Külső: Liz arcán, ha keresgél az ember, akkor legelőször a szeménél ragad le. A színe leginkább zöldes barnára emlékeztet, egy leheletnyi kékkel. Hol inkább barna, hol inkább zöld. Kifejező tekintete mindig mosolygós. Vigyorával egyetemben az arcán mindig megtalálható két gödröcske, ami első ránézésre is aranyosnak látszik, viszont ha ezt említed neki, akkor két dolog miatt is eltűnhet: elkomorodik, és „durcás” arcot vág, vagy éppen elneveti magát. Az utóbbi szokott előfordulni gyakrabban, hiszen ugyebár Lizről beszélünk. Finom, nőies vonásait mogyoró barna, hátközépig érő loknis haj keretezi. Általában meghagyja ilyennek, de ha sok ideje van, akkor ki is szokta vasalni. Kiengedve hordja gyakran, de sporthoz mindig összefogja. Ki nem állhatja, ha a szemébe fújja a szél. Így a borongósabb időszakokban főleg fonásokkal, kontyokkal egészíti ki stílus repertoárját. Öltözködése lányosnak mondható, de nem kedveli a túlzott feltűnőséget. Nem sminkeli magát, szereti úgy csinosnak látni magát, hogy „abszolúte natúr”az ő szavaival élve. Csak akkor használ festéket, ha az alkalom megkívánja, de az előtt is hosszabb előkészületeket tart, magazinokat fut át. Sokszor látni sportos ruházatba, hiszen majdnem egész nap lóháton van. Amikor kifejezetten vidám, bolondos napja van, sittségében előfordul, hogy elfelejti végignézni magát, és a legkülönfélébb színkombinációkkal hagyja el a szobáját. Ezek után nem zavarják mások megjegyzései, egyszerűen nevet rajta, milyen szétszórt volt reggel. Imádja a tornacipőket, viszont magas sarkúban nem igazán látni, hiszen így is 178 cm magas. Alkata nagyon vékony, már-már csontosnak mondható. A lábain még az extra vékony csőnaci is lötyög valahol. Hajoláskor kivillannak a bordái, de alapállásban nem igazán láthatók. Pedig ha jobban megismered, akkor bizony láthatod, a kemény munka után két ember helyett is képes enni. Pedig egyáltalán nem látszik meg utána rajta. Ez részben lehet annak a következménye is, hogy rengeteget mozog, szinte mindig talpon van, de nem utolsó sorban nagy valószínűséggel örökölhette is anyja irigylésre méltóan vékony alkatát, ahogyan a vonásait, illetve loknis haját. Apjától leginkább azt a szúrós tekintetet örökölte, mint minden rokon állítja. Kellően nőies is ott ahol kell, így nagyjából meg van elégedve magával. Egyedül talán azt nem bírja, ha létrának, vagy csontinak csúfolják. Szerencsére erről már leszokott a többség, ahogy idősödött. Amit még a közeli barátok láthatnak esetleg, és megkérdőjelezhetnek, azok az oldalán lévő mély sérülések hegei. Elég ronda az a három erős nyom, viszont arról nem szeret beszélni, hogyan és miért szerezte. Ha fürdőruhában van, nem takargatja, próbálja úgy hordani, mint egy tetoválást, nem törődni vele.
Belső: Ha olyan embert keresünk, akit egy szóval le lehetne írni, biztosan Lizt választanánk. Ő a megtestesült vidámság. Szinte azt hinné bárki, még a 3. világháború kitörése sem törölhetné le a képéről a vigyort. Örökké képes lenne nevetni, azzal a rá annyira jellemző harangokhoz hasonló hanggal. Ha valaki szomorú hangulatban van, biztosan ő lesz az első, aki megpróbálja felvidítani. Könnyen barátkozik, bár közel férkőzni hozzá elég nehéz. Nem olyan közvetlen mindenkivel, ilyenkor is látszik meg rajta, hogy igazából ki jön be neki jobban. Ha valakit nagyon megkedvel, akkor esélye nyílhat arra, hogy ő legyen az az „egy”., akiről tudja, hogy bármikor bármiben számíthat rá. Mivel volt már, hogy ilyen miatt csalódnia kellett, kissé visszafogottabb, ha valaki tényleg láthatóan „be akar neki hódolni”. Barátai zömében lányok, a fiúkkal állítása szerint nem lehet „úgy” beszélgetni. Akkor nem lennének csajos esték, meg hasonlók, ezért az ellenkező nemmel kissé bizonytalanabb, óvatosabb, még kevésbé fogad el segítséget. Ugyan is, jellemzően erős egyéniség, tipikus maximalista. Ő úgy gondolja, mindent meg lehet oldani egyedül, ezért utál elfogadni segítséget, inkább segít ő másoknak. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, azt meg is valósítja, még ha bele szakad, akkor is. Ha vitába keveredne véletlen, mert igazából kerüli az összetűzéseket, akkor hajthatatlanul a maga igazát védi. Ha felbosszantják (ami elég nehéz feladat) akkor nagyon makaccsá változik a jelleme, és azért hozzá kell tenni, hogy nehezen felejt. Már majdnem ijesztő mennyi mindent képes észben tartani, és valóban nem felejt el semmit. Ezért jobban jár az, aki nem húz vele újat. Ha beszólnak neki bohókás viselkedése, vagy öltözködése miatt, akkor úgy tűnik, mintha megszállta volna az örökös nyugalom. De ez csak látszat. Nagy levegőt vesz, majd egyszerre, frappánsan, és eléggé zavarba ejtően elsorolja, mit gondol az illetőtől, így hát cifrán válaszol. De csak egyszer. Nem hajlandó visszaszólni állandóan, ha valaki nem tud nyugton maradni, akkor inkább nagyívben elkerüli, nem érdekli, teljesen hideg lesz vele szemben. Ha bocsánatért könyörög nála az illető, elképzelhető, hogy megbocsájt, de attól még rajta tartja a szemét, akkor is, ha másokkal szemétkedik. Általában elfogadja, ha valaki hibázott, majd bocsánatot kér, de ha tényleg olyat tettél keresztbe neki, amit nem kellett volna, hát az felér egy apokalipszissel. Szép lassan kinyuvaszt. Persze emberi keretek között, inkább az ember egóját szurkálja, majd lecsap. Persze ez csak akkor fordul elő, ha valaki rendszeres piszkáló, vagy igazán kiborító személyiség. Utálja a „nyuszikat” ahogyan ő emlegeti. Avagy azokat a lányokat, akik feltűnési viszketegségben szenvednek, vagy állandóan piszkálódva ízléstelenül viselkednek, néznek ki. Ha ilyen ember vagy, jobb, ha hozzá sem szólsz. Alapból nem előítélése, ehhez hasonló helyzetekben, sajnos (vagy nem sajnos) ez az ellenkezőjére változik. Ilyenkor mogorva lesz, de csak pár óra erejéig, ugyan is, ha találkozol vele, az először szembetűnő dolog az, hogy ő bizony egy vidámság bomba. Állandóan pörög, akár csak egy robbanni készülő bomba. Úgy tűnik állandóan serénykedik valamin, sosem pihen. Ez részben igaz is, mert ugye egy ilyen izgága bohókás lánynak is elfogyhat a tartaléka. Szokása szerint nem alszik, majd eljön végkimerülési fázis, amik is összeesik, adj, csak azért mert mások is rákényszerítik azt, hogy pihenjen. Alvási problémákkal küzd, utál lazítani. Úgy csinálja, hogy késő estig képes még dolgozni, majd imádott mániája szerint elmegy egyet (egy jó hosszút) sétálni a sötétben, egyedül vagy a lovával. Ha valakit magával visz, akkor annak a valakinek tudnia kell, nagyon különleges Liz számára. Aztán hajnalban haza esik, és suli kezdés előtt negyed órával kel. Öt perc alatt kész, nem reggelizik, majd indul is. Ekkor születnek a fura ruha kombinációk, bár ez érthető is. Szerinte ez a rendszer tökéletesen rendben van, mások tanácsait nem fogadja meg ez esetben. Alapból utálja, ha utasítgatják, elvégzi ugyan a feladatokat, de ímmel-ámmal, ha az adott személyről nem tudja, hogy ki is valójában. Vigyázni kell vele, mert könnyen át az embereken. Így mielőtt megpróbálnád csacskáztatni, vagy egyebek, két lépéssel előtted jár. Ha ezt így összegezve végig mérjük, azt hinné az ember, csak egy bugyuta lány. Pedig igazán mély érzései vannak, és szellemileg is kiemelkedő, korán érett típus. Azt hinnéd, a határozott burok alatt egy sebezhetetlen lélek áll, akkor bizony nem fogod megtalálni egyetlen gyengepontját, a lovát Yolot. Az egész lényében ez az, mitől ki lehet borítani, minden hozzá köti. Őt nem célszerű előre leírni, mielőtt megismered. Liz sosem ártana senkinek, ő csupán egy örök vidám World Peace kedvelő lányka.
Élettörténet: Egy kifejezetten meleg napon látta meg a napot Elio városában, Ha az igazat akarnánk mondani, nem számolnánk a Nevadai település lakosai közé, ugyan is egy közeli Ranchen élt családjával elszigetelve a külvilági zajoktól, mielőtt a kollégiumba költözött volna. Azon a napon, amikor hazaértek a kórházból, nála három évvel idősebb bátyja Mike, már izgatottan várta otthon, a család többi tagjával együtt. Gyorsan növekedett, és hamar fejlődött, így szülei korán kezdték taníttatását, mára anyanyelvi szinten beszél franciául (nagymamája befolyása miatt) is, ráadásul a német és a spanyol sem jelent neki akadályt. Három éves korában két fontos dolog is történt vele; megszületett a kishúga Bailey, és apja elkezdte megtanítani igazából lovagolni. Előtte is imádta a hátasokat, hiszen családja lovas túráztatással, és tenyésztéssel foglalkozik. Hat éves korában indult először versenyen, amit meg is nyert, anyja lovával Hooneyval. A kislány kiemelkedő tehetsége miatt kimagasló eredményeket ért el, és profi oktatást kapott. Díjakat díjakra halmozott, majd tíz évesen megkapta saját lovát Yolot, akit édesapja direkt neki tartogatott Hooney csikó állományából. Rugólábú lovával olyan bensőséges kapcsolatot alakított ki, ami ritkán adódik meg valakiknek. Verhetetlen párost alkotnak a mai napig. Versenyek előtt Liz mindig is elment egyet lovagolni a tóhoz Yoloval, hogy kikapcsoljon, és ne izgulja szét magát. Még mindig alkalmazza ezt a trükköt, ha nem is hátasával, hanem egyedül kel útnak. Mindig is díjugratással szeretett volna foglalkozni, ezért hosszas kérlelés után elérte szüleinél, hogy a Knight Lovas kollégiumba járhasson Yoloval együtt.
Álmok: Titkon valahogy mindig is arra vágyott, hogy Junior díjugrató bajnok legyen. Ezt nem emlegeti, inkább magában raktározza el, de ha törik, ha szakad, ő a díjugratással szeretne foglalkozni Konkrét célt nem tűzött ki magának a jövőre nézve, ő mindig a mának él.
Amiket imád: Imád, és tud is rajzolni, illetve gitározni, és énekelni. Az utóbbi kettőt csupán pihentetésként végzi, hobbiból, alkotni azonban állandóan szokott. Általában a lovát rajzolgatja, de embereket is szívesen ábrázol. Mindig van nála füzet és ceruza.
Amiket utál:
Utálja a „nyuszikat”, illetve ha valaki olyan akar neki parancsokat osztogatni, akit egyáltalán nem ismer. Begurul, ha valaki engedély nélkül üli meg a lovát, ferde szemmel nézi, ha úgy edzenek Yoloval, ha ő nem figyelheti.
Vonzódik:
A szőke herceg fehér lovon érkezik, és azonnal leveszi a lábáról az illető nőszemélyt. Igen a mesékben. Liz nem állított ki magának ideállt, igazából sosem gondolkozott ezen. Ha valakit még is nagyon megszeretne, akkor olyat választana maga mellé, aki eltűri az örök vidámságok, és izgágaságát. Fél a csalódástól, így óvatosan válogat, és valljuk be. Nehéz nála bevágódni. Ha lépni kell, tuti nem ő lesz az első.
|