|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.04. 17:41 - |
 |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Én a döbbenettől nem bírtam mozdulni. Soha az életben nem éreztem még ehhez hasonlót és teljesen ledermedtem miatta. Csak az "ébresztett fel" mikor Izzy húzott maga után. Gyors léptekkel követtem kifelé, de még mielőtt bezárhattuk volna a szobaajtót, hallottam, hogy kitört az ablak. -Egy ideig hideg lesz a szobádban -állapítottam meg, és mostmár én húztam őt ki az épületből. Vigyáztam, hogy nehogy valami ránkzuhanjon. Szerencsére sikeresen kiértünk, onnan viszont jól látszott a kár. Az épületről darabok potyogtak le, de még viszonylag éppségben megúszta. /folyt. hol? |
 - Ez meg mi a jó ég? - ültem fel amibe még bele is szédültem. Magamhoz vettem a telefonom és lassan botorkálva néztem ki a folyosóra. Mindenki szaladt, kiabált és sikongatott.
- Azt hiszem nekünk is le kellene menni nem? - kérdeztem teljesen nyugodtan hátra fordulva az ajtóból. Visszasétáltam hozzá, hogy felhúzzam az ágyból a lustálkodásából kiragadva, húztam magam után.
|
-Hé! Azért szemtelen ne legyél... -az előbbi "csipkedése" miatt egy pillanat erejéig elengedtem, hogy ráhozhassam a frászt. De el is kaptam, mert azért olyan szemét még nem vagyok. Miután sikeresen lefektettem a helyére, és mellédőltem, ideig mozdulatlan maradtam. Azért jó edzés lenne naphosszakat cipelgetni. Nem mintha annyira leszívta volna ez az energiám, csak na...
A mondatára automatikusan mosolyogtam és magamra húztam. Mármint, hogy rajtam feküdjön. -Imádlak nyuszi -simogattam, és valószínüleg én is elaludtam volna, ha nem kezd el mozogni az egész épület. Rázkodott és a polcokról estek le a könyvek. A tévé is elmodzdult a helyéről, sok sikongatást lehetett hallani kintről. |
- Nem, de asszem holnap meglátogatom a neurológusomat... - sóhajtottam fel, miközben szorosan bújtam Virgilhez. Megnyugtatott, hogy nem fog elhagyni, bár tudtam ez azért nem ilyen egyszerű...
- Jó ezt tudni. - néztem rá egy félmosollyal, majd fejemet ismét vállára hajtottam. Kezemet körül fontam a nyakán mikor felemelt, bár tudtam jól nem vagyok egy pehely súlyú lány, mégsem számítottam a nehéz kategóriába.
- Meg ne szakadj. - fejemet továbbra is vállára hajtotva hagytam hogy elcipeljen az ágyig, majd letegyen.
Fáradtan pislogtam rá egészen közelről, ugyanis a bolondja majdnem rám ugrott.
- Úgy szeretlek, szerencsésnek érzem magam, hogy te mellettem vagy. - mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára. |
Hát, a fejfájás még mindig jobb, mintha rókáznia kéne vagy ilyesmi. Jó mondjuk nem normális, ha ennyiszer tör rá.
-Orvosnak mondtad már? -ráncoltam össze a homlokom és eültem mellé a kádra. Elég szar lehet, ha már sír is miatta. Amint nyugton maradt átkaroltam, úy tartottam közel magamhoz. -Sajnálom de... soha nem foglak "itt hagyni" -ezt is fel kellett volnia írnia egy lapra, mert holt biztos, hogy ilyent még senkinek sem mondtam. Viszonoztam a csókját, és szorosan öleltem talán egy picit több ideig is, mint ahogy akarta volna. Aztán felálltam a helyemről, vettem egy nagy levegőt és felemeltem Izzyt. Először meg is nyekkentem tőle, mert nem egyszerű kb. 60 kilót csak úgy emelgetni. Utána már valamivel könnyebb volt. Bevittem a szobába, az ágyra tettem és melléugrottam. |
- Nem tudom, de kezdek parázni ezektől a hírtelen jövő rosszullétekről. Egyre rosszabbak és erősebbek... - sóhajtottam fel a fejemet szorongatva. A kádon ülve pityeregtem mikozben a fejemet a tenyerembe temettem. A mellettem lévő kisszekrényen kezdtem matatni ahol megtalálva amit kerestem egy szem fájdalomcsillapítót vettem be, majd fejemet Virgil vállára hajtottam.
- MA este ne hagyj itt kérlek. - néztem rá elkeseredett arcot vágva. Komolyan féltem, hogy mi lesz ha rosszul leszek és nincsen mellettem senki.
Szemeimet övébe fúrtam és finoman megcsókoltam. Karomat vállára fektettem és úgy öleltem át. |
-Kár -ráncoltam össze a homlokom és kapcsolgattam a tévét, hogy végre találjak valami normális műsort. Az egyiken valami Jackie Chan film ment. Azok meg mindig jók, szóval otthagytam. -Hát, aki a paradicsomra is tud tejet inni... -sosem voltam az a könnyen rókázós típus, elvétve fordult elő szóval nem is nagyon paráztam tőle.
Már éppen oda akartam fordulni, hogy megnézzem mi van Izzyvel, mikor fellállt a helyéről. Erőtlenül visszazuhantam az ágyra és lestem, hogy mi lesz ebből. Megint elég szarul nézett ki a leányzó. Elnyomtam egy ásítást és utánamentem. -Hé, mi a baj? -álltam meg előtte. Lehet rosszul lett a jó testemtől... sok volt neki. |
- Hát kössz de abból nem kérek. - mondtam morogva és az oldalamra fordultam neki háttal.
- Egyébként azért nem hoztunk még több sütit mert ember legyen a talpán aki megeszi azt a nagy tálca sütit egyszerre hányás nélkül. - válaszoltam nemes egyszerűséggel.
Fejem lüktetni kezdett, kicsit talán szédültem is, de az biztos, hogy ennyire rosszul még soha nem esett hogy felálltam az ágyról, így lassan megtámaszkodva az ágy támlájában sétáltam a fürdőig.
Ittam pár kortyot remélve, hogy attól majd jobb lesz, de valahogy nem volt jobb, sőt talán még rosszabb. A kád szélére ülve szorongattam a halántékomat. Ez vajon a faág lefejelése miatt ilyen szörnyű, vagy ez most egy roszabb migrén roham?! Kezdtem pánikolni ugyanis a fejfájás nem akart múlni. |
-Az is igaz -bólintottam, majd sóhajtva a hátamra dőltem. Egy kicsit ki is préselődött belőlem a levegő. Kényelmesen felraktam az egyik lábszáram a térdemre, hogy majd úgy egyek sütit. De miután Izzy bekapcsolta a tévét, rájöttem, hogy ez rossz ötlet. Feljebb csúsztam az ágyon, rá a párnákra még jobban és a lábaimat is kinyújtottam. -Tökéletes -jegyeztem meg vigyorogva a sok szenvedés után. Majd végre nekiálltam elfogyasztani a sütit. Rohadt finom volt! -Amm nyuszifül. Kérdezhetek valamit? -ez egy költői kérdés volt, szóval nem sokkal utána már folytattam is. -Miért nem hoztunk több krémest? -lestem rá, aztán a képernyőre szegeztem a tekintetemet. A csaj véletlen a nat geo.-ra ment, ahol most állat-pornó ment. -Tényleeg! Most jut eszembe... nézhetnénk pornót. |
- Emlékezz a mai ígéretünkre... Ma nincs rosszalkodás. - mondtam mosolyogva miközben kicsúsztam alóla és odanyújtotam neki a sütit.
- Tied, viheted. - tettem le a sütistányért a mellkasára de előbb az ujjammal belenyaltam a krémesbe.
- Egyed inkább. - nyomtam egy puszit az arcára és elfeküdtem az ágyon. A távirányítóért nyúltam majd bekapcsoltam a tv-t és kerestem valami értelmes filmet. |
Pozitívan érintett a "segítsége". Azt hiszem a váratlanságától is sikerült valamelyest lecsillapodnom. -Valahogy így -motyogtam alig hallhatóan és már csak mosolyogtam. Végre sikerült levegőt vennem a sok szenvedés után, amit a röhögőgörcsöm okozott. Igazi főgácsér módjára löktem Izzyt a hátára. Egyre inkább kezdett kimenni a fejemből az a bizonyos ígéret. Vadul letámadtam az ajkait, hosszan csókoltam. Mikor felkaptam a fejem, megpillantottam azt az egy darab sütit. Hevesen elkezdtem vacilálni a csaj és a süti között. Végül a fejemet a párnába nyomtam. |
- Jólvan na. - sóhajtottam és belemosolyogtam a csókba, majd finoman vissza is csókoltam.
- Köszönöm szépen. - mondtam nevetve... látszott rajta, hogy nem józan, de ez van.... én íg is szeretem. Arca vörösödött, kicsit a fejébe szállhatott az alkohol.
- Mi bajod van? - kérdeztem kicsit megijedve. Nem értettem mi ez, de nem tűnt túl jónak a szenvedése.
- Hogy szeretnéd, hogy segítsek? - kérdeztem mosolyogva, miközben finoman megcsókoltam.
Kezemet arcára vezettem és finoman simogattam az arccsontját. |
-Nem -vontam vállat vigyorogva. -Csak egyszerűen szép vagy na -egy kicsit félreraktam a piát, kihasználtam az alkalmat, mikor semmi sincs Izzy szájában, és megcsókoltam. Muszáj volt. Már nem bírtam ki nélküle. -Efem a fád. De fép fagy-poénkodtam. Már látszott rajtam a pia. Nem szédültem, de éreztem a fejemben és ez általában ilyen érdekesen jön ki rajtam. Kiterültem az ágyon és röhögtem az előbb mondott mondatomon. -Jóó isteeen. Izzy segíts rajtam! -nyögtem ki, és szenvedtem tovább. Se levegő, se hang. Megnémulva, elvörösödött fejjel vívtam a haláltusámat. |
- Kössz nem, majd kiszolgálom magam ha kérek valamit. - mondtam mosolyogva és leszettem a süti tetejét amit megedtem, a krémes részét pedig csak ezek után ettem meg.
Lenyaltam az ujjamat ami krémes maradt, de ez is elég érédekesen sikerült. Egy idő után már nevetnem kellett, hogy akárhányszor összenéztünk neki mindig mosolyognia kellett.
- Van valami az arcomon ami ennyire vicces? - kérdeztem miközben az említett részre simítottam a tenyeremet.
- Hallod?! - kérdeztem miközben ismét lenyaltam az ujjamat. |
Az ajtónál jutott eszembe, hogy megint engedtem, hogy az ő szobájába jöjjünk. Elfelejtettem, hogy nekem is be kéne mutatnom a lakosztályom, ami hasonlít egy turkálóra. Mindenütt szét vannak szórva a ruhák és stb.
Mikor ő akart előreengedni, én csak azért is megtorpantam, míg be nem riszálta magát előttem. Így a helyes.
Aztán felugrottam az ágyra és kezdésképp megettem egy sütit. Utána kibontottam a piát és húztam le belőle valamennyit. -Te kérsz? -mutattam oda neki. Ahogy találkozott a tekintetünk muszáj volt elmosolyodnom. Gyönyörű szemei vannak. |
Mire kiértem a fürdőből Virgil már húzta a lóbőrt. Mosolyogva sétáltam oda az ágy mellé, majd nyomtam egy puszit a fejére és ráhúztam a takarót. Azonban az orbitális hülyeség ami megint elhagyta a száját nevetésre késztetett. Öklömet harapdálva próbáltam visszafolytani a nevetést, ami szerencsére sikerült is. Gyorsan összébb rámoltam még a szobát, majd én is ledőltem aludni.
- azt hiszem ezt lezárhatjuk xD - ha nem írj folytatást xD- |
-Jó döntés -bólintottam a válaszára. Pia az bármikor jöhet és bármennyi mennyiségben. Imádom. Csak a kezdeti lelkesedésemet kezdte elnyomni az álom. Nagyon kifáradtam és egyre többször záródtak le a szemhéjaim és egyre hosszabb időre. A fejem elnehezült és már nem bírtam magam sehogyse tartani. Csak feküdtem mint egy nagy plüss. Igaziból már bármit csinálhatott volna velem Izzy mert félálomba kerültem. -Itt várlak -suttogtam vissza neki és már aludtam is. Úgy kiterülten, hasra fordulva. Mivel olyan álmom volt, valószínüleg időközben a valóságban is kimondtam, hogy "Csavard fel a szőnyeget!" |
- Jólvan. Majd meglátod hogy leszel. - mondtam mosolyogva. Szemeit pásztáztam, miközben a mosoly csak szélesedett az arcomon. Néha nem értem magunkat. A mi kapcsolatunk igazi hullámvasút. Egyszer fent egyszer lent.
- Tied a pia, enyém a süti. - megnyaltam a számat majd nyeltem egy nagyot, ugyanis összefutott a nyál a számban.
- Jólvan na értem, csak hülyültem. - nevettem fel miközben keze egészen a hasamon át fonódott. Ujjaimmal most így a kézfején kezdtem játszani, majd késöbb egészen felpókoztam a válláig, aztán pedig csókot nyomtam ajkaira.
- No akkor aktivizáljuk magunkat. - ültem fel, majd kimásztam az ágyból és a fürdőbe vonultam, hogy letusoljak a klóros víztől is. Ezek után csak egy lenge és hosszú fehér inget kaptam magamra. |
Hát úgy igazán jólesett már nevetni. Főleg az ilyen és a hasonló megnyílvánulásaimon. És Izzy is jól szórakozott, addig meg semmi gond. Mondjuk én már a helyében lecsaptam volna magamat.
-Majd meglátjuk mehetünk -e -utaltam rá, hogy nem olyan biztos, hogy holnap is jól leszek. Ahogy bevertem a fejem, lehet, hogy még rosszul leszek egy-kétszer. Durván szerencsém volt, hogy nem döglöttem meg. De hogy így elessen valaki, ahhoz is tehetség kell!
-Piára gondoltam és sütire. Hmm? Az is jó lenne, ha találnánk rumot valahol -határozottan kívántam valami alkoholt. Be akartam csípni.
-De nyugi, neked is örülök eléggé, csak érted... kéne valami pia, mert kezdek szomjazni -Izzy felé fordultam teljesen és a kezemet átraktam a hasán. |
- Örülök. - mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát, majd ujjaimat sűrű barna hajába túrtam. Tényleg nagyon happy voltam, hogy emlékszik... nem tartottam attól, hogy talán részletek kimaradnak, mert bíztam benne. - Akkor akár holnap ki is mehetnénk lovagolni.. - néztem rá boci szemekkel. Ha nem jön én akkor is megyek, igaz, hogy az orvos azt kérte most hanyagoljam a lovaglást, de nem érdekel... nem bírom ki...
- Már nincs mivel. - mondtam mosolyogva és lábamat átfűztem az ő lába alatt. Miután a puszit megkaptam a röhögőgörcs kerülgetett.
- Megbocsájtok... ezen ne múljon. - nyögtem fel a hasamat fogdosva. Komolyan olyan jót nevettem.
- Ünnepelni? Mivel? - kérdeztem kicsit kételkedő hangon. Nem tudom, mit akar, de semmi piszkoshoz nincs már erőm.. csak döglődni akarok. - egyébként nem ünnepeltük már meg eléggé a mai nap folyamán? Egy napja vagyunk együtt és már majdnem lenyeltük egymást egészben, majdnem kicsúsztál a kezemből végleg és harmadjára kötöttünk ki az ágyban. - néztem rá jelentősségteljesen. - És amúgy a farkas is azért akart minket megenni mert állatok világnapja van... igazad is van! - mosolyogtam rá. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020](/portal/knightlk/image/logo_1419176232.png "K N I G H T___lovaskollégium [rpg] - reopened 2020"){kind=logo}
