FrissítésSúgó

NicyyAdmin	2013.08.20. 15:47 -
	Forgotten Fields végig, vízszintesen a völgy északi részén nyúlik. Többszáz hektáros végtelen, üres terület; maga a tökély.

[6-1]

Lief	Előzmény | 2013.08.28. 12:11 - #6

Magpaskoltam a lovam nyakát, és a zsebembe nyúltam. Elfogyott a kockacukor. Vanille követte a mozdulatomat, és bánatos szemmel nézett rám.  - Bocsi. De nincs. - vontam meg a vállam, és végigsimítottam hófehér üstökén. Vanille ügyesen a fa alatt maradt. Talán észrevette, hogy nem szeretem ha huzamosabb ideig a napon van. Árt az érzékeny bőrének. Így a fa árnyékában maradt, és ott legelt. Letelepedtem Ryan mellé. Lábamat törökülésbe húztam. Bárcsak lenne most itt egy jó könyv!

NicyyAdmin

Előzmény | 2013.08.28. 11:58 - #5

Francia lány. Hm. Nem nagyon volt alkalmam közelebbről megismerni a franciákat, dehát itt az alkalom. - Persze- fordítottam a mént a hatalmas tölgyfa alá, majd levettem róla a nyerget és a kantárt, és hagytam, hadd menjen és legeljen amerre akar. Megpaskoltam a pintot, majd belevetette magát a friss, hosszú, üdezöld fű pusztításába. Leültem Hope mellé a fa alá, az egyik lábamat kinyújtottam, a másikat magam felé húztam és hátradőlve nekidőltem a fának.

Lief	Előzmény | 2013.08.28. 09:41 - #4

Kanadai? Hát akkor elég messze születtünk egymástól. Én francia gyerek vagyok angol szülővel, tehát már kiskoromban elkezdhettem tanulni az angolt. Profi szinten beszélek mindkét nyelven. Bár a franciával tisztább a kiejtésem, angolnál meg természetesen van egy kis akcentusom.  - Párizsban születtem. - néztem rá végre huzamosabb ideig. Megláttam egy egyedül árválkodó fát, így arrafelé vettem az irányt. Vanille-t bevezettem a fa alá, és leszálltam.   - Leülünk esetleg...? - kérdeztem, miközben a fa törzsére néztem.

NicyyAdmin

Előzmény | 2013.08.27. 22:30 - #3

Egyre kezdtem kényelmetlenebben érezni magam a társaságában. Kissé csendes volt, de valahogy volt bennem egy érzés, hogy ki kell mellette tartanom, adnom kell neki egy esélyt. - Vancouver, Kanada- néztem rá mosolyogva. Egy kicsit rajtaidőzött a tekintetem. Szerettem volna ha végre rámnéz. Elkapni a tekintetét. De egyszerűen annyira félénk volt hogy nem sikerült - És te? - kérdeztem kissé lassan, tagoltam. Észrevétlenül, de próbáltam felhívni magamra a figyelmet.

Lief	Előzmény | 2013.08.27. 21:08 - #2

Az úton a nyeregbe néztem, esetleg a tájat figyeltem. Ryan-re nem sok pillantást vetettem - még mindig féltem tőle egy kicsit. Mindig is félénk voltam, pedig nem akartam ilyen lenni. A szüleim belémnevelték - szinte kényszerítettek, hogy mindig anyu szoknyájába kapaszkodjam. Emélkszem az első lovaglásomra: testemen több kilónyi védőfelszereléssel ültem fel egy szelíd és jámbor shetlandi pónira, aki legalább 18 éves volt. Ami széő kor. És látható volt, hogy nem fog eszeveszetten rohangálni, rajtam a hátán, és arra is számíthattunk hogy nem töröm ki a nyakam egy fél méteres esésben. Báár... ha rosszul érkezem. Anyuék tényleg túlságosan aggódtak értem. - És... honnan valósi vagy? - néztem végül csak-csak, bár kissé félénken  világoskék szemeimmel a fiúra.

NicyyAdmin

Előzmény | 2013.08.20. 15:47 - #1

Forgotten Fields végig, vízszintesen a völgy északi részén nyúlik. Többszáz hektáros végtelen, üres terület; maga a tökély.

[6-1]