pokolfajzat! - intettem csendre a lovamat, majd visszanéztem Hannahra. - Új vagy itt a Knightban? - kérdezem miközben elmélyülten simogatom a lovát. - Nem hinném, hogy láttalak már itt ezelőtt, pedig elég öregnek számítok ezen a helyen. És azért nem vagyok túl szenilis. - motyogom hozzá miközben az akadályokat nézem. - Mindig ekkora akadály van előttetek? - kérdezem miközben visszanézek az akadályokra. |
Leszálltam Stracchy-ről és éppen nehezebbere állítottam az akadályokat, mikor egy lány lépett a kerítéshez lovával. Én is és Stracciatella is kíváncsian néztünk a hang felé.
- Szia! - köszöntem én is. - Hannah vagyok. - mutatkoztam be én is és abbahagytam az akadály átrendezését. - Szerintem menni fog. - mosolyodtam el. Stracchy továbbra is kíváncsian figyelte a lányt és lassan elindult felé. |
Padront vittem ki éppen a pályára western nyereggel és nyakmadzaggal, mert újabban így lovagoltam a lovamat. Finom mozdulatokkal irányítottam vete és végre nem kellett attól tartanom, hogy teljesen megbolondul. Most éppen az udvaron keresztül nem vezettem semmivel, magától jött utánam. Rengeteget fejlődött a bizalom köztünk mióta itt vagyunk és ez annyira jó. Sokat tanultam azoktól a szabadidomítóktól, akik a suliba jártak. Megálltam a díjugrató pályánál és felszálltam a kerítésre. Figyeltem a pályán lévő lovast és lovát. - Szia. - mosolyogtam rá, majd a pályán felállított akadályokra néztem. - Nem megy? - kérdezem miközben leugrok és ránézek Padronra jelezve, hogy maradjon ott. - Izzy vagyok egyébként. - lépek közelebb hozzájuk. |
Stracciatella hátán ülve álltunk a felaáálított akadályok előtt. Vettem egy mély levegőt, majd elindítottam a lovamat az akadályok felé. A hideg téli szél kissé megcsapta arcomat és szőke hajamat is az égbe emelte. Mivel még csak most kezdtük el az edzést, így könnyebb akadályokkal kezdtünk, most éppen 5, egyre nehezebb fajtájú oxert állítottam fől. Az első 4 könnyen is ment, az 5.-nek a tetejét sikerült ledöntenünk. Mosolyogó tekintettel néztem vissza az akadályokra és megpaskoltam Stracchy nyakát. |
Miután úgy mond bemutatkoztunk, apámmal beszéltem telefonon. - Jó persze..- mondtam kedvesen a telefonba. - Na szia. - letettem és a fiúhoz fordultam, közben Szultán mellé léptem. - Már kész is vagy? - mondtam és elindultam a lovammal be. - Ne haragudj de én most megyek, majd később beszélünk. Addig is gyakorolj.. - mondom és felülök a lovamra és elindulok lovagolni az erdőbe. |
 Csöndesen végighallgattam az utasításait és próbáltam az agyamba jegyzetelni őket. Bár már előre tudtam, hogy ha akarom sem tudom pontosan ugyanazt a testhelyzetet felvenni és végső esetben leesek. -Jaja. De mivel kezdő vagyok biztos nem fog menni. Az előbb csak szerencsém volt -vontam vállat. Előjött a pesszimista énem. Pedig legtöbb esetben nem vagyok ilyen borúlátó, de most paráztam és ilyenkor előfordul, hogy csak a rosszra tudok gondolni.
Megvártam míg a szöszi szépen átugratta a lovával az alacsony akadályt premier képpen, addig csak fészkelődtem és idegeskedtem, hogy én következek.
-Hát ok. De először áruld el a neved, mert zavar, hogy nem tudom -lestem rá és addig el nem mozdultam onnan, amíg ki nem bökte. Utána az illedelmesen én is bemutatkoztam, de miután láttam és hallottam, hogy a csajnak hívása van, leléptem onnan. Lépésben odamentem az egyik fáig, ami a pálya szélén volt, letörtem az egyik ágát és leszedegettem róla a leveleket. Tesco gazdaságos lovaglópálca. Aztán szépen elkezdtem bemelegíteni a lóval, addig is csökkent bennem a feszkó. |
Jaj istenem, mi fog itt történni? Nevettem fel és megráztam a fejemet. - Na gyere! - Átmentünk és kiroppantottam a kezemet és a nyakamat. Kényelmesen elhelyezkedtem a lovamon és kicsit járattam Szultánt. - Megmutatom, hogy hogy kell rendben? - mondom neki. - Az a lényeg hogy a hátaddal bedőlj, a lovadhoz minél közelebb, amenyire csak tudsz. Majd egy félholdban megtartod a pózt és amikor már földet ért a ló, akkor kiegyenesedsz, hogy ne hogy leess! - magyaráztam el és közben mutattam is neki. - Figyelj! - azzal megcéloztam a magasabb oszlopot tartó lécet. - Gyerünk szépségem.. - mondom halkan a lónak és szépen, sikeresen átmegyünk az akadályon. - Érted, miről beszélek? - megyek oda a fiúhoz. - De neked ez még magas lesz. - így leszálltam a lóról és a legkisebb fokra tettem neki, hogy a ló szokja az ugratást és ne kelljen egyből nagyot ugrania. - Nem szabad félned! Semmi esetre sem, de ezt te is nagyon jól tudod! - mondtam neki és odasétáltam a szépségemhez. - Próbáld meg! - nem sokkal rezegni kezdett a mobilom a zsebembe, kivettem és az apám volt az, így felvettem. |
-Tényleg? -vigyorodtam el. Hogy én ügyesen ugratok? Röhög a vakbelem. Ez még finoman fogalmazva is szar volt. Mondjuk másodiknak nem rossz próbálkozás, de akkor is... szerintem ha valaki felvette volna videóra és visszanézhetném akkor ott halnék bele a röhögésbe. Szerintem úgy néztem ki mint egy tesco gazdaságos rongybaba, amelyik csak úgy fityeg a lovon. Na, egy szó mint száz, ez szerintem kritikán aluli volt. De azért rendes volt a csajtól, hogy nem törte le a kedvem és vágta a képembe szárazon, hogy ezt értékelni sem lehetne.
-Hmm -megint végignéztem a csajon, mikor felajánlotta, hogy segít nekem. Egyszerűen túl vonzónak találtam ahhoz, hogy ne nézegessem. Meg hát most szúrjam ki a szememet? Ami sexy, az sexy és kész. Ha valakit csak lesel, az különben sem megcsalás. Az máshol kezdődik...
-Szívesen vennék leckéket egy ilyen jó csajtól -szívem szerint bevetettem volna a sunyi vigyoromat, de inkább csak lazára vettem a figurát és kicsit mosolyogtam.
-De akkor menjünk a díjugrató pályához ~Név: Vincent Watson. Élt: 18 évet. Halál oka: Megpróbált díjugratni. Halált okozó sérülések: Két helyen tört gerincoszlop, súlyos koponyasérülés. |
Figyeltem ahogy a srác meghúzza a heevdert, majd a próbálkozásait. Az első nem sikerült hú de jól. Szegény le fog borulni ha a következő is ilyen lesz..A ló nem tűnt túl magabiztosnak, és a srác is eléggé bepánikolt, ami nem jó a lóra nézve mert megérzik a félelmet, ahogyan sok mást is. A ló nagyon inteligens és nagyszerű állat, így úgy kell bánni vele, mintha egy ember lenne. A második próbálkozása sikeres volt, ami meglepett hogy nem borult le. - Ügyes vagy.. - mondom neki és tapsolok. Kicsit pontatlan de gyakorlat teszi a mestert. - Épp hogy fent maradtál. - mosolygok rá és elindulok lassan a pályák felé. - De ha gondolod segíthetek az ugrásokban. Van pár tapasztalatom. - mondom és rápillantok. - De ha nem szeretnéd. - Nézek előre és simogatom a lovamat. Nagyon sok gyakorlás vár még rám, hogy felül múljam anyámat. |
Megálltam és végighallgattam a csaj utasításait. Hát nem tudom... nekem szerintem nem az lesz a legfontosabb, hogy félhold alakú a gerincem vagy sem. Inkább az, hogy a lovon maradjak, tökmindegy hogyan. -Oké. Majd odafigyelek erre -lestem rá a kis szőkére és húztam mégegyet a hevederen, nehogy laza legyen. Utána felpattantam a lóra, még az istállóudvarban és szépen lépésben kislattyogtam vele a pályákhoz vezető útra. Ott már beugrattam vágtába, majd szintén megcéloztam a kerítést, ahogy a csaj tette. Nagyon magasnak tűnt, az az igazság, hogy rohadtul féltem is, ezt pedig a ló is megérezte, úgyhogy mikor odaértünk Pirate visszahőkölt, én meg majdnem a nyakába estem. Úgy kalapált a szívem, azt hittem kiugrik a helyéről... tényleg megijedtem. Viszont rühellem ha ilyen gyengének látnak, ezért visszaügettem egy bizonyos ponthoz, majd újra az akadályra fordítottam a lovat és beugrattam. -Gyerünk haver, menni fog -súgtam a lónak, mielőtt még odaértünk volna. Miatyánk ki a mennyekben vagy...
Ahogy azt az edzéseken is láttam sokszor, próbáltam olyan testhelyzetekbe kerülni ugrás közben. Hát ahhoz képest, hogy ez volt a második, hihetetlen jól ment, sikerült is lovon maradnom. -Ez az! Túléltem! -kiáltottam fel. |
Chey nem vette úgy az akadályokat ahogy szokta... És nem a mostani kis balesetre gondoltam épp, hanem lapos poénjaimra.Általában úgy csinált mint aki élvezi őket,de most meg sem próbálta nem megsérteni egészséges önbizalmamat... Elsősorban ez fájt, mélységesen bántott, de keserves arcát látva, azt hiszem ennél nagyobb baj is lehetett....
-Egy, nem te voltál a hibás,kettő, mi a baj?- ráncoltam homlokom. El sem tudtam képzelni mi lehet a gond... Akkora nem volt az az ütközés,hogy megsérüljön, és nem is tűnt sérültnek.Hacsak...
-Ugye Deserttel is minden rendben?- kérdeztem miközben már el is indultam, megkerülve a lányt, hogy közelebbről is megvizsgálhassam a lovat. Nagyon reméltem,hogy nem történt semmi, különben kénytelen leszek olyat tenni, ami nem szokásom... |
/erre így írni nem tudok, szóval Maxi el/ |
 Amint ellovagolt a srác rögtön egy bamba szemfordulatot ábrázolva az arcomon a fejemet fogtam. Nem? Esetleg nem merült volna föl hogy véletlenül én lennék elsőbbségben? Valószínű hogy pár bozótból kiszáguldó lovas is a számításaim között szerepel. Legszívesebben lefejeltem volna a nyerget, annyira nem értettem ezt az egész szituációt. Inkább nem is idegesítettem magam. Annyira feldúlt voltam, hogy inkább leugrottam a nyeregből és kivezettem a kancát a pályáról. Levettem a kobakomat, majd kibontottam a kontyomat és ujjaimmal elrendeztem a hajamat. Még mindig kicsit kába voltam az imént történt apró baleset után. Megvakartam a tarkómat, majd megállítottam a kancát. Leggugoltam, és mind a nlgy lábát tüzetesen megvizsgáltam; aztán láttam. Megtörtént a baj. A jobb hátsóját erősen húzta. Nem szabadott előre rossz következtetéseket levonnom, csak az állatorvostól tudok meg többet de az biztos hogy semmi jóra nem számíthatok. Végighúztam kezemet a kanca meleg nyakán, mire fújtatott egyet.
- Nem lesz semmi baj.. - fúrtam az orromat a sörényébe, bár nem mondtam teljesen igazat. Nem vagyok pesszimista, de sejthető a lábát nézve hogy ebből nem fogunk jól kijönni. Meghallottam a hátam mögül Adam hangját. Hunyorogva figyeltem ahogy közelét, majd odaléptem hozzá, és egy apró csókot nyomtam az ajkára.
- Nincs semmi - mosolyogtam halványan - Csak figyelmetlen voltam. |
 Békésen sétálgatok össze vissza és egyszer csak egy ló ugrat át felettem.-Áááááááááá-mutattam be a csajos visításomat.-Igen jól.-sóhajtottam fel majd meg dörzsöltem a szememet.-Jó bocs.A f@szom se gondolta,hogy itt fogsz ugratni a lovaddal.Csak körül néztem.-forgattam emg a szemem majd vállat vontam.-M1.-mondtam majd oldalra söpörtem a szememből a hajamat.A szívem úgy kalapált mint még soha,még egy fél perc és kiugrik. |
-És, lám milyen jó hogy figyelemmel kísértük ezt a néhány percet-kezdtem a tanulságot levonni- tökéletes példa volt arra, mit ne csináljunk a pályán-daráltam a cinizmustól és némi ingerültségtől csöpögő mondatom másik felét. Részben Cheyre de leginkább arra a kis suhancra voltam mérges. Még ha nem lenne beosztva a pálya... De teljesen egyértelműen fel van tüntetve, hogy ebben az időben nem igen tartózkodhat más lovas a pályán, csak akinek órája van-s, ha már tartózkodik az a legkevesebb , hogy nem borítja fel a rendet. De természetesen mindig vannak ilyen fafejűek... Néhány másodpercig idegesen fújtattam nézve ahogy Cheyenne nyugtatgatja az alatta táncot járó kancát, és ahogy szóbaelegyedik az idegennel, mikor feltűnt végre, hogy egyébként dolgom lenne.Nagyon meglepődtem magamon, rég éreztem már ilyet, szörnyen felhúzott ez a jelenet.
-Jól van emberek, lóra, irány bemelegíteni-sóhajtottam borostám elgondolkodott megvakargatása közben és igyekeztem egy sokkal, de sokkal kedvesebb hangszínt felvenni a diákokkal akik a kezem alatt tanultak, már jó néhány hónapja. Nem akartam velük gorombán viselkedni, szerettem volna megtartani azt a hangulatot ami mindig is uralkodott az edzéseken.
Ez pedig most csak úgy ment, ha nem veszek tudomást a nőről akit most legszívesebben lerángattam volna a lováról, ugyanis a szívbajt hozta rám, azt hittem nagyobb baj lesz...
Az edzés ezek utána szokásos módon zajlott, és ismét családias-humoros órát töltöttem el a lovasokkal.
- Cheyenne...-indultam el sietős léptekkel a lány után aki hamarabb hagyta el a pályát. A többiek már csak lemozgatták a lovakat, ahhoz már nem kellettem, szóval a barátnőm után indultam.
- Legközelebb szólj, és lefoglalom neked az egész pályát annyi időre amennyire csak akarod!-álltam útját, mikor utolértem és két kezem közé véve arcát méltóképp köszönthettem végre. Még mindig nem voltam megnyugodva teljesen, csak kerüljön a kezem közé az a ficsúr...
-Ha ilyen még egyszer előfordul, kénytelen leszek nem csak eltiltani az edzésektől, de még büntetésben is részesíteni a hölyget! - csováltam a fejem egy sármos vigyorral, kihasználva edzői mivoltom egy kis játékos dorgálás erejéig. Csókja egy pillanat alatt hozta vissza a megszokott énemet.
-Örüljön, hogy most ennyivel megúszta!-bólogattam szemöldököm felvonva, teljes komolysággal-alakítva szerepem- Legközelebb talán nem leszek ilyen elnéző...-mutattam két újammal az én szemeimre majd az övéire, jelezve, hogy figyelem őt. |
Rövid száron lovagoltam a kancát, igyekeztem ritmusos de mégis lassabb tempójú munkavágtába fogni. Desert szokás szerűen bólogatott vágta közben. Épp egy 1,60 méteres sövényfalat ugrottunk meg, mikor az egyik levágáson a fa kitakarásából egy srác egy pejtarka lóval súrolta a farunkat. Desert oldalra táncolt, majd belekaptam a szárba és miután a kanca egyhelyben táncolt sikerült megállnunk, de továbbra is habzó szájjal lépkedett egyhelyben. A megjegyzésére inkább nem is válaszoltam, mivel az a levágás egy másik útvonalhoz tartozik amit általában csak háziversenyeknél használunk, mert jóval hosszabb és nehezebb mint az edzésre kijelölt útvonal. Éreztem hogy szívem a torkomba dobog, miközben próbáltam beleülni a kanca hátába és lenyugtatni.
- Dehogy.. - emeltem tekintetemet a fiúra, majd végigvizslattam a lován. Nem láttam rajta sérülést - És ti.. Megvagytok? - kérdeztem vissza, majd a kancámon is végignéztem. Egyenlőre, első nézésre semmi sem tűnt rendellenesnek. |
 Körülbelül háromnegyed órás készülődés után végre kiírtam a military pályához Atlantis-sal. Már idefele elég feszült volt. Vezetni alig lehetett, úgy húzott előre. Komolyan mondom, hogy nekem nem is kéne erősítenem, mert ez a ló garantáltan megdolgoztat. Mikor végre kiértünk, a rajtnál nyeregbe pattantam. Rettenetes gyors volt a kezdés, így próbáltam visszafogni a félvért, bár ez szokás szerint kb. semennyire sem ment. Hiába rövidítettem a száron, ő csak ment előre mint egy puskagolyó. Sok szenvedés után végre sikerült megfékeznem valamennyire, és megfelelő tempóban ugrottuk át az első egy-két akadályt. Ezek még nem voltak komolyak, csak farönkök és társaik. Utána következett egy dombra felkaptatós rész, akadály sövénnyel és lejtő. Nos, ez meg ment is, viszont amikor átugrottuk a sövényt, egy barna hajú csaj kaptatott keresztül a pályán, egyenesen elöttünk. Nagy volt a lendület, szóval meg sem próbáltam megállítani teljesen a lovat, inkább félrehúztam a szárat és az oldalsó felfüggesztett szalagot ugrattuk át. Utána már sikerült megállni is. Komolyan mondom, hogy az egekben táncolt a pulzusom.
-Lehetnél óvatosabb -kiabáltam oda a lánynak. Aztán egy nagy sóhajtás kíséretében visszafordítottam a félvért. Már sokkal nyugodtabb volt, mint a gyakorlásunk elején, mivel levezettem a felesleges energiáit. -Ugye nincs bajod? |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
