Külső: Az átlagnál kicsivel magasabb, 184 centi, nem mondható égimeszelőnek, de még csak langalétának sem, hiszen annak ellenére, hogy nem látszik rajta, izmos, legalábbis nem gyufapálca a karja. A haja sötétszőke, szeme pedig zöldeskék, amitől kifejezetten Prince Charming kinézete lesz. A "charming" talán nem épp megfelelő, hiszen az esetek többségében komoran bámul az emberre, és egyébként is van egyfajta ijesztő, sötét aurája, amit saját maga alakított ki, de (akármilyen fura is) tud mosolyogni. Sőt, sokkal többször kéne neki, mert olyankor kap valamiféle kisfiús bájt az arca. Öltözködésileg egyszerű, imádja a különböző rockbandák pólóit, Bőre színe fehér, az a fajta fickó, aki két perc alatt leég a napon, de ez őt sosem foghatja vissza - legfeljebb elhasznál egy flakonnyi bőrnyugtatót utána. A bőrén nem egy helyütt lelhetők fel a szeplők, legerősebben az arcán és a karján valamint a vállain, de a mellkasán és a hátán elszórva is akad néhány. Különös ismertetőjegye, hogy a jobb fülében mindig fülgyűrűt hord, attól függően változót, milyen napja van (sima, sárkányos, kelta mintás), de mindegyik vasból készült, funkciója ugyanis az, hogy elriassza a tündéreket, amelyekben komolyan hisz.
Belső: Csöndes, magának való fiú, akit a legtöbben elkerülnek. Nem azért, mert leprás lenne, hanem egyszerűen félnek tőle - olyan, akár egy teletömött puskaporos hordó, a külvilág minden eleme pedig egy-egy gyufa, és nem tudhatjuk, mikor mentünk olyan közel hozzá, hogy robbanjon. Sok dühkitörése van, káromkodik, cigizik, és mivel már szabad neki, ezért a sört és a whiskyt sem veti meg. Mondhatnánk, hogy ő az a tipikusan ír fazon, aki hol az asztalon szteppel, hol eltöri valaki fején a söröskorsót, de az az igazság, hogy ennél mélyebbre kell túrnunk. A felszín alatt egy meg nem értett, sérülékeny tinédzser, akivel annyi rossz történt már, hogy rideg álca mögé bújva tudja csak szemlélni a világot. Bunkónak, elutasítónak és barátságtalannak tűnhet, de ez mind-mind csak az imént említett álarc része.
Nem nézné ki belőle az ember, de nagyon szeret olvasni (bár tanulni nem nagyon), romantikus regényeken kívül mindent fal, klasszikusoktól kezdve sci-fin át a krimikig. Másik szenvedélye a számítástechnika. Igazi kis kocka, amolyan PC-guru, aki simán betör az iskola honlapjára, hogy beírjon magának egy-két jó jegyet. Imád szerelgetni, bütykölni, ideje nagy részét azzal tölti, hogy járkál a kollégiumban, és ha talál valamit, ami elromlott, megjavítja, közben pedig tanulmányozza. Ha minden okés, hát ő ront el valamit, ami megtetszett neki.
Nehezen ismerkedik, tipikusan az a fajta, aki igényli ugyan a társaságot, de nem mer odamenni senkihez, mert "mi van, ha". Mi van, ha kinevetik, mi van, ha nem kedvelik, mi van, ha rózsaszín nyulak kezdenek potyogni az égből. Kissé paranoiás ilyen szempontból, és az önbizalma a nulla és a mínusz tízezer között ingadozik, napjaitól függően. Elég nacionalista, imád mindent, ami ír, és aki leszólja őket, meneküljön, amerre lát, hacsak nem akar egy csinos kis monoklit - nem fél a verekedéstől, mert már hozzászokott a fájdalomhoz, és úgy gondolja, nem is fáj, ha nem veszel róla tudomást.
Az erőszakosságának egyetlen kivétele van, vagyis, több van, de egyben összefoglalhatók: nők. A nőket és a lányokat a világért sem bántaná, hiszen erősen katolikus neveltetésben részesült, sőt, előreengedi őket a sorban, kinyitja nekik az ajtót... Igazából egészen udvarias és kedves, ha valaki hajlandó időt szakítani rá. Rettentően makacs, az igaz, ha valamit kitalál, annak úgy kell lennie, különben ideges lesz, de ha kellő nyugodtsággal kezeljük, remek barátra lelhetünk.
Élettörténet: Észak-Írországban született, egy báty, Aidan, és egy nővér, Cora társaságába. Apjuk balhés ember volt, aki nem tudott vagy nem akart felelősséget vállalni, így Ethan még be se töltötte a hatodik évét, a férfi lelépett. Édesanyjuk, aki szigorú, de jóravaló asszony volt, igyekezett tartani a frontot három gyerek mellett, de ez egyáltalán nem volt könnyű. Nagyon korán bepillantást kapott abba, mit is jelent nyomorban élni - tizenkét éves korától kezdve dolgozott, először csak sziszifuszi munkákat kapott, mint újságkihordás vagy ruhatisztítás, de aztán megtörtént az, ami jelenlegi szenvedélye, a lovaglás felé terelte: az egyik, Belfaston kívül élő távoli rokonuk felvette őt, mint istállófiút. Életében nem dolgozott még olyan keményen, mint akkor, de megvolt a hatása: a rokon, Jay bácsi (aki nem volt a bácsikájuk, de mivel nem tudták meghatározni, hogyan is kéne hívni, ebben maradtak) megengedte, hogy ha végzett a munkájával, ingyen és bérmentve lovagolhasson. Mondani sem kell, hogy azonnal örömét lelte benne, és megszerette patás barátainkat. Jay bácsi volt az, aki felkarolta őt, jobb iskolába járatta, tanította, sokszor még kisebb nyaralásokra is elvitte, majd ő íratta be a Knight Lovaskollégiumba is. Testvérei, akik akkor már felnőttek voltak, nem nézték ugyan jó szemmel, hogy ennyire távol lesz tőlük, de nem volt sok beleszólási joguk. Tizenhat volt, amikor szörnyű hírt kapott: édesanyja meghalt. Addig is tisztában voltak azzal, hogy rákos volt, de úgy tűnt, a kemoterápia hatott, ám végül mégis a rák győzött. Akkor vállt olyanná, mint most: szótlan, visszahúzódó, jóformán ijesztő és agresszív tinédzserré, aki semmit nem akar jobban a világon, mint visszakapni a régi életét.
Álmok: Leginkább azt szeretné, ha valahogy sikerülne megváltoznia, hogy nyitottabb és higgadtabb, na meg kedvesebb legyen, és a társadalom elfogadja.
Amiket imád: rock/punk/metál, Írország, sárkányok, számítógépek
Amiket utál: Olyan sok dolgot utál, hogy lehetetlen lenne felsorolni...
Vonzódik: Nem sok kitétele van - legyen benne annyi, hogy igazat mond, és persze legyen képes elviselni a kitöréseit.
|