Teljes név: Max van Wyngaarden
Becenév: 
Születési dátum: 1992.01.14.
Születési hely: Hollandia, Rotterdam
Kor: 28
Szakág: díjugratás edző
Lova: 

Jellemzők: Max kiegyensúlyozott, karizmatikus, odaadó, és jó vezető - legalábbis így szeret magára tekinteni. Igyekszik a tanítványai felé sugárzott önbizalmából eredő befolyást arra sarkalni őket, hogy együttes erővel fejlesszék magukat a közös cél érdekében. Általában hideg fejjel meg tudja ítélni az elékerülő szituációkat, de ha ebből a kényelmi pozícióbol kikerül, azt gyakran pánikhelyzetként éli meg. Természetesen és szívesen kommunikál másokkal, és könnyen megtalálja az útját másokhoz, akár a tények, logika, vagy nyers logika útján. Őszintén érdeklődik mások iránt, szinte már kórosan, ha hisz valakiben, hajlamos beeélni magát a problémáiba, túlságosan is megbízik benne. Ám sokszor előfordult már, hogy ez az optimizmusa által sugárzott nyomás olyan helyzetbe kényszerített már másokat, amikkel nehezen birkóztak meg. 
Igyekszik mindenből a tökéletességet elérni, túlzott idealizmusa és kritikussága kétélű fegyver. Mint ahogy a tanítványaitól magától is maximális teljesítményt vár el minden téren, ami néha labilissá teszi kapcsolatát a való világgal. Magával szemben is szigorú elvárásokat vár el, és számára fontos elvek szerint él, amiknek ha a valóság nem felel meg komoly csalódással jár.
Fontos számára, hogy a vele kapcsolatban álló ember jólléte is, ezért gyakran igyekszik ellenőrizni a másik érzelmi világát, gyakran tudakolva a jelenlegi helyzetüket és érdeklődve, hogy valamit tehetne-e annak érdekében, hogy még jobban menjen a közös "munka".
Hajlamos a konfliktuskerülésre, gyakran saját magát is feláldozva annak érdekében, hogy fenntartsa a békét, amik sokszor hosszútávú problémákhoz vezetnek.
A hétköznapi életben is rá jellemző könnyed, szarkasztikus jellemét igyekszik kamatoztatni a pályán is, ám munkában maximalizmusa révén nem ismer tréfát.

Élettörténet: Hollandiában született és nőtt fel, egy felső középosztálybeli család tagjaként. Viszonylag átlagos körülmények között nőtt fel, és semmiből sem szenvedett hiányt. Viszonylag későn, középiskola elején keveredett lóközelbe, de rögtön beszippantotta ez a világ. Szabadidejének nagy részét az istállónál töltötte, és belevetette magát a komoly kiadásokkal járó díjugrató versenyek világába. Számottevő vagyon hiányában kölcsönlovon gyakorolt, sokáig nem ért el számottevő eredményeket. 2 év után szülei segítségével megvásárolta élete első lovát, akivel felkészülésben új szintre lépett. Országos, majd nemzetközi versenyek következtek, ám elmaradtak a várva várt kiemelkedő eredmények. További kemény edzések következtek, a középiskola végeztével komoly reményekkel álltak az elkövetkezendő szezon elé. Ősszel Hágában kezdte tanulmányait, ám egészen hamar az előadó helyett a lovaspályán találta magát, és meghozta a döntést, miszerint életét a lovassportnak fogja szentelni, amit szülei nem fogadtak kitörő örömmel. Nagyjából ekkor ismerkedett meg Oliviával, akit eleinte egy komolytalan tinder-randipartnerként kezelt, de igen gyorsan megtalálták a közös hangot, és úgy építgették közös jövőjüket, akár egy clichés romantikus filmben.
Nem sokkal később, egy viszonylag ártalmatlan esés derékba törte Max karrierjét. Szerencsétlen landolása miatt keresztszalag-szakadást szenvedett, amiből ugyan pár hónap után felépült, sajnos nem sikerült maradéktalanul. Többször rásérült egy-egy egyszerű mozdulattal, a teherbírása sem volt a régi, és ez igen komoly hatással volt a teljesítményére, végül pedig fel kellett adnia a versenyzést. Így a reménnyel kecsegtető pályafutása a csúcs elérése nélkül zuhanórepülésben zuhant a vesztébe, ez pedig rendkívül megviselte Maxet. Hosszú időbe telt elfogadni, hogy akárhogy próbálkozott, nem adatott meg az áttörés esélye, és egy időszakra komolyabb önértékelési problémái is jelentkeztek.
Ez egy hullámvölgy volt az Oliviával való kapcsolatában, ám nem törte meg az egyébként harmonikusan működő párost. Max olyan mértékben bízott a köztük kialakuló értékes kapcsolatban, hogy kevesebb, mint 2 év együttlét után megkérte a lány kezét.
1 évvel a visszavonulása után kezdett újra visszakacsintgatni a díjugrató világ felé. Szomorúsággal töltötte el, hogy akárhogy érzi magában a lendületet, a teste mégsem engedelmeskedik, így be kellett érnie a kevesebb megerőltetéssel járó hobbilovaglással. 
Lassan, egyszerűen teltek napjai, amikor aztán váratlan problémák jelentkeztek a menyasszonyánál. Pánikrohamok, paranoia, és szorongás gyötörte a fiatal lányt, s mérhetetlen bánattal töltötte el Maxet, hogy mnden erőfeszítése ellenére úgy tűnt, képtelen segíteni a szerelmén.
Sajnos az idő és a kezelések nem segítettek az állapotán, tünetei egyre gyakoribbak és súlyosabbak lettek, amit sokszor Max sem tudott a helyén kezelni, ami egyre több feszültséget és vitát generált kettejük között. Végül úgy döntöttek, hogy jobb, ha felbontják a jegyességet.
Düh és harag helyett csak a szomorúság és kérdőjelek maradtak Maxben, és hosszú időre rányomta a hirtelen szétválás a bélyegét a mindennapjaira. Legtöbbször magát ostorozta: vajon elég türelmesen és megértően kezelte a gondokat, és végig 100%-osan a menyasszonya mellett állt? De sokszor maga sem tudta, milyen tüneteket produkál, s mik a zavartalan gondolatai.. És annyira, de annyira tudott fájni, amiket a fejéhez vágott.. Mégis, mi lett volna, ha..? 
Ilyen és ezekhez hasonló súlyos gondolatok gyötörték őt, és hosszú évekbe telt, míg úgy-ahogy túllépett a szeretett nő elvesztésén.
A szürke hétköznapok megszakítására tűnt tökéletes alkalomnak az amerikai lovaskollégium állásajánlata: ugyan nem sokat tapasztalt még, késznek érezte magát arra, hogy tudását gyarapítsa, és megossza tapasztalatait az itt tanulókkal. Izgult az itt tanító nagy nevű és tengernyi tapasztalattal rendelkező edzők mellé beállni, de végül a saját tanításába vetett szenvedély, ami az utóbbi években éltette meggyőzte arról, hogy helyt tud majd állni a lovaskollégiumban.

Usernév: Nicyy
Elérhetőség: fészbuk