|
Témaindító hozzászólás
|
2013.08.23. 18:18 - |
 |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Fáradtan léptem ki Criminal boxából. Huhh. Hosszú napunk volt. Mialatt gondosan bezártam az ajtót, gondolatban minden fontosabb életbevágó teendőt átismételtem. Mindegyik pipa, tehát holnapig biztosan életben maradunk. Illetve a nyári fekete mén már biztos. Kaja, pia habzsi-dőzsi. Én még koránt sem biztos, hogy, túlélek. Ha nem jön a kezdő löket egy darabig még ebben a pózban maradok; a boxajtóra dőlve, kezeimen támasztva arcom. Igen, szörnyen érdekfeszítő látvány volt figyelni a lovat, miközben a szénahálót lassan kivégzi, illetve annak tartalmát. Tehát ha így maradok, könnyen lehet, hogy éhen halok, vagy épp szomjan, mert tudniillik mindkettő állapothoz közel álltam már. Apropó, hány óra lehet? Nem csoda, hogy korog a gyomrom és lassan kiszáradok, csak a reggeli kávémat fogyasztottam el, s az nem most volt. Mhh, de ez a lusta, a mai nappal elégedett állapotom egyelőre túl kényelmesnek bizonyult ahhoz, hogy megmozduljak. Ráadásul, mint már említettem, nem is volt, ami kizökkentsen és távozásra késztessen, ugyanis a finom, meleg istállóban jelenleg egymagam tartózkodtam. Legalábbis kétlábúból nem akadt több. Ez persze, csak arra adott okot –amellett hogy nem kívántam még elhagyni az épületet-, hogy nem feltétlen halk dúdolászásba kezdjek. Hát.. vagyis… Jobban jártak volna az ott tartózkodó fülek, ha csak dúdolok. Ez konkrétan az éneklés imitálása volt. Azt persze, nem mondhatom, hogy nagyon szörnyű és kibírhatatlan hanggal áldottak volna meg, főleg, hogy még énektanárt is látogattam régebben, de elégedjünk meg a dolog jellemzéseként azzal; hogy a lovaglás jobban ment.
Hogy miért, pont ezt a dalt kezdtem, nos, fogalmam sincs. Lehet, hogy ezt a dalt hallottam utoljára a rádióban, vagy csak túl népszerű volt ahhoz, hogy tudat alatt memorizáljam a szöveget. Mindenesetre mégis csak egy fülbemászó dolog volt ez a Jason Mraz nóta amibe belekezdtem. Lábam ütemesen rugózott, egyéni feldolgozásom alatt. A látványt vagy magát az egész élményt-ami azért rendesen palástolta vidám hangulatom-,nem ajánlottam volna senkinek-de valójában meg sem fordult a fejemben, hogy bárki olyan elvetemült lenne, hogy most támadjon kedve erre sétálgatni, s rajtakapjon…. |
-Ha ha ha! - vigyorodtam el majd ujra megcsokoltam.
-Bar egy erenyov amelyiknek a kulcsa nalam van, nem is olyan rossz otlet - vontam meg a vallam egy vigyorral.
-Nekem megfelel .. akkor tuss utan talalkozunk mondjuk? - neztem Madyre egy mosolyal. Kozben felvettem enis a gatyamat es a csukat.
-Azt hiszem jobb ha igy megyek be a suliba - vigyorodtam el ujra, majd kifele indultam Madyvel.
/Jason el./ |
Halkan kuncogtam, majd igyekeztem minél komolyabb arcot vágni.
- Na jól van… tudom, mit csinálunk. Keresünk gyorsan valami templomot apácákkal, ellopunk tőlük egy ruhát, sőt, talán még egy erényövet is találunk… igen, egy erényövnél nincs is szexibb – bólogattam teljesen átszellemülve, aztán elvigyorodtam. – És még neked sem lesz kulcsod hozzá. Mit szólsz? Jól hangzik, ugye?
- Jól van, rendeljünk, néhány dögös fehérnemű pont jó lesz – bólogattam a csók után apró vigyorral, bár kétlem, hogy Jason pont arra gondolt. Télre tényleg jól jönne néhány olyan cucc, amiben nem fagyok halálra pillanatok alatt.
- Hát, menjünk be, aztán… hm, nem tudom, le kellene tusolnom – túrtam a hajamba, mindenképpen le akartam mosni a bőrömről a tenger sóját. – vagy fürdenem, az kényelmesebb. Aztán keressünk valami kaját és valami kényelmes helyet, ahol elpusztíthatom – nyomtam rövid csókot Jason ajkaira, majd levettem a bokszajtóról a koszos nadrágot. – Ez is megteszi, míg bemegyünk, nem? – mutattam oda neki, aztán átcibáltam a sportcipőn, utána kissé nehézkesen, de fel magamra. – Megfelel most már uraságodnak? |
-Mar nem azert eletem, de te megis miben maszkalsz? - neztem ra nagy szemekkel.
-Nee egy bugyi ! Meg jo hogy van! Azt hiszem megyunk majd bevasarolni! Valami jo bundat veszunk.. ugyis huvos van mostansag... - szantam el magam, majd latszott az arcomon hogy filozok melyik plazat kene felkeressuk es megis hol. Egy csacsipusztan vagyunk.. abba a faluba mit arulhatnak? Egy kotott pulovert amin lyukak vannak es siman belatni, megcsak az kene!
-Vagy.. rendelunk a netrol, mert itt lehet megsem alkalmas - vigyorodtam el, majd megcsokoltam. Mivel nem szolalt meg ugy vettem benne van a dologban, mondjuk nem igazan volt alkama megszolalni igy elegedett kepet vagtam, marcsak azt sajnaltam hogy a Vanessas sztorim nemjott be.
-Nemtudom.. merre szeretnel menni? Amm.. nem kell az en polom? az hosszabb! - neztem ra egy kedves mosollyal hatha hajlando elfogadni az ajanlatom. Legalabb nem latszana ki a segge... |
- A faszod? Szerintem az már látott – kuncogtam halkan, majd felvont szemöldökkel hallgattam végig arról a bizonyos ribancról szóló kis mesét. Összeszűkített szemmel néztem rá, aztán nagyot sóhajtottam, nem hittem teljesen el… de azért, mégis… - Na, jó, mielőtt ütök, majd megkérdezem a neveket – döntöttem el végül vigyorogva, a kezemet Jason köré fontam. – Igen, azt hiszem a tekinteted már az előbb elárult – vigyorodtam el, az előbb kifejezetten élveztem, hogy megbámult. – Szóval, hová menjünk? Hacsak nem akarsz olyan sokáig itt ácsorogni – harapdáltam meg a nyakát, közben a tenyerem a hátsójára csúsztattam. – Te se nézel ki rosszul, habár… kár, hogy rajtad van a póló – paskoltam meg a hátsó felét vigyorogva. - De azért ne vedd le, már csak az kéne, hogy bokszerben mászkálj az istállóban. |
Amint vegeztem Silver babusgatasaval, ami neha el tud bizony huzodni, hisz imadom ezt a gyonyoruseget, azonnal kiraktam szaradni a gatyam, igy egy szal boxerbe setaltam at Madyhez, ja meg egy poloba. A csukam kint hagytam a napon, had szaradjon azis a gatyammal egyutt. Egyedul a polom volt szaraz, amit meg idoben levettem. Amint besetaltam meglattam Madyt is egy szal mondjuk semmiben.
-Remelem a faszom se latott - neztem vegig rajta, majd a szemem megakadt par helyen, dehat ilyen a "termeszetem".
-Kepzeld.. az egyik csaj a kancaknal a szajaval akarta lemerni a faszom meretet - huztam el a szam szomoruan, visszatartva mindent ami ki akart zuhanni belolem.
-A neve valami Vanessa, ha jol emlekszem es barna haju.. zold szemu - vontam meg a vallam mintha nem erdekelne, na meg amugyse letezik a csajszi.
-De megmondtam hogy dolgom van - huztam magamhoz az en kancamat.
-Csinos vagy igy ... bugyiban.. - vigyorodtam el. |
- Dehogy öregszik – húztam fel játszott sértődöttséggel az orrom, aztán megint elvigyorodtam és megpaskoltam Wonder nyakát. A nadrágot magam előtt terítettem Wonderre, a cipőmet a cipőfűzőnél összekötöttem és kétoldalt lógattam le róla szintén magam előtt. Kicsit fáztam, hiszen ebben a tempóban úgy tűnt, fúj a szél, a ruháim pedig csurom vizesek voltak. Az út utolsó pár percét lépésben tettük meg, hogy a lovak légzése visszaálljon és lenyugodjanak, majd Jason elvitte Silvert a bokszába, én pedig bevezettem a lovamat az ő bokszába. Néhányan furcsán néztek rám, amiért vizes cuccokban, méghozzá bugyiban és cipő nélkül mászkálok, de egy vállvonással elintéztem őket és Wonder bokszában fel is öltöztem. Átdörzsöltem a ló szőrét szalmával, hogy jobban megszáradjon, aztán még simogattam egy kicsit. |
 Lehet, hogy hülyeség amit csinálok, de én sose szoktam kobakot felvenni. Max edzéseken, mikor elvárják, de így terepen soha. Úgyhogy én csak vártam, míg elkészül Lola, aztán felültem a lóra. Nekem mégcsak a kengyelt sem kellett piszkálgatnom, mert jól volt beállítva. -Azt én is remélem -hogy őszinte legyek, nem szívesen akartam velük versenyezni, túl gyors ahhoz a fiatal telivér. Mellesleg az egy galoppló, Steel meg ugróló. Nagy különbség. Én meg utálok veszíteni, szóval akkor már inkább kitalálok addigra egy jó kifogást és csak követem őket.
/Folyt. lovaglóösvény |
 -Jó lessz a lovaglóösvény.-mosolyogtam rá, majd kivezettük a lovakat. Kint összefogtam a hajam, felvettem a fekete kobakom és beállítottam úgy a kengyelt, hogy elég magasra fel tudjak állni, de kényelmesen le is ülhessek. Egy szempillantás alatt felpattantam Touch hátára, megpaskoltam és elindítottam lépésbe.
-Remélem bírni fogod az iramot.-vigyorogtam rá sokat sejtetően, arra utalva, hogy azért mégiscsak egy versenylóról van szó.
-Mió |
A box elé kivezettem Steelt, míg Lola szerszámozta a lovát. Reménykedtem benne, hogy nem lesznek gondok, mikor kilovaglunk, mivel a két ló boxa egymás mellett van így már megszokhatták egymást. Az enyém nem kötekedős, a másik ló meg csak megtűri odakint is.
-A lovaglóösvény szerintem alkalmas terület erre. Egy csomó hosszú útszakasz van -nem egyszer lovagoltam már arra, főként társaságban. Imádom, mert szép a táj is, meg minden.
-De ha tudsz mást -vontam vállat. Megvártam míg Lola kivezeti Toucht, utána mentem én is. |
-Na igen, de ott van az a "talán".-vontam vállat. Miután felszerszámoztam Touchot, miközben megszorítottam a hevedert ránéztem Jasonre:
-Na, és merre megyünk? Ha lehet valami olyan helyre, ahol lehet vágtázni.-mondtam csöppnyi "álmodozással" a hangomban, hiszen imádok száguldozni. Kivezettem a boxból, és vártam, hogy Jason is kövessen. Reméltem, hogy Touch nem fogja "iválisnak" vélni a fekete lovat, mert még csikó, és nem igazán van tisztában aval, hogy az ő helye a "ménesben" nem a vezető... |
Szörnyű érzés mikor csak röhögsz és nem bírod abbahagyni és nincs levegő. A csaj beszólására megint kikészültem. Borzasztó...
Végül sikerült lenyugodnom, elkaptam a lovam marját és támaszkodtam rajta egy kicsit, míg rendbejövök.
Még az a szerencse, hogy áttértünk a galoppos témára, és nem kalimpált többé a fejemben az imént mondott egy-két mondat. -Talán nem lesz baja -vontam vállat, majd folytattam a ló lepucolását. Mihelyst végeztem leemeltem a tartórúdról a nyerget és az alátétet. Mindig itt tárolom, én szereltem fel belülre a tartóját, hogy ne kelljen állandóan a nyergesbe rohangálnom. Szóval gyorsabban végeztem a felszerszámozással. |
-Nem ezen, de nem lényeges.-teljesen feldobódtam, és örömmel tapasztaltam, hogy minden bizonnyal összebarátkozunk.
-Igen az, de a versenylovaknak általáb ilyen idétlen neveik vannak, gondoltam ő sem maradhat ki a buliból.-nevettem el magam. A célzására énis röhögőgörcsöt kaptam.. már megszoktam a fiúk viccelődését, odahaza csak fiúkkal barátkoztam, és már megszoktam ezt.
-Ráérünk részletezni, hogy mi hosszú, meg mi nem...-viccelődtem tovább azt jelezve, hogy "értem a viccet, és nem sértődök meg".
-Hát, szerintem a közeljövőben lemondok a hivatalos versenyekről, mert még kikészül az én kis szerelmem.-simítottam végig a csődörcsikóm pofáján. Nem szeretem azt a "gügyögős" lóimádatot.. az már túlzás, de ez remélem nem számít még annak.
-Rendben.-mosolyogtam rá. Mivel már korábban lepucoltam, és nem koszolta össze magát, egyenest a nyergesbe mentem, és mivel terepre nem a legjobb választás a zsokényereg, a western meg nehéz, és ilyen fiatalon inkább kímélem, egy univerzális angolnyeregre esett a választásom, és egy egyszerű D-zablás kantárra. Mikor visszaértem felnyergeltem, és nagy nehezen rávettem, hogy bevegye a zablát.. ez mindíg is probléma volt, de ez van. |
A lány röhögőgörcse először értetlen volt számomra, majd rájöttem, hogy talán a ló nevén nevethet. Igen ez egy jópofa filmnek a címe az mellett, hogy a lovam neve. De esküszöm nem én adtam ezt neki, hanem az előző tulajdonosa még mikor kicsi volt. Nekem meg tökéletesen megfelelt és meghagytam Steel-nek.
Vigyorognom kellett a csajszi reakcióján. -Aha... de nem ezen nevettél -mondtam teljesen biztosan állítva, de egy kicsi komolyság sem volt a hangomban. Szóval nem ítéltem el azért amit csinált. -Hmm. Elég hosszú -jegyeztem meg, mikor bemutatta a lovát. Valószínüleg egyébként Érintésnek hívhatja. -Én tudok még valamit, ami elég hosszú -végem... röhögőgörcs. Kétrét görnyedtem és már azt hittem, hogy összeesek, de végül sikerült lenyugtatnom magam.
-Ja! Az még jobb! -mosolyogtam rá. Én is jobban szerettem volna zsoké lenni, de a testem már rég nem alkalmas erre. Túl nagy vagyok. -Szólj, ha versenyed lesz, mert akkor én is megyek -tényleg megnéztem volna mit produkál élőben.
-Hát, igen, készülök. Bevárlak, ok? |
A lova elfogadta tőllem a répát, de Touch is ott kiváncsikodott.. ő nem az a pimasz fajta, aki eljátsza a sértődöttet, inkább kűzd. A bemutatkozására csak bólintottam és mosolyogtam. Jófejnek tűnt a hapsi... nem lett volna ellenemre összehaverkodni vele, vagy valami hasonló. Magas volt.. főleg hozzám képest. A lova nevén akaratlanul is elnevettem magam, hiába próbáltam visszafogni magam. Nem rosszindulatból, de egy vicces színés jutott az eszembe..
-Bocs, csak.. nagyon szép ló.-fejeztem be végül, a legnagyobb őszinteséggel.
-Ő pedig Unpredictable Touch.-fordítottam a felyem Touch felé, aztán pedig nyomtam egy puszit az orrára. Zsokénak készülök? Jó szeme van.. vagy csak ennyire látszik rajtam? Nem lényeges..
-Nem készülök, az vagyok.-mosolyogtam rá. Igaz nem mondanám magamról, inkább csak pappíron vagyok az.. legalábbis volt már egy pár versenyem.
-Lovagolni készülsz? Mert én igen, és örülnék a társaságnak.-mosolyogtam rá kedvesen. |
Meglepődtem, amikor ismét hozzámszólt a csaj. Mondjuk a hozzám hasonló Adonisokat imádják, úgyhogy nem kéne annyira értetlenkednem ezen.
-Persze -bólintottam, és addig kicsit békénhagytam Steelt, míg a leányzó adott neki kaját.
A bemutatkozására mosolyognom kellett. Hmm, szép neve van. -Jason Robinson -teljes nevet ritkábban adok meg, de most elvárta a helyzet. De nem is bántam, mert Lola rendes lánynak tűnt. -Ő meg Blue Steel -megsimogattam a ló füle tövét és rátartott. Jól tudtam, hogy ez az érzékeny pontja. Imádja ha itt vakerászom. -Zsokénak tanulsz? -ez csak tipp volt, de mintha a lovát is láttam volna versenyeken régebben, meg elég alacsony volt a leányzó. Mégegyszer diszkrétebben végignéztem és már majdnem megsajnáltam a magassága miatt. |
Láttam, hogy a másik ló megkívánta a répát, és hallottam a fiú csititását is.
-Adhatok neki?-mosolyogtam rá a srácra, és a tenyeremben tartott csemegére mutattam.
-Amúgy Lola Willer vagyok.-jutott eszembe bemutatkozni. Touch a rácsokon keresztül megszaglászta az ismeretlen fekete telivért, és aztán engem kesdett bökdösni, mert minden bizonnyal féltékeny lett. |
Körülbelül a felénél jártam a pucolási folyamatnak és pont láttam mikor odajött a szomszédos boxhoz egy vörös csaj. -Hello -biccentettem neki. Sajnos volt már olyan mikor a szívrohamot hozták rám azzal, hogy random köszöngettek nekem. Oké, azért illik, csak elég jól meg lehet vele ijeszteni a másikat, ha rossz pillanatba teszed.
Éppen a patakaparót akartam kivenni a helyéről, és mire visszafordultam már veszélyesen közel, előttem állt a ló. A túlsó boxból meg ropogtatás hangja hallatszott. Egyértelmű volt, hogy megkívánta a csemegét és ő is akart, azért jött közelebb. Ezen már muszáj volt mosolyognom. -Hey, nyugi, majd neked is adok -megpaskoltam a ló oldalát és jöhetett a "kedvenc" részem. |
 Csendben tettem-vettem a bokszban. Nem volt nagyon senki sem lent, ennek örültem. Kipakoltam Noir felszereléseit a box elé; a kantárt felakasztottam a kampóra, a nyerget pedig rátettem a nyeregrúdra. Határozott és gyors mozdulatokkal lekeféltem, majd kikapartam a patáját. Pár másodpercre még a kezemben hagytam a patáját; néhány helyen be volt repedezve. Közeledett a körmölés ideje, amit igazán díjaztam, mivel a mén patája már elég ramaty állapotban volt. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem lehet vele dolgozni, de ha egy éles kőre lép felszakad az egész patája. Visszatettem a lábát, majd felnyergeltem. Meghúztam a hevedert, majd kicsit igazgattam a szíjakat, és nekiláttam a kantározásnak. Könnyen bevette a zablát, kivételesen. Becsatoltam a torokszíjat, majd kivezettem a boxból. Nem tudtam, merre fogunk ma kilovagolni. Kivezettem a kancák részlegéhez, hátha van ott valaki akinek lenne kedve csatlakozni hozzánk. |
Az aulából egyenesen az istállóhoz jöttem, és gondoltam kilovagolok egy kicsit. Megkerestem Touch boxát, és bementem hozzá. A melletünk lévő állásban egy fiú volt (gondolom) a lovával, akit éppen lepucolt.
-Szia.-koszöntem rá, és végigmértem mindkettőjüket. Jól néztek ki, összeillő párost alkottak. Ezután végigsimítottam Touch ívelt nyakán. Egyből kiszagolta, hogy van nálam valami a számára, ezért ki is halásztam a zsebemből egy pár felkockázott répadarabot, ami szinte mindíg van nálam, ha lovak között vagyok. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
- vigyorodtam el majd ujra megcsokoltam.
Lehet, hogy hülyeség amit csinálok, de én sose szoktam kobakot felvenni. Max edzéseken, mikor elvárják, de így terepen soha. Úgyhogy én csak vártam, míg elkészül Lola, aztán felültem a lóra. Nekem mégcsak a kengyelt sem kellett piszkálgatnom, mert jól volt beállítva. -Azt én is remélem -hogy őszinte legyek, nem szívesen akartam velük versenyezni, túl gyors ahhoz a fiatal telivér. Mellesleg az egy galoppló, Steel meg ugróló. Nagy különbség. Én meg utálok veszíteni, szóval akkor már inkább kitalálok addigra egy jó kifogást és csak követem őket.