|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.20. 16:29 - |
 Csöndes, ősszel avar, télen hó, tavasszal virágfödte ösvény. Az egyik legnépszerűbb lovaglási útvonal, csak ezen az ösvényen lehet eljutni Forgotten Fields-be. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Hát persze, hogy tudsz magadra vigyázni -mondtam neki szélesen mosolyogva és a vállát simogattam. Rájöhetett, hogy ez csak irónia. Majd pont ezt gondolnám komolyan, mikor az előbb úgy telibe kapta azt az ágat.
-Mindent? -néztem rá kerek szemekkel a kijelentésére hallatán. Nem tudtam mire vélni az a perverz vigyort. Most komolyan, azt akarja tudni hány csajt keféltem meg eddig, vagy mi?
-Houston szélén egy farmon születtem és... -elröhögtem magam az arckifejezésén. Zavaró volt, hogy azt sem tudtam miről kezdjek el beszélni, mert ellentmondó volt amit gondolt és ami látszott rajta. Ha elkezdtem volna neki beszámolót tartani, milyen pózokban szeretem akkor elküldött volna a p.csába, holott az látszott rajta, hogy ez kifejezetten érdekelné ezt a kis perverz nyulat. -Ááá, mindegy -zártam le a témát, mert komolyan fogalmam sem volt róla mivel rukkoljak elő. Ha elkezdem neki sorolni a tulajdonságaimat az hülyén jön ki, mert amúgy képes lennék túlzásokba esni... és nem erre célzott szerintem.
-Kiskoromban a lovak vettek körül -na meg úgy hallottam itt van "egy-pár" jó csaj is. -Miért haragudnék? |
 - De nem szédülnék le a lóról! Tudok magamra vigyázni. - mondtam komolyan, azonban ezt kicsit sem gondolhattam volna annak, hiszen az előbb fejeltem le azt az ágat, így biztosan nem tudok magamra vigyázni.
- Mindent tudni akarok! - jelent meg egy perverz vigyor az arcomon. Tekintetemmel folyamatosan kerestem az övét, remélve, hogy a beszámolója közben elkapom a dolgok mögötti érzéseket, azonban Virgil tekintete olyan egyhangú volt. Mivel ez nem jött be így tovább kerestem ugyan a tekintetét, de semmi célom nem volt ezzel. Csupán szerettem az emberek szemébe nézni ha azok hozzám beszéltek.
- ÉS amúgy mi ösztönzött arra, hogy ide gyere? - kérdeztem ismételten, talán kicsit túl kíváncsivá is váltam. - Vagyis ömmm ne haragudj. Nem kell ám mindenre válaszolni. - húzódtam kicsit vissza az eredeti helyemre, mert eddig észre sem vettem milyen közel ültünk egymáshoz, mármint nem mintha zavart volna, csak úgy feltűnt. |
-Az se lesz jobb, ha leszédülsz a lóról -néztem rá összeráncolt homlokkal. Tényleg nem tartottam jó ötletnek az azonnali indulást. Az előbb még alig bírt megállni két lábán, most meg már futna haza. -Igen, majd megyünk vissza -bólintottam,és becsuktam egy kicsit a szemem. Képes lettem volna bealudni.
-Tényleg? -kitámasztottam magam a kezemmel és ráfigyeltem. -Mit meséljek? -egy picit mosolyogtam is miközben vártam a válaszát. |
- Ahjjj de Virgilll... - néztem rá kutyaszemekkel. - Nem akarok itt ülni, attól nem lessz jobb. Ha vissza érünk elmehetek a dokihoz. - sóhajtottam fel, azonban elszánt arckifejezésére csak megadóan sóhajtottam. - Jó, akkor maradok. És lazítok! - ráztam a fejem, majd a hátamat Virgil példáját követve a fatörzsnek vetettem és fejemre csúsztattam a kezem. - Ezt jól telibe kaptam. - nevettem fel a saját kínomon. - De ha kicsit pihentünk visszaindulunk? - kérdeztem kíváncsian az uksázt várva. Én mint örökmozgó muszáj, hogy mozgásban legyek valahogy! Az nem fair, ha csak ülhetek.
- ÉS amúgy te még nem is meséltél magadról! Itt az ideje, hogy megejtsük ezt is. Te már nagyjából ismered a hülye fejemet, de én nem ismerlek... - néztem ismételten szemeibe. |
Végighallgattam a szövegét és utána rögtön megragadtam a csuklóját. -Csak maradj itt egy kicsit, oké? Nem jó ötlet, ha most rögtön nekiindulunk. Nem kell sietni. Először egy picit legyél jól -visszahúztam magam mellé a földre. Aztán nézegettem a búbot a fején. Egyre nagyobb lett...
-Lazíts. Próbálj meg lazulni -a fa törzsének dőltem, ezzel is példát mutatva. A jelenlegi helyzet nem engedte meg, hogy bármit is "hősködhessek". |
- Várj, előbb levegőhöz kell jutnom! - sóhajtottam nagyokat. Fájdalmasan kaptam fel a fejem, ránézve az ágra! - Anyádat te rohadt ág! - morogtam, majd fejemet óvatosan Virgil vállára döntöttem.
- Hát picit émelygek és hányingerem is van a fejem meg csak annyira fáj amennyire bevágtam. - sóhajtottam fel ismételten, majd miután egy újabb éles fájdalom hasított a fejembe finoman Virgil vállába nyomtam a fogaimat. - Hazamegyek és ha eljutok a szobámig beveszek egy fájdalomcsillapítót és egy altatót, aztán pedig lefekszek aludni. - tervezgettem az estémet, hogy elvonjam a figyelmem a hányingerről. - Menjünk... - sóhajtottam fel miközben igyekeztem feltápázkodni. |
Egészen addig jó móka volt nevetni a "balesetén", de aztán be kellett lássam, hogy a helyzet komolyabb mint hittem. Rögtön elkomolyodott már akkor az arcom, mikor leszállt a lóról. Innentől semmi sem vicces.
-Basszus! -megállítottam a Quartert és leszálltam róla. A kantárszárat lazán a nyeregszarvra tekertem, gyors tempóban, hogy azért mégse csússzon a ló nyakába annyira. Majd Izzyhez mentem, segítettem neki felegyenesedni, az egyik kezét átraktam a vállamon és próbáltam tartani, abban az esetben ha továbbra is az összeesés kerülgette. Az út széléhez vezettem és "leültettem" az egyik fa tövébe. -Mondd el mi a bajod. Hányinger? Fejfájás?
|
- Jahjj ne legyél már ennyire cinikus! - kértem miközben durcás grimaszt villantottam felé. - Ha azt vesszük, akkor ma csak értelmetlenségeket csináltunk. - vágtam vissza vigyorogva, majd hagytam hogy tenyerét a homlokomra tegye. - Jól ne aggódj, nem kell fosnod, hogy feljelentelek bántalmazásért és erőszakért - nevettem fel vigyorogva, miközben tántorogva bár, de leszálltam Padronról. Meg kelett támaszkodjak a mén nyakában, mert máskülönben összeestem volna. Most hogy így leszálltam kicsit talán hányingerem is volt. - Öm Virgil. Azt hiszem mégsem vagyok jól. - sóhajtottam miközben a homlokomat fogtam. Előre kellett, hogy dőljek, egészen a térdemre. - Olyan hülye vagy! - szólaltam meg nevetve. - Nevess is csak! Vicces más kínján nevetni. - forgattam a szemem. |
-Hát annak akkor úgy sok értelme lesz -jegyeztem meg halkan, mint aki attól fél, hogy le fogják cseszni. -Igen, utánad. Legyél boldog -mondtam, aztán hagytam, hogy befejezze amit szeretett volna mondani. Erős iróniát éreztem a mondataiban. Szerintem egyáltalán nem szerette Dallast. Vagy csak azt hittem. Mindegy, nem is volt időm ezen gondolkozni, mert a következő pillanatban elkapott a röhögőgörcs, amikor lefelejte az ágat. -Jól vagy? -kérdeztem tőle nevetve, aztán közelebb húztam hozzájuk Warriort, és átnyúltam a csajhoz. Ha engedte akkor megfogtam a homlokát (?). -Ehhez már tehetség kell -komolyan majd' szétrepedtek a bordáim, úgy kínzott a röhögés. De próbáltam magamba fojtani. |
- Akkor döntetlen. Ezért menjünk mostmár vissza és meghívlak valamire, aztán még kitalálom te mit is vegyél nekem. - jegyeztem meg, majd a helyes irányba fordítottam Padront. - Így leszünk teljesen kvittek! - toldottam meg előbbi mondatomat, melyet csak egy sunyi vigyorral tettem hatásosabbá.
- Szóval utánam jönnél! - nevettem fel jókedvűen. Ez jól esett, hiszen eddig senki nem mondta és éreztette ezt velem. - Biztos tetszene a sok olajfúró kút és ahjjj az a város gyönyörű! - áradoztam teljes beleéléssel, úgy hogy észre sem vettem az elém táruló faágat, amit így sikeresen lefejeltem.
-Apukádat. - fakadtam ki miközben a fájó pontra tettem a kezem, de ezen is csak jót vigyorogtam. |
-Vettem észre -vágtam oda hozzá lazán. Azt vágom, hogy azt mondta nem átlagos. De mégis úgy éreztem, hogy egy picit a szívére vette. Vagy csak én gondoltam ezt. A hangneméből ítélve mindenképp ez jött le.
Mikor elkezdtük a versenyt, brutálisan gyorsak voltunk mindketten. A végére döntetlen lett. Én sem láttam pontosan melyikönk győzött. Túl egy vonalban haladtunk. -Döntetlen -jelentettem ki. Aztán már válaszoltam is a kérdésére, nem akartam belefolyni egy kisebb vitába, hogy most ki gyorsabb ki nem. Amúgy sem számítana sokat. -Lehet -ingattam meg a fejem. -Egyébként még nem adtam okott arra, hogy megölj. De semmi sem kizárt -vontam vállat. Most előjött a lazább énem. -Oké, nem hazudok -zártam le. Már eléggé ki voltam fáradva. Rámfért volna egy Monster. |
- Elhiszem, hidd el én sem leszek kegyes! Ha te így, akkor én is így! - jelent meg egy ördögi vigyor az arcomon.
- De te bolond, mondtam, hogy nem vagyok átlagos! Nem lehet könnyen megsérteni. Ezt mostmár tudod. - böktem oldalba, majd Padront vágtába ösztökéltem, azonban ösztökélni sem kellett sokat, hiper sebességbe váltott, úgy, hogy majd kiestem a nyeregből, úgy kellett megkapaszkodnom a sörényében.
- Szóval utánam jönnél? - kerekedtek ki a szemeim miután a versenyt befejeztük. Nem tudtam eldönteni ki nyert, ezért inkább rá hagytam a nyertes kihírdetését. - Miért ölnélek meg? Adtál rá okot? - kérdeztem ismét vigyorogva, azonban az arcom az előbbiekhez képest most kevésbé tűnt boldognak. - Ne hazudj! Te kis szégyentelen! - jelent meg egy kicsi pimasz vigyor az arcomon. |
-Jól -bólintottam egyet. Gondoltam, hogy nem vette a szívére mert közben teli szájjal vigyorgott. Én már csak egy kicsit. Néztem egy ideig magam elé, és azt vettem észre, hogy a két ló igen egymás mellett akart maradni. Összeráncoltam a homlokom értetlenül. Buzik?
-De most miért?! -kerekedtek ki a szemeim a csaj kijelentésére. -De nem megsérteni akartalak vele! -jellemzően a nők mindent félreértenek és túlreagálnak. Nem is értem miért lepődtem meg a reakcióján ilyen látványosan.
-Majd most utánad megyek ha elköltözöl -mosolyogtam rá. -Már ha addig nem ölsz meg... -a gondolatra is komolyabb lett az arcom. Ha vannak olyan "átlagos lányos" vonásai akkor nem leszek hosszú életű. Nem ám! Talán megölni azért nem lenne képes. Talán.
-Mi? -kezdtem magam kellemetlenül érezni. Ennek a csajnak valami gondolatolvasó képességei vannak. -Nem is! -próbáltam tiltakozni, de elnevettem magam. Képtelen vagyok hazudni rendesen. Az ötletére bólintottam. -Mehet -vágtába ugrattam Warriort. Ahogy szinte mindig, most is azonnal vette a lapot és begyorsított rendesen. |
- Kötözködsz? Jólesik, hogy belekötsz a dolgokba? - kérdeztem vigyorogva, majd kicsit kitértem az ösvény szélére, így a két ló eltávologott egymástól. Szinte biztos voltam benne, hogy Padron visszamegy a Quarter mellé, így elengedtem a szárat és figyeltem a reakciót. Jól sejtettem Padron nagyon barátkozni akart Virgil lovával.
- Ugye? Tudtam, hogy vicces ember vagyok. Sokan mondták már. - válaszoltam ugyan olyan irrónikus hangnemben, mint ahogyan ő beszélt. - Hát kössz szépen! Most ha egy átlagos lány lennék megsértődnék és sértődötten visszaindulnék az istállóba, aztán ha utánam jönnél, vagy ha legközelebb találkoznánk felpofoználak! - jelentettem ki felhúzva az orromat, miközben tekintetemet egyenesen az útra szegtem, csak nagysokára néztem rá Virgilre. - Hát lehet hogy nem ártott volna! - sóhajtottam számonkérő hangon, mintha elvártam volna, hogy "utánam" jöjjön. Tekintete és arckifejezése azonban nevetésre késztetett. - Le a piszkos gondolatokkal Virgil! - böktem oldalba, majd hírtelen ötlettől vezérelve gyorsítottam Padronon. - Verseny addig a fáig? - böktem az előttünk 2-300 méterre elterülő kiálló fára, amely egy nagy kanyart szegélyezett. |
-Azért vén még nem vagyok, csak öregebb mint te. Nem ugyanaz -hívtam fel a figyelmét a kettő közötti óriási különbségre. Most még annyira nem is számít az a 2-3 év, csak majd a 30-as évek közepétől, mert akkor már az ember örülne is egy-két mínusznak.
-Haha! De vicces valaki -persze, hogy nem nevettem ezen. Középerős irónia.
-Várjál, mert lefagyott a névkereső programom -vigyorodtam el, aztán próbáltam kiagyalni valami találó és egy kicsit idegesítő becenevet. Semmi sem jutott az eszembe.
-Huhh! Ettől féltem -még több hülyeség és komolyan az lesz a vége, hogy leesek a röhögés miatt vagy valami hasonló.
-Akkor Dallasba kellett volna mennem -csóváltam a fejemet és látszólag magamat bűntettem a múlt miatt. Ó, én mást is nyaldosnék. |
- No látod. ÉN még egy fiatal pipi vagyok,míg te már egy vén kakas! - jelent meg az a bizonyos Izabellás komoly mosoly az arcomon. Nem tudomtam felfogni honnan jön az a sok marhaság amit az elmúlt 1,5-2 órában elmondtam Virgilnek, de jól el szórakoztunk.
- Akkor megnyugodtam, hogy nem kell új egocentrikus barmot keresnem magamnak. - fújtam ki a levegőt vigyorogva.
- Na gyerünk! Támadj a jobbnál jobb nevekkel! - néztem rá szúrósan, majd lazán Padron nyakán áthúztam a szárat, amit a nyeregszarvra helyeztem, ezzel elengedve a lovat, aki így is mellettem poroszkált, mint egy hűséges pulikutya.
- Akkor jó. Ne haragudj, vannak ilyen pillanatok, néha kell, hogy a sok hülyeség után megpihenjen az agyam, hogy még több és hülyébb gondolatom szülessen. - nevettem fel ismételten. Hírtelen őszinteségi rohama meglepett egy picit, nem tudtam mire véljem, kicsit sokkolt a dolog.
- Honnan ez a hírtelen őszinteségi roham? Mármint na, szóval nem zavar, mert nyaldossa a büszkeségemet. - néztem rá komolyan, majd újra Padron nyergébe ültem. - És amúgy kérdésedre válaszolva Dallas városában voltam eddig. - nevettem fel ismét. Valami vonzott a közelségéhez. Fura volt ez az egész, de mégis jól esett. Az utolsó három mondat tényleg nyaldosta nem csak a büszkeségemet, de az önértékelésem és az önbizalmam is nőtt. |
-Nem olyan nagy gond -vontam vállat. -Sőt... Csak nézőpont kérdése -ha úgy vesszük ő neki fiatalabb a teste is, nem annyira lestrapált mint nekem, már ha lehet ezt így megfogalmazni. Valamint ezek a 18-as évek a legjobbak, én lassan a 20-at is átlépem, utána már felpörög a számláló. Gondolataimból kizökkenve lassítani kezdtem, végül, csak lépésben haladtunk Izzy-ék mellett. A szárat továbbra is lazán tartottam egy kézbe, hagytam, hogy kinyújtózzon a ló. -No problem -nem haragudtam meg rá. Egy darabig tényleg hitelesnek is tűnt. -Oké. Akkor én is adok neked majd egy nevet -mosolyogtam rá. Majd az utat néztem. -Semmi,semmi -egy ideig csendben haladtunk egymás mellett, majd a lányra néztem és őszinteségi rohamot kaptam. -Bírlak téged. Olyan humoros vagy. Meg rendes. Basszus, hol voltál eddig? |
- Az baj, ha 17 vagyok? Nemsokára 18! - jegyeztem meg vigyorogva, majd Padron nyakára dőltam mint egy krumpliszsák. Elfáradtam, ezért fokozatosan lassítva Padront a végén leszálltam róla egy kicsit, így magam mellett vezetgetve sétáltam tovább. Jól esett kinyújtani a lábam és szerintem Padron is megkönnyebbült kicsit, hogy nem ülök a nyeregben.
- Jólvan na... ne haragudj, hogy azt feltételeztem komolyan gondoltad a dolgot. - néztem fel a mellettünk baktató párosra. Hihetetlen milyen hosszú ez az ösvény, már lassan 1,5 órája szerencsétlenkedünk és nincs még vége, nem mintha ez zavarna, de ez akkor is fura.
- Egocentrikus... aranyos szó, illik hozzád. Nem amúgy, így csak énhívhatlak! Ezt ígérd meg, hogy mást megfejelsz, ha így hív. Szabadalmaztatni fogom! Levédetem! - nevettem fel Padron sörényét babrálva. - Hm? - kérdeztem mélázásomból, ugyanis utolsó mondata nem igazán jutott el a tudatomig. |
-Annyira azért nem vagyok sík hülye. Csak gondoltam, ha te viccelődsz én miért ne? -mondtam el az indokot vigyorogva.
-Nem célom. Ez most véletlen jött -vontam vállat. Már kezdtem kimerülni a sok nevetéstől, meg nyugodtabb lettem.
-Wáá! Ez lesz az új nevem! Virgil "egocentrikus barom" Jenkins -azért továbbra is mosolyogtam, de nevetni már erőm nem volt. Szépen lassan lemerült az aksim.
-Mi? Akkor most 17 vagy. Olyan fiatal? -kerekedtek ki a szemeim. Legalább 18, vagy 19-re emlékeztem. Persze ez nem feltétlen jelenti azt, hogy éretlen, meg ilyesmi. A mai 15 évesek már tudják mi a dörgés. Ott szopják a faszt, mikor még most kezdték a gimnáziumot. Gratulálok.
-Hát ha azt a lyukat lehet extrém helynek mondani, akkor igen -nevettem el magam kicsit. |
- Őszintén szólva már nem tudom mit gondoljak komolynak és mit hülyeségnek! - mondtam és nevetve konstantáltam, hogy majdnem lefordult a lóról. - Óvatosan már az előbb beszéltük meg, hogy nincs öngyilkolászás, miért akarod kinyírni magad ember? - kérdeztem nevetve, miközben meggörnyedve ültem a nyeregben.
- Ohh te egocentrikus barom! - nevettem fel, miközben meglöktem a vállát egyik kezemmel. A western nyereg miatt könnyű és kényelmes volt a lovaglás.
- Hát az igaz, de tudod mennyi idő az a nyolc év? Én még csak 25 leszek akkor! - nevettem fel miközben gyorsan fejben ellenőriztem a matematikai tudásomat (17+8=25). - Ajj Virgil, látom te az extrém helyek híve vagy... - ráztam a fejem "rosszallóan". - Ne legyél mindig ennyire újító, vannak lányok akik maradnak a hagyománynál! - nevettem fel, miközben Padront ismételten egy gyorsabb iramra ösztökéltem. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
Csöndes, ősszel avar, télen hó, tavasszal virágfödte ösvény. Az egyik legnépszerűbb lovaglási útvonal, csak ezen az ösvényen lehet eljutni Forgotten Fields-be.
