|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.20. 15:33 - |
 Gyönyörű hegyvidék zárja körül az Indica völgyet, tökéletes sziklamászásra a kalandvágyó lovasoknak. Gyakran előfordulnak lavinák, ezért nem ajánlatos errefelé télen kilovagolni! |
[45-26] [25-6] [5-1]
 Észre sem vettem, hogy közbemondta a megoldást. Na mindegy. Így utólag rájöttem, hogy valószínűleg ez történt.
- Szeretettel várom. - vigyorogtam rá. Ha ezen ismét bedurcizik, én lefejelem... a köveket. De szerintem nem fog. Nem is vesz róla tudomást. Hm. Csak rajta áll. Nem kéne így túlaggódnmom a dolgokat. Túlaggódnom? Chh! Nicole sosem aggódik semmi miatt.
- Tudod milyen rossz egy olyan rohadt nagy városban felnőni? Nagyobb egyes országoknál. A bűz, a zaj... fú, utáltam ott lakni. - magyaráztam el. - És ráadásul a kaját is tonnaszámra pocsékoljuk. Afrikában meg szépen éhenhalnak a gyerekek és felnőttek. Hajrá, Amcsi! Csodálatos. - a végére már csak morogtam.
- Ühüm. Na, ezt mások is mondták már. - bólogattam. - Amúgy igen, tudom, hogy gyönyörű kiejtésem van! - húztam ki magam ültemben a lovon, egy vigyorral kísérve. |
 Az első kijelentésére, miszerint "az angliában van" felnevettem kissé. Az utána következő találgatásait pedig hasonlóan díjaztam. Azt hiszem nem vágta, hogy azt mondtam a legelején, hogy eltaláltad. Ami pedig azt jelenti, hogy angliából jöttem, tehát Bristol logikusan csak ott lehet. -Itt rohadjak meg, ha nem angliai vagyok -ezt a mondatot viszont komolytalanná tette a vigyor az arcomon, ami még mindig jobb volt egy fokkal mint a röhögés.
-Na! Miért? -ráncoltam a homlokom arra az USA utálós szövegre. Nem bírtam felfogni mi lehet az, ami olyan súlyos,hogy általa megutálja az egész országot, ami a hazája. A kérdésére megint mosolyognom kellett kényszeresen. -Egy kicsit. Harapjátok a szavakat. Találkoztam már olyan amcsival is, akinek olyan akcentusa volt, hogy megérteni alig tudtam. Egy pl. franciai bevándorlónak ez maga az átok, ugyanis mindenkivel a brit angolt tanultatják -miközben ezt elmondtam, megindultam, mert másképp soha nem érünk oda. -Te még a jobbik eset vagy -állapítottam meg teljesen őszintén. |
- Az Angliában van! - csettintettem az ujjammal. - Vagy Kanadában. Vaagy... Hülye földrajz! - ráncoltam a homlokom, miközben még mindig a nyerget figyeltem. Remek. Bistrolt mondott, ugye? Vagy Bristolt? Mindegy, egyik sem ismerős. - Tuti, hogy angliai vagy. A kanadaiak nem így beszélnek. -mondtam ki hangosan a gondolataimat, és még mindig fellelhetőek voltak a mély barázdák a homlokomon.
- Igen. Tudom. De bárcsak Angliába születtem volna. Szeretem azt az országot. New York megutáltatta velem Amerikát. Na jó, nem utálom, csak Angliát jobban szeretem. Érdekes, de ez van. - vontam meg a vállam, majd érdeklődő, kék tekintetemmel Noah-ra néztem. - Szerinted akcentusom van? |
Nyugis tempóban, nagyokat lépve haladtunk előre mi ketten Panic-al. Tiszta kavicsos volt minden, én meg nem kockáztattam, hogy a lóval együtt boruljak. Egyedül még kellemesebb mintha egy több száz kilós állat az oldalára borul (rosszabbik esetben) veled együtt. Na de Nicky kérdésére már megálltam. Egy kicsit felé is fordultam. Ezen már muszáj volt mosolyognom. -Eltaláltad. Bristolban születtem -ezután már inkább vigyorogtam. Ilyent még komolyan nem vágtak hozzám, hogy akcentusom van. De nem haragudtam ez miatt, sőt...
Meglepetésként ért a dolog, az biztos. -De nekem... ? -elég hülye fejeket vághattam közbe. Amolyan csodálkozó, meg örömteli. Valahogy így. -Ti amcsik beszéltek akcentussal. Jó, hát neked ez a természetes, meg itt elfogadott, normális, de nekem meg pont fordítva. |
- Én körültekintő vagyok. Valahogy mindig sikerül szereznem. - mosolyogtam a nyeregre nézve. Inkább felemeltem a fejem, mert most következett a veszélyesebb szakasz. Én nem szálltam le, Sunny-n maradtam. Bíztam benne, hogy nem taknyolunk el. Úgyis megáll, hogyha valami akadály lesz előtte.
- Amúgy... ugye nem amerikai vagy? Érzem a lehelletnyi akcentusodat. - mondtam csak úgy. Valahogy mindig meghallom az ilyesmit, ha csak a legkisebb is van. Ahogy kiskoromban a telefon csörgését, és a csengetést is csak én hallottam meg. Persze nincs szuperhallásom, csak figyelek ilyesmikre. De lehet, hogy félrehallottam. |
Addigra már valamelyest megbékéltem vele. Semmit sem tudok tenni... ha ilyen, akkor el kell fogadnom, legalábbis egy ideig. Másképp én is sz*rul fogom magam érezni, meg ő is. Aztán ezután nem kötelező találkozgatni.
-Jó neked. Szörnyű, hogy már mióta nem ittam semmit -de tényleg. Egy hete, ami nálam már rekord. Általában hétvégenként piálok be, csak most nem kerítettem rá időt.
Mikor Nicky gyorsított, én is követtem a tempót. A húzósabb résznél pedig leszálltam a lóról, mert necces volt. Közben végig lestem, hogy nincs-e a nyakunkon a vadállat. |
Ismét elhallgattam. Gondoltam ettől a kis incidenstől még mindig fúj rám, pedig igazán túltehetné magát rajta. Bár fogalmam sincs, mit gondol, lehet megbékélt. Rájöhetne hogy segítőkész vagyok. És kedves. És aranyos. És piszkálódos. És tökéletes! Na jó, az azért nem igaz, de hát a fontos, hogy az ember szeresse magát, nemigaz?
- Nekem mindegy. - vontam vállat. - Reggel ittam egy pohár sört. Bár jólesne, kibírom a napot.
Ügetésbe kapcsoltam, amíg el nem értük a veszélyesebb szakaszt. Utána lépésbe parancsoltam Sunnyt, és másodpercenként hátranéztem, nem követ-e az az átkozott dög. Úgy látszik, nem követett minket. Végül is, én megértem, én sem szeretném hogyha egy ló teljes testét beleadva a fejemre lépjen. Több mázsa súly.... mert Sunny lehet hogy ezt tette volna. Panic.. na őt nem ismerem, de a nevéből ítélve elég ijedős egy packó lehet. |
Felsóhajtottam mikor végre észheztért a ló, és nem hisztizett. Eléggé kifárasztott engem is. Nagyon nem egyszerű egy kb. 500 kilós állatnál elérni azt, hogy megnyugodjon. Még így is menni akart arrafelé, amerről jöttünk.
-Kerülőúton attól még tudunk menni -vontam vállat. Azt már elfelejtettem mondani, hogy egy kicsit veszélyesebb arrafelé, mint a normális úton. Mind a kettőt bejártam már és hatalmas a különbség köztük. Ott tényleg lehet dobni egy-két hátraszaltót és lóval elég nehéz átjutni. -Vagy vissza... csak akkor pia nem lesz mostanában -ráncoltam a homlokom. Már ki voltam "éhezve" egy kis alkoholra. Elő is jöttek az elvonási tüneteim miatta.
Mikor láttam, hogy Nicky elindul, rögtön mellészegődtem. Egy picit gyorsabban szedte a lábát a kisöreg a szokásosnál. |
Sunny szerencsére nem ágaskodott fel, vagy ilyesmi. Csak rémült volt a tekintete, és mostmár lelapította a füleit. Ez nem jelent jót, ha nem megyünk, hamarosan elszalad. Gyorsan felültem hát rá.
- Mivan? - kerekedtek ki a világoskék szemeim, és Noahra néztem, majd arra az irányba, amerre biccentett. Csak homlokomat ráncoltam az állat láttára. Messze volt, de ő biztosan észrevett minket. Nekem pumának tűnt. Ami nagyon nem jó.
Megfordítottam a kancámat. Először nem engedett, mereven állt, mint egy sziklatömb. Végül csak hajlandó volt teljesíteni a kérésemet.
- Akkor elmarad a falu! Vagy mehetünk más irányba. - sóhajtottam. Ha így folytatja, mint az előbb, tehát durcáskodik, akkor igazi szórakozás lesz az odaút. Juhé!
Lassan, lépésben elindítottam Sunnyt, miközben bevártam Noah-t. A lovam rángatta a szárat, jelezte, hogy menni akar, futni, vágtatni, menekülni a veszély elől. Sokáig nem teheti, mert ott lesz a veszélyes szakasz. |
Hát igen, akartam szólni Nicky-nek, mert nagyon úgy nézett ki a helyzet, hogy az ő lova pillanatokon belül kilő és akkor kergethetjük.
-Menj oda, én megoldom... -szóltam le neki. Végig azzal voltam elfoglalva, hogy sikerüljön valahogy rendbeszednem a Holsteinit. Közbe azért rápillantottam a csajra is, hogy mi a helyzet velük. A megállapítására bólogattam. -Ott van valami állat -biccentettem a fejemmel a megfelelő irányba. Aztán megvártam míg ő is felszáll, addig próbáltam nyugtatni Panic-ot. Szerencsére már kifáradt. |
Sunny alapjáraton nyugodt ló. A legrosszabb helyzetekben is meg tudja őrizni a birkatürelmét. Ezért tisztelem. Én gyorsan felkapom a vizet, bár azért elég gyorsan le is nyugszom.
Viszont most, ahogyan ismét hátrapillantottam, miközben Noah és én Panicot próbáltuk megnyugtatni, valami nem tetszett benne. Ezen ki pillanat alatt láttam, hogy rémült a tekintete, fülel, és érdekes a tartása. Nincs sehova kikötve, ott áll, és ha vágtázni kezd... Noahra néztem.
- Sunny mindjárt megvadul, és akkor nem látjuk soha többé nyomát! - magyaráztam, miközben elengedtem Panicot és a lovamhoz futottam. Azért ő csak fontosabb nekem, mint Noah lova, és szeretném, hogyha megmaradna.
- Szerintem el kéne irányítanunk innen őket... Valami nem tettszhet nekik. - tanácsoltam, miközben előhúztam pár kockacukrot a zsebemből. Körül sem néztem, nem tudtam, mitől rémültek meg. |
Talán megláthatott valamit Panic, vagy istentudja, de szörnyű volt. Alig tudtam megállítani, és amikor végre nem vágtázott mint egy őrült, akkor ágaskodott és le akart vetni a hátáról. De tőlem olyan könnyen nem lehet megszabadulni. Rajta maradtam és próbáltam nem leesni. Akkor viszont komolyan féltem, mikor a csaj idejött hozzzánk. Továbbra is hisztizett a szürke herélt, és még Nicky sem tudta igazán megnyugtatni. Aztán nemsokára megláttam ennek az egésznek az okát... egy ragadozó körvonala rajzolódott ki a távolban. Semmit sem tudtam kinyögni, mert még azzal voltam elfoglalva, hogy észheztérítsem a lovat, ami egyelőre lehetetlen feladatnak bizonyult. |
Mindenfelé néztem. Le, föl, jobbra, balra, csakhogy ne unatkozzak végre. Ráfeküdtem Sunnyra, és simogattam a sörényét miközben sétált, meg ilyesmi okosságokat csináltam. Azt hittem, rögtön elvérzek, annyira szenvedek az unalomtól, ám akkor biztonságosabb terepre értünk, és Noah rögtön ügetni kezdett. Gyere, mert lemaradsz? Ööö... úgy látszik, hirtelen megnyugodott. Ráncolni kezdtem a homlokom, majd megvontam a vállam, és jeleztem a lovamnak, hogy most már ügethet.
Na tessék. Ha ismét ledobja az a fehér ló, és újra elájul kezdhetjük előlröl. Vagy nem. Mert akkor komolyan itthagyom. Végül is, mekkora hisztit csapott már egy felkeltő pofonért...? Nem is volt erős! Vagy csak ő a kis fájdalomküszöbű?
Lepattantam Sunnyról, mire ő engedelmesen megállt. Lóval nem lenne könnyű lecsitítani... bár Sunny befolyásos egy ló, talán a puszta nézésével is le tudná nyugtatni.
Egyik kezemmel elkaptam a szárat, másikkal a pofaszíj alá nyúltam, és egpróbáltam a földön tartani Panicot, miközben nyugtató szavakat mormoltam neki. Az oké, hogy nem én vagyok a gazdája, és nem fog tőlem lenyugodni. De ugye Noah tudja, hogy egyedül nem fog menni?
Hátranéztem egy pillanatra. Sunny nyugodt maradt, és egymagában álldogállt, mint a jó gyerek. Remélem, így marad még egy ideg... |
Azt hiszem jó is volt, hogy nem szóltunk egymáshoz, mert enyhén szólva felment bennem a pumpa. Rohadt könnyen fel lehet húzni, és olyankor általában addig nem nyugszok amíg el nem küldtem a másikat a p.-ba. De itt most egy lányról volt szó, és vissza kellett fognom magam. Ameddig kussba voltam azalatt volt időm "lehűteni" magam. Az egyenes szakaszon felvettem ügetésbe a lovat és kiálltam a nyeregből. -Hé gyere, mert lemaradsz! -fordultam hátra idegesítő kisasszonyhoz, és pont akkor befékezett a ló, de úgy, hogy majdnem előreestem. Utána tiltakozóan kétlábra állt és az ellenkező irányba akart visszaszáguldani. Alig hallgatott az utasításaimra, én meg csak néztem, hogy mitől vadult be. A |
Hát jó. Durcás kedvében van, ezt levettem. Mivel a mellette lévő tájat néztem, a szemem sarkából láttam a mozgását. Így azért elég idegesítő. Anyuci durcás kisfia? Mintha örök életében elkényeztett lett volna, és sose piszkálódtak volna vele. Még a viccet sem érti. Legalább értékelné! Úriembernek sem mondható. Aham, a legjobb társaság... de csak az út végégig kell kibírnom. Semmi akadály nem akad az utunkba remélhetőleg, semmi gond nem lesz. És akkor mindjárt odaérünk - szabad leszek, mint a madár! Már alig várom, hogy elváljunk Mr.Nagypofi Durcissal.
Vele még beszélgetni sem lehet. Csendben lovaogltunk, miközben én a tájban gyönyörködtem. Legalább egy nagyszájút fogtam volna ki, aki nem sértődékeny és érti a vicceket. Hát, nincs szerencsém.
Mosolyogva megpaskoltam Sunny nyakát. Úgy látszik, ők ketten kijönnek Paniccal. Már amennyit láttam belőle. Legalább ő szórakozzon jól az úton. |
Nem tehetek róla, hogy ellenszenv alakult ki bennem a csajjal kapcsolatban. Úgy viselkedett, hogy megérdemelte. Gondolom azt hihette, hogy le fogom smárolni amiért felébresztett, de nagyot tévedett. Nélküle is előbb-utóbb felkeltem volna. 10 perc plusz vagy mínusz nem sokat számít. Errefelé még csak vadállatok sincsenek, hogy megegyenek.
A mondatára csak megforgattam a szemem, és úgy csináltam mintha nem is hallottam volna. Tudomást se vettem róla. Igen, ilyen amikor duzzogok. Az sem érdekelt, hogy az út nagy részében felém nézett. Én csak magam elé bámultam és próbáltam kizárni őt a fejemből. |
- Ugyan már! - legyintettem. - Ásd már el a csatabárdot, vagy amit akarsz. Szerintem örülj, hogy nem lett komoly sérülésed! - ajánlottam. Nem értettem, mi baja, én ilyen természet vagyok, de ha jobban megismerne, rájönne hogy tudok én kedves is lenni. Néha... ritkán... ehh, na mindegy. Az a baja, hogy nem ismer, és azt hiszi, mogorva alak vagyok. Csak lásson emögé! Nem nehéz, ugye? Hát neki az.
Kicsit gyorsítottam, csak addig, amíg mellé értem. Kedvem lett volna letérni az unalmas útról, a veszély és a kaland világába lovagolni. Na, az milyen király lett volna! Álmodozva néztam a Noah melletti tájat. Úgy látszódhatott, őt nézem, pedig nem igaz! Remélem, ő sem fogja azt hinni. Azt várhatja! |
-Hahaha! De vicces valaki -szúrósan néztem rá, és egyáltalán nem díjaztam ezt a beszólását. Homlokráncolva indultam el. Mikor válaszolt a kérdésemre egyáltalán nem lepődtem meg, hogy megint sikerült belémkötnie... nem illemből csináltam. -Eltaláltad, a faluba -most végre hátranéztem rá. Ez már haladás. Végül az egyenes szakaszon megállítottam Panicot és felültem rá. Innentől már nem volt annyira veszélyes a terep. Lazán lehetett volna ügetni is. Ehelyett inkább behúztam a kéziféket és bevártam míg Nicky is mellém ér. |
- Nem volt más. Még jéghideg víz sem volt a közelben. Továbbá nem vagy Hófehérke, és én nem vagyok herceg. Szóval csak ez maradt. - vontam meg a vállam.
Felültem Sunnyra, és megpaskoltam a nyakát. Körbenéztem, kezemet napellenzőként a szememhez emeltem.
- Illem, ugye? Egye fene! Hova tatasz? - kérdeztem. - Gondolom a faluba. - állapítottam meg, miközben lépésben elindítottam Sunnyt, Noah és a lova mögött. |
Na ez a csak is a nem-dugható kategóriába sorolható. Ezt már sikerült leszűrnöm az eddigi viselkedéséből. Harapós mint egy oroszlán.
-Jah, csodás ébresztés -ráztam meg a fejem és összehúzott szemöldökkel méregettem. A teste bejött, de az összes többi nem. Tudom kivel érdemes kikezdeni és kivel nem. Ő az utóbbiba tartozott. -Noah -válaszoltam enyhe flegmázással a hangomban, majd feltápászkodtam és kissé leporoltam magam. Megfogtam Panic kantárszárát és továbbvezettem az úton. Igen, még mindig szándékomban állt jól berúgni. De aztán megálltam egy sóhajtás kíséretében -Jössz velem vagy egyedül...? -nem néztem rá csak álltam egyhelyben. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
Gyönyörű hegyvidék zárja körül az Indica völgyet, tökéletes sziklamászásra a kalandvágyó lovasoknak. Gyakran előfordulnak lavinák, ezért nem ajánlatos errefelé télen kilovagolni!
Észre sem vettem, hogy közbemondta a megoldást. Na mindegy. Így utólag rájöttem, hogy valószínűleg ez történt.
Az első kijelentésére, miszerint "az angliában van" felnevettem kissé. Az utána következő találgatásait pedig hasonlóan díjaztam. Azt hiszem nem vágta, hogy azt mondtam a legelején, hogy eltaláltad. Ami pedig azt jelenti, hogy angliából jöttem, tehát Bristol logikusan csak ott lehet. -Itt rohadjak meg, ha nem angliai vagyok -ezt a mondatot viszont komolytalanná tette a vigyor az arcomon, ami még mindig jobb volt egy fokkal mint a röhögés.